Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 8. Üj Radnóti-emSékmű Koszorúdólsi ünnepséget rendeztek Vaáámap délelőtt Győr határában, a Rábca folyó partján, a Radnóti-emlék­műnél, a költő születésének 70. évfordulója alkalmából. 34 évvel ezelőtt ezen a helyen végezték ki a menekülő nyilas hordák az egészségében már megrokkant költőt, Radnóti Miklóst. A győri és a Győr-Sof(ron megyei fiatalok a költő mártírhalálának színhelyén emlékművet emeltek, és emlék­ligetet létesítettek, amelyet gondosan ápolnak. Az emlék­művön kora tavasztól késő őszig nem hiányzik a friss virág.. Segítség az állami gondozottaknak Utógondozók kezdik meg működésüket a nevelőottho­nokban azzal a céllal, hogy előkészítsék, segítsék, és fi­gyelemmel kísérjék az álla­mi gondozottak önálló élet­kezdését. s ha lehetőség van rá, visszatérésüket a család­ba. Az Oktatási Miniszté­rium 44. álláshelyet bocsátott ezért a nevelőotthonok ren­delkezésére. Többségüket már elfoglalták a pedagógu­sok, köztük a Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskolán speciálisan képzett pszichopedagógusok. Az oktatási miniszter kö­zelmúltban megjelent rende­leté régi gondot orvosol. Gyakran vetették a hazai gyermekvédelem „szemére”, hogy bár a veszélyeztetett gyermekekről nemzetközileg is elimert módon gondosko­dik, az otthonokból kikerü­lő 18 éves fiatalok viszont önálló életkezdésüknél szinte kizárólag a saját erejükre vannak utalva. Ezen a helyzeten folyama­tos intézkedéssorozattal igyekszik segíteni államunk. Első lépésként a kormány tavaly hozott rendeletet; évente 6 millió forintot biz­tosít az önálló életkezdés anyagi támogatására. A 18 évesek önálló élet­kezdésüknél nem csupán anyagi, hanem legalább olyan mértékben erkölcsi, emberi támogatást is igé­nyelnek. Az utógondozóknak most ez lesz á feladatuk. Személy szerint törődnek a nevelőotthonból eltávozó minden fiatallal. segítik őket, a lakásgondok megol­dásában, az elhelyezkedés­ben, a továbbtanulásban. A törvénnyel összeütközés1- be került, súlyosan veszé­lyeztetett fiatalokkal — a 18 évnél fiatalabbakkal is — a hivatásos pártfogók fog­lalkoznak. Jelenleg 127-en vannak, s egyöntetű a véle­mény, hogy fontos láncsze­mei a gyermekvédelemnek. Felelősségteljes munkájukat eddig is segítették a társa­dalmi pártfogók: a gyám­hatóságok mintegy 1300-at tartanak számon. Az oktatási miniszter ren­deleté most az ő „jogállásu­kat” is rendezi, elismeri nél­külözhetetlen tevékenységü­ket. A rendelkezés értelmé­ben lehetővé vált, hogy a legeredményesebb társadal­mi pártfogókat a jövőben jutalmazzák, évi 2—5 ezer, esetenként 6 ezer forinttal. Magyar filmhét Linzben A bécsi Collegium Hunga- ricum szervezésében május 10—16 között magyar film­hétre kerül sor Linzben. Az eseménysorozatot Szabó Ist­ván filmrendező nyitja meg, akinek „Budapesti mesék” című alkotását tűzték mű­sorra. A filmhéten bemutat­ják még Fábri Zoltán „Az ötödik pecsét”, Huszárik Zoltán „Szindbád”, Makk Ká­roly „Egy erkölcsös éjszaka”, András Ferenc „Veri az ör­dög a feleségét”, Lugossy László „Azonosítás”, Mészá­ros Márta „ Ök ketten”, című alkotását a legifjabb nézők szórakoztatására pedig Pa- lásty György filmjét, a „Ha­hó öcsi”-t vetítik le. A Szolnoki Vízügyi Szakközépiskola tanulói az elméleti okta­tással párhuzamosan alapos gyakorlati foglalkozásokon sajá­títják el a vízügyi munkák alapjait. Képünkön Urbanovszky István gyakorlatvezető tanár felügyelete mellett a hallgatók az egyik jászkiséri csatornán végeznek méréseket Dalostalálkozó, térzene Jászberényben Megkezdődtek a Székely Mihály zenei napok Szombat délután került sor Jászberényben a Székely Mihály zenei napok megnyi­tójára a világhírű énekes ne­vét viselő általános iskolá­ban. Az intézmény tanulói műsorral emlékeztek név­adójukra, köszöntötték a vendégeket, megkoszorúzták Székely Mihály emléktáblá­ját. A hagyományokhoz hí­ven átadták a Székely Mi­hály alapítvány 1000 forin­tos jutalmát, melyet az isko­la legaktívabb, ’ a tanulmá­nyi munkában szép eredmé­nyeket felmutató diákja, Fü- löp Margit nyolcadik osztá­lyos tanuló kapott meg. A megnyitó ünnepséget a szövetkezeti kórustalálkozó együtteseinek közös énekbe­mutatója követte. A jászbe­rényi Úttörő fúvószenekar kíséretében adták elő Sosz- takovics Békedalát; vala­mint Kiss István Liszt-díjas karnagy vezényletével Ko­dály Zoltán Magyarokhoz című művét. A szövetkezeti dalostalál­kozó hangversenyei délután 6 órakor kezdődtek a Déryné művelődési központban. Szolnok megyét a „vendéglá­tók” Palotási János vegyes­kara és a jászapáti szövetke­zeti énekkar képviselte, de hallhatott ’.a közönség buda­pesti, debreceni, és káli együttest is. A jászberényi da­losok a bemutatón túl a zsű­ritől a kórus minősítését Az egyik: Kovács Katalin. Kati a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium végzős ta­nulója. Nem először állt már pódiumon. — Az első verset négy­éves koromban mondtam el. Azóta pedig számos iskolai rendezvényen, vers- és pró­zamondóversenyen szerepel­tem. — Szereti a versenyeket? — Igen, de nem a min­denáron győzni akarás hajt, sokkal inkább a közlésvágy, az, hogy valamit adjak az embereknek. — Ez csak kitartó mun­kával váltható valóra. — Természetesen, a kész­ség önmagában nem elég. Meg kell dolgozni az ered­ményekért. Szerencsére én „szigorú kezekben” vagyok. Anyu — aki lakóhelyünkön. Jászfényszarun, népművelő — oltotta belém a versek, az irodalom szeretetét. — Együtt készülnek fel a versenyekre? — Általában igen, de a magyar tanárnőm, dr. Nagy Józsefné is sokat segít. Ott­hon egyébként tagja vagyok a község színjátszó csoport­jának. — Kisebb volt a lámpaláz? — Egyrészt, de ami fon­tosabb; már korábban meg­tanultam, hogy bármilyen verset vagy prózai szöveget mond az ember, arra kell törekednie, hogy szép kiej­téssel, a nyelv ritmusát, szépségét visszaadva tolmá­csolja. — A hétköznapi beszédre nem igaz ez? kérték. A Bakki Katalin di­rigálta énekkar a nehéz mű­vek igényes, kimunkált meg­formálásáért az előkelő Fesz­tiváldiploma minősítést sze­rezte meg. Vasárnap délelőtt ragyogó napsütésben a a szolnoki MHSZ-Olajbányász fúvósze- zenekar hangulatos térzené­vel köszöntötte Jászberény lakóit. Sajnos nagyon keve­sen hallgatták a fúvósok mu­zsikáját. A hangszeresektől „átvéve a szót” a dalosok a városi tanács lépcsőjén kö­zös kórusbemutatót tartottak majd a művelődési központ nagytermében újabb ének­karok léptek pódiumra. A — Dehogynem. Engem például nagyon idegesít, ha a környezetemben csúnya, érthetetlen beszédet hallok. Ezért aztán igyekszem vál­toztatni rajta. — Hogyan? — Azt hiszem, már azzal is tanít az ember, ha pél­‘ dát mutat. • • • A másika Nagy Mária, ö a szakmunkástanulók kate­góriájában. ám szintén a jászberényi színeket képvi­selte. A 606-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben idén végez, mint cipőfelső­rész-készítő szakmunkás. — Felkészítő tanára, Gö- möri Árpád azt mondja, na­gyon „izgulós” természetű versenyző. — Kár lenne tagadni, tényleg így van. Győrben is óriási lámpalázam volt. Nagy László Bevezető az Ady-pörhöz című írását ol­vastam fel a verseny első napján. Másnap, amikor a kötelező mű előadására ke­rült sor, már kissé megnyu­godtam. Bizonyára annak is köszönhető, hogy a verseny mindvégig jó, oldott hangu­latban zajlott. — S jó hangulatban feje­ződött is be, hiszen a leg­jobbak között végzett. — Magam sem hittem, amikor a nevemet hallot­tam, de annál nagyobb volt az örömöm. Nagyon szere­tem az irodalmat a verse­ket. Petőfi. Ady Endre, Jó­zsef Attila költészetét. Egy időben vonzódtam a színészi pálya felé is, törökszentmiklósi Liszt Fe­renc énekkar mellett a szé­kesfehérvári Prímavera ve­gyeskar, a bicskei Josquin kamarakórus és a kecskeméti Kodály Zoltán szövetkezeti vegyeskar mutatta be ^pro- dukcióját. Az énekesek tel­jesítményét dicséret illeti, az érdeklődést annál kevésbé. A dalosok egymásnak tapsoltak a hallgatóságot a zsűri: al­kotta. Remélhetőleg a Szé­kely Mihály zenei napok — nevezhetnénk heteknek is — további rendezvényein a ze­nészek nem csupán saját szó­rakoztatásukra muzsikálnak. — S letett róla? — Azt hiszem, csak gye­rekes álom volt. Szavalni, prózát mondani, szépen be­szélni cipőfelsőrész-készítő­ként is lehet. Később persze szeretnék érettségizni, bőví­teni a tudásomat irodalom­ról, írókról, költőkről, a ma­gyar nyelvről. A versenyre való készülés idején jöttem rá, hogy a szónak is lehet dallama, ritmusa, nagyon örültem, ha egy-egy versben, novellában magamtól fedez­tem fel őket. Persze Gömöri tanár úr segítsége nélkül nehezen ment volna. — Okozott-e nehézséget, hogy az iskolában csak né- .hány óraszámban tanulják a magyar irodalmat s a nyelv­tant? — A versenyen nem, hi­szen hasonló alapképzettsé­gű , .ellenfelekkel” kellett összemérni tudásomat. A fel­készülésre persze nagy ener­giát kellett fordítani. Erre szántam a tavaszi szünetet is. előtte pedig heti három alkalommal gyakoroltam a szövegmondást a tanár úr­ral. Megérte, maradandó él­ményt nyújtott a Győrben eltöltött négy nap. * * * A harmadik Lépés Ágnes, vele sajnos nem tudtunk ta­lálkozni. A hetekben szak­mai gyakorlatát tölti Buda­pesten a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet növényolaj és mosószergyártó szakmát ta­nuló diákja. Annyit azonban megtudtunk, hogy Ágnes nem első alkalommal vett részt a „Szép magyar be­széd” versenyén. Már távaly is szerepelt a győri orszá­gos döntőn, és kitartó tanu­lás, munka áll az idei Ka- zinczy-érem mögött is. T. E. tJS RADfO hidlánihasszún Társalogva Talán a legnagyobb eré­nye egy rádióműsornak, ha a hallgatók közvetlenül, szinte csevegve, a figyelemre állan­dóan ható módon szól. A szépirodalmi ismeretterjesztő műsorok közül a „Társalgó” e tulajdonságai révén vált érdekessé. A múlt heti adás * két órájában az irodalom- kedvelők jóval többet kap­tak, mint amennyit a mű­sorújság alapján várhattak. Pándy Lajos