Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 20. Fellépés előtt a Jászsági Népi Együttes: „Először va­gyunk ezen a fesztivá­lon ...” Tánc Tegnap délután a szol­noki Szigligeti Színházban folytatódott a 9. országos néptáncfesztivál. A részt­vevő együttesek — szám szerint tizenhárom — má­sodik, illetve harmadik versenyszámukat mutatták be. A Jászsági Népi Együttes Tímár Sándor— Szalóczy Miklós Zsámboki játékok és táncok című kompozícióját, a Tisza Táncegyüttes pedig Sajti Sándor—Vavrinecz Béla Cigánytáncát, majd Vár­helyi Lajos—Vavrinecz Béla Labdacéh című mű­vét mutatta be. Este került sor az első gálaműsorrá, ma délelőtt 10 órától pedig a zsűri ál­tal összeállított gálamű­sort láthatja a közönség. Felvételeinken az együtte­sek . készülődésének, be­mutatkozásának egy-egy pillanatát örökítettük meg. „Tükröm, tükröm, kicsi tükröm ..Juhász Katalin, a Bartók együttes táncosa A tánc öröme... A Debreceni Népi Együttes táncosai Erkel együttes: Zempléni táncok Fotó: T. Katona László Négyszemközt az abortuszról Abortusz. Az egészségügyi ABC szűkszavúan ennyit ír róla: vetélés! Mi hát a ve­télés? Ha különféle tényezők hatására a terhesség a 28. hétig megszakad. Ezt nevezik spontán vetélésnek. A má­sik a művi: a nő joga — a törvényadta keretek között —, hogy döntsön terhessége sorsáról. Ha nincs szándéká­ban gyermeket világra hoz­ni. kívánságára biztonságos körülmények között hajtják végre a terhességmegszakí­tást. Beszéljünk most erről a másodikról! Sötét, sivár a rendelőinté­zeti folyosó. Délután négy felé jár az idő, de az inté­zet teli betegekkel. Ezen a második emeleti folyosón — a legközpontibb helyen — az egyik ajtó körül csak nők ül­nek. Az ajtó mögötti kis szo­bában ülésezik a terhesség­megszakítás engedélyezését elbíráló első fokú bizottság. „Ez a szégyenpad” — mond­ja egy fiatalasszony. És eb­ben a kesernyés megjegyzé­sében sok minden benne van: a nő természetes szégyenér­zete, a kiszolgáltatottságának érzése, — mert aki ide ke­rül, az eleve nem akarta, hogy teherbe essen —. és benne van az is, hogy még ma, 1979-ben is, — minél ki­sebb egy település, annál nagyobb — szenzáció, ha egy nő, különösen ha nem él há­zasságban, terhes lesz, és nem akarja világra hozni a magzatot. Szenzáció, és nagy­szerű pletykatéma. — Hat hónap múlva be­töltőm a negyven évet, — mondja egy őszes hajú asz- szony. — Már unokám van, és most szüljek? Persze, hogy védekeztünk, mégis itt va­gyok. Tizenéves lány szorong a mellette lévő széken. Látszik már szeretne túl lenni a szá­mára megalázónak tűnő be­szélgetésen : — Gondolják, hogy nagyon cikiznek majd odabent? Én isten bizony sírva fakadok. Hogy miért nem a fiúknak kell idejön­niük, hogy éreznék, mit je­lent ez! A szobában emberséges, megértő a légkör, de a bi­zottságnak tartania kell ma­gát a jogszabályokhoz. No de mit mond a jogszabály? Mi­lyen igazolások kellenek az engedélyezéshez? A nők kö­zül szinte egyik sem tudja. Hoznak különféle orvosi pa­pírokat, és gondolatban ki tudja hányszor elismétlik az indokot: „nincs lakásunk, al­bérletben élünk ... nem va­gyok férjnéll... rosszul élünk az urammal, állandó­an iszik... most kaptunk lakást, tele vagyunk adós­sággal ... már van két gye­rekünk ... rubeolás a kislá­nyom, így nem szülhetek ...” — Igen, ezek a leggyako­ribb indokok, bólint dr. Ziffermayer Ilona, a szolno­ki első fokú bizottság elnö­ke. — És a többségé meg­alapozott. Emberileg én is megértem, hogy egy asz- szony, akinek unokája van, már nem akar szülni. Ilyen­kor mi magunk segítünk megkeresni a lehetőséget, ami által a jogszabály le­hetővé teszi a terhesség meg­szakítását. De- a legszomo­rúbb, hogy a nők többsége még ma sem védekezik a nem kívánt terhesség ellen. — Mivel van a legtöbb gondjuk? — Rengeteg az adminiszt­ráció. A nőket egy órával előbb ide kell hívni, hogy az elbírálási lap kitöltéséhez le­gyen elég idejük. Mondja, miért kell még azt is feltün­tetni. hogy mekkora a lakó­szobák egyenkénti alapterü­lete? Miért nem elég. ha a lakás alapterületét' írja fel? Vagy minek a részletes fel­sorolás az iskolai végzett­ségről? Gyakran az orvosi igazolások hiányosak, vagy egyáltalán nincsenek meg. Nagyon sokszor azért kell elküldeni a nőket, mert nem tudják, hogy milyen igazo­lásokat kell beszerezniük. Ha valaki nem nyugszik bele az első fokú bizottság döntésébe, fellebezhet a má­sodfokú bizottsághoz, amely­nek dr. Osgyán István az elnöke. — Évről évre kevesebben jelennek meg nálunk, sze­rintem ez annak a követ­kezménye, hogy egyrészt az első fokú bizottságok bát­rabban döntenek, másrészt, hogy a nők is egyre inkább megtanulják: a terhesség megelőzése a fontos. Ide már a „reménytelen” esetek kerülnek, akik már maguk sem tudják, hogyan lehetne kikerülniük a bajból. — És önök? — Nézze, a bizottsági ülés nem vitafórum. A kérelmét az illető előterjeszti, indoka­it bizonyítania kell. Hang­súlyozom, a terhességmeg­szakítás engedélyezését el­bíráló bizottságok nem orvo­si, hanem társadalmi bizott­ságok. Elvünk a mélységes humánum, de nem a libe­ralizmus. Az anya és a le­endő utód egészségének és természetesen az egész tár­sadalom érdekeinek védel­me a fő célunk. A megyei tanács vb egész­ségügyi osztályán található „legfrissebb”, legmegbízha­tóbb statisztika a vetélések adatairól. 1977. januárjában jelent meg, a KSH kiadásá­ban, és az 1974—75-ös ada­tokat tartalmazza. A megyé­ben a száz élveszületésre ju­tó vetélések aránya 1974-ben 55.1, 1975-ben 49 százalék volt. Ugyanekkor a bizottsá­gok 1974-ben 210, 1975-ben 189 nő kérelmét utasították el. Arról nincs statisztika, hogy az így született gyere­kek közül hányán kerültek állami gondozásba. Arról vi­szont igen, hogy a szülő nők közül hetvenhánman hajado- nok voltak és negyvenötén 19 éven aluliak. Az osztály két munkatársa, dr. Tóth Klára szülész-nő­gyógyász szakorvos, az anya- és csecsemővédelemmel fog­lalkozó csoport vezetője, és Fehér Edit megyei vezető védőnő saját statisztikája szerint az abortuszok száma csak mérsékelten csökken az évek során. Amíg 1975-ben a 8 ezer 415 élveszületésre 4 ezer 120 abortusz ' jutott, addig 1977-ben 7 ezer 599*re 3 ezer 709 és 1978-ban 7 ezer 584-re 3 ezer 714. Ami vi­szont különösen aggasztó, el­sősorban a fiatalkorúak kö­rében nő a művi vetélések száma. Dr. Jakobovits Antal, a megyei kórház szülészeti osz­tályának vezető főorvosa szerint: — Csacsik a lányok, ha terhesek lesznek, nem mer­nek szólni, inkább várnak, és nem egy akkor jelentke­zik, amikor már túl van a tizenhatodik heti terhessé­gén. Akkor pedig a megsza­kítás már egy kisebb szülés­sel felér. És különösen nagy a veszély, ha az első terhes­ség megszakításáról van szó. A sebészeti módszerekkel végzett terhességmegszakí­tás szövődményei (sérülés, gyulladás, stb.) csak részben jelentkeznek közvetlenül, vagy korán, amikor még nyilvánvaló az összefüggésük a beavatkozással. Jelentős részük később, esetleg évek múlva az újabb terhességek­kel kapcsolatban okozhat komplikációkat, amikor már szülni szeretne a nő. A deb­receni -női klinikán pozitív összefüggéseket találtak az előző abortuszok és koraszü­lések gyakorisága között. De az abortusz következménye lehet méhen kívüli terhesség, több spontán abortusz, endo- metrium-károsodás, másod­lagos meddőség és más késői szövődmény. — Ezért hasonlítom én a művi vetélést az öngyilkos­sághoz, — mondja Jakobo­vits doktor. — Nem élünk olyan rosszul, hogy ma egy nőnek szabadulnia kellene a gyermekáldástól. — A jelenlegi sebészi bea­vatkozáson kívül nincs más, humánusabb módszer az or­vosok kezében az oborfuszok elvégzéséhez? Hallottam vá­kuumos eljárásról is. — Ez egyelőre ábránd. Van ilyen gép. Texasban gyárt­ják, a szegedi klinikán is van egy belőle. Ha jól tudom, az Egészségügyi Minisztéri­um négyet-ötöt hozatott be az országba, és a klinikáknak adta. A dr. Batár István szer­kesztette, neves nőgyógyász professzorok által írt Nővé- delem családtervezés című kötetben olvashatjuk erről az eljárásról: „A mechaniz­mus a biológiai feltételekhez alkalmazkodik, amit elsősor­ban a késői szövődmények megelőzése szempontjából tekinthetünk igen előnyös­nek ... Hat hetesnél nem idő­sebb terhességek megszakí­tására alkalmas. — Ha lenne ilyen berende­zésük, használnák? — Természetesen, — vála­szol Jakobovits doktor. Dr. Tóth Klára viszont azt mond­ja: „A megyei kórház szülé­szeti osztályának egyelőre ennél fontosabb műszerekre is szüksége van.” Nos. marad hát a sebésze­ti beavatkozás? — A szülészeteknek ma két fő gondjuk van, — ma­gyarázza Jakobovits . doktor. — A nem kívánt terhesség megelőzése, és a kívánt ter­hesség szövődménymentes kihordása. Megelőzés! írásos emléke­ink vannak az ókori kultúr- népektől, amelyek egyértel­műen igazolják, hogy több száz, illetve ezer évvel idő­számításunk előtt, már is­mert volt a fogamzásgátlás. És mégis, ebben mintha ki­csit nehezebben haladnánk előre. Hazánkban 1967 óta vannak forgalomban a hor­monális (tabletták) és az int­rauterin fogamzásgátló esz­közök. Infecundint, Bisecu- rint, Ovidont, Continuint ne­gyedévenként 83—87 ezer do­bozzal adnak el a megye gyógyszertáraiban, úgyneve­zett IUE-eszközökből havon­ta négyszázat. Hozzávetőle­ges számítások szerint a ter­mékeny korú nők mintegy 20 százaléka szed tablettát, amely a legbiztonságosabb terhességmegelőzési mód. Csakhogy! Vannak nők, akik nem szedhetik, mert bizo­nyos betegségekben — epe, májbántalmabban — szen­vednek. Azoknak marad az IUE-eszköz, vagy egyéb mód, ami viszont nem nyújt teljes biztonsá­got a nem kívánt terhesség ellen. Folynak kísérletek újabb tabletták előállítására, — rebesgetik orvosi körök­ben, hogy jövőre talán már kapható lesz a Rigevidon — amely a választékot bővíti, és folynak kísérletek olyan tab­letták előállítására is, ame­lyeket havonta egyszer kell bevenni, vagy amelyeket a kapcsolat után kell bevenni a ■ nőnek. Bízzunk benne, hogy rövidesen valósággá és elérhetővé lesznek mindezek a nők számára. Folynak kí­sérletek a férfiak szisztémás fogamzásgátlásának megva­lósítására is, de ezek eléggé kezdeti stádiumban vannak. Egy bizonyos! Amióta az új fogamzásgátló szerek megjelentek, a születéssza­bályozás felelőssége a férfi­akról áthárult a nőkre. Mi­ért nem védekezel? — mond­ja a fiú a lánynak, a férj a feleségnek! Kényelmes szem­pont, a férfiak szemszögéből legalábbis az. Mit lehetne tenni mégis, hogy kevesebb legyen a nem kívánt terhesség? Egyelőre marad a még hatékonyabb propaganda. Minden lánvnak tudnia kellene, hogy tizen­nyolc éves kora előtt saját egészségét veszélyezteti, ha nemi kapcsolatot létesít, mert szervezete akkorra még nincs kifejlődve. Hogy, bár a nemi ingert már érzi, a szerelem beteljesülését addig nem, amíg szervezete nem érett. A 18 évesnél időseb­beknek pedig fel kellene ke­resniük a család- és nővé­delmi tanácsadókat. Orvo­sokkal és nem a „hozzáértő” barátnőkkel megbeszélni a tudnivalókat! És ha már bekövetkezett a nem kívánt terhesség? Még emberségesebben, tapintato­sabban intézni! Főként úgy, hogy senki számára ne le­hessen szenzáció! Varga Viktória Ketten a „Tiszából” Gyere a karomba - a Vadrózsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom