Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

1979. május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A vagyonvédelem politikai, társadalmi, gazdasági feladat ELNÖKSÉGI ÜLÉS A TESZÖV-nél Középpontban a technikai újdonságok Jól sikerültek Tegnap délelőtt a Szolnok megyei Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Szövetségének el­nöksége Szolnokon, a TE- SZÖV székházában ülést tar­tott, amelyen megjelent And- rikó Miklós, a megyei párt- bizottság első titkára. A testület értékelte Szolnok megye termelőszövetkezetei­nek vagyonvédelmi helyzetét, és meghatározta az ezzel ösz- szefüggő feladatokat. Az ülé­sen többek között elhangzott, hogy a közös vagyon feletti rendelkezési jogok és kötele­zettségek gyakorlásában alap­vető problémák nincsenek megyénkben. A gazdaságok­ban az ellenőrző bizottságok munkája sokat fejlődött, de további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a bi­zottsági tagokat „munkaköri függés” ne befolyásolja fel­adatuk teljesítésében. Üzletkötések a BNY-n Szerszámgépek Lengyelországba Tegnap az utolsó szakmai napot tartották a tavaszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. Ma a vásár zárónapján egész nap a nagyközönség látogat­hatja a kőbányai vásárköz­pontot. Újabb üzletkötésről is hír érkezett: a Csepel Művek szerszámgépgyára lengyel partnereivel megállapodott egy új típusú megmunkáló központ ez évi exportjában. Tárgyalásaik eredményeként szerződést kötöttek jövő évi szállításra is, eszerint a cse­peli üzem megmunkáló köz­pontokat, esztergagépeket és menetköszűgépeket szállít lengyel beruházóknak. A szerződések összértéke közel 130 millió forint. Az elnökségi ülésen fel­szólalt Andrikó Miklós' is, aki hangsúlyozta, hogy a szövet­kezeti vagyonvédelem egy­aránt politikai, társadalmi, gazdasági feladat. Nem lehet egyértelműen csak a bűnül­döző szervekre bízni. Ennek megvalósításában nagy sze­repe van a vezetőknek, ezért fontos a jogszabályok betar­tatása és megtartása. A ter­melőszövetkezetekben gondot okoz az, hogy a termelés fej­lődésével nem tart lépést az ellenőrzés korszerűsítése. A vagyonvédelmi csoportok ki­alakítása nem szabad, hogy szociális szempontok szerint történjék. Andrikó Miklós hozzászó­lásában értékelte a TESZÖV tevékenységét is, valamint beszélt a szövetség és a gaz­daságok közös munkájáról, illetve ennek további fejlődé­si lehetőségeiről. Egészségügyi újítások Az egészségügyi intézmé­nyek újítómozgalmának^ hely­zetéről és a további felada­tokról tanácskozott tegnapi ülésén az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A beszámoló sze­rint az 1977-es jelentékeny csökkenést követően 1978- ban már ismét nőtt a benyúj­tott egészségügyi újítások száma, s meghaladta a ki- lencszázat. Ezek közül több mint hatszázat fogadtak el felhasználásra, és ezerhez kö­zelített a díjazott újítók szá­ma. Különösen a gyógyszer­tári központoknál élénk az újítókedv és jó az informá­ciós kapcsolat is. Jól sikerültek a műszaki hetek A napokban befejeződő, tizedik alkalommal megren­dezett Szolnok megyei mű­szaki heteken 105 rendez­vény zajlott le, a résztvevők száma meghaladta az 5700- at. A tervezett program megvalósult — a rendez­vénysorozat előadásain, an- kétjain s az időközben meg­rendezett szakmai napokon a termelés szerkezetének korszerűsítéséről, a műszaki fejlesztés legújabb eredmé­nyeiről hallhattak érdekes és tanulságos beszámolókat, értekezéseket a MTESZ Szol­nok megyei