Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
1979. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉPÍRnyŐ. előtt IRT, — TE HAT ÉLT Móricz Zsigmondi ünneplése Holnap délelőtt a kisújszállási tanácsháza dísztermében 'ünnepélyesen megnyitják □ Móricz Zsigmond napokat Nem a tévések, az élet „hibáztatható”, hogy szerda este az izgalmasnak ígérkező „esti panoráma” végül is enyhe unalomba torkollott. Csak ő tehet róla, hogy tudniillik semmi rendkívüli nem adódott a választott helyszíneken ezen a hétköznapon, így azután igaz lett Arany János versének nemcsak a címben idézett hangsúlyos megállapítása, — „Este van, este van” —, hanem az is, ami e kijelentést követi a Családi körben: „ki-ki nyugalomba”. Ki az életbe Pedig a televízió talán egyik legnagyobb vállalkozása mondott csütörtököt szerdán ebben a rendhagyó krónikában, amikor az élet pillanataiból igyekezett tizenkét kamerával valamiféle szintézist teremteni, azaz egymástól távol álló, de egymással párhuzamosan funkcionáló munkahelyek tevékenységét egységbe hozni. Korszerű szerkesztői szemléletre vall, maga a szándék. Hisz az egyes ember adott pillanatban csak azt tudja átélni, ami vele történik, az életet a maga teljességében alig képes felfogni. Teljességében és összetettségében, a televízió pedig ebben igyekezett a komplexebb látásmód erősítésével segítséget adni nekünk, nézőknek. Nem arról van itt szó, hogy egyszerre több helyen lehettünk jelen, hanem arról, hogy tudatunkban a pillanatok, a percek összesűrűsödtek; így azután az élet egyszerű rögzítődése valójában művészetté vált a képernyőn. Azaz csak vált volna, mert alaposan áthúzta a televíziósok számításait. (Persze, ha jól meggondolom, ennek még örülhetünk is, hisz az például, hogy a baleseti sebészeten semmi rendkívüli nem történt, az csak örvendetes lehet!) A műsornak azonban ennek ellenére is megvan a maga tanulsága. Az tudniillik, hogy akárcsak az alkotás bármelyik területén, a televízióban sem lehet a véletlenre bízni a sikert. Az alkotás ugyanis tudatos tevékenység, s a riportműsor kigondolóinak minden eshetőségre fel kellett volna készülniük: magyarán, azt is meg kellett volna tervezniük, mi történjék, ha az adott színhelyeken nem történik semmi. Hogyha az élet nem produkál, akkor mit produkálhat maga a televízió adott esetben. Nem arra gondolok, hogy a riporterek ilyen esetben kezdjenek valamiféle önmutogatásba (ez itt-ott még meg is esett most is), sokkal inkább arra, hogy brillírozzanak kevésbé kézenfekvő, rejtettebb emberi értékek felfedezésében. A riporterek kirajzása az életbe ezúttal sajnos nem hozta meg a várt eredményt. De isten ments, hogy ez a fiaskó kedvét szegje Horváth Ádáméknak, (ő rendezte a műsort) hisz egyrészt lehet hozzájuk még kegyesebb is ez a „fránya” élet, másrészt fel lehet készülni rá, ha ismét megtréfálná őket. Hogy miért e biztatás? Mert ebben a műsorban mégis csak az élet, életünk volt jelen a képernyőn. Szombat esti szatíra Az élet van jelen — s ez a jó — a televízió immár másodszor jelentkező A hónap című szombat esti programjában is. Csak épp görbe tükörben láttatva, szatirikusán felmutatva jelenségeit. A külpolitikai témájú Parabola édestestvére is lehet ez a belpolitikai szatirikus magazin, amelyet — legutóbb a műsorvezető Komlós János elöljáró beszédében hangsúlyozta — tippjeinkkel, ötleteinkkel mi nézők is táplálunk. Az élet és a magazin között tehát ilymódon is szoros a kapcsolat: közösségi jellege ebben is kidomborodik. Meg abban is, hogy hangvétele határozottan publicisztikus, azaz közérdeket képvisel. Legutóbb nem átallott visszatérni a gazdaságpolitikai fórum gondolataihoz, igyekezvén válaszolni mindarra, amit igényként a fórum vendégei felvetettek. Bizonyították ezzel azt is, hogy a szatíra lehetősége nem csupán turkálni, szurka-piszkálni az élet apró-cseprő dolgait. Igaz, akadt téma ebből a fajtából is, például a doboz hiánya miatt dugába dőlt tévécsereakció. Vagy a bébi-hiánycikkekről készített Szegvári-tárlat, de ami lényeges, belőlük mindig következtetni tud a magazin közgondolkodásunk ferdeségeire, gazdálkodási szemléletünk turpisságaira. Ismerjük meg egymást? Amiért most a Családi körről szólok, a televízió erkölcsi eseteket felvonultató, lélekmosó programjáról, annak oka iá a sorozat erősödő életszerűségével kapcsolatos. Azzal a tulajdonságával, hogy kevesebbet prédikál (volt idő amikor agyonbeszélték a tanulságos eseteket), és annál többet illusztrál: nem mondja, hanem mutatja a dolgokat, és ez a néző számára sokkal élvezetesebb. Ezúttal ,csütörtök este sok-sok ötlettel igyekezett meggyőzni bennünket, hogy mennyi minden visszás, haragos, pótolhatatlan származhat abból, ha két ember közös útra úgy lép egymással, szerződéssel is szentesítve az akaratot, hogy kellőképpen nincsenek tisztában egymás jellemével; ha ismeretlenül teljesen rábízzák magukat a heves szerelem mindenhatóságára. Pa- lásty György, az adás rendezője már-már játékfilmi erényeket vonultatott fel egy házasságkötési ceremónia pillanataiba ágyazva a várható jövőt, a jövendő „görbe” családi élet képeit. Korántsem azzal a szándékkal azonban, hogy elrettentsen • a házasság gondolatától, sokkal inkább azért, hogy figyelmeztessen a szoros emberi együttélés felelősségére. Röviden Ember a világűrben — előadás az űrrepülés leglényegesebb tudnivalóiról, a szükséges ismereteket már-már történelmi távlatokba is illesztve. Ügy tudományos ez a program, hogy nem tudomá- nyoskodik, s akként szemléletes, hogy nem szemléleteske- dik; leszűrt igazságok tárgyilagos hangvételű felsorakoztatása. Jó háttér az űrrepülés újabb, várható eseményeihez. Sajátosan amerikai műfaj a western, legfőbb erényei közé tartozik a mozgalmasság, a fordulatosság. Nos, a Joe Kidd-ből épp ez hiányzott: az izgalmas események, az élet-halálra menő látványos összecsapások. Ha a címszerepet alakító Clint Eastvoodról csupán a látottak alapján kellene megállapítani, hogy milyen színész, s nem hallottunk volna egyéb sikereiről, nem sok jót mondhatnánk el róla. Bár az igazsághoz hozzátartozik: néhány remek pillanata így is adódott. összmunka bűnügyben — új bűnügyi filmsorozat; ilyenkor azt kutatjuk, hogy elődeihez, illetve társaihoz vetve van-e benne valami új. Van, állíthatom, ami megkülönbözteti őt az eddig ismert sorozatoktól: tudományossága. Az a mód, ahogyan elénk tárja a bűnüldözés korszerű módjait, eszközeit. Nem véres krimi, okos bűnügyi film. Nem a kegyetlenség, az értelem uralja. (A befejezés' előtti jelenetekben alkalmazott horror nem is illett az összképbe.) Úi Brezsnyev-kötet magyarul A tervek szerint az őszi politikai könyvnapokra kerül az üzletekbe Leonyid Brezsnyev új