Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

1979. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Május ai esküvők hónapja. A jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat szerint május az eskü­vők hónapja is. Kétszáz új menyasszonyi ruhamodell közül válogathatnak az érdeklődők. Az új esküvői ruhák régi idők divatja szerint készültek, bő aljúak fodros fazonúak Módosítják a munkavédelmi jogszabályokat Nem tudjuk...? Azt mondod apám, hogy nekünk, mai har­mincasoknak a háború csupán film, igazán fel nem fogható történe­lem, kifestőkönyv, mert nem tudjuk, mit jelen­tett a sziréna hangja, milyen megalázó volt menekülni, vakondok módjára a föld alá búj­ni, minden robbanásra, bombafütyülésre a csa­ládot átkarolni, érezni, hogy a következő pilla­natban talán mindörök­re búcsúzni kell... Nem tudjuk? Miért fut mégis végig a borzongás a hátamon, ha a „sziréna” szót hal­lom? Meséled, hogy a szomszédasszonyotok a vijjogó hang hallatán lavórt borított a fejére, azt hittelj ha ő nem látja, őt se látják. Egy megvakult bombaszi­lánk ölte meg, a szeme­tek láttára, és ma már kényszeredett mosoly vibrál a szád körül, ha eszedbe hogy az asszony holtában is gör­csösen markolta a la­vórt ... Nem tudjuk? Miért rettenek meg a hangos szótól? Meséled, hogy a szol­noki vasútállomás mel­letti Liget utcát porig bombázták. Liget... Nekünk napsütés, erdő­illat, piros padok, sok­sok virág. Nektek gyo­morszorító utcanév. Me­séled, a szülőfaludban, ahová a városból mene­kültél anyámmal és két nővéremmel, a házatok­ban szállásoltak ei egy szovjet századost, aki repedezett fényképet szorongatva, könnyes szemmel ölelte magához hároméves nővéreimet. A szakadozott szélű ké­pen szöszke kislány ne­vetett: a katonatiszt Harkovban hagyott gyermeke. Két nap múl­va hordágyon láttátok viszont a századost. Már nem élt. Miért remeg hát a kezem, amikor mindezt leírom? Azt mondod: nekünk csak fotó a katona a Reichstag tornyán, a szürke ég alatt, golyó­verte vörös zászlójával. Miért másoltam le mégis annyiszor a Rei- chstagot, tornyán a ka­tonával? Miért tudom ma is, bármikor, emlékezetből lerajzolni ...? A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium a vasas-szakszer­vezet egyetértésével módo­sítja a munkavédelmi jog­szabályokat, kiterjeszti az iparvállalatok beszámoltatá­si rendszerét, gyakrabban és szigorúbban ellenőrzi a mun­kavédelmi előírások betartá­sát. Egy- egy vállalat veze­tőinek minősítésekor hatá­rozottabban veszik majd fi­gyelembe a gyárak, üzemek munkavédelmi helyzetét. Er­ről is volt szó a vasas-szak­szervezet legutóbbi elnöksé­gi ülésén, miután felmérték a vállalatoknál az üzemi bal­esetek alakulását. A vizsgálódás során kide­rült, hogy bár az utóbbi években folyamatosan csök­kent az üzemi balesetek szá­ma, a helyzet általános ja­vulása mellett több a cson­kulásos, illetve halálos bal­eset. A statisztikai adatok szerint tavaly 7 százalékkal kevesebb baleset volt a ko­Többszörös véradóknak nyújtanak át kitüntetéseket a napokban a munkahelyi taggyűléseken a mezőtúri véradóállomás és a Vörös- kereszt városi vezetőségének tagjai: ketten arany, nyol­cán ezüst és harmincán bronz emlékplakettet kap­nak, közöttük több nyug­díjas is. hászat és a gépipar ágaza­taiban, s 3,4 százalékkal csökkent a táppénzes napok száma az előző évhez képest. Valamennyi ágazatban vál­tozatlanul magas az üzemek területén a közlekedési bal­esetek száma. Egyre több iparvállalat létesít új üze­met vidéken, ahol mind több, munkásmúlttal nem rendel­kező környékbeli lakost fog­lalkoztatnak, képeznek szak­munkássá. Ezekben az üze­mekben különösen sok a bal­eset, így a jövőben fokozni kell a munkavédelmi felké­szülést. A felmérés szerint a halá­los és súlyos balesetek 16 szá­zaléka szervezési hiányossá­gok következménye, 40 szá­zaléka viszont a technológiai fegyelem megsértéséből ered. A szakszervezet ezért kérte vállalatait, dolgozzon ki in­tézkedéseket a fegyelmezet­lenségek és a szervezetlenség megszüntetésére. Évek óta élen járó „véradó közösségeket”, önzetlen se*- gítőket tartanak számon töb­bek között a Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál, a Fa­zekas Népművészeti HISZ- nél, a KÁÉV 8. sz. gyárá­nál és a Mezőtúri Állami Gazdaságnál. flz összefogás erejével Jászárokszálláson a befe­jező műveleteknél tartanak az Akácfa út építői. Az új eljárással — kokszsalak bo­rítással — készült 800 mé­ter hosszú, 5 méter széles út 2 millió forintért épült, csaknem egészében társadal­mi munkával. A település lakói a föld­munkáknál segédkeztek, a Lenin Tsz 1800 tonna sala­kot hordott ki. A MÁV jász- kiséri Építőgépjavító Üzem 50 százalékos kedvezmény- nyel szállította Ózdról az alapanyagot. Játékbörze A gyermeknap tiszteletére játékbörzét rendeznek a kis­újszállási Arany János úti iskola tornatermében. A já­tékokat, emléktárgyakat, amelyeket a helyszínen meg is lehet vásárolni, nyolc helybeli üzem készíti. A be­vételt a nemzetközi gyer­mekszolidaritási alapra fize­ti az intézet, a megmaradó játékokat pedig az ősszel nyíló helybeli új bölcsőde apróságai kapják meg. Kismamaklub f ■ - ! -------------------------------------------------------*-------------------­T öbbszörös véradókat Az búcsúzzék, aki elmegy Keskeny utca Jásztelek központjától alig pár száz méterre. A 32-es út sűrűsödő forgalma elkerüli, és ta­lán ez teszi otthonossá. A csend, a házak előtt pompá­zó virág és az utca végén a falu szélét jelző, a messzire nyúló illatos rét. Itt, ebben a csendes kis utcában lakik Szilágyi Katalin, nyugalmazott óvónő. Aki nem ismerné — bár a községben aligha van ilyen ember — azt mondaná, hogy a Bajcsy Zsilinszky utcában tölti jól megérdemelt pihené­sét. Tévedne, mert igaz ugyan, hogy néhány hónappal eze­lőtt átadta a stafétabotot az óvodában, de maradt a könyvtárban, továbbra is tanácstag, a járási pártbi­zottság tagja és, a község párttitkára. — Véletlenül és elég nagy kitérővel kerültem Jásztelek­re, mégis úgy érzem mintha itt születtem volna. Gyer­mekkori emlékeim is ide köt­nek. Gondolom, attól van ez a belefeledkezés, mert har­minchat éves óvónői pályafu­tásomból huszonöt esztendő a jászteleki gyerekek között telt el. A kitérő? Budapesten az Állami Óvónőképzőben vettem át az óvónői képesí­tést igazoló oklevelet 1943- ban, akkoriban azonban ez még nem jelentett óvónői ál­lást is. Külön szerencsének tekintettem, hogy megkér­dezték, lenne-e kedvem Er­délyben tanítani? Egy Zabo­la nevű hegyi faluba kerül­tem, harminc apróságot bíz­tak rám, egy árva szót nem tudtak magyarul, úgy boldo­gultam, hogy előbb én tanul­tam meg a román beszédet, Három év múlva jöttem visz- sza Magyarországra, egy évig állás nélkül voltam, 1947-ber/ Cigándon kaptam egy óvodát onnan jöttem 1954-ben Jász­telekre. Megbízási, kinevezési ok­mányok között lapozgatva emlékszik, mikor is jött Jász­telekre, és csak ő emlékszik, mert a községben szint^ min­denki úgy tudja, hogy Kati, néni idevalósi. Azok az idős emberek, akikkel együtt ásta az árkot, hogy az utcába be­vezessék az ivóvizet, akikkel együtt építette a járdát, az utat és azok az anyukák, apu­kák, akik nála jártak óvodá­ba, aztán hozzá hozták el óvodáskorú gyereküket. — Erre büszke vagyok, bár így utólag nehéz elmondani, mikor érzi az ember először, hogy otthon van abban a köz­ségben, aminek létezéséről azelőtt csak a térképről tu­dott. Megszoktam, itt, talár, azért mert előtte se jártam az élet naposabb oldalán. Láttam, hogy Jásztelek sze­gény község, a mindennapi­ért keményen meg kell dol­gozni, és az itt élő emberek tudják — velem is megértet­ték — hogy együtt, egymást segítve, a nehéz is könnyebb. — Tavaly „kiderült”, hogy ötvenöt éves vagyok. Nyug­állományba mentem. Még­sem búcsúztam el senkitől Búcsúzzék az, aki elmegy, én maradtam, a könyvtárban he­tenként többször találkozom volt óvodásaimmal — felnőt­tekkel és gyerekekkel — mint tanácstag és községi párttit­kár pedig napjában minden­kivel. Velük, a falumbeliekkel — már r.égóta így mondom — sok mindent elkezdtünk, és annyi mindent szeretnénk még befejezni itt Jásztelken! — illés — Alig három hónapja mű­ködik a kunhegyesi művelő­dési központban a kismama- klub és máris tizenöten lá­togatják a kéthetenkénti rendezvényeket a gyermek- gondozási segélyen levő fia­tal anyák. Az összejövetele­ken többek között — amíg a kicsinyekre egy másik he­lyiségben szakképzett fel­ügyelők vigyáznak — a gyer­meknevelés, a játékkészítés, az etetés, és a gondozás problémáiról hallhatnak tá­jékoztatókat, előadásokat. Kevesebb a hiánycikk A partnervállalatok, szál­lítók brigádjaival kötöttek együttműködési szerződést a Törökszentmiklós és Vidé­ke Áfész egységeinél dolgo­zó szocialista közösségek. A gazdasági kapcsolatok mel­lett évente több alkalommal közös rendezvényeken is ta­lálkoznak partnereikkel a ti- szapüspöki kisáruház. a kengyeli 3. számú ABC. a törökszentmiklósi 28-as ABC brigádjai. A személyes kap­csolatok is segítenek abban, hogy zökkenőmentesebb le­gyen az áruellátás, kevesebb a hiánycikk. Idejében A lig fejeződött be az út­törővezetők VII. orszá­gos konferenciája — ahol meghatározták az elkö­vetkezendő évek mozgalmi tennivalóit —, megyénkben máris összehívták az úttörők „vezérkarát”. Az új mozgalmi év kezde­téig ugyan még van idő, de ők már a jövőre gondolnak. A megyei apparátus tagjai két napon keresztül tanács­koztak. Egyik legfontosabb feladatuk a konferencia ha­tározatainak feldolgozása — az egységes értelmezés és cselekvés kialakítása volt. Talán nem elég világos a határozat? Erről szó sincs. A dokumentum irányelveket tartalmaz, általánosságban fogalmaz — ezért akadhat­nak vitás kérdések a megva­lósítás módjában A két nap alatt szót ejtet­tek arról, hogy mind több teret kell adni a gyerekek öntevékenységének, önálló­ságuk csak úgy fejlődhet, ha nemcsak a végrehajtásban, hanem már a-tervezésben is számítanak az úttörőkre. A határozat hangsúlyozza: a- gyermek életeleane a játék, ezért az úttörőmozgalom ezt vegye figyelembe. Ne kény- szerítsük rájuk a gyakran in­dokolatlan és fölösleges ko- molykodást! Többen beszél­tek arról, hogy sok helyütt formálisak még a rajfoglal­kozások, sokan csak a lát­ványosságra törekszenek. Ahol így van, ott a pajtáso­kat csak a nyakkendő teszi úttörővé, de érzelmileg sem­mi sem kapcsolja őket a párt gyermekszervezetéhez. Gyak­rabban hívjanak meg foglal­kozásaikra pártmunkásokat, akik kötetlen beszélgetéseken ismertetik meg a gyerekeket a politikai gyakorlattal. A rajoknak és a csapatok­nak részt kell vállalniuk az iskolai élet rendjének, fe­gyelmének kialakításában és őrzésében. Az a fontos — mondták a felkészítésen részt vevő megyei úttörővezetők, a szakbizottságok irányítói, járási-városi úttörőelnökök, úttörőtitkárok, az uttörőhá- zak igazgatói —, hogy kéz­zel fogható. gyermekeknek való, ugyanakkor jól terve­zett, hasznos feladatokat ad­junk az úttörőknek. Ezek a feladatok mindig közös munkára épüljenek, de úgy, hogy az egyén is megtalál­ja benne a „testére szabott” tevékenységet. A jövő évi programok ter­vezésében erre különösen ügyelnek majd az úttörőcsa­patok. Ezért jó ötlét a „4+1 akció”, amelynek öt feladata láncszetoként kapcsolódik egymásba, és csak közösen oldható meg. Négy feladatot a csapatok maguk vállalnak és terveznek meg — a helyi sajátosságokat, lehetőségeket fölhasználva, az ötödiket majd a novemberi VIII. or­szágos úttörőparlament kül­döttei határozzák meg. A gyerekek közéleti aktivitását csak ‘ növeli, hogy a progra­mot nem készen, a felnőttek­től kapják, hanem maguk is alkotói lesznek annak. A gyermeknapra pedig már hónapok óta gyűlik az ötlet — ládákban a sok-sok javas­lat: ki mit szeretne látni, hallani, játszani. Fontos eleme a határozat­nak, hogy az úttörőszövetsé­get korántsem tekinti zárt egységnek. Gazdagítani kí­vánják kapcsolataikat a párt­tal, a KISZ-szel, a munkahe­lyekkel. Bátrabban kezdemé­nyezzenek találkozókat a mozgalmi szervezetekkel, a dolgozókkal. A szocialista emberré nevelődés útján az első lépéseket teszik meg a gyerekek, amikor nyakuk­ba kötik a vörös nyakkendőt. Az általános iskola befejez- téig fel kell készíteni őket arra, hogy KISZ-taggá vál­hassanak. A két testvérszer­vezet kapcsolatainak javítá­sán együt’t munkálkodik a megyei úttörőelnökség és a KISZ megyei bizottsága. Az új mozgalmi év prog­ramját a határozat szellemé­ben állítják majd össze gye­rekek és vezetőik — közö­sen. A z új nemzedék eszmei­politikai fejlődésének irányát az iskola, az úttörőcsapat határozza meg, de az egész társadalom fi­gyelemmel kíséri ezt a szép. felelősségteljes munkát. Tudják ezt a megye úttö­rővezetői is, ezért ültek össze a jövő feladatait megalapoz­ni. Már mos‘t, hogy mindenre bőven legyen idő. H. Z. Elismerések szakszervezeti munkáért A Kereskedelmi. Pénzinté­zeti és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága tegnapi ülé­sén értékelték az 1978-ban végzett munkát és megha­tározták a további feladato­kat. A számvetés alkalmából a legeredményesebben tevé­kenykedő szb-titkárok, szak- szervezeti bizalmiak munká­jának elismerésére is sor ke­rült. Tausz János. a KPVDSZ központi vezetősé­gének elnöke adta át a Szak- szervezeti munkáért kitünte­tés arany fokozatát Lévai Sándor kisújszállási szb-tit- kárnak és Bakos Istvánnak, az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat főbizalmijá­nak. Négyen a kitüntetés ezüst fokozatát, huszonötén okle­velet és tízen plakettet kap­tak. Idegenforgalom. Csúcsforgalom a hegyeshalmi határállomáson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom