Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 27. Üzemi tolvaj Módszer Kötött munkaidő Szigorú ellenőrzés Berki Imre rajzai Ezen nevet... Novák úr lakásában csöng a telefon: — Halló, Novák úr? Itt a szülészet. Azért hívtuk fel. mert másfél órával ezelőtt egy szép kisfiú apja lett... — Köszönöm nővérke. És , meg tudná mondani, ki a boldog mama? * * * — Kisasszony, mit mondana, ha megcsókolnám magát? — Nem tudom. Még nagyon tapasztalatlan vagyok. Maga mit javasolna? * * * — Tudod, az én feleségem csak beszél, beszél, beszél és egyre beszél... — Te jó isten és miről tud annyit beszélni ? — Azt eddig még nem mondta meg nekem. * * * A bankba fegyveres rabló ront be és így kiált: — Kezeket fel! Ezután figyelmesen körülnéz. — Tényleg mindenki feltette a kezét? Szemüveg nélkül ugyanis nem látok ... * * * A feleség mondja este a férjnek: — Ne men j* el már megint a kocsmába! Unatkozom egyedül. — De Amálka! Ha itthon maradok, akkor ketten unat- | kozunk! * * * A lány ezekkel a szavakkal fordul a fiatalemberhez, aki kitartóan követi őt az utcán: — Uram, remélem, hogy nem fog egészen a Levendula utcáig utánam jönni! Nyolcas szám, negyedik emelet, az ajtó jobbra, vigyázat, lépcső! * * * — Hogy érezted magad a tegnapi bálon? — Remekül! Hét házassági ajánlatot kaptam. — Na és? — Négyet elfogadtam. * * * A főnök mondja a beosztottnak : — Tíz éve várok arra, hogy csináljon valamilyen hibát. Most már elfogyott a türelmem. Elsejétől el van bocsátva. * * * — Érdekes koncerten voltam ... — Miért volt érdekes? — Mert olyan zongorista játszott, akinek csak egy keze volt. — Az semmi! Én olyan koncerten voltam, ahol egy olyan énekesnő énekelt, akinek egyáltalán nem volt hangja! A hivatalban, ahol dolgozom, időnként minden munkatársnak adnak egy terjedelmes kérdőívet, hogy töltse ki. Ezek a felmérő papírok arra jók, hogy a imlaszok alapján a hivatalvezetés jobban megismerje a kádereket. Egy alkalommal, amikor kitöltöttem a kérdőívet, boldogan jelöltem meg, hogy levelező tagozaton eltvégeztem az egyetemet. Lelki szemeimmel már láttam, hogy amikor Miskin, a személyzetis ezt megtudja, egyből siet az igazgatóhoz és ünnepélyesen bejelenti: — Lám, lám. Tyihon Pavlovics, hogy nőnek nálunk a káderek! Ra- diszkin barátunknak már egyetemi végzettsége van! Szeretném felhívni a figyelmét, eléggé jelentéktelen beosztásban foglalkoztatjuk őt. Többre lenne képes. — Ez igen! Talpra esett legény ez a Ra- diszkin! — kiált fel az igazgató, és azonnal magához rendel, hogy felajánljon egy osztályvezetői állást, vagy legrosszabb esetben egy vezető mérnöki beosztást. Sajnos, senki nem hívott sehová. Ügy mint régen, most is különböző ügyiratokat rakosgattam, olyan szaladj ide, szaladj oda küldönce voltam továbbra is mindenkinek. I. Martyanov: Tanulságos kérdőívek Egy év múlva, amikor ismét kitöltöttem a so- ronkövetkező kérdőívet, beírtam, hogy letettem a kandidátusi alapvizsgát, és felvettek a levelező aspiránsok közé. Na, gondoltam, most aztán a főnökség a képzettségemnek megfelelő állást keres majd nekem. De hát minden maradt a régiben. Ezért a legközelebbi kérdőív ceremóniánál elhatároztam, kerül, amibe kerül, felhívom magamra a figyelmet. Bátran beírtam a kérdőívre, hogy mindössze négy osztályt végeztem. pénzhamisító az eredeti szakmám, életem felét különböző börtönökben töltöttem, négy vadháza stár sam van, és két illegális sörfőzdét üzemeltetek. Amikor összeszedték a kérdőíveket, izgatottan vártam, hogy hivassanak. Valóban, másnap már üzentek értem. — Micsoda munka ez, Radiszkin elvtárs? — leckéztetett szigorúan Miskin, a személyzetis. — A kérdőívet rendesen kitöltötte, de mit képzel, ki fogja aláírni maga helyett?! — Ez minden? Más baj nincs? — kérdeztem sápadtan. — Persze, hogy nincs — -válaszolt nyugodtan a személyzetis. — írja alá. és legközelebb figyelmesebb legyen! Egy ilyen kérdőív nagyon komoly, fontos okmány. Ezzel nem lehet viccelni! Megértette? Fordította: Kiss György Mihály W/ 10, ma maaaa\ ■ 0» Modern lakóház Balesetvédelem Kedves Kollégák. A látszat az, hogy üzemi baleset régen nem volt, hanem csak a modern termelés, a gépesítés, és a balesetvédelmi előadó feltalálása óta létezik. Az a célom, hogy megcáfoljam ezt a tévhitet. Baleset mindig is volt. Az ősember kétségtelenül baleset következtében került le a fáról, és kezdett el dolgozni. Már a legősibb mítoszokban megjelennek az üzemi balesetek leírásai. A sumér Gilgames-eposz például hihetetlen méretű csőtörést mutat be özönvíz címmel. A mitikus korban ez gyakori baleset lehetett, mert a biblia is ír özönvízről, és azt is világosan megírja, hogy az emberek, és nem a felső hatóságok hibájából történt. Csak Noé, az előírások egyetlen betartója menekült meg a katasztrófától. Tanulságos az az eset is, amikor Ádám és Éva almát szakítottak a tilalom ellenére. A.z intézkedés példamutatóan szi-. gorú volt. Ádámot és Évát kidobták a paradicsomból, és dolgozniuk kellett. Veszélyt jelentett ekkoriban maga az írás is, ugyanis a kötábláknak sok előnyük mellett kétségtelen hátrányuk volt, hogy lábujjra ejtés esetén még egy rövid lábjegyzet is törést okozott. Jól ismerték az üzemi baleseteket a régi görögök is. A korabeli sajtó nagy teret szentelt az ellenük folytatott küzdelemnek-. Homérosz az Odüsszeiában a kollektíva fegyelmezetlenségének, és az ebből adódó üzemi baleseteknek sorozatát írja le. A lótuszevök szigetén a legénység rákapott a kábítószerre. Kir- kénél disznólkodtak, nem is lehet csodálni, hogy az utat csak Odüsszeusz úszta meg, aki a varázskendőnek nevezett mentőmellényt viselte, s így kiúszott. A legjellemzőbb mégis talán az az üzemi baleset, amikor egy dolgozó a tilalom ellenére felnyitotta a szeleket tartalmazó zsákot, s az így keletkező vihar a hajót messze vitte Ithaka partjaitól. A tanulság világos: tartsd be az előírásokat, és tartsd vissza a szeleket, amíg célhoz nem érsz! A balesetvédelmi eszközök igen hiányosak voltak az ókorban. A gladiátorok gumicsizma, bukósisak, és mentőöv nélkül, sokszor csak egy hálóval és szigonnyal dolgoztak. Nem csoda, hőre- szakszervezetük, a Spartacus drqmai harcol vívott, ám ez akkor még eredménytelen maradt. A védőeszközök csak a középkorban érték el a kívánt szintet. A középkori védőruha befedte az egész testet, a fejtől a lábig. A ló lábáig. Ugyanis as! osztálytársadalom nem tette lehetővé, hogy minden dr' gozó kapjon ilyen korszerű védőruhát, úgynevezett páncélt. A szociális gondoskodás csak a lovagokra terjedt ki. Az ipari forradalomban alakultak I - az üzemi baleset nagyipari módszerei. A kapitalizmusban ezzel meg is elégedtek. de mi nem lehetünk elégedettek ennyivel. Hiszen hol marad akkor a baleset védelme. Ez ránk. balesetvédelmi előadókra hárul. Remélem, a hallottakat kellőképpen tudják mindennapi munkájukban hasznosítani. Tótisz András