könyve. „A szovjet társadalom politikai rendszerének fejlődési kérdései” című mű a Szovjetunióban 1977-ben megjelent kötet magyar kiádása, amely Leonyid Brezsnyev 1964 novembere és 1977 októbere között elhangzott, a szovjet társadalom politikai rendszerének legfontosabb kérdéseit megvilágító beszédeit, felszólalásait, illetve cikkeit és egyéb írásait közli. Az új kötetben nagy rész jut az új szovjet alkotmány kidolgozása során kifejtett nézeteknek, a szocialista demokrácia kérdéseinek, a párttal, annak fejlődésével, tevékenységének új vonásaival és irányító szerepével kapcsolatos nézeteknek. augusztus 6-tól Budapesten tanácskozik az anyanyelvi konferencia védnöksége A külföldön élő magyarság és a Magyar Népköztársaság nyelvi, kulturális kapcsolatainak ápolása jegyében augusztus 6. és 10. között Budapesten ülésezik az anyanyelvi konferencia hazai és külföldi szakemberekből álló védnöki testületé — jelentették be tegnap a Magyarok Világszövetsége székházában. a szervezet ez évi nyári rendezvényeiről megtartott sajtótájékoztatón. A tanácskozásra — amelyen a többi között a szervezet utóbbi két évben végzett munkáját vitatják meg és az 1981-re tervezett IV. anyanyelvi konferencia programját készítik elő — a testület tagjain kívül 21 országból 62, a magyar nyelv és kultúra terjesztésével foglalkozó szakembert várnak. A védnökség-üléssel egy- időben a kőbányai Pataky István Művelődési Központban rendezik meg a külföldön működő néptánc-csoportok V. fesztiválját, a tánccsoportok vezetői és a legjobb táncosai pedig módszertani továbbképző tanfolyamon is részt vesznek. Az anyanyelvi konferencia e rendezvények mellett az idei nyáron is tovább bővíti a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyarság-ismereti tárgyak oktatási formáit. Ennek keretében újabb, az anyanyelv elsajá-. titását segítő és más tankönyveket adnak ki, július —augusztusban Debrecenben és Budapesten továbbképző tanfolyamokat indítanak, s ismét megnyitja kapuit a sárospataki nyári kollégium is. Vízpart (Fotó: Kőhidi) közeleg, születésének 10U. évfordulója. De ünneplését nem most kezdjük. Írói vallomását hívjuk bizonyításul: „Nekem az írás az élet minden gazdagságát jelentette, magát az életet”. Tudjuk, egyetlen sort sem írt le öncélúan, a magamutogatás kedvéért. Azért maradhatott a magyar szellemi élet leg- gazdagabbjai között halála után is, mert nemzedékek nőttek fel szellemi hagyatékán, milliók olvasták könyveit. Ez a legtöbbet érő ünneplés, melyet íróember megélhet. Irt, — tehát élt, olvassuk, tehát tovább él. A „kisúji”, öreg alma mater ünnepi emlékezése mégis kedves mindannyiunk számára, kik Móricz nyelvét beszéljük, hiszen ez is összegzi és bizonyítja: Móricz Zsigmondot értően, életműve és emberi nagyságához méltóan értékeli szocializmust építő népünk. Olvasói közül talán sokan még nem fogalmazták meg önmaguk számára, hogy a XX. század a magyar lírában Adyval kezdődött, az epikában pedig Móricz művészetével; az sem tudatosult még mindenkiben, hogy az író, nagy kortársaival együtt —■ a társadalmi és művészi forradalmiság egysége jegyében ,— a demokratikus Magyarország álmával indult, s vallotta: a nemzet sorsát a dolgozó osztályokéhoz kell kötni, az irodalmat nemcsak erkölcsi és politikai ideálok hirdetőjének tekintette, hanem a nemzet lelkiismeretének. Ha summázva nem is, de munkáin keresztül milliók Jászapátiban a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet százötvennégy tanulója közül az idén negyvenhét fiatal — baromfitenyésztő, kertész és szarvasmarhatenyésztő — veszi át a sikeres vizsgák után szakmunkásbizonyítványát. Merre visz útjuk, mit tudnak jövendő munkahelyükről ? Szilágyi Erzsébet baromfi- tenyésztő három évvel ezelőtt Kisújszálláson az általános iskola nyolcadik osztályos tanulójaként „bukkant rá” egy pályaválasztási füzetben a szakmára. Aztán a Bábolnai Állami Gazdaság keltetőüzemével kötött három évre szóló szerződést, s mint ifjú szakmunkás, ott fog dolgozni. — Szeretném azt mondani, hogy oda térek vissza, és remélni, hogy ott várnak rám. Sajnos, nagyon keveset tudok az üzemről, mert igaz. hogy az ösztöndíjat — a havi 400 forintot — mindig pontosan megkaptam, félévi és év végi bizonyítványomat bemutattam, de az üzemben a három év alatt mindössze két hetet töltöttem (naposcsibéket csomagoltam). Ügy érzem, ez kevés volt ahhoz, hogy előre tudjam: milyen feladatok várnak rám. Mindezek ellenére bizakodva készülök a vizsgákra, azzal a reménynyel, 'hogy azokat az ismereteket, amelyeket egy jó adottságú iskolában 'szereztem, a korszerű keltetőben a most még ismeretlen munkatársak segítségével hasznosítani tudom. Légrádi Zsuzsanna Tisza— ismerik írói programját. Nyilas Misi az első jó barátaink között, ahogy az Árvácska is, majd a Pillangó... Nagyapáink kisemmizett életét Kis János tragédiájából a megdöbbenés erejével ismerjük fel, s általában a kort amelyben élt, amelyről írt; nagyszerű riportokat, novellákat, regényeket.’ Móricz Zsigmond számunkra nem csupán olvasmányt adó író géniusz, hanem a magyar lélek mélységes ismerője, a társadalmi igaztalanságok feltárója, a szegény nép ösz- szes keserveinek tudója és közreadója. Ezt a Móricz Zsigmondot az olvasó nép ismeri, szereti és tiszteli. Művészetének középpontjában a paraszti tematika állt, de szembefordult a „kis cserepes tanyák” hazug romantikájával, az igazi parasztot ábrázolta, majd emberi és művészi teljesedésével az egész nemzet írója lett. Vállalta az új „igék” keresését és hirdetését, eljutott a proletár forradalom igenléséig, s eszméihez hű maradt az ellenforradalom nehéz évtizedeiben is. Haláláig a forradalom szerelmese maradt, vallotta. hogy „az igazi író elvekért, eszményekért él és hal”. Móricz számunkra nem a múlt idők írója, mert szellemi hagyatéka erősíti a most élőket jövőt formáló munkájukban. Nem akarjuk magunk számára kisajátítani az íróóriást, amikor a közöttünk élt, nálunk járt gondolatával a jászkunsági tanyákhoz, uradalmi földekhez, kisvárosokhoz kötjük őt képzeletünkben. Tegye ezt a somogyi földiművelő is — meg is teszik — a nyírPályakezdő szakmunkások földvárról jött az iskolába, és zöldség-gyümölcstermesztői képesítéssel kezdi rövidesen a munkát a tiszaföld- vári Lenin Tsz-ben. — Családunk hagyományait folytatom, mert édesapám és a nővérem kertész, ezt a szakmát választottam én is, a húgom is, aki ugyanitt most másodéves. Előre tudom, nehezen mondok majd búcsút az iskolának, ahol másfél évig KISZ- alapszervezeti titkár is voltam, majd az iskola KISZ- bizottságának titkára és a diáktanács titkára. Remélem, hogy a szakképesítésem mellett a közéletben szerzett tapasztalatokat is hasznosíthatom a szövetkezetben. Azért mondom, hogy remélem, mert „személyesen” nem ismerem leendő munkahelyemet, még egyszer se voltam ott. A kötelező hat és fél hetes szakmai gyakor- Jatot iskolánk tanüzemében és a zagyvarékasi tsz-ben töltöttem el. Vitaris János szarvasmarhatenyésztési szakmunkásbizonyítványért vág neki :— reméli sikerrel — a vizsgáknak. A törökszentmiklósi Állami Gazdaság csorbái kerületének ösztöndíjasaként tanult, és biztosan tudja, hogy várják. .— Szüleim Kisújszálláson laknak, ott jártam az általános iskolába, az állatokkal pedig otthon kezdtem fogségi kapás is, a hortobágyi ember #is, a mai városlakó is, kinek nagyapja életét Móricz korában nyikorogta el a talyigakerék, vagy pusztította a bánya.:. Így mindannyiunké a Sárarany, az Űri muri, a Rokonok, az Erdély trilógia és a Rózsa Sándor kötetek halhatatlan alkotója. A Jászkunságban különösen sokat bolyonghatunk hajdani útjai nyomán, hiszen itt siratta a magyar Alföld aranyát, a semmibe folyó termálvizet, nálunk kesergett nemcsak a föld népe, de a föld erejének megrablása miatt is, itt jártában jegyezte fel legendás ceruzacsonkjával az „éhező kis magyarok”, a mezítlá- bosok szenvedéseit, aggódását a magyar jövő iránt. De mintázta erről a tájról azokat is, akiket szellemileg, erkölcsileg emberi semmivé tett gyengeségük, de népből, nemzetből kiátkozott figurái közül is sokan az Alföld jajszavas földjein éltek. volt „kisúji” diák, kiről úgy érezzük el sem ment, s soha nem is megy el közülünk, néhány napra most a szokásosnál is ünnepibb méltatást kap azok utódaitól, akikről s akikért írt. Tudással, a gondolatok erejével, verssel, dallal, a szobrászvéső művészetével ünnepli Kisújszállás, a Jászkunság, az öregdiákok és a maiak sokasága a hajdani tanítványt. a magyar próza nagy alkotómesterét. Móricz Zsigmondot. Tiszai Lajos lalkozni már hétéves koromban. Az első kiskutyát ajándékba kaptam, a tengeri malachoz, a teknősbékához, néhány sündisznóhoz cserebere útján jutottam hozzá. A csorbái kerület hároméves szerződést kötött velem, az első nyári szünetben ott vállaltam munkát, a következő évben odakértem magam szakmai gyakorlatra. Ügy éreztem: otthon vagyok, ezért a három év alatt egyetlen alkalmat se mulasztottam el, amikor csak tehettem, benéztem a gazdaságba. Mentem magamtól, de mentem azért is. mert hívtak. Volt úgy, hogy a szünidőben átkarikáztam Kisújszállásról, hogy találkozzak barátaimmal, és azokkal az idős emberekkel, akiknek én az első perctől kezdve „a Jancsi gyerek” voltam. Jólesett az is, hogy — ma sem tudom honnan —, de mindent tudtak rólam. * Még be sem mutattam a bizonyítványt, már gratuláltak a .jó jegynek, megdicsértek, mert a tanüzemünkben már eligazodom a fejésben vagy a takarrftányozásban. és örültek, hogy beváltam KISZ-alapszervezeti titkárként és csúcsvezetőségi tagként. Pályakezdők mondták mindezt, fiatalok, akik már tudják, hogy várják őket, és fiatalok, akik még „csak” remélik, hogy az új munkahelyen szükség van rájuk. A most még ismeretlen munkatársak bizonyára ismerősként segítik majd őket. Illés Antal Milyen elképzelésekkel lépték át három évvel ezelőtt az Iskola kapuját, és hogyan váltak valóra az akkor! álmok? Néhány héttel a szakmunkás- vizsgák előtt, hogyan készülnek a munkahellyel , való találkozásra? Van, aki tudja, és van, aki csak sejti Jubileum II hajdan v. M.
