Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
1979. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 3 Hazánk a szocialista gazdasági közösségben Irta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese Az archív fotók hatalmas és lelkes felvonulás képeit mutatják. Olyan felvonulásét, amely nemcsak a főváros lakosságát mozgatta meg, de külföldiön is figyelmet keltett. Pl.: a párizsi Excelsior nevű újság május 9-i száma címlapján (közölt fényképet „Az első kommunista május elseje Budapesten” címen és Kun Béláról, Bokányi Dezsőről is jelentek meg képek a lapban. A mozgalmas és impozáns jelenetek, a hitvalló tömegek, a transzparensek, életképek, feldíszített járművök, gipszszobrok, zenekarok, az FTC-pálya sportdélutánja, a városligeti, népligeti és margitszigeti vidámság természetesen jogos volt. Eredményeit, nemrég szerzett szabadságát ünnepelte a főváros proletariátusa. Az örömteli hangulat pedig feledtette. hogy a Tanácsköztársaság' első komoly válságát élte át azokban a napokban, órákban. Az április 16-án megindult román támadás nyomán el-Az ünnep apropóján csokorba szedtük a Május 1. nevet viselő egy kisebb, és egy nagyobb kollektíva elképzeléseit arról, hogy mire futja az idén az újabb lendületből, amelynek rugója a szocialista munkaverseny. * * * A népgazdaság igényei szerint kezdtek az idei munkaverseny-feladatokhoz a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységében, amely 1978. évi eredményei alapján kiváló címet nyert. Tükröződik ez a 25 szocialista kollektíva és a két munkabrigád naplójában is: a benne rögzített vállalások többségében a „jobban” jelző kap nagyobb hangsúlyt a „többet” igénye mellett. A gyáregység dolgozóinak nyolcvan százaléka, szám szerint négyszázharmincöten vesznek részt szervezetten a munkaversenyben. Tavaly 4,8 százalékkal teljesítették túl tervüket. Az erre az évre meghatározott mennyiségi feladatuk — 178 ezer mű1- és valódi bőr női konfekció, farmer alapanyagú szabadidő-öltözék elkészítésének — egy százalékos túlteljesítése mellett, termékeik minőségének javítására tettek jelentős felajánlásokat. Munkaidőn túl vállalják például a brigádtagok, hogy • részt vesznek az üzemben szervezett úgynevezett „reszort betanító tanfolyamokon”. Itt a többségében szalag mellett dolgozó szabászok, varrók több műveletet sajátítanak el. Sokoldalúbbá válásukkal aj 1977. évj 16 százalékról 1978-ban veszett a Tiszántúl és még nem volt biztos, hogy a rohamléptekkel előrenyomuló románok megáidnak-e a Tiszánál. A csehszlovák csapatok Salgótarjánig hatoltak észak-keleten, a Ruténföld elveszett, az intervenciós erők találkoztak. A Vörös Hadsereg a bomlás küszöbén állt, a Kormányzótanácsban pedig felütötte fejét a széthúzás: a szociáldemokrata népbiztosok kezdtek a „jövőre” is gondolni, keresték a „kibontakozás” útjait. Sőt a május 1-i felvonulás impozáns külsőségei végül azt is feledtették, hogy ezen a napon döntötte meg a junker-jobboldali szocdemösszefogás a Bajor Tanácsköztársaságot az európai proletárforradalmak legnyugatibb állását. (Bár ez a vereség akkor átmenetinek látszhatott.) Hogy a helyzet végül is nem vált tragikussá, a magyar munkásosztály helytállásának köszönhető. Május már 5,1 százalékra kívánták csökkenteni a munkaidőkiesést. Munkájuk minőségének javítására törekedve egymillió forintos bevételi tervük reklamáció-mentes teljesítését, a kártérítések teljes megszüntetését vállalták az idei munkaversenyben a lakossági szolgáltatást végző méretes szalonok dolgozói. A minőségi színvonal tartására a munkahelyi kollektívák áz önmeózás gyakorlatának megvalósítását szorgialmazöák. Tavaly teumékedk 98,5 százaléka felelt meg az első osztályú minősítésnek. Ez csak jobb lehet az idén — határozták meg vállalásaikban a lányok1- asszonyok — mert munkájuk mércéjének nemcsak a hazai fogyasztók elégedettsége: a Szolnokon készült termékek felét a Szovjetunióba, az NSZK-ba exportálja a Május 1. Ruhagyár. Jászárokszáláson, a Hűtőgépgyár hűtő- és klímatechnikai gyáregységében dolgo1- zó harminc szocialista brigád között az egyik legaktívabb közösségnek tartják számon az energiaszolgáltatást végző Május 1. brigádot. Tizenhárom tagja — -a tavalyi munkaverseny-eredmények alapján elnyert ezüstkoszorús brigádcím is kötelezi őket — az eddigieknél is fokozottabb takarékosságra tett felajánlásokkal segíti a kereskedelmi hűtő- és klímaberendezéseket gyártó üzem 1979. évi sikeres gazdálkodását. Nem kevesebb, mint 100 ezer forint értékű energia a Budapesti Munkástanács a diktatúra fenntartása, a Tanácsköztársaság védelme, az egész proletariátus talpraállítása mellett döntött. Állásfoglalásuk hatására „a kormányzótanács az , összes frontok részére a legerélyesebb ellenállás kifejtését rendeli el. Budapest összes munkásai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerősítsék”. A májusi válság ezzel belpolittkailag megoldódott. A bizonytalankodó centrista szociáldemokratákat is magával ragadta a hangulat, a proletáriátus kiállása saját hatalma mellett. Sőt az emelkedettség még egyszer magával tudta ragadni a forradalommal szimpatizáló kispolgári, értelmiségi rétegeket is. A díszfelvonulás fényei és a hadrakelés tényei tehát egyaránt bizonyították a Ma. gyár Tanácsköztársaság életképességét. D. M. Fenti képünk: 1919. május 1-1 felvonulás Budapesten, a mai József Attila utcában megtakarítására vállalkoztak a brigádban dolgozó fűtők, elektrikusok, gépkezelők. Elhatározták, őrjáratot szerveznek a havonta 200 ezer kilowattóra villamos energiát, három-négyezer köbméter vizet mintegy 250 tonnányi fűtőolajat, tüzelőanyagot használó munkahelyeken. A gyáregység folyamatos üzemelését biztosító munkájuk során végzett járőrözés közben felhívják munkatársaik figyelmét a feleslegesen világító fényforrásokra. az üresen járó gépekre, a munkavédelmi és tűzbiztonsági rendellenességekre. A brigádtagok újító készségüket is a fokozott takarékosság szolgálatába állítják. A túlfűtés elkerülését megoldó ésszerűsítésük — számításaik szerint — a fűtőolaj felhasználásának mintegy 20 százalékos csökkentését eredményezi. Vállalták, hogy energiaszolgáltatási hiányosság miatt az idén nem lesz termeléskiesés az üzemben, emellett 200 óra társadalmi 'munkát is felajánlottak, amelynek teljesítésére a fűtőolajtárolók fűzbiztonsági homoksáncának felújításánál és a gyáregység területén épülő új üzemcsarnok betelepítésénél adódóik majd lehetőség a Május 1. brigád tagjainak. Varrónők, gépszerelők, szabászok, villanyszerelők — nemcsak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy munkahelyük, kollektívájuk neve azonos a munka ünnepével. Azonosak egyéni és közös céljaik is: kötelezettségeiken túl mindig többet, jobban akarnak a dolgos hétköznapokon is. T. F. KGST-tagállamok JK együttműködésének CM harminc esztendeje ” ” • tényekkel bizonyítja a szocialista típusú gazdasági kapcsolatokban rejlő hatalmas lehetőségeket. Ennek a szemléltetésére elegendő néhány adat is, amelyek jól mutatják, hogyan változott megalakulása óta a KGST-országok közösségének világgazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelkedett. A legfejlettebb tőkés országokban ez a növekedés alig több, mint háromszoros. 1949-ben a KGST-országok a világ ipari termelésének 18 százalékát adták, ma már részesedésük meghaladja a 30 százalékot. Együttműködésünknek a KGST alapokmánya áltál megfogalmazott alapvető céljai, mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvényesnek bizonyultak. Természetesen az alapelvek változatlansága nem jelenti és nem jelentheti egyben a tartalom és a formák változatlanságát is. Magától értetődik, hogy a közös stratégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, eszközök alkalmazásával, az együttműködés szüntelen tartalmi gazdagításával kivántuk elérni. A KGST-országok belső gazdaságának és nemzetközi gazdasági kapcsolatainak a fejlődése érlelte meg a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszakának határozatát, amellyel egyhangúlag jóváhagyta a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének komplex programját, amely a folyamatosság és a megújulás kifejezője, folytatója azoknak a tapasztalatoknak, amelyek együttműködésünk addigi éveiben kiállták a gyakorlat próbáját, s egyben minőségileg új vonásokkal is gazdagítja kapcsolataink rendszerét, a gazdasági együttműködés magasabb szintre emelését, a szocialista gazdasági integráció folyamatának kibontakoztatását tűzte célul. Számos jele, bizonyítéka van annak, hogy a KGST-országok gazdasági együttműködésének és kapcsolatainak intenzitása ebben az évtizedbén. és különösen a Komplex Program elfogadása óta — erősödött. Az előttünk álló időszak fő együttműködési feladatait a Tanács elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú együttműködési célprogramok körvonalazzák. Valamennyi tagállam alapvető érdeke a gazdasági kapcsolatok hosszabb távra szóló, biztonságos kimunkálása. A célprogramokban előirányzott együttműködési elgondolások konkretizálása, egyezményekben való rögzítése az 1980 utáni időszakra szóló középtávú tervek most folyamatban lévő kétoldalú és sokoldalú koordinációjának feladata. A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy hazánk a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő szektorának, a KGST-tagállamok közösségének tagjaként gyarapodhat. A szocialista közösség államaival folytatott tervszerű gazdasági együttműködés nélkül nem, vagy jóval nagyobb erőfeszítésekkel érhettük volna csak el azokat az eredményeket — a szocialista ipar megteremtésében, mezőgazdaságunk szocialista átalakításában, s a gazdaság jelenlegi intenzív fejlesztésében —, amelyekkel ma méltán büszkélkedhetünk. A külső piaci kapcsolatokra — méreténél és egyéb ismert adottságainál fogva — nagymértékben ráutalt Magyarország gazdaságának zökkenőmentes fejlődését döntően az segítette, hogy a szocialista állami létünk kezdetétől mindvégig támaszkodhatunk a KGST-országokkal, s mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk stabilitásának előnyeire. A Szovjetunióval, s a szocialista közösség országaival folytatott gazdasági együttműködés teremti meg a lehetőséget népgazdaságunk alapvető nyersanyagokkal, energiahordozókkal való ellátásához, s a magyar ipari és mezőgazdasági termékek túlnyomó részének elhelyezésére. A KGST megalakulása óta kapcsolataink a testvéri szocialista országokkal — a bevezetőben említett általános vonásoknak mintegy konkrét megjelenéseként — mennyiségileg, s tartalmukban egyaránt gazdagodtak. Egyre nagyobb teret nyer a közvetlen termelési együttműködés, a .gyártásszakosítás és termelési kooperáció, mindinkább fokozódik az együttműködés tervszerűsége. Ez alatt nem csupán a szűkebb értelemben vett tervezési együttműködést értem. A termelési kapcsolatokhoz szorosan kötődik a közös kutatási-fejlesztési tevékenység a beruházások összehangolt — esetenként közös — megvalósítása. Mindez természetesen termékenyítőén hatott vissza a külkereskedelmi forgalomra is. Hazánk gazdasági fejlődésének kulcskérdése volt — s ma is az — a fűtő- és nyersanyagellátásban folytatott KGST-együttműködés. Magyarország összes energiaigényének több mint a fele behozatalból, s ennek zöme a KGST-országokból származik. A fűtőanyag-behozatal ilyen nagy aránya mellett rendkívül fontos, hogy az együttműködés hosszú távra is biztonságosan megalapozza az ellátást. Ebben — a már ma érvényes egyezmények mellett — döntő szerepe lesz a jövőben az energia- és nyersanyagellátás területére vonatkozó hosszú távú együttműködési célprogram által kitűzött feladatok valóra váltásának. Ezt a biztonságos ellátást jól segíti a Barátság I. és a Barátság II. kőolajvezeeték. amelyeken a Szovjetunióból importáljuk a magyar népgazdaság számára szükséges kőolaj döntő hányadát. A kőolaj feldolgozására jelentős új kapacitások épültek ki hazánkban, amelyek révén újabb együttműködési kapcsolatok kialakítására nyílt lehetőség. A legjelentősebb ezek közül a Szovjetunióval folyó petrolkémiai, s a Lengyelországgal megvalósuló szintetikus-szál együttműködés. A KGST-országok egyesített villamosenergia-rendszere növeli számunkra a villamosenergia-ellátás biztonságát. Kevesebb kapacitás-tartalékra van szükség, lehetőség nyílik nagyobb teljesítményű és így gazdaságosabb turbinaegységek alkalmazására. Ezen együttműködés hazánkban 1975-ben egy 1100 megawattos erőmű csaknem teljes villamosenergia-termelését pótolta. További lépés ezen az úton a közelmúltban átadott Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték. A KGST-országokat összekötő vezetékrendszerek közül nem kevésbé jelentős a Testvériség. s a Szövetség földgázvezeték. Ez utóbbi — amely több tagállam közös beruházásában készül — 3000 kilométeres hosszan Orenburgból érkezik hazánkba. Az érkező, s a hazai földgáz feldolgozása ugyancsak egy új, gazdaságosan termelő ágazat kialakítását eredményezte. A KGST-'ben a szakosítás és kooperáció — tudatosan és tervszerűen — először a feldolgozóiparban, s azon belül is elsősorban a gépiparban kezdődött meg. A szakosításból, a kooperációból származó szállítások aránya kereskedelmünkben az 1970. évi 1 százalékról 1976-ig 14 százalékra nőtt. A tagállamok több mint 600 gyártásszakosítási és kooperációs egyezményt kötöttek, amelyeknek jelentős része sokoldalú. Az elmúlt évre már a közvetlen termelési együttműködés olymértékben fejlődött, hogy például a KGST tagállamaiba irányuló magyar gépipari exportnak már több mint 40 százalékát szakosított termékek tették ki. Kiemelten kell szólni a magyar—szovjet alumíniumipari együttműködésről, amely immár több, mint másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az 1962-ben megkötött, s 1985-ig érvényes Magyar—Szovjet Timföld- Alumínium Egyezmény alapján gazdaságosan aknázhatjuk ki világviszonylatban is jelentős bauxit készletünket. Ha ugyanis a kiszállított, timföldet itthon kohósítanánk, akkor ez egyrészt az itthon termelt villamosenergiának — aminek amúgy is szűkében vagyunk — csaknem egyötödét vette volna igénybe, másrészt éppen emiatt a végtermék jóval többe kerülne. Jelentős hatással van ez az együttműködés az alumíniumipar termelési szerkezetére is, amely így gazdaságosan fejleszthető: néhány — kevésbé energiaigényes — termelési szakaszra koncentrálhatjuk erőinket. Volumenében az egyik legnagyobb közvetlen termelési együttműködés a járműiparban valósul meg. Az ezen a területen folyó összehangolt munka tette lehetővé, hogy az IKARUS kivívja mai hírnevét, s ma már évente több mint tízezer autóbusz előállítására legyen képes. Ennek a mennyiségnek a 85—90 százaléka kerül exportra. Fő váj sárlóink a szocialista országok. A kibontakozott főegység- és alkatréfezkooperáció alapozta meg. hogy a hátsó futóműveket és a motorokat gazdaságos sorozatgyártásban, s a világpiac értékítéletét kiálló minőségben termeljük. A Szovjetunióval a Lada személygépkocsi gyártásában folyó együttműködésünk jól bevált, s az autóipari együttműködés újabb láncszeme — a Polski Fiat kooperáció is — ígéretes. A jelen tervidőszakban már 180 ezer Lada gépkocsit kapunk a Szovjetunióból, amelyért különböző alkatrészekből és részegységekből álló garnitúrákat szállítunk- cserébe. Gazdaságainkat ma már az együttműködés ezernyi szoros szála fűzi össze, s szinte nincs életünknek, mindennapjainknak olyan területe, amelyre ne volna hatással a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés. Ez vezeti pártunkat és kormányunkat, amikor a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy gazdasági együttműködésünk a szocialista közösség országaival tovább bővüljön. Jó kifejezi ezt a törekvést pártunk központi Bizottságának 1977. október 20-i határozata is, amikor leszögezi: „ .. . külgazdasági kapcsolataink jövőbeni fejlődésének kulcskérdése az együttműködés hosszabb távra szóló bővítése a KGST- országokkal...” Komplex Programja ban, s a hosszú tá-MM vú együttműködési célprogramokban körvonalazott elgondolások valóra váltása hosszabb időt, sok munkát követel tőlünk. A sikeres munka azonban minden bizonnyal meghozza gyümölcsét, hozzájárul valamennyi tagállam — köztük hazánk — gazdaságának töretlen fejlődéséhez, egész közösségünk erősödéséhez, 2-an a munkásbizalmialk és A nevük: Május 1 Munkaversennyel is a minőségért Asszonybrigádok a gyárban őrjárat a forintokért------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------/ ' flz első szabad május elseje