Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 20. KÜLPOtiTlKAl * KORKÉP UGANDA Afrika gyöngyszeme romokban / „Jói tudjuk: ez az utolsó lehetőség az egységes Uganda megteremtésére. Meggyőződésem, hogy ezt az alkalmat nem szalasztjuk el — hacsak nem esünk mi is a személyes hatalmi ambíciók, a törzsi ellenségeskedések csapdájába” — mondta az Ugandái Nemzeti Felszaba- dítási Front (UNLF) végrehajtó tanácsának egy tagja, röviddel azután, hogy a front csapatai tanzániai támogatással elfoglalták Kam- palát. Ök ellenőrzik ma már az ország területének döntő részét. Ahová csak megérkeztek, felszabadítókként üdvözölték őket az emberek — az ugandai nép fellélegzett. Áldatlan örökség Ez a hazánknál két és félszer nagyobb, mintegy 13 millió lakosú ország brit gyarmat volt: 1962-ben nyerte el függetlenségét. Akkor — Churchill szavaival — Afrika gyöngyszemének számított, jól termő kávé-, tea-, gyapotültetvényekkel, gazdag nyersanyag- lelőhelyekkel, s nem utolsó sorban merész álmokat szövögető lakossággal. A gyöngyszem fényét azonban hamarosan elhomályosították a törzsi összecsapások, a szeparatista törekvések, a hatalmi harcok, amelyeken Milton Obote akkori elnök már nem tudott felülkerekedni: 1971. január 25-én katonai puccs távolította el az ország éléről. Uganda új elnöke Idi Amin Dada lett. Akik hatalomra segítették, a belső viszály megszüntetését várták a — magát „pártatlan politikusnak, Uganda atyjának” nevező — mar- salltól. Valószínűleg még legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy Idi Amin egyszer majd kihívóan önző, diktatórikus országmával válik hírhedtté, s Ugandában olyan kárt tesz. amit aligha lehet rövid idő alatt helyrehozni. A kelet-afrikai ország vezetői tisztában vannak azzal, hogy Ugandának mindenekelőtt egységre van szüksége. A hétköznapok gyakorlatában először a lakosság ellátását keli megoldaniuk. Az államkassza azonban üres, az alapvető élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből általános a hiány, az infláció egyre nő, a feketepiac, a csempészet virágzik. Ugandai források kéitmáliárd' dollárra becsülik azt az összeget, amely a gazdaság talpraállásához elengedhetetlen lenne. Az ország, amely gazdaságilag mindig jobb helyzetben volt, mint szomszédai, most romokban hever: az üzemek többsége a harcok során megrongálódott, a munka- nélküliség soha nem látott méreteket öltött, a lakosság 90 százalékának munkát adó mezőgazdasági termelés számottevően visszaesett. a kávé-, • tea-, gyapotültetvények tönkrementek. Jóllehet Uganda a Brit Nemzetközösség legnagyobb kávétermelője és -exportőre volt. az ország devizatartalékai a nyolcesztendős Amin-korszak alatt gyakorlatilag elfogytak. (Az adósságállomány csupán a külföldi olajcégekkel szemben eléri a 14 millió dollárt.) Legalább ilyen szomorú az ország helyzete politikai pszichológiai értelemben. Yusuf Lule, az ideiglenes kormány vezetője első nyilatkozatában óvta a lakosságot a bosszútól: kijelentette, hogy Amint és embereit. mihelyt kézre kerülnek, bíróság előtt kell felelősségre vonni. Ez azért volt bölcs lépés Lulétól, mert személyes kiállásával is a nemzeti megbékélést segítette. Idi Amin az elmúlt nyolc év alatt több tízezer embert gyilkoltatott meg, s most bukása után fennáll a veszély, hogy a felbőszült tömegek folytatják az értelmetlen irtóhadjáratot, főleg a marsall eddig kiváltságokat élvező törzse, a kak- vák