Szervezetének aktívái, valamint az ország más megyéiből érkezett mű­szaki szakemberek. Különösen nagy visszhang, ja volt a megnyitó rendez­vénynek, amelyen dr. Pál Lénárd akadémikus, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke tartott elő­adást. Rajta kívül a tagegye­sületek jó néhány rendez­vényére érkezett egy-egy szakma s egy-egy ágazat jeles képviselője. Különösen gazdag programot bonyolí­tott le — állapították meg a MTESZ Szolnok megyei Szervezetének tegnapi el­nökségi ülésén, — a Gép­ipari . Tudományos Egyesü­let jászberényi csoportja; a Hűtőgépgyár és az Aprító­gépgyár szakemberei szer­veztek előadásokat, egyebek között a vállalati rugalmas­ságról és az úi termékek be­vezetésének kérdéseiről. Ha­sonlóan jól sikerült a Köz­lekedéstudományi Egyesület Szolnok megyei Szervezeté­nek fóruma, szakmai napja, s ugyanígy gazdag tartalom­mal zajlott a Magyar Agrár- tudományi Egyesület és a Magyar Élelmezésipari Tu­dományos Egyesület megyei szervezeteinek programja is. Nem sajnálják a ráadást Ok is ott koptatták a padokat Kiváló üzem kivaló brigádja Jászkiséren Ahhoz, hogy a pályaépítő gépek, a felépítményt kar­bantartó gépláncok, a nagy teljesítményű eszterga- és fúrógépek mindig üzemké­pes állapotban legyenek, a karbantartásukat, javításu­kat vagy felújításukat segítő jó szerszámokra van szük­ség, és arra, hogy ezek a szerszámok munkájukat sze­rető, a bonyolult gépóriások „szíve dobogását” is isme­rő, jól képzett szakemberek kezébe kerüljenek. Ez áll a jászkiséri MÁV Építőgépja­vító Üzemre, ahol a tmk kollektívájáról a „Steimetz kapitány” Szocialista Brigád tagjairól azt mondják: — úgy bánnak a szerszámmal, mint sebész a műtőkéssel. Elismeréssel szólnak a brigádról az óvodában és áz iskolában, a szociális ott­honban és a tanácsnál. Nemcsak Jászkiséren, hanem Jászapátiban, Jászladány- bán vagy Jászszentandrá- son is. Ott, ahpl a brigád tagjai laknak, ahonnan be­járnak, és ahol soha nem sajnálják azt a kis „ráadást” amivel szebbé teszik a gye­rekek és az öregek életét, hozzájárulnak a település fejlesztéséhez. • A brigádnaplóba bejegy­zett önértékelést Nyitrai Fe­renc tmk-lakatos, a kollek­tíva vezetője egészíti ki sze­rényen megfogalmazott, rö­vid mondatokkal. — Közöttünk valóban járja a mondás, hogy amit a munkahelyen teszünk, az kötelesség, amit pedig „kint” a lakóhelyen, az oktatási in­tézményekben, az ráadás. Tréfa ez, mert munkaköz­ben úgyis megfeledkezünk a különbségről. Az elmúlt évi vállalásainkban fő helyen szerepelt a szerszámgépek karbantartása, az importból származó, nehezen beszerez­hető gépalkatrészek gyártá­sa, felújítása, az anyag- és energiatakarékosság. Ezeket is teljesítettük, ahogyan a kevésbé aláhúzott felajánlá­sokat. Kollektívánk tavaly 1056 társadalmi munkaórá­val járult hozzá az üzemi és tanácsi feladatok végre­hajtásához, ez brigádunk ti­zenhét tagjára osztva; szép summa. Jutott belőle az ok­tatási intézményeknek, ajiol nemrég még mi is koptattuk az iskolapadot. Nem sajnálták a „ráadást” az üzemtől sem. A gond­noksággal szocialista szer­ződést kötöttek, vállalva a belső parkok gondozását. A szociális épület villámhárí­tójának építésére 250 társa­dalmi munkaórát fordítot­tak, egy tolópad reteszelő berendezésének beiktatásá­val pedig a gépek biztonsá­gos mozgását könnyítették meg. A brigádnaplóban lapoz­gatva kiderül, hogy a kis kö­zösség munkáját vállalások nélküli teljesítések is dicsé­rik. Két évvel ezelőtt öt, tavaly négy