Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
1979. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tavasz, földközelben Pénz és öntudat Virágzik a barack a tavasztündér, a nők mostani divatját követve, valószínűleg hosszú szövetszoknyában, csizmában érkezett meg. Ha a szokásos lenge öltözékben járná a határt, már az első napon alaposan megfázott volna. Hétfői vezetőségi pénteken Különösen a hajnalok hidegek, még mindig nem ritka a mínusz 2—3 fok, és időnként dér lepi el a fákat, bokrokat. Ilyenkor a gazdászok morogva ébrednek, és a lórúgást idéző kávéban js kifogást találnak. Szerencsére ez a hét másképp kezdődött. Amikor Tuza Imre öt óra körül kikászálódott az ágyból, jótékony napsütés fogadta. A Jászsági Állami Gazdaság igazgatója öltözködés közben már fütyöré-* szett, mer eszébe jutott egy nemrég hallott történet. — Miért nem építetek új székházat? — kérdezte az egyik mezőgazdasági üzem vezetője a másikat. — Ebben már olyan szűkösen vagytok. — Nincs pénzünk — hangzott a válasz —, ám ha valahol fölösleges napsugárkészletre bukkannál, akkor arra minden mennyiségben vevő vagyok. Tuza Imrét ha nem is új, de megszépülő épület látványa fogadja, amikor hat órakor megérkezik az irodába. — Ez a tatarozás is mióta húzódik már. Tuza Imrének rengeteg a dolga, ő azonban nem panaszkodik. Ha nyugtalanítja valami, az inkább az időjárás. — Az utóbbi két hétben szinte minden nap esett — így alig-alig haladtunk a szántóföldi teendőkkel. A hőmérséklet is olyan, hogy lassan fejlődnek a növények, az elvetett magvak egyszerűen nem tudnak kilobbanni. Kérdezem az igazgatót, hogy a mai vezetőségin szóba kerül-e mindez? A válasz kissé meglepő: — Nem!... Tudniillik az ülést már a múlt héten pénteken megtartottuk, akkor egész nap zuhogott az eső. Így ma mindenki már kora reggel elindulhatott a dolga után. Csak a hézasuiók hiányozhatnak A Középtiszai Állami Gazdaság tiszaigari kerületében nem a megújítás, hanem a pusztulás képe fogadja a látogatót. A régi épületekről hull a vakolat, a kövek is málladoznak. A növények azonban nem adták meg magukat : pompázik az aranyeső, buján zöldell a fű. és a buxusbokrok is virágzanak. Ettől függetlenül nem vigasztalódom meg teljesen, még akkor se, amikor az irodába lépve azt látom, hogy Boda László rádiótelefonon beszél a központtal. — Valóban szembeszökő az ellentét — ismeri el a kerületvezető, amikor helyet foglalunk cseppet se hivalkodó szobája egy-egy ülőalkalmatosságán. — Nagyon kilógunk a sorból — magyarázza —, már ami a területet illeti. így én nem is nagyon csodálkozom azon, hogy az építkezésekre, felújításokra szánt pénzből számunkra vajmi kevés jut, ami viszont a termeléshez kell, azt mi is a legmagasabb színvonalon kapjuk meg. Igaza lehet a sovány, kopaszodó férfinak, mert ahogy kipillantok az ablakon, közvetlenül előttünk az udvaron vadonatúj pótkocsin ügyködnek a szerelők. A kerület eredményei is az említetteket igazolják, hiszen tavaly például 53 mázsa búza termett itt hektáronként, s ezt csak az tudja értékelni igazán, aki már dagasztotta az igari szikes föld sarát. — Ez a tavasz nagyon roszszul kezdődött — kesereg Boda László. — Az elmúlt évi szintet még megközelíteni is nehéz lesz. A termelési tanácskozásokon is azt állapítottuk meg, hogy íme itt van a március vége, és még szinte semmit sem csináltunk. El is határoztuk, hogy most aztán egy darabig nem lesz szabad szombat, vasárnap — csak munka. Ahonnan csak akkor hiányozhat valaki, ha esküvőre, temetésre megy. vagy kórházba vitték. „Nem szeretnék csalódni" Hasonló a helyzet a Jászsági Állami Gazdaságban is, ám ott az igazgató most mégis azon töri a fejét: miképpen lehetne kimódolni, hogy a húsvét hétfőjét mégse a határban töltse a munkások zöme. Mert ha jó idő lesz, akkor ezt kívánja a gazdaság érdeke... Csakhogy az emberekre is gondolni kell.. . Szóval nehéz dolog ez! No, de míg ezen morfondíroztam, ránk harangoztak. A tiszaburai Lenin Tsz gyümölcsösében is ebédelnek a dolgozók. Egyikőjük közvetlen a kerítés mellett. Oldalra fordított rekeszen ül. hátát a nyaranta irodának kikiáltott fabódénak veti. Térdén a táska, a táskán a kendő, a kendőn akkurátusán elrendezve a kenyér, a szalonna és a bicska. Apró katonákat készít, s nyeli őket számtalanul. A lába mellett üveg, az üvegben tea, amikor Inegszomjazíjk, korty int belőle. Olyan jóízűen eszik, hogy szentségtörésnek érzem megzavarni. Ö viszont észrevesz bennünket és kinyitja a kaput. — Ha azokat keresik, akik a fákat metszik, akkor jó helyen járnak — mondja Szabó Miklós. — De óva intem magukat, hogy beljebb menjenek, mert akkor tengelyig süllyedhetnek a sárban. Rövidesen kiderül a január óta nyugdíjas alapító tagról, hogy ő is a gyümölcsöst nyesegeti. Csak neki és a cimborájának, aki a meleg főztért hazaballagott, az a pár sor jutott, amelyet az asszonyok a téli lemosópermetezés miatt nem tudtak befejezni. —_ Annyira gépesíttetünk már”— magyarázza az öreg —, hogy nem sok gyalogosra van szükség. Aki viszont ért hozzá, azt megbecsülik, mert nem mindegy, hogy melyik ágat csippenti le az ember.. . Meg aztán a fák is nőnek, néhány éve még nyolc-tizenkét hétig tartott a metszés, most pedig már a hatodik hónapot tapossuk. Persze, jól van ez így. Inkább ilyenkor dolgozzunk, mint nyolc-tízfokos hidegben, amikor, ha hozzáérünk, csak úgy pereg a rügy. A mesterségére nézve zöldséghajtató szakimunkás alaposan beletanulhatott a fák ismeretébe, mert egy kis unszolás után termésbecslésre is vállalkozik. — Sokat kint alszik még no ... és a fagyos szentek is hátra vannak... de ha az idő nem csal meg bennünket, mint tavaly a körténél, akkor az elmúlt évinél is több gyümölcsre számíthatunk, pedig az se semmi volt. Szabó Miklós szavainak hinni lehet, mert mint mondta: „itt nőtt fel a kezünk alatt mindegyik”. A cseresznye, a meggy, a kajszi. — A gyümölcsök közül én a meggyet szeretem a legjobban — int búcsút a férfi. — Abban aztán végképp nem szeretnék csalódni, mert azt szedés közben egész nap elszemecskélem. Ez a méreg... Lenyugvóban a nap, a túrkevei Vörös Csillag Tsz tábláin már senkit se látni. Cak a földútról a betonúira kanyarodó sárnyomok mutatják, hogy itt még nemrégen vetettek. A géptelep is üres, csak Nagy Imre járkál zsörtölődve a Rába Steiger körül. — Nem sikerült az éjszaka! — böki ki a méreg okát. — Nedves a föld, a John Deere se ment ki, marad úgy a talajelőkészítés, ahogy volt. Pedig a traktoros felesége ma éjszakára is bepakolta a tarisznyát. Van benne kávé. tej, disznósajt, tejföl. De most mindez hazamegy a gyerekekhez madárlátta eledelként. Nem jó a hasonlat, hiszen éppen az a baj. hogy ki se kellett bontani az elemózsiás táskát. Nagy Imre is változatlanul ezen füstölög. — Az még hagyján. hogy a pótlékokkal együtt elvesztek két-háromszáz forintot, de a dolog se halad. Pedig egész nap arra készültem, hogy ma éjszaka amúgy istenigazából ráhajtok. Na. ebből nem lett semmi. Ott egye meg a fene!... Erre nem nagyon lehet mit válaszolni, a traktorost is csak az vigasztalja, hogy otthon darabokban hagyta a motorkerékpárt, azt most legalább megjavíthatja. Jut idő a két lurkóra is, mert hétfő lévén még tévé sincs, és a 12 kismalac is jobban hízhat, hiszen ma este is magukon érezhetik a gazda szemét. — Nahát akkor nincs mit csinálni — nyugszik bele a megváltoztathatatlanba a 25 esztendős fiatalember és felpattan a kimustrált, rozsdásodó Simsonjára. A gép kamaszkorát, 14 évét meghazudtolva úgy élviharzik, hogy csak távolról halljuk: — Jó éjszakát! Ma jobbat, mint tegnap Igen, közben alaposan ránk esteledett. Cibakházán már az utolsó kocsmai próféta is befejezte az igehirdetést, amikor becsöngetünk a helyi Vörös Csillag Tsz elnökéhez. Raisz Gusztáv már pizsamában van. éppen lefekvéshez készülődött, de a kedvünkért hajlandó egy fél órával meghosszabbítani a napját. — Mint újdonsült elnöknek, volt mit tennem ma is — összegzi az eseményeket Raisz Gusztáv. — Reggel hatkor kezdtük a szokásos tavaszi gépszemlét, azokat a berendezéseket, amelyek dolgoztak, a szántóföldön ellenőriztük. * Délután az állattenyésztőkkel azokat a teheneket vettük szemügyre, amelyeket nemrégiben vásároltunk a tejtermelés javítására. Az elnököt most ez az ágazat izgatja a legjobban, ugyanis az elmúlt öt év hiányosságait kell a lehető legrövidebb idő alatt pótolni. Az igaz, hogy jóval korábban illett volna, de talán még most se késő. Az mindenesetre következetességre vall. hogy már egy liter tej visszaesésnél is számonkérés következik. — A növénytermesztésben egyébként a vártnál jobban alakulnak a dolgok — hajózunk nyugodtabb vizekre. — A búzák is kezdenek helyrejönni, s ez nálunk sokat számít, hiszen 15 millió múlik ezen a növényen. Egy rossz termés akár fejre is állíthatná a gazdaságot. A talajmunka is minőségire sikerült, bízhatunk a cukorrépában,' a napraforgóban és a kukoricában is. Raisz Gusztáv már e heti terveiről beszél. Szeretné meglátogatni az AGROMASEXPO kiállítást, mert úgy hallotta, hogy ott bemutatnak egy gépet, amely alkalmas a kukoricaszár betakarítására, s erre a melléktermékre az üzemnek nagv szüksége van. Részt vesz esv tanácskozáson. amely az 1980-ra várható szabályozókról szól — erre pedig nem lehet nem odafigyelni. — Tizenöt éve vagyok a tsz-ben. Mündig arra törekedtem. hogy holnap iobban menjenek a dolgok, mint ma. Tudom, nagv szavak, de akkor is csak ez élt bennem .. . Kilépünk az éjszakába, megborzongni a hideg. Ám holnap talán melegebb nap virrad ránk. Braun Ágoston gyárak vezetőitől . már számtalanszor hallottam a sikeres félév végén, vagy a „mérleg” elkészülte után: céljainkat elértük, mert dolgozóink támogatták elképzeléseink valóra váltását. Eredményeink a tervek megvalósítását segítő, munkaverseny-vállalások nélkül nem lennének ilyen szépek. Az ember könnyen elfelejti ezeket a szavakat: a forintokat és a tonnákat mérő számok önkéntelenül jobban érdeklik. Az igazgatói „nyilatkozatot” hallva sokunknak eszébe jut: a vezető elvtárs utolsó két mondatával egy tiszteletkört szentelt a munkásoknak'. Pedig az idézett vezető legtöbbször hisz is abban, amit mondott. Csakhát a millió forintos megtakarítások és exporttöbbletek után kevesen találják meg a munkaverseny hasznának mértékegységét. Ha pénzben van a végelszámolás, ne mérjük köszönetben az érdemeket sem! — mondhatják a racionálisabbak. Mire valók a nagy szavak? A nagy szavak ellen ágálókkal szemben sokszor csak egy fegyvert ismernek: „az öntudatét”. Az ésszerűsítők pedig ilyenkor úgy érzik, számukra természetest kívánnak tőlük. Hogy még mit? Nem tudják. Elmaradt a magyarázat. Pedig a pénz és a vállalások ügye között nincs is szakadék. A Pannónia Szőrmefeldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyárában például valamennyi szabász teljesítménybérben dolgozik. Ha a tervezettnél kevesebb hulladékkal szabnak ki egy bundát, akkor jutalmat is kapnak. Nyilvánvaló, mit diktál az érdek: jobban, pontosadban dolgozni! És ezek a munkások mégis „munkaversenyeznek.” Talán éppen azért, mert a saját pénztárcájukon is érezték, mennyit A tavaly mintegy 150 millió forint értékű — fele-fele arányban állati és növényi eredetű — mezőgazdasági terméket előállító Szolnoki Állami Gazdaság eredményeiben a nyolcmilliós kiegészítő tevékenység meghatározó jelentőségű volt. A kisgépeket és berendezéseket gyártó melléküzemág létrehozására — még jó tíz évvel ezelőtt — az állattartási feladatok ösztönözték az üzemet. A gépesítési ágazatban dolgozó műszaki szakemberek saját újításként megszerkesztették az STSZ— 1000-es szivattyút, amelyet a híg trágya eltávolítására használtak, később ezt is továbbfejlesztették. A hasonló tartástechnológiai problémákkal küszködő társgazdaságok, termelőszövetkezetek hamarosan vevőként jelentkeztek a gazdaság műhelyében gyártott, a Gépkísérleti Intézet által engedélyezett úgynevezett zagyszivattyúkra. Hasonlóan nagy volt a kereslet a belföldön elsőként a Szolnoki Állami Gazdaságban gyártott RAIN —ROLL típusú öntözőberendezésekre. A szerves tápanyagok hasznosításának szorgalmazása ösztökélte a szakembereket az eredetileg vízzel öntöző gépek továbbfejlesztésére. Az azóta jól bevált RAIN—ROLL 90—T típússal hetenként juttatják ki a földekre a 700 köbméteres tárolóból az összegyűlt híg trágyát. Az ily módon rendszeresen öntözött 300 hektárnyi cukorrépa termőterületen a korábbinál évente 1 millió forintnál nagyobb ér, ha néhány négyzetdecimétemyi anyagot mindig megtakarítanak. Az érdekek között, saját észjárásuk szerint is helyet találtak az „öntudat” szónak, a szakmai becsületnek. Azoknak, akik csak „általánosságban” tudják megfogalmazni, hogy mit várnak az öntudatos munkásoktól, sokkal nehezebb a dolguK. Ám az anyagi ösztönzés a tájékozódásban, a tennivalók megtalálásában, az érdekek rugóztatásában segít. A kutatás és a megoldás jelentős terhe az emberekre, a brigádokra hárul. Segíteni a tapasztalatlan társat, egy-egy pillanat felvillanó ötletéből kiizzadni a hasznosítható újítást, havonként szigorúan méricskélni, mennyit tettek a vállalások teljesítéséért, törni a fejet, hogyan lehetne egyszerűsíteni a munkán ... Mindez természetesen olyan többlet, amely nem váltható be minden fizetéskor forintokra. Aki hiszi, hogy a jó akkor is lehet rossz, ha már jobbat tud helyette az ember, biztosan nem a kényelmet tartja a legfontosabbnak, az életben. Az így gondolkodóról és cselekvőről joggal mondják, hogy erkölcsös, öntudatos. Pedig a legjobbak mérgesen tiltakoznának a dicséret hallatán. „Ha kevesebb olajjal ugyanolyan meleget csinálunk, csak kifizetődőbb? Nem?...” „Hiszen a megtakarított anyag árából nekünk is jut.” csak nem fillérezik ki versenyzésük hasznát, noha megtehetnék, hiszen nem csupán a dicséretért. hanem egy valamikor akár pénzben is kifizethető társadalmi és egyéni haszonért vállalnak rendre többet. Ök munkájuk szerint élnek és ezt tudják. Azaz, sokan tudják már. értékű többlettermést takarítanak be. A kisgépek, berendezések iránti igényeket az utóbbi években már nem tudták kielégíteni. Két év óta a gyöngyösi Agromechanika Szövetkezettel kooperálva gyártják a szarvasmarha- és sertéstrágya homogenizálására, átemelésére és kis távolságra történő szállítására alkalmas zagyszivattyúkat, öntözőberendezéseket. Az állami gazdaság műhelyében folyik a félkészgyártás, a végszerelés és az értékesítés a gyöngyösi partner leckéje. A Szolnoki Állami Gazdaság két speciálisnak mondható gyártmányát jelenleg sem tudják mástól belföldön megvásárolni a mezőgazdasági nagyüzemek. Az Országos Bányagépgyártó, a svéd FLYGT-cég búvárrendszerű szivattyúit ajánlja, trágyával való öntözésre alkalmas tömlős berendezést sem gyárt a hazai mezőgépipar. Éppen ezért a népgazdaságilag is hasznos kisegítő tevékenység személyi, tárgyi feltételeinek javításán munkálkodnak a szolnokiak. Félmillió forintos költséggel új műhelycsarnokot, ebédlőt, szociális létesítményeket építenek. A fejlesztést indokolja az is, hogy az idei megrendelések alapján — a saját beruházások, rekonstrukciók szakipari munkáinak elvégzése mellett — 13 millió forint értékben 300 vízzel. 40 hígtrágyával öntöző berendezést, 60 zagyszivattyút kell szállítaniuk a vevőiknek. -T. F. Öntözik a palántákat a cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben Vállalatok, V. Szász József Mezőgépipar kicsiben Szükségből ötlet, ötletből haszon Speciális gyártmányok a Szolnoki Állami Gazdaságban Éppen Fertőtlenítik a talajt a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz-ben
