Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-23 / 118. szám

1979. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy „csapatban” játszanak - mégis, elfoglaltságuk miatt, nehéz összehozni ezt a tizenegy embert. Találkozónk apropója húsz esztendő. Az alkalmi jelenléti ivén a következő nevek olvasha­tók: Csiszár Sándor, Ferencsik Pál, Kovács László, Kókai Rudolf, Mester István, Ozsvári Ferenc, Szabó István, Szászi Károly, Tasi Imre, Tavasz Ferenc, Zircher Tibor. A tizenegy mérnök egyszerre jött két évtizeddel ezelőtt a jászberényi Hűtőgépgyárba. Érde­kesség; kilencen ugyanazon az évfolyamon együtt végeztek, a miskolci műszaki egyetemen. Mi más lehetne beszélgetésünk témája, mint az emlitett húsz év. Forog a pénz Termelőszövetkezeteink egy részére sokáig jellemző volt, hogy nem vettek volna hitelt igénybe a világ minden kincséért se. Jó időbe tellett, amíg a vezetők zöme megér­tette: csak akkor gazdálkodhat ésszerűen, ha jól forgatja a pénzt. íme néhány az első élmé­nyekből, az első benyomások­ról: — A mézesmadzag? A tör­vényes lehetőségek felett kétszáz forinttal több fize­tést adott a gyár. De nem csupán a pénz vonzott ben­nünket. Talán fontosabb volt az, hogy olyan gyártmá­nyokat kezdtek akkor itt készíteni, olyan technoló­giával. amibein jövőt látott az ember. — Én emlékszem László elvtárs. az akkori főmérnök megkérdezte: kik a „gyűrű­sök”?, Hárman voltunk. Azt mondta, írásba adja, hogy 1960-ban lakásunk lesz. Még 1959-ben megkaptuk. — Február 7-én eljöttünk néhányan a vizsgák után. Miskolcon végzett mérnö­kök voltak a kalauzaink. Emlékek az Almos utcából — Nem ... Nem bennün­ket hoztak be kerékpárral az állomásról. Mj már terepjá­róval jöttünk1. Akkor már volt a vállalatnak egy Moszk­vicsa és egy terepjárója. Amikor megérkeztünk — diplomásán — bőröndökkel, benne néhány tankönyvvel, aprólékos gondossággal fo­gadtak bennünket. Hol lak­tunk? Szobát kaptunk a Damjanich, azután az Álmos utcában. Meg vaságyat, vas­szekrényt, lepedőt, tüzelőt és pokrócot. Amikor megérkeztek, úgy fogadták őket: jó, hogy itt vannak. Nem voltak meg­állapodások a kötelezettsé­gekről. a jogokról. Munka volt. Mindannyian a mély­vízben kezdték. Mondják:az egyetemen alaposan elsajátí­tották a forgácsolás elméleti tudnivalóit, de arra volt itt legkevésbé szükség. Képlé­keny alakítási, műanyagfel­dolgozási ismeretekre annál inkább. Egyikőjük meséli: az utóbbira huszonhétféle ágazat él a gyárban. Szóval elkelt a könyv: „Mit kell tudni a műanyagokról?” Ozs­vári Ferenc ma műszaki igazgatóhelyettes: — Ügy ke­rültem a technológiai osz­tályra. hogy hegesztési dip­lomám volt. Az akkori osz­tályvezető. Ignácz Kálmán mondta: jó, hogy jöttél, ilyen szinten úgyse foglalkozik senki ezzel. Elölről kellett persze kezdeni -— a tank- sokkal. a- villanyszerelőkkel együtt tanulva meg a beren­dezések működését. Kovács László, a célgép­osztály vezetője még emlék­szik arra az estére, amikor először „sütöttek” — a szak­emberek így mondják — ba­kelitet. Kókai Rudolf, a tech­nológiai labor vezetője. jó néhány minőségvizsgáló gé­pet sajátkezűleg csomagolt ki a ládából. S nem ritkán csak próba végeztével, vala­mikor hajnalban mentek haza. A csapat tagjai része­sei voltak a Hűtőgépgyár minden eredményének és 'balsikerének, hiszen a ti­zenegy mérnök a gyári mun­ka legkülönbözőbb posztjain „játszotta” végig a két év­tizedet. Jutott rész nekik is a kollektív ..bakikból”, pél­dául annak a terméknek az esetében, amelyet Svájcban kiválóan gyártottak, de a hűtő nem tudott megbirkóz­ni vele. Jutott a sikerekből is. amikor például éppen az említett probléma hatására rukkolt ki a jászberényi vál­lalat egy új, és ennél jobb termékkel. Lehet, hogy ku­darc nélkül nincs előrelépés? Annyi bizonyos, ha valaki hibázott, lehetőséget kapott a korrekcióra. KözBsség, élet — közélet Hol van már az az idő, amikor egy héten csupán kétszer lehetett felvágottat kapni az üzletekben? Üzle­tekben? A boltban. Tavasz Ferenc, kereskedelmi igaz­gatóhelyettes: — Munkahe­lyen kívül is megvoltak a gondjaink .Problémát oko­zott például, hogy a felesé­geket miként tudjuk elhe­lyezni? S igaz, az első mér­nökiéi eség rögtön kapott munkát, az ötödiknek, a ha­todiknak) már türelmesebb­nek kellett lennie. Végül 'S mindnyájan „sátrat vertek”, családot alapítottak, Jászbe- rény polgárai lettek. Vissza­térő mondatuk: a gyár miatt maradtak. Zircher Tibor, a Tyler műszaki kereskedelmi iroda vezetője: — Nehezen azonosultunk a várossal, In­kább úgy mondom, elfogad­tuk egymást. A „Hűtőhöz” képest a település lassabban fejlődik. Mester István, a műszaki ellenőrzési főosztály vezetője megtoldja: — Elégedetlenek vagyunk. Jászberényi lako­sok lettünk, szóval szeret­nénk, ha a város igazán vá­ros lenne. Lehetne is. Vala­hogy nincs meg a gyár kisu­gárzása. Nem érződik. Az anyagiakon múlik talán? Nem biztos, hogy csak azon. Fellángol a vita. Van, aki úgy ítéli meg, hogy pénz kér­dése minden, vagyis az anya­giak hiánya okozza a gyár és a város fejlődése közötti kü­lönbséget. Ferencsik Pál. a jászboldogházi üzem vezető­je — hiszen 9 éve városi ta­nácstag — a beavatottak szakértelmével mondja: „nagy lemaradásokat kellett ennek a településnek behoz­nia”. Vajon a húsz év alatt megtett mindent a csapat a városért? Kovács László tá~- gyilagos: — Kezdetben aktí­vak voltunk, azután jött a család, s úgy érzem, keve­sebb idő jutott a közéletre. Most, hogy nagyobbak a gye­rekek, több akad. Kókai Rudolf mondja: — Ezzel nem értek egyet. Zircher szervezett egy NB I-es röplabda-, én pedig egy NB Il-es asztalitenisz-csapa­tot... Társadalmi munkában építettük a sportcsarnokot, az uszodát. Ez nem a városé? Vitathatatlanul igen. Más kérdés, hogy nehezen kap­csolható a város vérkeringé­sébe. A vita persze pezseg tovább, s kiderül: a munka mellett mindannyiuk szív­ügye a Jászság fővárosának sorsa. Közéletiségük pedig nem pótcselekvés. Erre bi­zonyítéknak csak annyit, hogy találni közöttük tanács­tagot. alapszervezeti párttit- kárt, népi ülnököt, munkahe­lyi döntőbizottság elnökét és olyat, aki KGST-munkacso- portban dolgozik. Pattantyús professzor mondta: „Mi a jellemző egy mérnökre? öt ven százalék erkölcsi erő, huszonöt száza­lék általános műveltség, hu­szonöt százalék szakmai tu­dás ....” Ozsvári Ferenc fel­veti. ha elérik a nyugdíjas kort. nehéz lesz ennyi veze­tőt egyszerre pótolni. Szóval már most feladatuk a jövőre gondolni — ilyen értelemben is. Vajon ezekből a százalé­kokból mennyit kapnak a csapatot követő generációk? Mondják, hogy valamikor a GTE műszaki hetein ők vol­tak a szervezők, a szereplők. Az utóbbi években viszont mind jobban átveszik a sta­fétabotot, előadásokat tarta­nak. ankétokat rendeznek a fiatalok. Zircher Tibor sze­rint az ifjabbak irányítha­tók, befolyásolhatók. Ök pe­dig, akik meghonosítói egy vezetési stílusnak, ösztönzői lehetnek a fiatalok törekvé­seinek. Buzdíthatnak valakit és el is gáncsolhatnak. Zircher Tibor megjegyzi, hogy ma már a személyes példamutatás szerinte kevés — különösen ha évről évre nagyobb feladatokat kell megoldani. Ezek végrehajtá­sához egészen közönséges eszközök kellenek, mint pél­dául az anyagiak. Mondják, hogy valamikor a vezetőik­nek bővebbek voltak az ösz­tönzési lehetőségeik, mint nekik. A mézesmadzagra ma már több mézet kell tenni. Mester István véleménye: — Az igények mások, mint annakidején. Azokra gondol­va, amiket akkoriban vet­tünk. a Danuviára a Pacsir­ta rádióra ... Ma^tnár ter­mészetes, hogy ezek meg­vannak, nem egy kezdő mér­nöknek. hanem egy fiata­labb gyereknek is. Kókai Rudolf vitázik: — Számít azonban, hogy ne­hezebb egy most idekerülő fiatalnak sikerélményeket el­érni, mint nekünk. Többen vagyunk, kialakultak az ad­minisztratív kötődések. Mást ne mondjak: annakidején rö­vid úton el lehetett rendez­ni minden problémát egy ve­zetővel. Aligha hihetnénk, hogy. minden babért learattak már a Hűtőgépgyárban. Minden­esetre abban megállapodunk: nehezebb átlátni a termelést egy kezdőnek most, mint a hatvanas évek elején. Mond­ják: siker egy vezetésre al­kalmas fiatalember felfede­zés Sarakozó a túlsó parton A megnövekvő feladatok, a nehezebb gazdálkodási kö­rülmények nehéz feladatok elé állítják a hűtőgépgyária­kat. A gyárban sokszor volt már „sorakozó” a túlsó par­ton. Híd és csónak nélkül. Vagyis jó néhányszor adó­dott, hogy vezetőnek, műsza­kinak, munkásnak egyaránt gyorsan, s nem a legjobb kö­rülmények között kellett megoldani „leckéket”. A ti­zenegy mérnök említi: elto­lódott a szakmunkások s a betanítót munkások aránya az utóbbiak javára. Nehéz anyagiak nélkül plusszmun- kára hívni a dolgozókat. Márpedig elképzeléseik a műhelycsarnokokban válnak valóra — de a csarnokbéliek nélkül aligha. Ezért számít sokat a valamikori kapcso­lat, az, hogy annakidején szinte személy szerint min­denki ismert mindenkit, még akkor is. ha ez a családias­ság jelentősen megváltozott. Vagyis eltelt húsz év. A csapat minden tagja vezető lett — tehát beérkezettnek vallhatja magát. Persze nemcsak beérkeztek, a Hű­tőgépgyárban maradtak, s ez­zel el is jutottak valahová. Hajnal József A ló túlsó oldalára átesni azonban nem ildomos, mert az erőn felül vállalt törlesz­tés alapjaiban megingathat­ja a termelést. Persze az át­gondolt elképzeléseket is mó­dosíthatják az előre nem lát­ható tényezők, ám a szakmai ismeretekkel alaposan felvér­tezett szakemberek ilyenkor is úrrá lehetnek a helyzeten. Ahol megtérül Amikor Jászladányban még két téesz dolgozott, a gazda­ságok együttes hitele se érte el a 4 millió forintot. Pedig lett volna hová tenni a pénzt, hiszen az üzemek gépparkja semmiképpen se felelt meg a követelményeknek. Az ot­tani határban tudniillik igen nehezen művelhető talajok vannak, megmunkálásukra nem akármilyen berendezés szükséges. Nem véletlen te­hát. hogy az egyesülést köve­tő hat esztendő alatt a gaz­daság 45.5 millió hitelt vett igénybe, hogy a gépparkját felújíthassa, kicserélhesse. A középerős — MTZ, DT — traktorokat nagytejesítmé- nyű berendezések váltották le, s így ha belvíz nem aka­dályozza a tennivalókat, már ősszel felszántanak minden hektárt. Az altalajlazítás Jászladányban szintén lét­kérdés, hiszen a munka vé­geztével javul a föld vízát­eresztő és szárazságtűrő ké­pessége — a teeendőkhöz vi­szont ugyancsak több száz lóerős gépekre van szükség. A fölvett pénz elköltése nyomán meggyorsult az üzemben a vetés, a növény- ápolás, valamint a betakarí­tás. Az utóbbira legjobb pél- ra az, ha összehasonlítjuk az 1974-es esős, sáros kukorica­betakarítást — amikor 120— 130 vagon termés elveszett — az 1976-os tengeri aratással, amikor, az időjárás hasonló volt, ám az új kombájnok segítségével az utolsó szem is Szolnok város Tanácsá­nak tegnapi ülése a tanács­tagok interpellációval kez­dődött, majd az elfogadott témák megvitatásával foly­tatódott . Elsőként a me­gyeszékhely tavalyi költség- vetési és fejlesztési tervé­nek végrehajtásáról készült beszámoló volt a tanácsko­zás témája, valamint az, hogy mi valósult meg a kö­zéptávú programból az el­múlt három évben. A végrehajtó bizottság jelentését, Ábel József, a városi tanács elnökhelyette­se terjesztette a testület elé. A város fejlesztésére több mint 450 millió forint állt rendelkezésre, amelyet ta­valy a lakosság 38 millió forint értékű társadalmi munkája gyarapítóit. A pénzügyi források felhaszná­lását három területre össz­pontosították: lakások s az azokhoz kapcsolódó közmű­vek építésére, valamint a gyermekintézmények bőví­tésére és fejlesztésére. Cél- csoportos lakásberuházás keretében 226 lakást adtak át a Széchenyi lakótelep belső közművesítése a ter­veknek megfelelően haladt, és egyben befejeződét a kö­vetkező ütem előkészítése. magtárba került. A talajmű­veléstől a betakarításig meg­változott körülmények tették lehetővé azt is, hogy a búza hozama öt év alatt húsz má­zsával emelkedjen, s tavaly a már szóba hozott talajokon, 46 mázsás legyen a hektáron­kénti átlag. A költségek kü­lönösebben nem változtak, úgy hogy a gazdaság az em­lített termésátlag-növekedés­sel hektáronként mintegy 3 ezer forint többlet jövede­lemhez jutott. A kukorica, az üzem má­sik fő növénye, sajnos, nem hozható fel igazolásul, ebben azonban nem a hitelt felvevő szakember a ludas, hanem az időjárás. A belvíz ugyan­is évről évre keresztül húz­za a legmegalapozottabb szá­mítást is, a nagy termés és biztonságos betakarításának lehetősége viszont adott, és ez se lebecsülendő. Kevésbé szerencsés befektetésnek tű­nik manapság a lucernaliszt- üzem, amelyet 1974-ben épí­tett a gazdaság. A beruhá­zás rá egy évre még 12 mil­lió forint termelési értéket jelentett az üzemnek, ám az erősen megcsappant bel- és külhoni kereslet elég nehéz helyzetbe hozta a gazdasá­got. Kilátástalanságról per­sze korai lenne beszélni, hi­szen egy pogácsázó berende­zés hozzászerelésével ismét korszerű termék előállítására képes az üzem, csakhogy ez. újabb beruházás, tehát újabb hitellel jár együtt Igény szerint termelni A szakemberek még nem döntöttek, egyelőre az esély latolgatásánál tartanak. Az viszont sokat nyom a latba, hogy csak a követelmények­nek megfelelő minőségű áru előálításával maradhatnak versenyben. Hasonló a hely­zet a baromfiágazatban is, amelynek fejlesztésére mint­Felépült a József Attila úti 22 tantermes iskola és a 200 személyes óvoda, a Jubileu­mi téren az áruház és az étterem átadásával kiala­kult a városi kereskedelmi és szolgáltató alközontja, amelynek a vonzáskörzet el­látásában is kulcsfontosságú szerepe van. Elkészült a ti- szaligeti 100 személyes út­törőtábor. A város vízellá­tásának javítását segítő fel­színi vízmű első ütemének építése is a program szerint történt az elmúlt évbén. Mindent egybevetve: 1978- ban a tanácsi beruházások előkészítése és megvalósítá­sa az anyagi lehetőségekkel, az építőkapacitással szink­ronban volt, és a középtávú tervekben megfogalmazott elképzelések szerint alakult — állapította meg a végre­hajtó bizottság jelentése. Ami pedig félidőn túl. az V. ötéves terv végrehajtását illeti, néhány jellemző adat az érdeklődésre leginkább számot tartók közül. Az el­múlt három évben 3031 la­kás épült, ebből 586 tanácsi bér- és 280 tanácsi értékesí- tésű szövetkezeti. Az óvo­dai helyek száma négyszáz­ötvennel gyarapodott és harminckilenccel lett több egy 14 millió forintot költöt­tek, s ebből 4 millió volt a hitel. Ez két évvel ezelőtt még bombaüzletnek számí­tott, most viszont a kátyúból éppen kifelé kecmergő ága­zatok közé tartozik. A jász- ladányiak mindenesetre a törzsállatokat megtartották, és egyelőre napos liba eladá­sával és egyéb átméneti meg­oldások segítségével várják be a kedvező szelet. Ennek enyhe jele már manapság is mutatkozik, egy viszont biz­tos: a magyar baromfite­nyésztés és feldolgozóipar csak akkor szerezheti vissza régi tekintélyét, ha minőség­ben és árban is olyan termé­keket kínál, amelyek meg­felelnek a legkényesebb tőkéspiac igényeinek is. Elszigetelten csak erőlködés Mindezekből milyen követ­keztetések vonhatók le? Elő­ször is az, hogy az Egyetér­tés Tsz semmiképpen se fej­lődhetett volna ilyen dina­mikusan, ha mindig csak a saját erejére támaszkodik. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyesülés óta a termelési ér­ték csaknem megduplázódva 100 millió forinttal nőtt. Az utóbbi három év 16 százalé­kos előrehaladását viszont a költségek 33 százalékos emel­kedése kísérte, A kukoricatermesztés és ezen túlmenően a növény- termelés körülményeinek megjavítására például átfo­gó meliorációra van szükség, s ez ugyancsak arrra utal, hogy a továbblépéshez itt is újabb hitelre lesz szükség. Ez viszont már kapcsoló­dik a térség vízrendezési te­endőihez, hiszen egy-egy gaz­daság igyekvése elszigetelten csak erőlködés marad. Az át­fogó, népgazdasági elképze­lésekbe beillő és nem utolsó­sorban az ország teherbírá­sának is megfelelő elképzelé­sek azonban előbb utóbb meghozzák gyümölcsüket. S hogy az eredmény előbb, s ne utóbb jelentkezzék, ahhoz kell okosan forgatni minden eszközt, köztük a pénzt is.v Braun Ágoston általános iskolai tanterem. A bölcsődei hálózat fejlesz­tése ugyanakkor nem tudta követni a rohamosan nö­vekvő igényeket. Vitathatat­lanul korszerűsödött és bő­vült . a város üzlethálózata, szociális intézményrendsze­re. A város fekvőbeteg-ellá­tását tovább javította a há­rom éve átadott 260 ágyas kórházi pavilon. A teljesség igénye nélkül példaszerű felsorolás is ér­zékelteti, hogyan gyarapo­dott évről évre szerepköré­nek megfelelően a megye- székhely. Mindehhez hozzá­járultak a város lakói, üze­meinek, szövetkezeteinek, vállalatainak, intézményei­nek kollektívái is. Társa­dalmi munkájuk értéke há­rom év alatt meghaladta a 109 millió forintot. A testü­let tanácshatározatban is ki­fejezte köszönetét ezért a segítségért. A végrehajtó bizottság je­lentésének elfogadása után a szolnoki vállalatoknál, in­tézményeknél ’és szövetkeze­tekben dolgozó nők helyze­tének megvitatása volt a tanácsülés témája. Végeze­tül pedig előterjesztésekről döntöttek. K. K. A szolnoki MÉH- telepről naponta mintegy 40 tonna vashulladék kerül az ózdi kohászati üzemekbe. Szerepkörének megfelelően fejlődött a megyeszékhely Ülést tartott Szolnok város Tanácsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom