Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

10

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1979. április 22.

SZOLNOK MEGYE

múltjából

Megválasztották a proletárhatalom új szerveit

A Tanácsköztársaság államának szervezeti alapja a tanácsrendszer volt, amely lehetővé tette, hogy a régi bürokratikus közigazgatási apparátust félreállítsák. A? ideiglenesen, még a proletárdiktatúra első napjaiban létrejött forradalmi szervek szerepe addig tartott, míg a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. számú rendelete alapján hivatalosan is meg nem választották a munkás-, katona- és földmunkás tanácsokat.

dór földmunkás és Mikolai István gépész kapta.

A helyi tanácsválasztásokat a megyében mindenütt lelkes, ünnepélyes, vidám légkör jellemezte, melyet komolyabb incidens nem zavart meg. Valami azonban mégis hiányzott ezekről a választásokról. Eltűntek a régi világban elmaradhatatlan kortesek, korteszászlós fogatok, az ittas emberek és az „alkotmányos költségek”. Senkinek sem hiányzott egyik sem. Több helyütt zene, tánc,

nyitotta meg a megyei tanácsválasztó értekezletet, és Madarász István túrkevei küldött elnökölt. 84 megyei tanácstagot és közülük 20 tagú intéző bizottságot választottak.

Délben a megyei tanácsválasztás tiszteletére Szolnok város dolgozói ünnepséget, zenés, zászlós felvonulást tartottak. Felvonultak a szolnoki üzemek felfegyverzett munkásai is.

Délután került sor az Országos Tanácskongresszus

Huazonküencetflk

Megjelenik :ninilm vasárnap reggel. levelek, elófiíilísck, s kílilemfnvek : Túrkeve, Arp.W-u. <IS-ik s/am alá kílklcwtfk. I.aprlrlat: csIHflrtnknn cslc

évfolyam. 16. szám.---------------------P-------------------------Turkeve, 1919. április 20.

A szocialista-part hivatalos lapja

l:lőfizelí>i *t*i: litfy ívre

20 kor. f-Mévc 10 kot., negyedévre 5 kor. ügyet szám 40 fillér. Nyílt-tér soronként ;t korona. Kéznátok nem adatnak vissza

Tmiikís- rendszer.

Lezajlottak a tanácsválasztások. A forradalmi épitómunka alap pillérei — a tanácsok — már állanak. A nép választása elsöpörte a korrupció és panama bagolyvárát, a parlamentet és megválasztotta a különféle tanácsokat, amelyek mint szorosan egybekapcsolódó láncszemek, erősen, szilárdan ál lanak.

Uj rendszer lépett most a régi. gyökeréig rohadt, gonosz rendszer lie lyébel Hiszen mennyi megaláztatás volt a múltban azoknak osztályrészük, akik a nagy tömegek javáért harcot kezdtek S most a nagy tömegek ereje hatalmas rúgással elsöpörte azt a szeváros — kiküldött 3 tagot és a járási tanácstagok közül I tanácsost, össze- i sen 4 megyei tanácstagot. Meg kell azonban már itt jegyezni, hogy a ki- I küldésnél nem a községek politikai \ határai az irányadók, hanem a U'lck- ■, szám

A megyék ismét találnak közös ; megbeszélni valót: meg kellett tehát ; alkotniuk egy közös tanácskozó szer! vet — |)crsze újra csak a lílekszám 1 j a döntő. — 50000 lélek után a megye I lakói választanak cgy-cgy tanácstagét 1 az orszÓHos-tanácsba. Az. országú., j tanács Hinlapcsten tanácskozik ts elint I fontos kérdésektől, .‘c'.vlyvk c; leMt > u összes megyéket, jáivaokat - áru , sokat, ki'Zícceáei.

íme .:z u' Zái'r.i-.e/'jló lanácí tcnil-Minl a folyamok beleomlanak a végtelen víztömeg!! óceánba, úgy egyesülnek az országos trnácsok egy, az egész világot átölelő munkás tanácsban, amely munkástanács glóriás, dicsőitöíénnyel fclékesitclt apotheózisa a munkásnak; egy olyan gondolatnak testet öltése, amely a világtörténetben eled dig sohasem fordult elő.

A mai nagy időknek gnagyobb gondolata váiik most eai '.ia, hogy a lanés-rrmlszer elindult világhódító utján.

•

A i iilfiu'lmi hliséii kedvéin besiámolu iV iin-il . '1, n:1 riiéilnn lOrlént várnagrínlitivi. M i's-' megyei. illetve tinrágos nn.-vnö'a-■(,!» ,"Uciulnu t'-ntt-ssigii tény

vi,II ez vAlis/i.is, amelyn- n-ljcs «iámnál

O'ctiegyiütek a niiyys vinni és járási li-A választások óriási jelentőségűek voltak az ország életében, hiszen soha eddig még ilyen széles választójog alapján nem választottak Magyarországon.

A választást április 6-án Szolnokon, Karcagon, Jászberényben nagy népgyűlés előzte meg, melynek tárgya a választás előkészítése volt. Szolnokon Pálfy János és dr. Guth Antal mondott beszédet. „Ne gondolják, hogy már biztosítva van a proletárdiktatúra. Lesben áll az ellenforradalom, mely le akar törni minket”.

Szolnokon 19 választási kerületben mintegy 7000 szavazatot adtak le és 72 tagú tanácsot választottak, melynek 3 nőtagja is volt. A választások után összeült a város „parlamentje” — s megválasztotta elnökét: Dr. Guth Antalt, alelnökét Pálfy Jánost, valamint a jegyzőket dr. Katona Endrét és Bencze Lászlót. Megválasztották az intéző bizottságot is, melynek a KMP szolnoki szervezetének elnöke, F. Bede László is tagja lett.

Jászberényben 8 körzetben bonyolították le a választásokat, s most ötször annyian szavaztak, mint 1910- ben. Az 56 tagú tanács tagjai között kivétel nélkül- szerepeltek azok, akiket április 2-án megválasztottak a direktóriumba, illetve népbiztosoknak. Túrkevén is ünnepélyes keretek között adták le a négyezer szavazatot, mellyel 29 tagú tanácsot választottak. Megválasztották többek között Stefanovics Lajos ipari munkást, Felföldy Sándor tanárt, továbbá 3 ipari, valamint 25 földmunkást.

Karcagon a választás előtti napon többezer résztvevővel központi előadó tartott népgyűlést. Rónai Zoltán szociáldemokrata jogász beszélt a proletariátus régi helyzetéről, a vallásoktatás eltörléséről, az ellenforradalmi törekvésekről, a proletárdiktatúra megvédéséről. A város április 7-én 48 tagú tanácsot választott. A jelöltek közül a legtöbb szavazatot Szecskó János nyomdász, Baráth Sánéneklés szórakoztatta a szavazókat vagy közben tájékoztató előadásokat tartottak.

A megyei tanács megválasztására a helyi és járási választások után, 1919. április 14-én került sor. Ugyanakkor volt az Országos Tanácskongresszus küldötteinek megválasztása is. A megye területéről 186 járási, 134 városi, összesen 320 tanácstag jelent meg Szolnokon. Pálfy János

Szavazólap.

Törflkszratnlklóf munkás-, kafou- és földmlvcs lankainak taglal:

K Subó litván

Kin Üyula Jtiháaz Imre Boroi Mihály Szecsel JAnet Ladányi Bálim luháai Zslimond Nagy László Sarkadl látván Deák Ferenc Sóa Sándor Oával La|oa Herbály Oábor Kiss Bálim Fehér László )r / Dedrák István ’/• Oalsl Jihos , f Llbor Ferenc " Németh Ferenc " Fehér Qyörgy >cJ Kiss imre & Kiss András " Koncr János '' Bók» János " Pusztoi András " Vlda Imre •• Kocsi. József "

Karsal Lajos *

Kenyeres Albert * Nagv Antal "

Bede Józsel *

Kocsis Albert *

Andorka Gyűl. Vágó Albert H|rt látván Oaraml Iván Kecskéi János Nagy Bálint Polgár Oelléft Kalz Mikii Vámot Lsjoa Klsi Mihály Hevesi litván Szabó Sándor Rigó Jórsel Nagy Kálmán td/Nigy Károly Tóth Miklós Nagy István Thurzó Nándor Lőrinci Józsel Balog Ferenci Csikós Jóisel Kerekes Jóisel Kugter István Kaink Lajos

^ími

*«V a»* »

küldötteinek megválasztására. Ennek kapcsán hosszú vita alakult ki. A vidéki küldöttek, főleg a kisújszállásiak és karcagiak elégedetlenségüket fejezték ki a jelölő bizottság által összeállított lista miaatt, melyen kevés földmunkás szerepelt, S különben is a 9 jelöltből 4 szolnoki volt. Kifejtették, hogy véleményük szerint Szolnok megye paraszt megye, s bár igaz, hogy a proletariátus öntudatosabb, fejlettebb, de ez nem ok arra, hogy a szegény, elmaradott parasztságot háttérbe szorítsák. Az elnökség kénytelen volt új jelölő bizottságot kiküldeni új lista összeállítására. Ez azután úgy alakult, hogy a nagyobb városok — Szolnok, Karcag,’’ Jászberény, Mezőtúr, — valamint az egyes járások is kaptak küldötteket a következők személyében: Vajkai Gábor (Kunszentmártoni, Bede László (Szolnok), K. Szabó István (Törökszentmiklósi, Nyitrai Mihály (Mezőtúr), Benke Imre (Jászjákóhalma), Kálmán Imre (Karcag), Pálfy János (Szolnok), F. Bede László (Szolnok), Gyetvai János (Jászberény). A kilenc küldött közül az első hat földmunkás, kettő (Pálfy és F. Bede) ipari munkás és egy szellemi munkás (jászberényi tanár és újságíró) volt.

Az április 7. és 14. között lezajlott első szabad választások országszerte létrehozták a proletárhatalom új, most már állandó jellegű választott szerveit. Ezekre hárult a feladat, hogy kezükbe vegyék az államapparátus középső, illetve alsó gépezetét, a helyi, járási és megyei közigazgatást. A Szolnoki Munkás szavaival élve a választás következtében „nagy temetés volt... Magyarországon: a korrupció elvénhedt, odvas tetemé fölött záródott le a koporsó födele örökre. De nagy keresztelő is volt egyben: a proletárok újszülött társadalmának, a jognak, az igazságnak és a munkának nagyszerű keresztelője.”

K. Gyv

A közélelmezési biztos

VIRÁGH JÁNOS (1881—1920)

Szolnok megye munkásmozgalmának fellegvára, a szolnoki MÁV-műhely,

amelyben tíz éves korától dolgozott, nevelte Virágh Jánost forradalmárrá. Ez az iskola nevelte vezetővé is. Elvtársai bizalmából 1918. március 25-én az MSZDP Szolnok városi pártértekezletén a vezetőség tagjává választották.

Az októberi polgári demokratikus forradalom idején a szolnoki szociáldemokrata szervezet a helyi nemzeti tanács tagjává delegálta, ugyancsak tagja lett a november első napjaiban megalakult szolnoki munkástanácsnak is. A nemzeti tanácsban szintén helyet foglaló Dr. Katona Endre korabeli« feljegyzése szerint Virágh Jánost a nemzeti tanács tagjai a mindennapi élet igényeire érzékeny, értelmes munkásnak ismerték meg. Kinevezték a közélelmezési kormánybiztos mellé bizalmi férfinak. Később a nemzeti tanács intéző bizottságának is tagjává választották. Az 1919. február 15-én megalakult szolnoki néptanácsnak szintén tagja volt.

Az MSZDP szolnoki városi szervezete 1919. március 9-én ismét a vezetőség tagjává választotta, majd március 17-én megbízták a szociáldemokrata párt szolnoki választási irodájának megszervezésével.

A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a szolnoki munkástanács rendkívüli ülést tartott, amelyen a „város rendjének, vagyon- és életbiztonságának megóvására és állandó biztosítására szükséges intézkedések megtételére, s általában a közhatalom kezelésére és gyakorlására” intéző-bizottságot választott. A munkástanács intéző bizottságában Virágh János korábbi beosztásának megfelelően a közélelmezési szakbizottságot vezette.

Szolnok közélelmezési helyzete már 1919. március végén is kritikus volt. A rendelkezésre álló csekély lisztkészlet az új termés betakarításáig hátralevő négy hónapra nem volt elegendő.

„Nagyon nehéz idők várnak ránk — írta a Szolnoki Munkás. — A készletek egyre jobban fogynak, ezeket pótolni alig, vagy egyáltalában nem leffetséges, úgy kell tehát berendezkednünk, hogy az igények legteljesebb leszakításával s a legnagyobb takarékossággal gondoskodjunk a ránk következő ínséges hónapok mérsékelt szükségletének biztosításáról.” Ennek a helyzetnek megfelelően 1919. március 28-án a munkástanács közélelmezési bizottsága 1919. április 1-től kezdődően a vendéglőkben és étkezdékben kenyér- és tészta jegyeket léptetett életbe, s lisztjegyet csak azoknak a részére adott, akik saját háztartást vezettek.

A munkástanács 1919. március 31-én újra foglalkozott a közélelmezési helyzettel. Az ülésen felhívást intéztek Szolnok város népéhez. Hangsúlyozták, hogy amíg a munkástanács új élelmezési forrásokhoz nem jut, kötelessége a meglevő készletfölöslegeket az általános szükséglet enyhítésére fordítani. „Elrendeltük azért, hogy a város 10 kerületében egy-egy bizottság házról házra járva állapítsa meg a készleteket. Az augusztus 15-ig illetékes fejadag szerinti szükségletből nem fogunk elvinni semmit. Az ezen felüli készletekre vonatkozólag később fogunk intézkedni.” A közélelmezési bizottság felhívta a város lakosságát, hogy valós adatokat szolgáltasson a készleteket összeíró bizottságoknak.

Az 1919 áprilisi tanácsválasztásokon a szolnoki városi tanács tagjává választották, s delegálták a tiszai alsó járás tanácsába. Tagja volt a városi és a megyei tanács intéző bizottságainak. Virágh János mind Szolnok város, mind Szolnok megye tanácsának vezette közigazgatási és gazdasági szakosztályát. Feladatkörébe tartoztak a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyek, a közélelmezés, közigazgatás, kisipari ügyek, közegészségügy, lakásügyek, valamint a népjóléti és munkaügyek.

Mint a megye és a város közellátását irányító vezető megszervezte az uradalmak élelmiszerfeleslegeinek összegyűjtését. 1919. május 3-tól Szolnok városban szabályozta a tejelosztást. Intézkedése értelmében tejet elsősorban egy éven aluli gyermekek, másodsorban betegek, 65 éven felüli öregek és 1—3 év közötti gyermekek kaptak. A tehéntulajdonosoknak a tejfelesleget be kellett szolgáltatni szabott félvásárlási áron. A hadisarc fejében lefoglalt teheneket a tanács eladta olyan munkáscsaládoknak, akik azokat élelmezni tudták. A tej rendeletet szabotálóktól egy-egy razzia során körülbelül 1000 liter tejet koboztak el s forradalmi törvényszék elé állították őket. Rendszabályokat léptettek életbe a tüzelőanyag elosztásánál is. Minden lehetőséget megragadtak, hogy a közellátás nehézségein enyhítsenek.

Virágh Jánost a Tanácsköztársaság megdöntése után mint különösen veszélyes „kommunistát” — tetteivel lett azzá — azonnal letartóztatták. 1919. november 23-án a Szolnoki Törvényszék fogházában a Prónay-különítmény tisztjei Thurzó és Molnár Endre főhadnagyok durván bántalmazták. 1920. április 28-án Héjjas Iván és Makai Imre százados vezetésével Prónay bérencei Abonyba hurcolták és ott a Vigyázó-kastélyban bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták. Azok a kevesek, akik onnan élve Szabadultak, mesélték el, hogy a pribékek bátor magatartásáért és meggyőződése vezérelte tetteiért deszka között fűrészelték ketté.

S. L.

Mester Imre a ravatalon (korabeli fotó a Damjanich Múzeum tulajdonában)

fl Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének első hősi haloltja

„Büszkén hirdeitheti a magyar proletariátus, hogy a világtörténelmi nagy átalakulás egy csöpp vér kiontása nélkül váltotta valóra a magyar kizsáikmányolt munkások rég várt álmát: a proletárdiktatúrát.

Amíg Oroszországban rohanva gázolt és tiport az átalakulás eseményeivel száguldó történelem szekere, amíg Berlinben proletárvérpatak osörgedezése volt az elkerülhetetlen átalakulás fenségesen borzalmas overtűrje, addig nálunk egységesen, egyakarattal, sziklaszilárdan állott egymás mellett a kiuzsorázott munkásság s vér nélkül készítette elő a világtörténelem nagy epocháját.

S most, amikor lapunknak minden betűjét a magyar proletárság lenyűgözött lelkének felszabadulását szimbolizáló piros betűkkel szeretnek papírra vetni, lelkűnkben mélyen megrendülve, a mélységes

részvét gyásztjelző komor fekete teafájába kell toliunkat mártani, hogy az új, nagyszerű forradalom első áldozatáról, a jának nevét s ezzel mindent elmondotsunk az igaz bánat és a fájdalmas szomorúság őszinte hangján.

Gyászkeretbe foglaltuk ügyünk mártírjának nevét s ezzel mindent elmondot-1 tunk róla. Miénk volt, eszményeinknek büszke, dacos, harcoló katonája volt S meghalt. Meghalt akkor, amidőn felkelni látta a piros szabadság vérvörös napját, elvérzett akkor, amidőn fegyverrel:, kezével, s acélos izmokkal akarta megvédeni a proletárszabadság gyönge palántáját.

Mélységes részvéttel, proletárvérünk őszinte fájdalmával gyászoljuk testvérünket és büszkeséggel állítunk lelkűnkben emléket nemes egyéniségének.

Mester Imre elvtárs a vörös hadsereg 68. Jász-Kun gyalogezredének katonája e hó 22-én, amidőn Pusztatenyőn a. rablásra és fosztogatásra fölfegyverkezett csőcseléket bajtársaival megfékezni akarta, a kirendelt karhatalomra zúduló golyózáporban megsebesült és meghalt” (Megjelent: Szolnoki Munkás, 1919. március 25.)

Összeállította: dr. Selmeczi László