a XVII. századi erdélyi történetírót, Apor Pé­tert idézte meg, Berek Kati szépen szólaltatta meg Nagy László: Jönnek a harangok értem című versének részle­tét Kosa László néprazjtudós a „harangok szavát” műve­lődéstörténeti távlatokat nyi- togatva elemezte — hogy csak • a műsor néhány részletére emlékeztessünk. A tartalmi és műfaji tarkaság, az egyes részletek bi: nyos tá­volsága ellenére mégis egy­séges volt a „Társalgó”. Mert „társalgóit”, vagyis könnyedén továbbfűzte a szót jegyzetben, interjúban, kis hangjátékban, s kitűnő zenei betétek engedték lazí­tani a figyelmet. A műsorve­zető-szerkesztő Liptay Kata­lin, a rendező Varsányi Ani­kó és a zenei szerkesztő Kiss Gyöngyi érdeme, hogy egysé­ges, érdekes, továbbgondol­kodtató műsort hallottunk. ...akkor kérőm a ■ munkakönyvem címmel ugyancsak elgondol­kodtató műsort készített Ba­logh István. Egy téesz építő­ipari segédüzemének vezetői, kulcsemberei közül egyszer­re tizegynéhányan kérték a munkakönyvüket. Ennek az eseménynek szegődött nyo­mába a riporter, s a beszél­getések — amelyek néha szenvedélyessé váltak — nyomán feltárult egy munka­hely világa, amelyben szer­vezettség híján „keresztbe- kasul dolgoztak a szakembe­rek”, akiktől az elnök egy- egy kiadós, már-már becsü­letsértő üvöltözés után meg­kérdezte, ki inna vele egy pohár konyakot? A felsőbb szervek tétlenségét is minő­sítették néhány mondat ere­jéig, így rajzolódott ki végül a kép a folyamatról, a ve­szélyes társadalmi jelenség­ről: a kapkodás, a szervezet­lenség hogyan fajul végül is személyi, szakmai, emberi ellentétekben megnyilatkozó elviselhetetlen munkahelyi ártalommá. Innen tekintve korántsem csak egy téeszben történtekről szólt Balogh Ist­ván mindössze negyedórás, tisztahangú, érdekfeszítő mű­sora. Méltán kísérheti figye­lem a sorozat további adá­sait. Röviden Csak az elismerés hangján szólhatunk az asztalitenisz világbajnokságot közvetítő „rádiós-együttes”-ről, amely­nek tagjai — mint a kora reggeli közvetítésekből meg­tudhattuk —, nehéz körül­mények között végeztek ki­tűnő munkát. ötletes szerkesztése révén egyfajta társadalmi közmű­velődési körkép bontakozott ki a „Válogatott perceink” című Szél Júlia-műsorból, amelynek az ország két „szél­ső” megyéjének — Zalának és Szabolcs-Szatmámak — egy-egy vezetője volt a ven­dége, s szavaikból kiderült: az egymáshoz távol eső vi­dékek népének gondjai, örö­mei minőségileg teljesen azo­nosak. — eszjé — Kiállítások A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-otthonában (Szolnok, Kossuth Lajos u. 5.) holnap nyitják meg a Pó­lya Tibor grafikáit karika­túráit bemutató kiállítást. Bényi Árpád Debrecenben élő festőművész a szolnoki Aba-Novák teremben állít ki. A tárlat csütörtökön dél­után 5 órától tekinthető meg. — fekete — A nyelvnek is van dallama, ritmusa Okik a legszebben beszélnek * Kazlnozy-órmos diáklányok Győrben rendezték meg a „Szép magyar beszéd" ver­seny országos döntőjét. Amikor az ünnepélyes eredmény- hirdetésen Péchy Blanka érdemes művész átadta a legjob­baknak járó Kazinczy-érmeket, három Szolnok megyei diák- j lány neve is felhangzott. Sosztakovics Békedaiát adja elő az összkórus és az úttörözenekar. Vezényel: Bakki Katalin A Fesztiváldiplomás jászberényi Palotási János kórus dalosai

Next

/
Oldalképek
Tartalom