Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
1979. május Í1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezéséhez közeledik a Kavicsbánya Vállalat hegyeshalmi üzemének rekonstrukciója. A hetvenmillió forint értékű beruházás lehetővé teszi, hogy az eddigi nyolcszázhatvanezer helyett több mint egymillió kö bméter kavicsot termeljenek Amit a vásárló nem lát A pult mögött ia dolgozók állnak Vajon a pult túloldaláról milyennek látnak bennünket, vásárlókat az eladók? Milyen szociális, munkahelyi panaszok, követelések foglalkoztatják például a karcagi boltosokat. Azokat, akiknek minden bújuk-bajuk ellenére mosolyogni illik. Mindig és mindenkire, mint mindenütt a kereskedelemben. Pincehideg öltöző Utunk első állomása a Kossuth téri Szivárvány presszó ahol tizennyolcán dolgoznak. A presszórész afféle se csúnya, se szép. helyiség. Beljebb teljes a meglepetésem. Egy vizes, málló vakolatú, penészes, sötét szobácska az öltöző. Az édességgel dolgozó alkalmazottak tisztaságát itt mindössze egy vízcsap „biztosítja”. Bár az egység havi forgalma 460 ezer forint, a szociális helyiség felújítása évről évre megreked az ígéret szintjén. Messze az isten, azaz a központ, mondják, miután az öltözőnek titulált lyukban télen-nyáron „egészséges” pincehideg uralkodik. Teheti, fűtésnek sehol semmi nyoma. A toronyház melletti modern, önkiszolgáló ABC alig ötéves. A 38 munkása temérdek talpalnivalóját bizonyítja a havi négymilliós bevétel. Üröm a forgalomban, sok az áruházi tolvaj: főleg az ital, a cigaretta csábító.' A modern épület nagyszerű raktárral, tárolórészleggel rendelkezik, de a „soványra” sikeredett öltözők itt is zsúfoltak. Igaz, mindkét nemnek jut egyetlen zuhanyrózsa, de a férfiak ruhásszekrényei a folyosóra szorultak. Átellen- ben az áfész húsbolt. Az öltöző egyúttal raktár is, a zuhany alatt papírhalom. Bár a tíz dolgozó hússal, vérrel is sűrűn találkozik, télen nem zuhanyoznak. Ugyanis nagy a kockázat?! Mármint a megfázásra. A zöldség- gyümölcsbolt szelídebb „öltözővel” rendelkezik, amelyet ebben a pillanatban csak szekrény és kézmosó (melegvizes) jelent. A három alkalmazott olajkályhával fűt és a forgalomra se panaszkodik a parányi üzlet veztője. Hogy a periférián dolgozó kereskedelmi eladók szociális helyzetéről is essék szó; az északi cigánytelep melletti vegyesbolt következik. Az eladótérből egy káposztáshordókkal, ládákkal, üvegekkel zsúfolt valamibe érkezünk. Papírhalom a zuhany alalt Az öltöző felől érdeklődöm, a boltiak nevetnek: ez az! Zuhany nincs, meleg víz hébe-hóba (ugyanis együtt használják a bojlert a húsbolttal). A mellékhelyiség megközelítése bonyolultelőször egy gazos, szemetes udvaron vágunk át, majd egy „Idegeneknek tilos a bemenet” feliratú műhelyben rúgják fel a bejárat feletti rendelkezést, és máris egy szemétdomb tövében kötünk ki. A tőszomszédságában a megviselt illemhely. Bent épperi esett, mivel kint is, hiszen a teteje enyhén szólva szellős. Hogy a lista teljes legyen, utunk végállomása a Horváth Ferenc utcai gyógyszer- tár. Kívül, belül, tisztaság, rend mindenütt. Áruátvévő, étkező, zuhanyzó, beépített szekrények. Igaz, mellettük szögek, mivel nőtt a létszám, de nem szaporodtak a ruháspolcok. Sajnos az üzlet egyre több „törzsgárda vevővel” gyarapodik. Pedig egy részükre ráillik az alábbi intelem: Jól nézel, ki egészséges vagy? Igen. Ne mondd, és mit szedsz? Egészség ellen is szedik Kora tavasszal a vitamintabletta a sláger (3 ezer doboz is elkel havonta), de az Algopyrin forgalma se adja, alább havi négyezer doboznál. És akkor még nem beszéltünk a másik három városi patikáról! Dr. Horváth Jó- zsefné vezető szerint egyre nagyobb „sikk” a gyógyszerszedés, még akkor is, ha a panasz nem tablettát igényelne. * * * Karcagon ma jó néhány kül- és belterületi, korszerűtlen üzlet, kisbolt dolgozik. Felújításuk lassan halad, hiszen ez minden bizonnyal nagy terheket ró az üzemeltetőkre.- Mégis kimondjuk: a legfőbb érték a dolgozó ember, és ennek az elvnek a főtéri presszótól kezdve a városszéli kisboltig érvényt is kell szerezni. A pult mögött állók részére is. D. Szabó Miklós Korszerűsítik a kocsiátvételt Zavartalan a takarmányellátás A keveréktakarmányoknál az idén tavasszal nem kellett receptúrát módosítani, továbbra is változatlan az állati eleségek összetétele, mivel valamennyi alkotóanyagból — a legfontosabb szemestakarmányokból — van elegendő a raktárakban. A változatlan összetételű keverékeket továbbra is ugyanolyan mennyiségben etethetik. Idén zavartalan a takarmányellátás. A Gabonatröszt vállalatai mintegy 110 féle takarmánykeveréket hoznak forgalomba, s ezekkel kielégítik nemcsak a nagyüzemek, hanem a kistermelők igényeit is. Az első negyedévben 850 ezer tonna takarmánykeveréket adtak el. mintegy 10 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A kereslet azért is nőtt. mert újfajta keverékkel bővítették a választékot. Egyebek között kitűnő minőségű nyúltápot hoztak forgalomba. Ennek összetételét a korábbihoz képest javították: több fehérjét tartalmaz, tehát a vele felnevelt állatok gyorsabban növekednek, ió minőségűek a baromfitápok és választhatnak a vásárlók, a forgalomba hozott sertésta- karmánv-keverékekkel is gazdaságos a hizlalás. A takarékosság jegyében a tavalyinál nagyobb meny- nyiségben dúsították karba- middal a keverékeket, mi után beigazolódott, hogy ez jó hatásfokkal helyettesíti a drága importfehériét. Növelték a lucernaliszt felhasználását Az idén ebből a termékből 200 ezer tonnányit kevernek a takarmányokhoz. A számítógépes irányítási rendszer széleskörű bevezetése a vasútnál lehetővé teszi. hogy a növekvő szállítási feladatokat elsősorban a meglevő járműpark jobb kihasználásával és kisebb létszámmal oldják meg. Az ezzel kapcsolatos eredményekről és feladatokról kétnapos országos tánácskozást rendeztek Szegeden. A határokon ki- és belépő vonatok gyors és pontos nemzetközi egyeztetésére egy-egy vagonról illetve rakományáról mintegy 80 adatot kell rögzíteni. Ezt korábban nehézkesen, lassan, kézi felírással végzett munkát ..számítógépesítették”. Az eredmények alapján tavaly ezt a módszert átvették a miskolci, a pécsi és a debreceni igazgatóságon, s még az idén Záhony és Szombathely is bekapcsolódik a rendszerbe. A helyes ár: tükör és energia- hordozó- behoza- talunkat összesítjük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy árszínvonalunk három és félszerese az 1973 előttinek. Ezt a fogyasztó valamelyest érzékeli, ha például Zsigulijával a benzinkúthoz megy, de akkor már nem, ha fölkattintja a villanykapcsolót; 1970-ben egy kilowattóra villamosenergia éves átlagára 91 fillér volt, tavaly 77 fillér. S ugyancsak ismeretlen az utazó előtt az energiaárak változása, hiszen 1970-ben és 1978-ban is 25,40 forintért tehetett meg személyvonattal száz kilométert. Az ár érdek- és érték- viszonyokat tükröz, illetve befolyásol, azaz maga is szabályozó-elem a szabályozó- rendszeren belül. Jelenlegq azonban az úgynevezett vegyes árrendszer — rögzített, hatósági előírások alapján kialakított megállapodásos, valamint szabad árak összefoglalója — rendkívül bonyolult elvonási és támogatási rendszerrel társul, s ennek gazdasági hátrányai egyre súlyosabbak. A termelői és a fogyasztói árak ugyanis nem tükrözik a valóságos ráfordításokat. ez nehezíti, több területen lehetetlenné teszi a tisztánlátást a termékszerkezet átalakítását, azaz a helyes gazdaság- politikai — s azon belül: életszínvonal-politikai célok mielőbbi elérését. Gyakori tapasztalat: erőforrásainkat nem használjuk ésszerűen, ha azokat másként minősítjük a fogyasztásban mint a termelésben, s a termelésben is eltérően ítélkezünk attól, mint amit a ráfordítások — a költségek — követelnének Ha azt akarjuk — márpedig akarjuk, — hogy a bérrendszer következetesen elismerje a tényleges teljesítményeket — a munka társadalmi hasznosságát —, akkor kézenfekvő: ezt az elvet az árrendszerben is érvényesíteni szükséges. Ha ugyanis az ár nem fejezi ki a valós érték- viszonyokat, nem ösztönöz fokozódó teljesítményekre sem. Jelentős társadalmi érdekeltség fűződik tehát ahhoz, hogy az árendszer, az árpolitika befolyásoló — orientáló — szerepe erősödjék. Általános fogyasztói árreformra valójában még egyetlen esetben sem került sor, az árak döntően a belföldi termelési költségekre alapozódtak — figyelmen kívül hagyva a külpiaci értékítéleteket — majd azoktól is elszakadtak, eltorzították az értékviszonyokat, s végül a termelői árak meghaladták a fogyasztói árszínvonalat. Az értékarányos árak kialakítása ezért napjainkra meghatározó eleme lett a hatékonyság javításának, de ez természetesen csak fokozatosan mehet .végbe, az életszínvonal-politikai célok mérlegelésével. A világpiaci árváltozások éppúgy, mint belső gondjaink, egy irányba hatottak: az árreform szükségességét erősítették. Olyan feladatok megoldását sürgetik, mint az árak készkereskedelmi érzékenységének fokozása, az anyagok és a késztermékek közötti ár- különbözet növelése, a jól értékesíthető és az elavult termékek milyenségének kifejezése az árban stb. Azaz: mind a termelői, mind a fogyasztói árakban közelítés a valós értékekhez. Másfél évtized alatt az egy lakosra jutó villamosener- gia-felhasználás a hétszeresére. a fűtőolajé pedig a százhatvanszorosára (!) nőtt; kétmillió olajkályha van jelenleg a lakosság tulajdonában. Hasonló, de nem ilyen mértékű energiaétvágvat mutatott a termelői felhasználás is. Ha most a népgazdaságnak drága energiahordozók — illetve: energia — a fogyasztásban olcsón kerülnek forgalomba, elvárható-e, hogy takarékosan bánnak azokkal? Tavaly 878.2 ezer tonna kenyér és 2.8 milliárd péksütemény talált vevőre, ez utóbbiból fejenként negyven darabbal több fogyott, mint 1975-ben. számításai és vizsgálatai szerint e pékáruknak húsz százaléka veszendőbe — magyarán a szemétbe, jobb esetben az állatok takarmányozására — megy. Az alapvető élelmiszereknél az átlagos támogatás — árkiegészítés — 26 százalék; a tíz forint értékű mosatáshoz az állam 14-et ad; a távfűtésnél a száz forintnyi díjhoz 168 forintot... Nem az állami támogatás ténye mellé kerül kérdőjel több alapvető élelmiszer, a lakbér, a különféle kommunális szolgáltatások, a személyszállítás stb. esetén, hanem annak mértéke a megfontolásra érett; egy bizonyos határ után a támogatás — a támogatással fönntartott irreálisan alacsony árszínvonal — szinte ösztönzője a pazarlásnak, a célszérűtlen felhasználásnak, a fogyasztási szerkezet torzulásainak. az egy keresőre jutó nominálbér nyolc százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,'6 százalékkal emelkedett. Sokak vélekedésével ellentétben „legalább” az áremelkedés mértékéig sem ..jár” mindenkinek automatikusan a bérnövekedés. Azaz: nem csupán a keresetnövekedésnél szükséges differenciálni, önmagában a keresetnek is ösztönzőnek kell (kellene) lennie a teljesítménykülönbségek kifejezésével. Ez — sajnos — meglehetősen szokatlanul hangzik, sőt. némelyek számára kimondottan ellenszenvesen, ám a társadalom eljutott ahhoz a határhoz. ahol a bérnövelést szorosan teljesítménynöveléshez kell kötnie mert a