Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

1979. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 niMJEGYIET A trombitás Merre tart az iskolai felnőttoktatás? filmjeink elbizony- talaníta. nak. Lezárt kapukat nyitnak fel, magabiztos kijelentése­ket tesznek idézőjelbe, a pontokat kérdőjelek váltják fel. Fekete-fehér történelem- szemléletünk merev sémáit érvénytelenítik, kiszabadít­ják utólagos leegyszerűsítés eltorzított, gúzsbakötött kö­vetkeztetéseit. Ez Jancsó, Kovács, Kosa és társaik ér­deme, ezzel tudatják a meg­kövesedett érdektelenség és kényelmes közöny burkát szétpattantva hozzáférhető­vé, elsajátíthatóvá tenni múltunkat. Közhelyeink „élő múltja” így valóban megelevenedik, mert a jie- lenidő nyitottságát hordozza. Nemcsak az adja aktualitá­sukat, hogy a „fényes sze­lek”, az újvidéki vérengzés vagy éppen Dózsa paraszt- háborúja újra beszédtéma, viták tárgya lesz. Érvényes­ségük mindenekelőtt a jelen megítélésekor jelentkezik. Másképp látjuk napi gond­jainkat, ha gyökereit is is­merjük, ha nem szakítjuk le a jelent a múltról. Pedig hajlamosak vagyunk az utóbbira: amott a múzeumi tárgy, a vitrinben őrzött preparátum, itt pedig a vál­tozó, mozgó, megfoghatat­lan élet; amott az egyszerű, világos, igen-nemekkel meg­ítélhető járt út, itt meg a zűrzavaros labirintus. „A múlt egyszerű, a jelen bo­nyolult” — nyugtatjuk meg magunkat tanácstalansá­gunkban, elfelejtve, hogy egyszer majd saját áttekint­hetetlennek tűnő korunkat is könyörtelen sémába eről­tetheti valaki. A jelenid.ejűség bizonyta­lanságait, kételyeit akarja visszaadni a kuruc időknek új filmjével Rózsa János, őrzi tehát jó történelmi filmjeink szemléletét, ez a múltfaggató közelítés, emeli A trombitást az átlag fölé, sőt ez lendíti ki a sikerü­letlen filmmegoldások ká­tyújából is. Kuruc idők. Már itt csődöt mond történelmi köztuda­tunk. Szerencsés esetben Rá­kóczira, diadalmas győzel­mekre, hősies bukásokra gondolunk, de elképzelhető, hogy kackiás Tenkes-kapitá- nyok száguldoznak szemünk előtt, és vidám ostorpattog- tatással terelgetik a balfá­cánokat alakító bágyadt sta­tisztériát. Kardos István, a forgató­könyvíró és Rózsa egészen mást láttatnak velünk: há­rom egykori kurucot Thökö­ly szétszéledt csapatából. Be­ásták magukat az erdőbe, és most szegénylegényként — mondjuk ki: rablóként — fosztogatják, gyilkolják az utasokat és a környék lakó­it. Közébük keveredik Trom­bitás (Csorna Zoltán), ez a nyiladozó legényke, aki ár­tatlan fogékonysággal, hívő akarással keresi helyét a vi­lágban. A látszólagos téma­váltás ellenére legsikeresebb filmjeinek (Gyermekbeteg­ségek, Pókfoci) központi kér­dését fogalmazza újra Rózsa János: mit tud kezdeni az ifjúság a felnőttek igazsá­gaival? Trombitás a három haramiát megmentőjeként, apjaként tiszteli, míg rá nem jön, hogy a harsogó szóla­mok mögött gyilkosok lapul­nak. Pártfogói régi vitézsé­güket emlegetik, de most ki­egyeznek a zsoldosokkal; a „kuruckirályt” várják vissza, és közben megölik társukat, kirabolják a parasztokat. Hol hát Trombitás helye? A rendet védő végvári kato­nák. az előlük bújó erdei vadak, az idegenben bújdosók is mind a kurucok közül ke­rültek ki. Mindnyájan aki­szolgáltatott sorsát tűrő nép­re hivatkoznak, miközben állatait elhordják, asszonya­it megerőszakolják. Bonyolult ez a múlt. itt nem a Csínom Palkó roman­tikus meseigazságai érvénye­sek. Illetve végigénekliik a dalt. amelynek csak első so­rait őrizte meg a feledékeny utókor: „Nosza tehát, had­nagy uram, / Dúljuk fel jó­szágát, / Mind ellenségünk­nek / Hajtsuk el marháját!” Rózsa filmje lusta beideg­ződéseinkre figyelmeztet. Ne tekintsük a történelmet jó és rossz emberek egyenlőtlen harcának, melyben mindent bearanyoz végkövetkezteté­seink hamis csillogása. Sza- kály Ferenc történész ponto­san megfogalmazza az alko­tók célját: „...ideje már tu­datosítanunk: mennyi véren, mocskon, gyalázaton és bű­nön keresztül vezet a törté­nelem útja, még a magas­latok felé is.” Ez a szándék „j|ön le” a vászonról. Érthető és követ­hető a film, de ez mégnem elég a művészi élményhez. Vállalt műfaja követelmé­nyeit kellene teljesíteni, hogy ne csak kitaláljuk, de átélhetően el is higgyük szán­dékait. Ez nem sikerül Ró- zsáéknak, mentse őket az úttörő munka kockázatválla­lása. Megőrzik — hevesen bizonygattam ezt — nagy elődeik önkritikus látás­módját, de szakítanak a mo- dellábrázolás hideg, érzéket­len formáival. A realista — vagy talán naturalista ,— történelmi film szűzföldjére merészkednék. (Hirtelenjé­ben nemhogy magyar, de külföldi forrást sem tudnék említeni. A többség a tézis­filmek elvi kérdéseire álta­lánosít vagy a kalandfilmek leegyszerűsítő dramaturgiá­ját követi.) Bizonytalanul mozognak itt a színészek és gyanakvóbb a néző is. Az állítólagos realizmus nevében a főszereplőknek csupa „illetlen” dolgot kell végezni, amit látható élve­zettel tesznek: Habzsolják ci­vilizált életünk hiányzó él­vezeteit, de olyan hévvel, hogy néha önmaguk karika­túrájává válnak. Túlságosan igyekeznek (feltehetően ren­dezői utasításra), zabáinak, kézzel-lábbal cibálják a hús­cafatokat. vödörből isszák a bort, nagyokat böfögnek az­tán elégedetten szuszognak. Sőt rázendítenek és horkol­nak, hogy reng belé a bar­lang. Olyanok, mint mesé­ben az óriások. Mi pedig lennénk a gyerekek, akiket erőszakkal kézenfognak, akár tudunk járni, akár nem. Jó- előre kételkednek hiszékeny­ségünkben. ezért minden pillanatban belénk akarják sulykolni: „Mi most olya­nok vagyunk, mint az állat. Megerőszakoljuk az ártatlan hajadonokat, kegyetlenek vagyunk, gyilkolunk. Most meghalunk. Ez itt vér. Iga­zi vér.” Annyira bizonyítgatják mindezt, hogy kezdünk ké­telkedni és a trükkökön gondolkodunk. Vajon hogyan nyúzzák meg elevenen Fá­bián Ferencet, hogyan húz­zák nyársra szegény Bencze Ferencet, miként varázsol hirtelen annyi vért' az ar­cára Koltai Róbert? Szóval, kevesebb több lett volna. Folyik, ömlik a piros múvér, van, akinek a gyom­ra fordul fel (ez a film si­kere. mert a borzalmak hi­telességét bizonyítja), van, aki jót mulat a színészek lelkes erőlködésén. Mara­déktalan dicséret csak Ra­gályi Elemért illeti, aki is­mét új oldaláról mutatkozott be. Olyan profi magabiztos­sággal fényképez, mintha amerikai western-filmeken tanulta volna a mesterséget. tökéletes mű tehát A trombi­tás. De becsületes kísérlet, fontos adalék történelmünk, saját korunk megértéséhez. És még valamit: izgalmas, fordulatos a történet, felvér­tezve a sikerfilmek vala­mennyi kellékével. A ma­gyar filmek fogadtatását is­merve ez sem utolsó dolog. Bérezés László Jól van, anyám... .. .ne zsörtölődi. Nem voltam itthon az ünne­pekkor, pedig azt ígér­tem, megjövünk. Tudom, a menyed is látni akar­tad, de hát így van