Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
1979. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÍSÉRLETKÉPPEN: Hatáskör a szocialista brigádoknak legyzetek egy pártbizottság! ülésről Működésbe lépett q félig beépített esőitető berendezés a cibokházi Vörös Csillog Termelőszövetkezet 108 hektár rozstábláján. A motor segítségével tovább gördülő szárnyvezetéket Forogó Mihály és Androcsek János kezeli HAJNAL A FABÓDÉBAN Nincs didergető hideg, a szabadban ácsorogva azért meg- megrázkódik az ember. Hevesi András is tenyerét összedörzsölve fut ki a háza előtt álló teherautójához. Felszállunk és a gépkocsivezető indít. Járatja a motort, közben az éjjeli hideget elraktározó fülke is kelemessé válik. Lassan elmúlik 5 óra. A gépkocsivezető még beugrik a lakásba elbúcsúzni. Ilyen tájt ébred a felesége. Indulunk. Törökszentmiklósról, egy kis kerülővel Szolnokra. Útközben Tiszatenyő, Kengyel, Bagimajor és Martfű bejáró építőmunkásai ülnek majd a platóra. Most azonban még csak ketten vagyunk a vezetőfülkében. Folytatjuk az időjárásról a beszálláskor megkezdett beszélgetést. A máskor csak jobb híján szóba kerülő hőmérséklet, szél és eső most fontos és kimeríthetetlen témának számít. — Ilyenkor, a tavasz elején már hátul, a kocsira felszerelt bódéban sem vacognak az emberek. Bezzeg télen. A kinti 20 fok is melegnek tűnik 10 perc üldögélés után. [Próbálkoztak is mindennel a bejárók. A lakások szigetelésére használt szivacscsíkokat tömködték a résekbe ... Mert bizony a szél is bevág. No és „fent” is próbálják elviselhetőbbé tenni a „fakaruszos” utazást. Állító-, lag a bódé fűtésével is kísérleteztek. Azt sajnos nem tudom sikerrel jártak-e a próbálkozások. — Persze a jövő mindenképpen az autóbuszé. Most azonban még azzal is van elég baj: a munkásszállásra használt kiselejtezett buszok gyakran lerobbannak. Az utasok szállhatnak át újra a „fakaruszra”. Legalábbis én ezt hallottam. Legalább ülhetünk Közben megérkeztünk az első megállóhoz. Az egyetlen felszálló még befér a vezetőfülkébe, a második állomásnál azonban már a plató fabódéjának is akad utasa: Sulák János víz- és gázszerelő. Két éve ezzel a járattal jut be a megyeszékhelyre. Elhelyezkedünk a deszkapadokra rtt-ott felkötözött hungarocell-darabokon, a kocsi indul és a következő felszállókra várva megtudom, mennyire kényelmes mindennap teherautóval utazni: — A vonaton soha nem találunk helyet, itt legalább végig ülhetünk. Na és a vasúti menetrendet se hozzánk idomítják. Az egyik vonat nekünk túl korán, a másik túl későn indul. Munkaidő után pedig csak fél hétkor indulhatnánk haza Szolnokról. Szóval csak jó, hogy van ez a munkásszállító járat. Igaz, télen sokan térnek vissza a vasúthoz. Mert a hideget itt azért bírni kell. — És ma már a „Fakarusz” is tűrhetőbb. — Csak mi nem vesszük észre — szólnak közbe nevetgélve a szaporodó utasok közül. Hová máshová? Hogy éppen hol áll meg a teherautó, azt csak a tősgyökeres ingázók tudják megmondani. A bódé apró ajtaján alig látszik valami az útmenti tájból. Csak a leghátul ülők nézelődhetnek. Ám a többiek is feltalálják magukat. A közel ülők beszélgetnek, előkerül a kártya is. Fajeroznak, „de itt legfeljebb 50 fillért lehet ráhívni. Nyerni veszíteni is csak 5 forintot — egész úton”. „Megéri a hajnalonkénti törődés?” Nem sokáig kell erősködni a szó hamar az anyagiakra terelődik. A pénz miatt járnak be dolgozni. „Habár nem nagyon kifizetődő az utazgatás” — tartja egyikőjük. „De a környéken úgysem találnánk munkát...” „ ... és nem akarunk még a téeszbe visszavonulni.” — folytatják ketten is. Aztán kiderül, hogy egyikőjük azért vállalja a hajnalonkénti zötyögést, mert Szolnokon jobban keres mint a cipőgyárban. A többieknek — a parkettázóknak, a festőknek, az aztalosoknak és a vízvezetékszerelőknek — pedig nem sok választásuk maradt. Néhányan közülük Vecsésről, Budapestről, még közelebb is kerültek az otthonukhoz dolgozni. A íegfiatalabbnak látszót pedig a lakás köti a teherautóhoz. Az ő és felesége vállalata (a cipőgyár) segítségével Martfűn telepedhettek saját otthonba: — Tizenöt évet aláírtam. Ha tolókocsiban tolnak fel a létrán, akkor is maradnom kell a teherautón . .. No persze nagyon is jó. hogy a fiatalok könnyen juthatnak lakáshoz az ÁÉV-nél — tompítja az idegen előtt talán túl élesre sikerült szavakat. Azért a többiek mégis belekapnak a beszélgetésbe. „Nyolcvanhatezer forintot vettem fel 30 évre és 140 ezret fizetek vissza” — elégedetlenkedik egyikőjük. A többiek bólogatnak, senki nem magyarázza, hogy szükség van a kamatra. Legtöbben fiatal emberek. Nem régen építettek, vagy vettek lakást. „Minden fillért meg kell fognia, aki családot alapít.” A pénzről folytatott nagyon is gyakorlati ízű bölcselkedést csak egy rázós útszakasz fojtja meg. Ismét az utazásra terelődik a szó: — Bizony nem simán syhanó Mercedes ez a ZIL. Kirázza az emberből a fölösleget. — Nemcsak a fagy és a nyáron elviselhetetlen por miatt kellene az autóbusz. Ezeken a fapadokon ülni se lehet rendesen. Kanyarban borulunk egymásnak, mint a zsák. Igaz, a mostani sofőrünk nagyon rendes. Meg is érezzük, ha nem ő ül a kormánynál. — Kaptunk már olyan gépkocsivezetőt is, aki azt hitte, talán répát szállít. — Máshonnan már rég busszal hozzák, viszik az embereket. Most is egy csomó autóbuszt kapott a vállalat, de nekünk nem jutott... Megérkeztünk Szolnokra. Fogynak az utasok. Ki a József Attila úti lakótelepnél, ki a temetőnél, ki az ÁÉV központjánál száll le. A paklit is elvitték. Az egyik sarokból kilyuggatott papírdoboz kerül a kártyaasztalra, a középső padra. — Csak nem tengeri malacot hoztál? — faggatják a gazdát. — Á, galamb van benne. ' — Még ilyenkor is levelezel az asszonnyal? — sziporkázik a megfogyatkozott társaság legfiatalabbja, és úgy látszik, hogy a „vágás” és a társak harsány nevetése a „galambásznak” meghozta a rtap első vereségét. Aztán mégis a lyukas doboz gazdája kerekedik felül: — A feleséggel is csak szót kell váltani. Találkozásra pedig nem kerül alkalom. Mindig sötétben A tréfát mindenki értette, a nevetés elhalkult. Fél ötkor, amikor a bejárók ébrednek, még valóban sok helyen alszik a család. Télen a nap nyugszik korán, nyáron a munkanap tart tovább. ..Mindig sötét van mii-e hazaérünk.” — ez villanhatott mindenki agyába. A gondolkodásra azonban nincs már idő. Megérkeztünk a Széchenyi lakótelepre. A végállamásig utazó négy ember a kocsiról leemeli a nehéz fabódét. Egyikőjük magával viszi az úton pislákoló apró villanyégőt, hogy hazafelé se sötétben kuksoljanak. Nemsokára hét óra, indulnak dolgozni. V. Szász József Alföldi Olajipari Bizottsága legutóbbi ülésén napirendre tűzte az üzemi és a munkahelyi demokrácia érvényesülését. E téma vizsgálatával a végrehajtó bizottság huzamosabb idő óta rendszeresen és érdemben foglalkozik — szem előtt tartva a megyei pántbizottság 1976-ban hozott határozatát, miszerint: „A munkahelyi pártbizottságok és valamennyi pártszervezet vizsgálja meg a szocialista demokratizmus érvényesítésének helyzetét. Konkrét értékelés alapján határozzák meg a helyi feladatokat, és a végrehajtásra rendszeresen térjenek viszsza.” Az alföldi olajiparban dolgozó pártszervezetek e hatá- • rozat szellemében cselekedtek. Taggyűléseken és végrehajtó bizottsági üléseken megállapították, hogy a pártdemokrácia fejlődése kedvezően befolyásolja a munkahelyi légkört és az üzemi demokrácia fórumainak működését. J A korábbi vizsgálatok és az alföldi olajipari pártbizottság mostani megállapításai egyaránt arra utalnak, hogy az üzemi demokrácia hagyományos formái mellett az újak is betöltik hivatásukat. A vállalati műszakigazdasági konferencia megtartása rendszeres. Érdemi felvetések és ugyanilyen válaszok jellemzőek a konferenciákra. Ezeken a fórumokon készítik elő az üzemi termelési tanácskozásokat, melyekre írásos anyagot adnak ki. A munkaértekezleteken — a központban dolgozók fórumain — általában kevés a javaslat, holott a fórumon kívül sok vélemény hangák el a létszámgazdálkodásról, a munkafegyelemről és egyebekről. A szocialista brigádértekezletekről megállapította az olajipari pártbizottság, hogy esetenként nagyobb hatáskörrel is tudnának élni. E felismerés jegyében néhány brigádnak — kísérletképpen — már bérezési, jutalmazási és fegyelmi hatáskört adtak. A tapasztalatokról korai volna beszélni. Ezek után viszont érthetetlen, hogy néhány helyen csak azért rendezik meg a szocialista brigádvezetők tanácskozását, hogy „ne érje szó a ház elejét”. Sokkal több jót lehet vi-Pál Lénárd a műszaki megnyitóján tartott előadása után interjút adott tudósítónknak. 0 Részletesen hallottunk azokról az elképzelésekről, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már a hatodik ötéves terv idejére határozott meg. összefoglalná az elképzelések lényegét? — Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy a műszaki fejlesztés fő irányai jelenleg kidolgozás alatt állnak és föltehető, hogy még bizonyos módosulásokon mennek kersztül. Azt hiszem azonban, nem lehet kétséges: az alapvető kérdések máris tisztázottnak tekinthetők. Világos, hogy az energia racionális felhasználása érdekében végzendő műszaki fejlesztéseket kiemelten kell kezelni, hiszen világméretű gondról van szó, amely hazánkat is érinti. Az energia racionális felhasználása lényegében energiaforrás felszabadítását teszi lehetővé, és ilyen módon lehetséges, hogy energiaszegényebb ágaszont elmondani a bizalmi küldöttek és a szakszervezeti tanács együttes üléseiről. Ezeknek aktivitása jó. Főleg a dolgozók érdékeit érintő témákban — bér. szociálpolitika, a kollektív szerződés módosítása stb. — alakulnak ki viták. Az ifjúsági parlamenteken előtérbe kerültek a munkát javító javaslatok és a jogos igények. Az üzemi demokrácia fórumainak egyre jobb működése kedvezően érezteti hatását a munkahelyi légkör javításában. Ez is hozzájárul, hogy az NKFV-nél a brigádok 64 százaéka a termelékenység emelésére, az anyag- és energiatakarékosságra, 38 százalékuk pedig újítások kidolgozására tett javaslatot. Jelentős a közhasznú tevékenységük is. hiszen 18 bölcsődét, 65 óvodát, 38 általános iskolát és öt egyéb intézményt támogatnak. A Kőolajkutató Vállalatnál a brigádok 80 százaléka a termelékenység emelésére és az ésszerű takarékosságra tett vállalást. Ennél a vállalatnál is sok brigád vállalta újítások kidolgozását. Az élénk vita hevében sok minden felvetődött ezen a pártbizottsági ülésen. Volt, aki amellett kardoskodott, hogy azokban az üzemekben, ahol kevesen szólalnak fel a termelési tanácskozáson, sokat kell tenni az üzemi demokrácia fejlesztéséért. Látszólag indokolt felvetés ez, valójában meglehet, hogy nagyon surnmás ítélet. Megalapozott véleményt ugyanis csak a helyi tények sokoldalú ismeretében lehet alkotni. Előfordulhat ugyanis, hogy a felvetődő gondokat „menet közben” megoldják, vagy egyéb fórumokon már kifejezték véleményüket,^ megtették javaslataikat a dolgozók. Azzal a felvetéssel viszont, hogy a vezetőkészség elemzésekor értékelni kell a munkahelyi légkört, az üzemi demokrácia helyzetét is, mindenképpen egyet kell érteni. Ugyanígy azzal is, hogy a különböző tanácskozásokon ne csak a jogok kerüljenek előtérbe, hanem azokkal együtt a kötelességek teljesítése is. igazuk van azoknak, akik ezen a pártbizottsági ülésen azt hangsúlyozták, hogy a párttagok felezatok szükségletét ne új energiatermelő kapacitások létesítésével fedezzük, hanem energia-átcsoportosítással. Az energiahasználat ésszerűsítésének természetesen egész tevékenységünket át kell hatnia, és az egyes szakágazatok fejlesztési programjaiban kell megvalósulnia. @ Sok szó esett előadásában az élő és a holt munka arányáról és arról is, hogy milyen szerepet kap az automatizálás és a mikroeleektronika a jövő terveiben. — Valóban így van. azzal kell számolnunk, hogy a termelésben foglalkoztatott munkaerő mennyisége a jövőben már nem növelhető — sőt, tulajdonképpen a szolgáltató ágazatok szükségletei miatt a termelésben foglalkoztatott munkaerő csökkenni fog. Ilyen módon a teljes munkaráfordításon belül az élő és a holt munka arányában olyan eltolódást kell előidézni. amely a holt munka ráfordítását preferálja. Eblősek azért, hogy a különböző fórumok betöltsék hivatásukat. A párttagságnak az üzemi demokrácia fejlesztésében a jó értelemben vett hangadó szerepet kell betöltenie. Ahol a fórumok csendesek. ötlettelenek, kimondatlanul is érződik az ottani párttagság kritikája. Az alföldi olajiparban — ugyanúgy, mint más munkaterületeiken — helytelen magatartási formák is gátolják az üzemi demokrácia teljesebbé válását. A kisebbnagyobb vezetői posztokon állók egy része például nem ismeri kellően a SZOT határozatait. húzta alá a pártbizottság, hogy minden fórum csak a többségi akarat ismeretének , birtokában dönthet helyesen. Ezért a közvetett képviseleti fórumokra csak olyan embereket lehet delegálni, akik kiválóan dolgoznak, jól ismerik munkaterületüket és társaik véleményét, felelősségérzet hatja át őket. Az igen alapos és szerteágazó vitában a felszólalók nagy figyelmet szenteltek a javaslatok intézésére. Mindenképpen egyet kell érteni azzal az állásfoglalással, hogy még a nem hasznosítható javaslatokra is érdemi választ kell adni, komolyan véve minden felvetést. Sok szó esett a szocialista brigádokról is. Jogos az intelem, hogy ne csak akkor forduljunk hozzájuk, amikor a tervteljesítés veszélyben van, hanem a velük való foglalkozás legyen a vezetői munka szerves része. A pártbizottsági ülésen elhangzott az is, hogy törvény írja elő az üzemi demokrácia gyakorlásának formáit. A fórumrendszerek működtetésének megvannak a felelősei. Nemcsak a párttagoknak kell tehát felelősséget érezniük ezért, hanem a gazdasági és a szakszervezeti szerveknek is, hiszen országunkban a gazdaság és a politika szerves egységet képez. a szocialista nagyüzemek is tevékeny megvalósítói a párt politikájának. Az alföldi olajipari pártbizottság szóban forgó napirendjéhez tucatnyian szóltak hozzá. Ez is bizonyítja, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése nagyon is húsbavágó, sok embert foglalkoztató téma. S. B. ben meghatározó szerepe van az ésszerű automatizálásnak. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha nagyon fejlett mikroelektronikai' kultúrát teremtünk. A korszerű automaták nem nélkülözhetik a „mikroprocesszorokat”. ezeket az okos kis számítógépeket, amelyek ipari folyamatokat vezérelhetnek, adatokat tárolhatnak, logikai műveleteket végezhetnek, egyszóval betölthetik azt a szerepet, amit egy bonyolult rendszer vezérlésével kapcsolatban el kell látni. Az automatizálás ilyen módon a következő időszak kétségkívül legfontosabb feladatának tekinthető. 0 Jólesett hallani azokat az elismerő szavakat, amelyeket a MTESZ Szolnok megyei szervezetének munkájáról, a műszaki aktivisták tevékenységéről mondott. — Az MTESZ vidéki szervezetei —■ így a Szolnok megyei is — kiemelkedő munkát végeznek a műszaki és közgazdász értelmiség együttműködésének megszervezésében. Azt hiszem, hogy ez példamutató más szervezetek számára is. Dalocsa István Az automatizálásé a jövő INTERJÚ PÁL LÉNÁRD AKADÉMIKUSSAL HZ MSZMP Mindenképpen Joggal