brigádtag fe­jezte be családi házának építését, a kollektíva segít­ségével. Napvilágra kerül az is, hogy a brigád az idén sem vállalt kevesebbet, mint eddig. Az év első felében szakipari munkával segített az épülő, új gyógyszei-tárnál, a nyolctantermes általános iskola építéséhez pedig 500 társadalmi munkaórát aján­lott fel. Bejegyzésekből, rövidmon- datokba sűrített kiegészíté­sekből rakódik egésszé a brigád története. így válnak ismertté azok az eredmé­nyek, amelyekkel ők tizen­heten hozzájárultak ahhoz, hogy a jászkiséri üzem az idén — negyedik alkalom­mal — megkapta a Kiváló Üzem megtisztelő címet, bri­gádjuk pedig a MÁV Kiváló Ifjúsági Brigádja kitünte­tést. — illés — Nagyobb teljesítmény kevesebb energiával Megkezdte szolgálatát az orenburgi gázvezeték; kétszer annyi földgázt importáltunk idén az első negyedévben, mint tavaly az esztendő első három hónapjában. A tava­lyi hasonló időszakhoz viszo­nyítva — hosszú és hideg volt a tél, közrejátszott ez is — 1979 januárja és márciusa között az összes energiafel­használás 5,6 százalékkal volt nagyobb. A szénbányászat a tervezettnél 460 ezer tonná­val több szenet szállított, a termelés növekedése 1978 kezdő negyedéhez képest így 700 ezer tonnát tett ki. rító hengereket hőcserélő be­rendezéssel egészítették ki néhány üzemben. Az így nyert hulladékhő hasznosítá­sa 10—12 százalékkal mérsék­li az ún. primér energiafo­gyasztást ennél a műveletnél, s a beruházás költsége egy év alatt megtérül; most az egész iparágban hasznosítani kí­vánják az eljárást. A költségeknél közlegény Több energiát követel a termelés, a közintézmény-há­lózat, a lakosság. A fejlődés ezzel jár, a dolog tehát ter­mészetes, de csak addig a ha­tárig, ahol ésszerű és pazarló felhasználás útja különválik. A szakemberek azt mondják: az energia, legtöbb felhasz­nálási területen a költségek­nél közlegény, nem oszt, nem szoroz, aránya annyira sze­rény, s azért, mert — a fo­gyasztó számára! — olcsó. Való igaz: sokféle lehető­ségünk kínálkozik az éssze­rűbb, a takarékosabb ener­giahasznosításra. Ezeknek a lehetőségeknek — ma még — csak töredékével élünk. Markoljunk bele a példatár­ba. Talajművelésnél az ekefej és a kormánylemez megfele­lő kialakításával — ami a vo­nóerőszükséglet, s vele az üzemanyagfogyasztás lénye­ges eleme — a megszokott át­lagoshoz mérten 10—16 szá­zalékos energiamegtakarítás Világszerte naponta kelnek szárnyra a hírek, hol mi tör­ténik az energiafelhasználás ésszerűsítése, vagy éppen korlátozása érdekében. Hiba lenne úgy vélni, ez pusztán a termelőágazatok ügye; az élet valamennyi területén a takarékosság szükségszerű útját kell járni, s nem átme­netileg, hanem hosszú távon, ■ mivel energiabőség egyhamar nem lesz, a gondok viszont nehezedhetnek. Ezért van je­lentősége minden lépésnek. Bekapcsolunk otthonunkban egy két kilowattos fűtőtestet. Százezer forint értékű nép- gazdasági beruházás van mö­götte! Meghökkentő, de igaz: tizenkét hónap alatt 110 ezer villamos fűtőkészüléket adtak el hazánkban! Holott ma már ez a legkevésbé gazdaságos hőhasznosítás, hiszen a villa­mos erőművekben az ener­giahordozók tényleges fűtőér­tékének 30—40 százalékát érhető el. Ilyen, energiataka­rékos ekéket azonban csak tavaly kezdett el gyártani a hazai ipar. A MÉM Műszaki Fejlesztési Intézetének vizs­gálatai szerint — lásd szer­vezési tartalékok — a 40—60 hektáros táblákon a száz ló­erőnél nagyobb traktorok fordulási és vándorlási idő- vesztesége — az üzemanyag közben fogy! — a munkaórák 25—26 százalékát teszi ki. Mégis, e nagy teljesítményű gépek megjárta földtáblák fele ilyen. Egészen más területről ki­emelve az újabb példát: egy háromszáz légköbméteres csa­ládi háznál évente ezer kilo­gramm fűtőolaj takarítható meg, ha a falazat Poroton el­nevezésű téglából készült. Ebben az ún. vázkerámiába préseléskor polistirol gyön­gyöt kevernek; nemcsak az elemek súlya csökken, ha­nem nagy mértékben javul a hőszigetelő-képesség is. tudják csak „munkára” fogni. Szebbet, biztatóbbat említ­ve: napjainkban egy kilo­wattóra villamosenergia elő­állításához az erőművekben tizenkét százalékkal kevesebb fűtőanyag kell, mint a het­venes évek elején. A műszaki fejlesztés kamata nem cse­kély, ámde: az ipar saját erő­műtelepein az előbbi válto­zás mértéke mindössze há­rom-négy százalék. Az érde­keltség, a kényszer egyaránt hiányzik ahhoz, hogy többre törekedjenek. Van már pél­da arra, hogy fűtőerőműhöz kapcsolt gyáraknál — 11 üzemnél — harminc száza­lékkal kevesebb energiahor­dozóval fedezik a korábbinál nagyobb szükségletet, s több száz embert — akik a helyi erőtelepeket kezelték, a fűtő­anyagot szállították stb. — csoportosíthattak át termelő- munkára. A papíriparban a papírgyártó gépeknél a szá­Példákból szabály Az ország legtöbb energiát felhasználó negyvenhat vál­lalata és trösztje minden év­ben energia takarékossági In­tézkedési tervet készít. Ennek keretében egyebek között a nehézipar cégei idén 400 mil­lió forintos energiaköltség­csökkentést kívánnak elérni, bár — természetes — a ter­melés emelkedik. A hővesz­teségek mérséklésére, a hul­ladékenergiák hasznosítására eredményes energiaésszerűsí­tési beruházásokat valósíta­nak meg a kohó- és gépipar­ban ; ennek is köszönhetően az idei növekvő termelést a tavalyinál némileg kevesebb energia igénybevételével ter­vezik megoldani. Továbbá: a Volán Tröszt a takarékos ve­zetéstechnika oktatásától a diagnosztikai ellenőrzés esz­köztárának fejlesztéséig — adagolószivattyúk, porlasztók stb. optimális beállítása —, intézkedések sorozatával óhajtja elérni, hogy a teher­gépkocsiknál a száz kilomé­terre jutó fajlagos üzem­anyagfogyasztás négy, az au­tóbuszoknál két százalékkal csökkenjen. Nem szűkölködünk ésszerű változtatásokról tanúskodó példákban, a nagyobb telje­sítmény, kevesebb energiával elvének gyakorlati érvényesí­tését bizonyító esetekben. Mégis, a példákból lassan formálódik szabály, általános jellemző. S mert lassan, köz­ben energiahordozók tízezer tonnái, forintok százmilliói pazarlódnak, azaz kerülnek fölösen fölhasználásra; nem vagyunk ennyire gazdagot. Ma már egyetlen ország sincs, mely ennyire gazdag lenne. Be kell állnunk a sor­ba. A kényszer okán is. S azért szintén, mert az éssze­rűség meglelése pénztárcán­kat gazdagítja; az energiafel­használás egy százalékos csökkentése népgazdasági összességben 550—600 millió forintot ér! Mészáros Ottó Szükségszerű út Háromezer 200 négyzetméter fóliasátor alól az idén már 300 ezer forint értékű korai zöld­ségfélét - salátát, uborkát, karalábét, paprikát - szállítóik a környékbeli áfészek és a Zöld­ért üzleteibe a cibakházi Vörös Csillag Tsz. A gazdaság telekmajori kertészetében szüretelik a karfiolt és az uborkát, és megkezdték a szabadföldi paprika kipalántázását. A kertészek a hideghajtatásos karfiolból húsz mázsa termésre számítanak Ők, tiienheten ........ráadásnak” meg néhány pártolótag

Next

/
Oldalképek
Tartalom