ez. Az idő kevés, a pénzünk se sok, messze is kerül­tünk tőletek. Jó, jó... nem ástam föl tavasszal a kerted, pe­dig fogadkoztam erősen. Dehogy vagy öreg, nagy­szerűen bírod még! .. .ugyan már! Nem azért mondtam azt a „méget”. Ezer évig élsz, majd meglátod. Jó, hagyjuk. Inkább eldúdolom azt, amit úgy szeretsz. „Kö­töttem lovamat piros almafához...” Ej, mit szomorkodunk itt? In­kább mesélj, mi történt itthon, amióta nem jár­tam erre? Szép-e a sző­lő? Ugye, nem csípte meg a rügyeket a fagy? Vettél gallyat a meggy­fáról, amit nekem ültet­tél? Velem? Mi lenne? Dolgozom, ahogy taní­tottál. Persze, minden rendben. Ne nézd már a cipőm! Jó, jó, igazad van, letörölhettem volna a port róla. Akartam is, de elfelejtettem. Ahogy mondod, mint kölyökko- romban. Ebben legalább semmit sem változtam. Fáradtnak látszol, anyám. Miért nem pi­hensz? Most már min­denre van időd, okosab­ban is gazdálkodhatnál vele. A nyáron elmegyünk valahova. Nem, nem úgy mint tavaly, most bizto­san elmegyünk. A he­gyek közé, ahogy meg­beszéltük. Korán fek­szünk és későn kelünk majd, mint a gazdagok. Süttetjük a hasunkat a nappal, nem lesz semmi­re gondunk. Ugyan, anyám. Tavaly azért nem sikerült, mert... igazad van, nem magyarázko­dom. Nincs semmire szüksé­ged? Valamire, amit csak én tudnék megszerezni? Nincs? Kár. Akad még abból a jó vizes uborkából, amit a múltkor is adtál? Nagy­szerű! Ezt a szatyrot Js azért hoztam, hogy le­gyen miben elvinni. Az idén is teszel el? Majd segítünk a befőzésnél, számíthatsz ránk. Igazán örülök anyám, hogy minden rendben van itthon. Lassan men­nem kell, ne haragudj. Aztán vigyázz magadra! Hamarosan megint jö­vök. Szervusz! .. .jaj, lá­tod, milyen szamár va­gyok? Ezt a virágot... neked hoztam, anyám. H. Z. A 70, évfordulóra Radnóti-kötetek Radnóti Miklós születésé­nek közelgő 70. évfordulója alkalmából ‘több művének megjelentetésével adóznak a költő emlékének a magyar könyvkiadók. Esti mosolygás címmel a legkisebbeknek adta ki la- pozóját a Móra Kiadó. — Ugyancsak a jubileum al­kalmából adja ki a Móra Kiadó A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban Radnóti válogatott verseinek köteté't. Az alkalomhoz méltó kül­sőben, a Helikonnal közös gondozásban adta ki a Szép­irodalmi Kiadó az Eklogák című kötete?: érdekessége, hogy első alkalommal talál­ható meg egy kötetben Rad­nóti összes eklogája. Sokáig hiányzott a költő életének és munkásságának jobb megismerését szolgáló alapos monográfia. Ezt a hiányt pótolja Pomogáts Bé­lának Radnóti Miklósról írt tanulmánykötete, amely a Gondolat Kiadóval a A nagy magyar írók sorozatban je­lent meg. Hazánkban az iskolai fel­nőttoktatást 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kor­mánynak „az önhibájukon kívül iskolai képzésben nem részesült felnőtt dolgozók” iskolai tanulmányairól szóló rendelete hozta létre. Az új magyar államnak ezt a lé­pését túlzás nélkül nevez­hetjük forradalmi tettnek, korabeli kifejezéssel: a köz­oktatás földreformjának. Magas ívű pályát futott be felnőttoktatásunk a felsza­badulás után: 1945 és 1978 között másfél millió ember tanult a dolgozók általános iskoláiban, s ezalatt 420 ez­ren végezték el sikeresen a nyolcadik osztályt. Ez az is­kolatípus évtizedek óta nél­külözhetetlen szerepet tölt be népünk műveltségi szín­vonalának emelésében. Újratermelődő egyenlőtlenség A fejlődés nem volt egyenletes, voltak visszaeső szakaszok is: lemérhető a tanulólétszám változásai­ban. Az ötvenes évek ele­jén még évente átlagosan 60 ezren ültek be munka után az iskolapadba, de 1957-ben már csak 16 ezren. Ez volt a mélypont. A csúcsra egyéb­ként 1963-ban értünk el a 116 ezer felnőtt általános is­kolással. Ekkor azonban újabb hanyatlás kezdődött: 1970-ben mindössze 21 ezer tanulót tartottak nyilván a statisztikák. Vajon a tanulási kedv csappant meg ennyire egy évtizeddel ezelőtt? Semmi­képpen sem, inkább arról van szó, hogy ekkoriban szé­les körben eluralkodott az a nézet, hogy az általános is­kolai felnőttoktatás betöl­tötte történelmi hivatását: alapműveltséghez juttatta mindazokat, akiket az úri rend annak idején kirekesz­tett az iskolából. Tulajdon­képpen igaz, csakhogy nem szabad elfeledkezni azokról a fiatalokról, akik különböző okok miatt a 8 osztály el­végzése előtt kimaradnak az általános iskolából. Nem kevesen vannak ilyenek, ki­vált a cigányság körében. Számuk néhány év óta hét­nyolc százalék körül mozog — előtte még magasabb volt —, ami évente 8—11 ezer lemorzsolódó fiatalt jelent, ráadásul bőven van még ré­gebbi „tartalék” is. így, saj­A szolnoki kulturális hetek egyik rangos rendezvénye lesz május végén az országos szimfonikus zenekari feszti­vál, amelynek Szolnok im­már hatodik alkalommal ad otthont. A találkozót két­évenként rendezik meg, há­zigazdája a Szolnoki szimfo­nikus zenekar. A közbeeső , években Veszprémben, a ka­marazenekarok fesztiválján lépnek pódiumra az együtte­sek. — Hány együttest várnak a fesztiválra? — kérdezzük Ba­li Józseftől, a szolnoki szim­fonikusok karnagyától. — Tíz zenekar részvételé­vel zajlanak a találkozó ren­dezvényei. Többek között vendégeink lesznek — a ré­nos, a dolgozók általános is­kolái mindaddig nem zár­hatják be kapuikat, amíg társadalmi erőfeszítéseink ellenére is újratermelődik a műveltségbeli egyenlőtlen­ség. Napjainkban ismét jelentős föllendülés tapasztalható. Az 1972-es közoktatási, az 1974- ben megjelent közművelődé­si párthatározat, valamint az 1976-os közművelődési tör­vény új korszakot indított el az iskolai felnőttoktatás­ban, a szakmai képzés és a közművelődés együttműkö­désében, Szolnok megyében az 1976/77-es tanévben 3882-en iratkoztak be a dolgozók ál­talános iskolájába, közülük 3222-en tettek sikeres vizs­gát, 507 dolgozó pedig ma­gánvizsgán, adott számot tu­dásáról. Az általános isko­lát elvégzők száma több mint másfélezer, ami jóval maga­sabb az országos átlagnál. Az elmúlt tanévben viszont a beiratkozottak száma visz- szaesett. különösen a tisza­füredi járásban, a kunszent­mártoni járásban, Jászbe­rényben és a megyeszékhe­lyen, A megye szakmunkásképző intézményei a felnőttképzés két fajtájába kapcsolódtak be: az oklevélszerző tanfo­lyamok szervezésébe vala­mint az ismeretfelújító vál­lalati továbbképzések rend­szerébe. Ezeken a tanfolya­mokon 24 osztályban 500 felnőtt vett részt. A középiskolai felnőttok­tatásban 6728-an kezdték meg a ’76/77-es ‘tanévet, kö­zülük ötezren tettek vizsgát, 94 százalékuk ’ sikeresen. Több mint 900-an fejezték be középiskolai tanulmányu­kat, érettségi bizonyítványt szereztek. Az oktatásügy előtt az a feladat áll, hogy a nappali iskolákkal párhuza­mosan megújítsa és tovább­fejlessze a felnőttoktatás tartalmát és szervezetét. Bizonyitványgyár? Meddig jutottunk el a korszerűsítési munkákban? Ma már az általános iskolá­ban — ide értve a közmű­velődési intézményekben szervezhető, osztályozó vizs­gára előkészítő tanfolyamo­kat is — a dolgozók öt ta­nulási forrna közül választ­hatnak, tehát igazán a sok­gebbi fesztiválokon nagy si­kerrel szereplő — debreceni és salgótarjáni muzsikusok is. A szolnoki közönség négy bemutató koncerten és a zá­ró díszhangversenyen hall­gathatja meg az együttesek műsorát. Minden zenekar negyven­perces műsort ad, amelyben szerepelni kell XX. századi komponista alkotásának, de az együttesek általában ját­szanak olyan darabot is] amely a fesztiválon hangzik el először. — Tavaly Veszprémben a szolnoki szimfonikusok Pet- rovics Emil, a zenekarnak komponált művével sikere­sen szerepeltek. Az idén is lesz repertoárjukban ősbemu­tató? szinűség jellemző a felnőtt- oktatásra. Akik az analfabe­tizmus határterületein mo­zognak, azoknak az általá­nos iskola első négy osztá­lyának anyagából szerveznék alapismereti tanfolyamokat. (Tavaly 2200 ember iratko­zott be ide.) A felső tago­zatra járók esti és levelező tagozatainál sokkal népsze­rűbbek a munkástovábbkép­zés keretében indított tan­folyamok, amelyeken újab­ban évente 30—40 ezer fel­nőtt tanul tovább. Ország­szerte élénk érdeklődés kísé­ri a 160 órás, négy hónapig tartó oktatási formát; talán azért is, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a dolgozó egy tanítási szakaszban két osztályt végezzen el. Sokan kételkednék ugyan ennek hatékonyságában, „bizonyít- Ványgyárnak” nevezik ezt a formát, pedig a vizsgák ta­pasztalatai szerint kellő szorgalommal a tantervi kö­vetelményeknek 160 órában is eleget lehet tenni. A 320 órás tanfolyamon viszont nincs vizsga, év közben el­lenőrző feladatlapokkal dol­goznak a pedagógusok. Kismamák az iskolapadban Az említett képzési for­mákhoz jól illeszkedik a rá­dió és a televízió közös so­rozata, a Mindenki iskolá­ja, amely kézzelfogható se­gítséget kínál az általános alapműveltséggel nem ren­delkező rétegek kulturális hátrányainak felszámolásá­hoz. Karunk a permanens kép­zés kora. Társadalmunk gazdasági és politikai fejlő­dése azt igényli, hogy az ál­talános iskolai végzettséget mind, nagyobb ütemben sze­rezzék meg azok, akik ed­dig — bármi okból — nem jutottak el. Az iskolarend­szerű felnőttoktatás színvo­nalas működéséhez minden feltételünk megvan. Az ok­tatási formák sokszínűsége, az újra megnövekedett ta­nulólétszám. az ügyes helyi kezdeményezések, például egy-egy megyében a gyesen levő anyáknak szervezett 160 órás tanfolyamok mind azt mutatják, hgoy a fel­nőttoktatásnak létjogosult­sága van. — Farkas Ferenc: Pastora­le és Rondó címmel írt mű­vet együttesünknek. A bemu­tatónak külön érdekessége, hogy a komponista is ott lesz a hangversenyen, ezért még nagyobb lelkesedéssel, izga­lommal készülünk. A másik műsorszámunk Haydn G-dúr szimfóniája. A bécsi zene­szerző alkotását május 23-án Jászberényben, a Székely Mi­hály napok keretében is elő­adjuk, mintegy „főpróba­ként”. A jászberényi hang­verseny második felében a Palotási János Zeneiskola ta­nárai közreműködésével szó­laltatunk meg versenyműve­ket, melyben a szólót a pe­dagógusok szátsszák. — fekete — 16 történelmi Korántsem P. K, J. Fesztiválra készül a Szolnoki szimfonikus zenekar Ősbemutató a műsorban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom