Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 6. BERKI IMRE RAJZAI Munkamegosztás a_a_ Új módszer- Talán gazdaságosabb lenne, olajkutat fúrni! Te következel Növényvédelem Javíthatatlan Káromkodni tudni kell! Színhely egy kis francia falu, a turisták kedvelt helye. A vonattal érkezőket általában Lacombe papa fogadja, kétlovas konflisával. Monsieur Lacombe úgy ismert a környéken, mint aki a káromkodás virtuóz nagymestere. Egy szép napon egy fiatalember odalép hozzá és így szól: ,— Lacombe papa. húsz frankkal többet fizetek, csak most az egyszer ne káromkodjon. Értse meg, ott áll a menyasszonyom az anyjával, és attól félek... — Ne aggódjon, fiatal barátom, minden rendben lesz. A fiatalember felülteti a két hölgyet, a kocsi meglendült, ostorát, és már-már a szokásos cifra káromkodást akarja kikanyarítani — de akkor idejében eszébe jut a fiatalember kérése. A lovaknak pedig eközben eszük ágában sincs elindulni. — Gyí-gyí — húzza a szót bizonytalanul Lacombe papa, a lovak azonban meg sem moccannak. A kocsis megvakarja a tarkóját, gondolkodik egy sort, aztán lemászik a kocsiról. Odaballag lovához és valamit súg előbb az egyiknek, aztán a másiknak a fülébe. A két iámbor állat elégedetten bólogat —- aztán nekiindul. — Ugyan mit mondhatott neki? — kíváncsiskodik a lány. — Bizonyára alaposan lepocskondiázta őket — válaszolt az anya. Csak azt nem értem, hogy ez a hülye, miért nem káromkodott egyet, mint ahogyan minődén normális ember szokott! K. S. — Hallotta, Kovtyaga meghalt? ... •— Kiesőd,a? , — Kovtyaga Ivan... — Ugyan ne ugrasson már, az isten szerelmére. Még- hogy Kovtyaga meghalt... Ha-ha! Kovtyaga meghalt. Tetteti magát. Tudja, milyen nagy mókamester! — Ugyan, dehogy, meghalt, — Igen? — Magának ez csak „igen”! Élt, éldegélt egy ember, és most meghalt. Mi van ezen nevetnivaló? — És miben halt meg? — Azt mondják, a szíve... A szíve! Kovtyagának van szíve?! Meséljen már nekem róla... A szíve! Ha-ha! Mintha én nem ismerném a szívét. Neki nem is szíve van, hanem szivattyúja. Egy igazi motor. Neki farkasszíve van, víziló-szíve, elefánt-szíve, egy ichtioszaurusz-szíve. Mintha és nem tudnám, milyen szíve van Kovtyagának! Ha-ha! Neki nem is szíve van, hanem az valami tünemény! Egy csoda! Az ő szívét pénzért lehetne mutogatni! Hallgasson csak ide, kérem! Csak tegnapelőtt háromszor másfelet hörpintet- tünk fel koponyánként, ő meg én, és észre se vettük. Azaz, hogy én besikítottam, de Ivánnak meg sem koty- tyant. ö elspurizott valahova pénzt kérni kölcsön. Azután meg még bort ittunk. Két fiaskó muskotályt. És maga azt mondja, a szíve1 — Azt mondják az orvosok figyelmeztették. — Az orvosok semmit sem tudnak. Honnan-tudnák, milyen szíve van Kovtyagának? Emlékszik, Ivaskevics névnapjára? — Mire? — ő két üveg konyakot ivott meg, és a szeme sem állt tőle keresztbe. Egyik sem. És maga azt mondja: a szíve... — Az orvosok így... — Mihez értenek az orvosok? A szíve! A Kovtyaga szívé! Ne röhögtessen, cserepes a szám. Emlékszik, akkor ott Petyánál? Ittunk, ittunk, itMikola Bilkun: A tölgy kidőlt tunk, már valamennyien részegek voltunk, de Kovtyagának meg se kottyant. Egy egész vödör vodkát ivott meg, és aztán még a hölgyek borait kezdte ossze- öntözgetni a poharakból. Milyen szív bír ki ilyen ivá- szatot? Méghogy a szíve! Ha-ha! — Azt mondják, nagy nyomás volt benne, amikor az este hazaért, és reggel nem ébredt fel... — Marhaság, nagy marhaság, barátom! Azt mondja, nagy nyomás volt benne? És mikor nem volt benne nagy nyomás? Mindig nagy nyomás volt benne — és kutyabaja se volt. Mi köze ehhez a szívének? Mi? Hallgat? No látja, hát erről van szó! Emlékszik mi volt a múlt héten? Kovtyaga fogadott Je- lopoviccsal, hogy megiszik tizen r.y, le korsó sört. — Aha. aha és huszonkettővel ivott meg! — No látja, és maga azt mondja a szíve! Mi köze ehhez a szívnek? A háború alatt faszeszt ivott — és kutya- ba.ia se volt. most meg tiszta italokat piál. Tavaly egyszer elmentem vele Kobaszjához a nyaralójukba. Add.ig ittunk, amíg bele nem fáradtunk. Kovtyaga mindkettőnket túlivott. Arra sem emlékszem ki. mikor, hol aludt el. Reggel felébredtünk,.. A fejem — hű a fejem! Mint egy repedt fazék, és mintha ezt a fazekait valami ördögfióka kalapálná egy nagy kalapáccsal. És a másnaposságot — az embernek szinte sírni volna kedve — nincs mivel gyógyítani. Amíg én és Kobaszja nyögtünk és jajgattunk, Kovtyaga ide-oda sürgött-forgott a lakásban, és talált egy üveg denaturált szeszt a teraszon, amit Kobaszja felesége a spirituszfőzőbe szokott használni. Lám. mi azt sem tudjuk, hova legyünk, Kovtyaga meg fogja az üveget, és — klutty- klutty — s mintha az üvegben egy csepp denaturált szesz sem lett volna. Aztán föl-alá járkált, és kiröhögött bennünket. És még maga azt mondja, a szíve! —< Nem én mondom, hanem az orvosok... Nem bírta ki a szíve... — Nem bírta ki! Ha-ha! Huszonöt évig kibírta, most meg nem bírta ki. Marhaság ! Inkább elhiszem, hogy Kovtyaga lépfenétől dobta fel a bakancsot. Sőt pestistől vagy rühtől! Amitől akarja, dehogy a szíve... — Hát igen... A tölgyfa is kidől egyszer... — Hát szóval a tölgyfa, a baobabfa kidőlt. És az isten tudja, mitől. No látja ez az orvostudomány. Haha! Orvostudomány! Semmi jobbat nem tudnak kitalálni, hát kisütötték Kovtyaga szívét. Megtalálták az okot! Mert tegnap pityókásan ment haza... Ha-ha! És amikor józanul ment haza? Marhaság! Na isten vele! Megyek részvétemet nyil. vánítani a családnak. Nem tudja, lesz-e halotti tor?... Nem ártana egy-egy pohárkával meginni a halottak lelkiüdvéért .. Szerettem a megboldogultat. Szerettem a sírig. Mennyit ihattunk volna még! Ostoba módon halt meg. senki sem tudja, mitől. Na isten áldja! (Fordította: Juhász László) Meggyőzés A minap fölkeresett Bodokai Gás- párné. akivel vagy másfél évtizede egy házban laktam. — Jaj, drága szerkesztő úr... — kezdte remegő hangon, könnyekkel a szemében. Rögtön tudtam, hogy nagy bajban lehet szegény asszony. Nem a könnyeiből, a dadogásából, hanem abból, hogy szerkesztő uraz. A következő félórában elzokogta, hogy az a B. Dezső, akinek fényképét egyes — „már ne is haragudjon érte” — szenzációt hajhászó kollégáim a kék- jambós galerival kapcsolatban közölték, azonos az 0 Dezsikéjével. akit én annak idején a térdemen lovagoltattam. Nem csodálja, ha nem ismertem föl, mert több mint egy métert nőtt, amióta nem láttam, hízott több mint hatvan kilót, és a haja is hosszabb három arasszal, meg loknis. Dezsike — folytatta aztán — tündé- ri, jó kis fiú volt, — hiszen emlékszem rá — igaz, kicsit vásott —, de melyik Jiúgyermek nem az, ha egészséges, a szüleit tisztelte, bár voltak vitáik — hiszen a generációs ellentétek törvényszerűek —, nagyon szerény volt: télen-nyáron egy farmerban járt. takarékoskodott a szappannal és szépen beosztotta a hett kétszáz forint zsebpénzét. Igen, ilyen volt Dezsike. még másfél évvel ezelőtt .is, de sajnos akkor megismerkedett - az Emke-aluljáróban H. Tamással, s belekeveredett annak a társaságába. Sajnos, azonban ő túl tisztességes ahhoz, hogy a másikra akár egy rossz szót is mondjon. Ezért rám hárul a feladat úgy is „mint az igazság harcosára”, úgy is, „mint a régi jó szomszédra”, s úgy is. „mint arra, akinek Dezsike egykor a térdén lovagolt”, hogy síkraszálljak az ő ártatlanságáért. A megtisztelő bizalomtól és az újságírói kíváncsiságtól ösztökélve vállaltam a feladatot, s elhatároztam, hogy Galeri alaposan földerítve az esetet, majd bravúrosan kiszabadítom az előzetesből B. Dezsőt. Első utam H. Tamásékhoz vezetett. A szolidan berendezett háromszobás öröklakásban bánatos tekintetű szőke asszony fogadott. Ágyútalpon elébem tolta a Napóleont, a lemezjátszóra jel- tette a Csupa könny a szobámat, s miután koccintottunk, elmesélte élete történetét. Ebből megtudtam, hogy Tamáska az ő szemefénye, akit minden házasságába magával visz, akinek megad mindent, és aki ezért nagyon hálás is. Ha netán azt hinném, hogy azok a kék foltok a füle tövén Tamáska ökleitől származnak. alaposan tévednék. Tamáska jó, jámbor, engedelmes, és ha nem csavarja el a fejét az a k.. G. Baby, most is itt lenne, és velünk szürcsölgetné a Napóleont, arái a kedvenc itala, s különben is csak este nyolc után szokott elmenni hazulról, és legkésőbb reggel hatra mindig otthon volt, mígnem az a ... G. Baby édesanyja alig akart beengedni az előszobába. Ott nyomban rám támadt, hogy miért most jövök, miért nem akkor jöttem, amikor még az ő Babykája a megtestesült ártatlanság volt. Igazán szégyellhetem magam én és mind a kollégáim, valamint a tanítók és a tanárok. úgyszintén a tanácstagok és a képviselők, akik mindig csak utólag handabandázunk. ahelyett; hogy előre figyelmeztetnénk azt a szegény gyereket arra, milyen veszélyt jelentenek reá nézve az L. Kareszek. L. Karesznek az édesapját a kiskertben találtam, amint épp a virágokat öntözte. Sóhajtva szakított egy körtét a fáról, amelyet Kar.eszka születésekor ültetett, aztán elmondta, hogy most is itt lenne az ő jó fia, és nem neki kellene slagolnia, ha tavaly nem haverkodik össze avval az átkozott Jamesszal. Jameszról megtudtam, hogy őt T. Gizi hálózta be; T. Gizi viszont L. Csabának az áldozata. L. Csaba V. Daninak köszönheti a züllését. V. Danit pedig R. Ildi vitte a rossz útra. R. Ildi azonban — édesanyja hiteles vallomásából ítélve — olyan ártatlan volt, mint a ma született, mígnem B. Dezső, a gazember visszaélt a jóhiszeműségével. Biztos vagyok benne, hogy ha fenti magánnyomozásomat föltárom a bíróság előtt, nemcsak B. Dezsőt, hanem mind a kékjambósokat fölmentik, hiszen nyilvánvaló, hogy csupán megtévesztett gyermekek ők. akik rossz társaságba keveredtek. Sólyom László