további haladás alapjait csakis ígv teremtheti meg. A helyes ár tükör: a jól differenciált kereset is az. Ebben a kettős tükörben láthatjuk csak valósan mindennapjainkat — azaz teljesítményeink és fogyasztásunk viszonyát — ám igaz: ehhez bele kell néznünk e tükörbe. Egyénileg és társadalmi összességben egyaránt. M. O. Ha energiaSzakemberek Tavaly ZSENGE, DE NEM GYENGE Helytállt az országos döntőben is Magas, vékony, sötét hajú fiú az abádszalóki Pető Imre. Tizenhat éves múlt. Harmadéves osztálytársai még valamennyien a padokat koptatják, készülnek a szakmunkásvizsgákra. Ö viszont rendhagyó módon év közben befejezte tanulmányait a kun- hegyesi Ipari és Mezőgazda- sági Szakmunkásképzőben, sőt április 20-tól már az asztalosmesterséget igazoló oklevél tulajdonosa. Az ifjú „mester” ugyanis a Szakma kiváló tanulója országos versenyen harmadik helyezést ért el. — Magam se hittem volna, hogy így alakul a sorsom. Furcsa, de a bronzérmet egy visszautasító levélnek köszönhetem. Ugyanis 1976- ban, nyolcadikos koromban autószerelőnek jelentkeztem, de, helyhiány miatt elutasítottak. így Kunhegyesre kerültem asztalostanulónak. Először nem vettem komolyan a pályát, afféle nagy lógós hírében álltam. Az oktatóm. Grubely Keresztély egy ízben az osztály előtt alaposan le is teremtett. Őszintén szólva igaza volt. Szégyeltem magam, és megfogadtam, én is érek annyit, mint a többiek, el tudom sajátítani a szakmát úgy, mint az átlag. Az elhatározást tett követte, és Imre másodéves korában már a legjobbak közé küzdötte fel magát. Pedig a helyzete egyáltalán nem volt könnyű, özvegy édesanyjának is rengeteget segített, ráadásul a munkanapokon ötkor már csörgött a vekker. Naponta utazott: dolgozni Bánhalmára, tanulni Kunhegyesre járt Szalókról. — Az idei tanévre emlékszem legszívesebben, mivel igazi szakmai, gyakorlati feladatokat végeztünk. Többek között ránk bízták a kendere- si Pipacs étterem belső faburkolatának teljes elkészítését, és úgy érzem, nem vallottunk szégyent. Sokat köszönhetek Horváth György és Kovács Sándor szakoktatóknak, mivel' ők javasoltak a sikert hozó versenyre. A megye legjobb harmadéves asztalostanulói ugyanis nálunk, Bánhalmán mérték össze tudásukat. A vetélkedő kettős kunhegyesi győzelemmel zárult. Nagy Imre győzött, én lettem a második. Mindketten bejutottunk az országos döntőbe, de akadtak, akik a „hazai pálvára” hivatkozva bundázással gyanúsítottak bennünket. Elhatároztuk, hogy majd az országos versenyen igazoljuk: nem volt véletlen a bánhalmi siker. A bizonyításra nem kellett sokáig várni. Az ország legjobb ■ asztalostanulói március 13—16 között Békéscsabán adtak számot tudásukról. A két fiú kiválóan szerepelt: Pető Imre „dobogós” lett, Nagy Imre pedig ötödik a huszonöt induló közül. — Azt hittük, hogy a nagyvárosokból érkezettek komolyabb felkészültséggel, szilárdabb szakmai alapokkal rendelkeznek. Azután kiderült, hogy, mi a községi iskolák tanulói se tudunk kevesebbet. A bronzérem mellé 800 forintot kaptam, amit takarékba tettem, ez lesz az induló „tőkém”. Örülök, hogy nem hoztam szégyent az iskolára, oktatóimra. Másutt is szeretnék bizonyítani, rövidesen Esztergomba utazom, ahol a városi építőipari vállalatnál helyezkedem el. Ugyanis innen hetente könnyen bejutok a fővárosba, ahol ősztől a faipari szakközépiskola esti tagozatán folytatom a tanulást. ■ Az ifjú szakmunkást a munkán kívül az olvasás érdekli legjobban. Ami a lányokat illeti, rájuk se tudott még annyi időt szentelni," amennyit ebben a korban illik egy ifjú embernek. Elvégre a sokszor éjszakába nyúló felkészülés, a tanulás a szabad idejét is betöltötte Hogy megérte, erre az oklevélen kívül elégedett tekintete a válasz. D. Sz. M.
