Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

1979. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egór a lyukban Megyei báb-bemutató Szolnokon A megyei egészségnevelési csoport a nemzetközi gyer­mekév alkalmából pályázatot hirdetett a Szolnok megyei szakképzett óvónőknek, báb­játék írására és bemutatásá­ra. A megadott téma az óvo­dáskorú gyermekek egészség- nevelése, a személyi és kör­nyezethigiénia, a kéz- és fog­mosás, helyes táplálkozás, testedzés szerepe az egészsé­ges életmódra nevelésben. A beérkezett pályázatok bemu­tatójára tegnap délelőtt Szol­nokon, a KÖJÁL könyvtár- termében került sor. A versenyre a szolnoki Jó­sika úti, az örményesi, a kunhegyesi Kossuth úti, vala­mint a mezőtúri Kiss János úti intézmény óvónői nevez­tek be műsorral. A zsűri mel­lett a legszigorúbb bírálók, a gyerekek is végignézték a szellemes jeleneteket. Ko­mor arccal, összeszorított fo­gakkal izgultak, amikor a já­tékos egereket megtámadta a macska, de boldogan nevet­tek fel a rászedett kandúr láttán. (Képünkön a szolnoki, Jósika úti óvónők Egér a lyukban című jelenetének egyik részlete látható). Na­gyon tanulságos volt vala­mennyi bábműsor, tartalmá­ban a helyes táplálkozást, az egészséges életmódra nevelést szorgalmazta. Az ügyes, szel­lemes bemutató mindenképp az óvónők találékonyságát, alkotókészségét dicséri, de a pályázat kiírásának ötletéhez is csak gratulálni lehet. Nívódíj és sok-sok élmény Befejeződtek az egri diáknapok Az országos diáknapok rendezvényein a középisko­lások bebizonyíthatják, hogy nem csupán a tanulásban áll­ják meg a helyüket, nagysze­rű teljesítményre képesek a pódiumon is. Nehéz lenne el­dönteni, hogy egy matemati­kai tétel bizonyítása vagy egy kórusmű szép megformálása érdemel-e nagyobb elisme­rést. Míg azonban a tanult ismeretekből naponta kell számot adni a diákoknak, a művészi hajlamok, képessé­gek a tehetség közönség előt­ti bemutatására kevesebb le­hetőség nyílik. Kedvező al­kalmat biztosított erre az egri diáknapok rendezvény- sorozata', amelyre Szolnok me­gye diákjai szorgalmas gya­korlással, óriási izgalommal készültek. Pezsgőbb, élénkebb volt Eger élete a megszokottnál az elmúlt hét végén. Több mint 1200 középiskolás vette birtokba a várost a diákna­pok idejére. A fővárosiakon kívül Pest és Szolnok megye küldöttei, a művészeti kate­góriák legjobbjai érkeztek az országos bemutatóra. Szolnok megyét háromszáz gimnazis­ta, szakközépiskolás és szak­munkástanuló képviselte a háromnapos találkozón. A gyorsan pergő események vasárnap délután az ünnepé­lyes megnyitóval kezdődtek, melyet színes, zenés műsor kö­vetett, a Gúnya együttes kon­certje és a Színművészeti Fő­iskola hallgatóinak előadása. Este a város hat klubja várta az ifjúságot discóra, alkalmi ki-mit-tudra, táncházra, számtalan érdekes program­ra. Hétfő a bemutatók napja volt. A város négy művelődé­si intézménye adott pódiu­mot a versmondóknak, ének­karoknak, hangszereseknek, irodalmi színpadoknak, nép­táncosoknak. Megyénk kóru­sai és néptáncosai megnyer­ték az egri közönség tetszé­sét, de sikerrel szerepeltek a Móricz novellát feldolgozó kisújszállási és a Petőfi: Apostol-ját megformáló ti- szaföldvári diákszínjátszók is. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium citerazenekara az alföldi népdalcsokor ízes tol­mácsolásáért kapott nagy tapsot, a Verseghy Gimnázi­um pol-beat kvartettje a vál­tozatos műsorral és a szép tiszta énekkel lopta be ma­gát az egriek szívébe. A bemutatók után játékos sportvetélkedőkön, közös da­loláson ismerkedtek a közép- iskolások. Ezzel egyidőben zajlottak a szakmai tanács­kozások, amelyen a megyei elődöntők, döntők tapaszta­latait cserélték ki a felnőtt vezetők és a diákok képvise­lői. A mérlegelés alapján ítélték oda a nívódíjakat. Az iskolák közötti pontverseny­ben a jászberényi Lehel Ve­zér Gimnázium tanulói sze­rezték a megyei vetélkedő­kön a legtöbb arany, ezüst és bronz oklevelet, ezért az intézmény nívódíjat kapott. Bár az egri találkozón nem zsűrizték a művészeti csopor­tok produkcióit, minden fóru­mon elismeréssel szóltak a Szolnok megyei diákok szín­vonalas bemutatóiról. Dicsér­ték a színes műsorválasztást a lelkes, könnyed előadáso­kat, a diákok alapos felké­szültségét. Május 1-én a diáknapok küldöttei részt vettek Eger ünnepi nagygyűlésén--, színes gálaműsort adtak a felvonu­lóknak és szerepeltek a ma­jálison is. A három nap tar­talmas rendezvényei diák­bállal zárultak, melyen a ven­dégek nehéz szívvel búcsúz­tak Egertől, a sok-sok barát­tól. — fekete — A Balaton partján Felújított népi műemlékek A felújított Balaton-parti • népi műemlékek közül szá­mosat az idegenforgalom szolgálatába állítanak. Ez­zel egyrészt megoldják a hasznosításukat, másrészt pe­dig megteremtik a folyama­tos karbantartásuk feltéte­leit. A műemlék-értékű szántódpusztai cselédtélepü- lés 30 épülete közül három már ez év júniusától ilyen célokat szolgál. Az egyikben endrédi csipkéket állítanak ki, a másik XIX. századi balatoni kisgrafikák tárlatá­nak ad otthont, a harmadik­ban pedig csárda nyílik. A későbbiekben további három egykori cselédlakásban lo­vasszállót rendeznek be. Minden bizonnyal sok lá­togatója lesz majd a fonyódi járásban a buzsáki népmű­vészeti tájháznak, amelyet ugyancsak egy régi szép pa­rasztházból alakítanak ki. A hozzá tartozó magtárban ajándékbolt is nyílik. Lát­ványos néprajzi gyűjteményt állítanak ki egy Zamárdiban helyreállított parasztportán is. A Kis-Balaton melletti Vörsön az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal rendez be népi műem­lék épületben állandó kiállí­tást a Kis-Balaton természe­ti értékeinek, a hajdani pá- kászok tárgyi emlékeinek bemutatására. A tó északi partján —, Al­sóörsön felújítják, s ugyan­csak az idegenforgalom szol­gálatába állítják az úgyne­vezett török adószedő házát. Tihanyban, ahol már öt régi épület szolgál múzeumként, újabb halászházakat mente­nek meg az utókornak, Veszprémben pedig egy több évszázados vízimalmot ren­deznek be vendégfogadónak. Kétes kapcsolatok? Magányos ember, meglehet, sok van hazánk­ban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig. Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesz­nek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket teremt. Társadalmiakat, gaz­daságiakat; hozzásegít kine­vezésekhez, munkaalkalmak­hoz, vagy uram bocsá’ egy- egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű ne­vén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írásbeli harchoz, szapulhatnánk, szid­hatnánk, ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes mó­dok nem véletlenek. A pro­tekció létezett a múltban, létezik ma is, s ki tudja, mit hoz a holnap? Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűn­jön meg, de azonnal — naív- ság. Beletörődni — nem fel­tétlenül szükséges. Megoldás? Egyszerű, közhasznú recept nem létezhet. Persze protekció és pro­tekció között elképzelhető különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa mutató­ban. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt iskolatársnak, a ma pro­fesszorának, figyeljen oda a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett, tehetsé­ges, sokat tud — nem tör­tént semmi különös. Olyan fiatal lépett túl a helyhiány leküzdhetetlennek vélt aka­dályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más. ve­szélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s betölté­sére számtalan jelentkező. A kiválasztásra hivatott hossza­san vizsgálgatja a bekül­dött önéletrajzokat, a pályá­zók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a dön­téskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó ered­ménnyel. A jelöltet felveszik és beválik. Történt valami el­ítélendő? Sakkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alap­ján választatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfogla­lás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nem­hogy általában. Annyi azért mindenképp leszögezhető, hogy a szándék és a körül­mények meghatározóak le­hetnek a véleménynyilvání­tásnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a protezsált szándék (X vagy Y legyén a kiválasztott, mert van aki ismeri és jótáll ér­te) egyezik, azaz eredmény­hez vezet, alig érheti szó a ház elejét. Am, ha a hatal­mi szó, e zsarolásízű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmas­sá a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a végered­mény veszélyes lehet. És nin­csen következmények nélkül. A kérő szóra hajló ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múltával. És ha egyszer szívességet tet­tek nekem. íratlan szabály, köteles viszonoznom. — A mondás szerint, kéz kezet mos. csakhát aligha közöm­bös milyen hatóanyag segít hozzá a tisztasághoz. Töké­letes vagy tökéletlen? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Nem az egészet mu­tatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, ame­lyekben nem mindegy, hogy pozitívnak, vagy negatívnak minősül a kapcsolatok te­remtette következmény. .Gaz­dasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e rosszabb, mint mikor alkalmatlan ember dönt el fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerinti alacsony színvonalú, szinte alkalmaz- hatatlan tudást? mindany- ' nyiunknak vannak. Barátok, rokonok, elfelejtett kapcsola­tok. Viszonyok, amelyek lé­teznek, vagy felújíthatok. Egy-egy kiúttalannak látszó helyzetben, alkalmasnak lát­szanak. hogy megoldást te­remtsenek. A protekció alap­ja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk fel ismeretségeinket. És a szán­déké, amelyen legalább any- nyira nehéz változtatni kí­vülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kap­csolatok a meghatározók. Malonyai Péter Ismerősei A hónap fotója cí­mű pályázatunkra érkezett Papp Imre Rákóczifalva: „Tiszaparti csend”

Next

/
Oldalképek
Tartalom