és a núbiai zsoldosok ellen. Az új kormány a rend helyreállítása érdekében megkezdte a fegyveres erők és a rendőrség újjászervezését is, s kilátásba helyezte, hogy amint a háború befejeződik, és a helyzet normalizálódik, a tanzániaiak távoznak az országból. Hatalmas feladatok súlya nehezedik Uganda új vezetőire külpolitikai téren is. Az ideiglenes kormány feie első sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy országa jó kapcsolatokra törekszik a szomszédos államokkal, s az egész afrikai közösséggel. Tiszteletben kívánja tartani az el nem kötelezettség elveit, az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányát. A kontinensen Tanzánia az elsők között ismerte el az új kabinetet Botswanával, Etiópiával, Mo- zambikkal és Zambiával együtt. Afrikában általában megkönnyebbüléssel fogadták az Amin-rendszer bukását, amely néhány esztendeje Tanzánia-ellenes akcióival csak ártott az egység ügyének a földrészen. Heterogén vezetés Az már az új vezetés sokszínű összetételét jelzi, hogy fokozott az érdeklődés az új Uganda iránt a fejlett tőkés országok, elsősorban a volt gyarmattartó, Nagy- Britannia és az Egyesült Államok részéről. London egy percig sem késlekedett Lule elismerésével. Washington pedig első lépésként az Amin-rendszer ellen elrendelt amerikai segély- és kereskedelmi embargót oldotta fel „jóindulata” jeléül. Megfigyelők szerint nagyon is valószínű, hogy ez a két tőkés ország Amin bukásával az Ugandában korábban elvesztett pozícióit kívánja visszaszerezni. Ezt a nyugati törekvést segíti, hogy Yusuf Lule kabinetjének még nincs határozott politikai irányvonala. Ennek elsődleges oka, hogy a kormányban a marxistáktól a monarchistákig az ugandai emigránsok valamennyi számottevő politikai csoportosulása helyet kapott. A törzsi összetételt tekintve a bagandák és az ako- lik, az ország két legnagyobb törzsének képviselői vannak többségben a vezetésben. A 67 éves Yusuf Lule — baganda. személyében kétéves átmeneti időszakra kompromisszumot kötöttek az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front különböző csoportjai. Azután szabad választásokat ígérnek, s ha hinni lehet nyilatkozataiknak, Uganda népére bízzák a döntést: merre kíván haladni? Kocsi Margit Új lengyel traktorgyár Befejezéséhez közeledik az Ursus-2 traktorgyár építése. A munka nagyobb részét már elvégezték, jelenleg a szerelés, a berendezések felállítása folyik. Képünkön: A Massey- Ferguson-Perkins traktorok üzemében megkezdték a próbagyártást A Mangislak- félsxigeten (Kazah SZSZK) levő Sevcsenko városban 5 évvel ezelőtt kezdte meg működését az az atomerőmű, amely a tengervíz sótalanítását végzi. KANADAI VÁLASZTÁSOK Trudeau erőpróbája Darázsfészek Libanonban Miközben a Biztonsági Tanács változatlanul hiába próbál megoldást találni a libanoni darázsfészek felszámolására, a helyzet csak tovább bonyolódik a cédrusok országában. Újra és újra bebizonyosodik, amit eddig is mindenki tudott, csak éppen nem mindenki volt hallandó bevallani: a libanoni kérdés szerves része az egész közel- keleti dilemmának. Az ottani helyzet elmérgesedése úiabb bizonyíték arra. hogy ebben a térségben kizárólag az egyetemes rendezés jelentene megoldást, szemben az izraeli-egyiptomi különbékével. amely csak bonyolította a dolgokat. Pierre Elliott Trudeau nevével sűrűn találkoztunk az utóbbi évben a lapok hasábjain: a 60 éves politikust feleannyi idős felesége hagyta el. tág teret ad.va a csapodár nej új és legújabb partnereinek kitárgyalására. A kanadai minisztereinek most ösz- szehasonlíthatatlanul komolyabb összefüggésben szerepel a hírekben: országában május 22-én parlamenti választásokat tartanak. Nem véletlen, hogy kiírásukkal Trudeau megvárta a jogilag lehetséges legkésőbbi időpontot. A mostanáig halogatott erőpróbán várhatóan két téma játszik döntő szerepet: a québeci önállósági törekvések és az ország gazdasági helyzete — a liberális kormány pedig egyik téren sem mutathat fel megnyugtató eredményt. A megfigyelek ezért — az utolsó októberi pótválasztások kimenetelét is figyelembe véve — kétlik, hogy a 16 éve kormányzó Liberális Párt megőrzi abszolút többségét. Noha Trudeau már három ízben (1968. 1972, 1974) vezette győzelemre pártját és 11 éve tölti be a miniszterelnöki posztot, most a jelek szerint az ő legendás tapasz- taltsága és személyes vonzereje is kevésnek bizonyulhat. „Időzített bomba” Szárkisz libanoni elnök ko-mányfőie kíséretében Da- maszkuszban Asszad szíriai államfővel tárgyalt. Asszad előzőleg Jasszer Arafattal tanácskozott. A Libanonban állomásozó szíriai békefenntartó ereik mandátuma június végén lejár és Szárkisz rendezni szeretné a hosszabbítás kényes kérdését. Arra pedig, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője miért érdekelt a damaszkuszi tárgyalásokban, ugyancsak világos a válasz. Izrael — immár nemcsak az Egyesült Államok, hanem Egyiptom segítségével is — mindent megtesz, hogy kihasználja a libanoni állapotokat és a sokat szenvedett országnak legalább egy részét Haddad őrnagy jobboldali milicistáinak segítségével ellenőrzése alatt tartsa. Begin ráadásul éppen most ismételte meg a palesztin ügy „rendezésére” tett. meglehetősen sajátos javaslatát: miközben a szír csapatok kivonulását követelte Libanonból, közölte, hogy szerinte a libanoni palesztinokat „Sza- úd-Arábiában, Szíriában, Irakban és Líbiában kellene letelepíteni”. Vagyis szinte mindenütt — csak éppen hazájukban, Palesztinában nem... A moszkvai Izvesztyija ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a javaslat — ráadásul egy kormányfő részéről ! — élesen ellentétes valamennyi ENSZ-határozat- tal, hiszen azok alapelvként szögezik le a palesztinoknak a szülőföldhöz való jogát. Ez önmagában is bizonyság arra. állapítja meg a szovjet lap, hogy Szadat politikája hatékonyan segíti Izraelt az egész arab világ ellen folytatott politikai játszmájában. Izrael számára Libanon mindig is megfelelő terep volt arra, hogy akadályozza a Közel-Keleten kibontakozó kedvező folyamatokat. Jelen esetben ez a sokat szenvedett ország azért „fizet”, mert átmenetileg otthont ad a palesztinok egv részének, mert ahhoz az arab államhoz — Szíriához — fűzik szoros kapcsolatok, amely a leghatározottabban szállt szembe az egyiptomi—izraeli különalkuval. Harmat Endre A 23 milliós Kanada 10 tartományból álló szövetségi állam. A népesség negyede francia anyanyelvű, akik gaz., dasági és kulturális értékeiket látják fenyegetve a döntően angolszász amerikai környezetben. Erősödő önállósági törekvésük a hatmilliós Quebec tartományban vált jelentős problémává — itt ugyanis a francia anyanyelvűek teszik ki a lakosság 80 százalékát. Három éve vezetéshez jutott pártjuk. a Parti Québécois hivatalos célja az államjogi függetlenség. Ennek első lépéseként olyan „szuverén társulás” kialakítását tervezik, amelyben önállóan döntenének törvényhozási és adóztatási kérdésekben, ugyanakkor fenntartják a közös gazdasági-pénzügyi rendszert és a NATO-tagságot is. Törekvésük veszélyes Déldát mutathat más — főleg az olajban gazdag nyugati — tartományoknak, amelyek a szövetségi államok gyakorlatához képest igen kiterjedt jogkörüket is keveslik és az ottawai központi kormányzat irányító szerepének csökkentésére törekszenek. S bár a nyílt elszakadást a felmérések szerint Quebec lakosságának nagy része ellenzi, a borúlátók már Kanada tel- ies szétesésétől tartanak. A Time-magazin például az USA határainál ketyegő időzített bombának nevezi á quebeoi problémát, amelynek hatástalanítására Trudeau minden erőfeszítése elégtelennek tűnik. A választási kampány során Trudeau Kanada egységének fenntartását kezelte első számú problémaként :— magát pedig az énnek elégésére leginkább alkalmas politikusnak állította be. Kétségtelen, hogy a Liberális Párt sikere Quebecben biztosított, a legnépesebb — és így a választások kimenetelére legnagyobb hatással levő — Ontarióban viszont népszerűsége erősen csökkent. Előretört ellenben a fő ellenzéki erőt képviselő Haladó Konzervatív Párt, amelynek vezetője, a Trudeautól jobbra álló Joseph Clark inkább a gazdasági kérdéseket hangsúlyozta. Kérdés, hogy hat-e a konzervatívok jelszava: „Az új körűimén vek új politikusokat kívánnak”? A ..sötét lónak” számító 40 éves Clark — aki még párthívei szerint sem különösebben magával ragadó egyéniség — jobbára megelégedett a miniszterelnök bírálatával, s kevésbé részletezte saját elképzeléseit. Az ottawai parlament 264 helyéből jelenleg 133-at liberális és 98-at konzervatív képviselő tölt be. Mivel a közvéleménykutatási irodák előrejelzései szerint a mostani verseny teljesen nyüt, elképzelhető olyan eredmény is, amelyben egyik párt sem szerzi meg az abszolút többséget. Ebben az esetben a most 17 mandátummal rendelkező szociáldemokrata irányvonalú Űj Demokrata Párt szerepe nőne meg. Támogatásával a várakozás szerint a liberálisok alakíthatnának kisebbségi kormányt — ilyenre volt már példa 1972 és 1974 között. A mostani küzdelemben Trudeau a hajrában ugyan javíthat még helyzetén, de a csúcs elérésére most jóval kisebb az esélye. Szegő Gábor Összeállította: Majnár József A sötét lo Gazdaság és szomszédság Valójában persze a québeci elégedetlenség mélyén társadalmi okok állnak: a tartomány az elhanyagoltabb területekhez tartozik, ahol a francia kis. és középtőke reménytelen versenyt folytat a legtöbbször amerikai tulajdonú óriásvállalatokkal. (Az Egyesült Államok a gazdaság minden terén uralkodó szerepet játszik, Kanada behozatalának és kivitelének is majd 70 százalékát déli szomszédjával bonyolítja le.) Az ország gazdaságát más nehézségek is jellemzik: évek óta nem csökken a munkanélküliség, az infláció 9 százalék körül mozog, a költségvetési hiány pedig elérte a 12 milliárd, dolláros rekordot. Szembeötlő a kanadai valuta gyengülése: míg régen többet ért 1 USA-dol- lámál, addig ma a kanadai dollárt csak 85 cent körül jegyzik. Ráadásul — természeti kincsek kínálta hatalmas lehetőségek ellenére — Kanada számos körzete még az említett átlagnál is rosz- szabb helyzetben van. Kedvezőbb képet csak az ország energiaellátottsága nyújt: saját forrásaik is bőségesekés tárgyalások folynak az Egyesült Államokkal az alaszkaiolaj behozataláról.
