Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

1979. április 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T anácsvélasztésok Még a Berinkey-kormány február 28-án néptörvényt fogadott el a nemzetgyűlési választásokról, amelyeket ké­sőbb április 13-ra tűzött ki. A proletárdiktatúra kikiáltá­sa természetesen feleslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választá­sokat, és helyette — a már­cius 31-i ideiglenes alkot­mány választójogi paragrafu­sai alapján — április 1-én a kormányzótanács kiírta a ta­nácsválasztásokat a magyar közigazgatási területen. Az ideiglenes alkotmány kimondta: „Választók és ta­nácstagokká választhatók nemre' való tekintet nélkül mindazok, akik 18-ik életévü­ket betöltötték és a társada­lomra hasznos munkából él­nek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkal­mazottaknak stb., munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vö­rös Hadsereg katonái, vala­mint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették”. „Nem választók és nem vá­laszthatók azok: a) akik nye­reségszerzés céljából bérmun­kásokat alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lel­készek és szerzetesek, e) el­mebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek poli­tikai jogai aljas indokból el­követett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve ...” A választási agitáció nem ment incidensek nélkül. Min­denesetre az április első felé­ben tartott választások rend­ben lezajlottak. Persze a részvétel körülbelül ötven százalékos volt. (Budapesten 60—70 százalék, a városok­ban 30—40 százalék, a fal­vakban átlag 20 százalék.) Főleg a nők tartózkodtak je­lentős számban a számukra szokatlan politikai szereplés­től. A tanácstagok főleg mun­kások és szegényparasztok soraiból kerültek ki, de több helyen meg kellett ismételni a választásokat, mivel a régi reakciós vezetőréteg képvise­lői is bekerültek a tanácsok­ba. A vidéki feszült, osztály­harcos légkörben, a földosz­tás elmaradása miatt is ne­héz körülmények között le­zajlott szavazással összeha­sonlítva Budapesten inkább a kommunista, szociáldemokra­ta rivalizálás volt megfigyel­hető. Április 11-én Budapesten az újpnnan megválasztott ke­rületi tanácsok megalakítot­ták a budapesti munkás- és katonatanácsot az úgyneve­zett 500-as tanácsot, amely április 15-én tartotta meg az első ülését. Ezen az ülésen jelentette be Kun Béla: „A mai napon átveszi az uralko­dóosztállyá szerveződött bu­dapesti proletáriátus a hatal­mat az egész főváros terüle­tére”. Egyben figyelmeztetett a bürokratizálódás jelentkező veszélyeire és arra hogy: „saját akaratunkat sohase exponáljuk úgy, mint a tö­megek akaratát”. A tanácsrendszer teljes ki­épülését a júliusban megtar­tott országos tanácskongresz­­szus fejezte be. D. M. A fóliatelepen „parkol” a műhelykocsi is: a szerelők a sátra­kat fűtő, gázolajtüzelésű kályhák füstelvezető csöveit állítják össze Esteledik - indulnak haza a kertészek Szellőztetik a melegágya­kat. A 450 négyzetméternyi üvegtábla alatt a helyi la­kosság ellátására szánt ká­poszta- és paprikafélék palántái erősödnek Tavaly ilyenkor, nyolc helyett a mostani tavaszon tizennyolc, egyenként 750 négyzetméter alapterületű fóliasátor alatt szorgoskod­nak a jászkiséri Lenin Tsz kertészei. Mag előállításá­ra 30 hektáron, konzerv­gyári feldolgozásra 120 hektáron termelnek az idén parpdicsomot. A szükséges palántamennyiséget - hat és félmillió szálat - teljes egészében az új palánta­­nevelő telepen állítja elő a közös gazdaság. (Fotó: Temesközy) A magágyat készítik elő - az asszonyok gerebiyével, a T-54-es lánctalpas talajmaróval a kertészetben Hatvan éve történt Az alig ható varázsszó: egységrakomány — Az lenne a legjobb, ha rosszabb lenne a munkaerő­­helyzet. Ha a vállalatok még nehezebben kapnának segéd­munkást, ha jó pénzért sem találnának rakodót — a gazdasági vezetőtől szokatlan szavak Máté Jánosból, a 7-es Volán igazgatóhelyetteséből fakadta ki, amikor a szállítás korszerűsítéséről beszélt. Ha mindenhol tudnák, mit jelent a munkáshiány, — summázhatnánk az igazgató­­helyettes gondolatait —, ak­kor lehetne takarékoskodni az emberi erővel, a teherau­tók vásárlására szánt pénz­zel. Nem történne meg, hogy 12 órás műszakjából 6—8 órát várakozással töltsön el a 7-es Volán tehergépkocsijai­nak 15 százaléka, körülbelül százhúsz szerelvény. Hiába tűnik fel mindenki­nek azonnal a pazarlás, igen gyorsan kínálkozik a magya­rázat is: „a kocsit meg kell rakni”. Csakhát a munkaidő fele nem a rakodás miatt te­lik el haszontalanul, hanem azért, mert még mindig egye­sével rakják a téglát, az árukat óvó kartondobozokat a platóra. Pedig van a mun­kát meggyorsító módszer is: az egységrakományos szállí­tás. fl nyomok a gyárakhoz vezetnek Az árukat készítő gyárak­ban, a fuvarozó és fuvarozta­tó vállalatoknál mindenhol tudják, mit jelent ez a szó: egységrakomány. Több tucat téglából vagy öt-tíz karton­dobozból egy nagy csomagot készítenek. Nem kell minden darabot külön megfogni, a nagy terhet ügyes gépek moz­gatják. A rakodáshoz keve­sebb emberre van szükség és fele-, vagy negyedannyi órá­ra. mint korábban. Ennyit a pofonegyszerű el­vekről. És a tények? A 7-es Volán tavaly például 200 ezer tonna darabos kereskedelmi árut szállított, ebből ötezer tonnányi volt az egységrako­mányok súlya. Elképesztően alacsony a rakodást gyorsító, a járművek kihasználtságát javító kor­szerű szállítási mód részese­dése. A Szolnok-Békés me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat­hoz például az áruk tíz szá­zaléka érkezik egységcsomag­ban. Pedig elvileg hetven szá­zalékos is lehetne az arányt. A Füszért (ez a nagykeres­kedelmi vállalat ismertebb neve) még mindig hagyomá­nyos módon kapja az alap­vető élelmiszereket. A só 25 kilós papírzsákokban, az ét­olaj néhány üveget tartalma­zó kartonokban jön. A gyár­tók így adják el terméküket. A kereskedelmi vállalatnál azt mondják, szívesebben fo­gadnának nagyobb csomago­kat, csakhát a gyárat leg­többször képtelenek rávenni a korszerűsítésre. Néha azon­ban sikert is érnek el. Leg­utóbb a Magyar Édesipari Vállalattal egyeztek meg. Az idén már műanyagfóliával összefogott egységcsomagok­ban kapják a kettő vagy négykilós, cukorkás vagy cso­koládés dobozokat. A fóliázás többletköltségének felét azon­ban a nagykereskedelmi vál­lalatnak kell fizetnie. Anél­kül, hogy a csokoládét drá­gábban adhatnák tovább a boltoknak. Itt haszon, ott ráfizetés Úgy látszik, a gyárak a pénz miatt nem . lelkesednek eléggé az egységrakományos szállításért. Drágák a csoma­gokat mozgató gépek, a mű­anyagfólia és a rakodólap. A 'Szolnok meglyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál az egységcsomagba rakással je­lentősen megnőttek a költ­ségek. Például az úgyneve­zett tízes válaszfal elemből ezer darabnak 221 forint volt a szűkített önköltsége, rak­lapra pántolva azonban már­is 385 forihtjába kerül a gyárnak. „Itt tiszta ráfizetés a gazdaságos szállítás.” Nincs kevesebb munkásra szükség, viszont a csomagok mozga­tásához targoncát kellett venniük, betonozott tároló­helyet kellett építeniük és egyetlen raklap is 300 fo­rintba kerül. A költségek nö­vekedése mellett eltörpül a ritkábban előforduló törések­ből származó megtakarítás. A növekvő ráfordítások a máshol gazdaságosnak tar­tott szállítási forma ellen szólnak. A mezőtúri vállalat gyárai is csak azoknak a megrendelőknek szállítanak csomagolt téglát, amelyikek a költségekből valamennyit átvállalnak. Tavaly egyetlen ilyen partnerük akadt, a Szolnok megyei ÁÉV. Az építővállalatnak nincs elég segédmunkása, tehát inkább fizetett és rakodólapokat vá­sárolt, csakhogy téglát kap­jon. Az idén viszont már az ÉPSZER és a Hajdú-Bihar megyei ÁÉV is kapni szeret­ne a raklapra erősített tég­larakományból. A Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vállalatnál pedig igyekeznek a vásárlók kéréseit teljesíte­ni. Ebben az. évben négy gyárukban kezdődik meg az egységcsomag-képzés. Jó példák vannak, mégis lassan terjed a gazdaságos szállítást lehetővé tévő új el­járás. Vevőik és a fuvarozó vállalatok makacssága kor­szerűsítésre kényszeríti a gyártókat. Addig azonban nem szűnnek meg a viták, a fejlődés továbbra is lassú marad, amíg a gyártók, a fu­varozók és a felhasználók nem egyeztetik érdekeiket, nem döntik el. melyik válla­latnak mibe kerül az egész országnak kétségtelenül hasz­nos szállítási forma. — A TÜZÉP Szolnok megyei ki­­rendeltségénél arról panasz­kodnak. hogy néhány áru­juknál az egész kereskedelmi hasznot elviszik az egység­­csomagok, hiszen a fogyasz­tói árat nem emelhetik az újszerű csomagolásra hivat­kozva. Az építő vállalatoknál is csak a költségek nőnek, mert a ..csomagolt” téglából épített lakás — elvileg — nem lehet drágább. A tégla­gyárakban pedig azt nem ér­tik, miért nekik kell visel­niük a fejlesztési költségek zömét, ha a modernizálás hasznából egy fillért sem lát­nak. Pénz, pénz és pénz. Úgy látszik, hogy az elvileg léte­ző közös érdek — a fizikai munka arányának csökken­tése — ellenére az anyagi ér­dekeltség hiányában nem terjed elég gyorsan az egy­ségrakományos fuvaroztatás. A megegyezés, a gondos tár­gyalások elmaradása azonban nemcsak az érdekeltségi rendszeren látszik meg. A számtalan árut forgalmazó TÜZÉP gondjai érzékeltetik leginkább a nem kellően át­gondolt modernizálás hibáit. A nagykereskedelmi vállalat­hoz olyan egységcsomag is érkezik, amelyiknek megfo­gásához nincs gépük. A bé­­béscsabai téglagyárban pél­dául tavaly olasz berendezés­sel rakták vagonba a csere­pet. Élőmunkát takarítottak meg ott, csakhát a TÜZÉP- telepeken nem tudtak mit kezdeni a vasúti kocsikkal. Egyetlen gépükkel sem fértek hozzá a rakományhoz. Kézzel kellett kirakni a cserepet. Egyeztetni kellene a gyárak rakodásfejlesztési elképzelés seit, mert a kereskedelmi vállalatoknak nincs annyi pénzük, hogy mindenféle egy­ségcsomaghoz külön gépet ve­gyenek. Tudják ezt a gyártók is. A Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat veze­tői például attól félnek, hogy az új mezőtúri gyáruk­ba tervezett gépesített anyag­­mozgatással csak vásárlóik gondjait szaporítják, mert hiányzik az egységes gép­lánc. A szállítónak és a ke­reskedelmi vállalatoknak nincs olyan eszközük, ame­lyikkel a raklap nélkül, zsu­gorfóliába csomagolt tégla­­kötegeket mozgathatnák. Megegyezés nélkül Az egységrakományos szál­lítás elterjedését számos do­log nehezíti. A Szolnok me­gyei üzleteknek például csak tíz százaléka képes a fuvaro­zást meggyorsító kis konté­nereket fogadni. Máshol a szűk raktárakba nem férnek be az egységcsomagok. A betonozott tárolóhelyek és a korszerű raktárak építésére, a targoncák, a daruk és a megfogó gépek vásárlására sem könnyen teremtenek elő millió forintokat a vállala­tok. Például a korszerűtlen, néhány év múlva leálló tég­lagyárakban sem érdemes milliókat költeni az anyag­­mozgatás korszerűsítésére. A nehézségek ellenére azonban a mainál nagyobb eredmé­nyeket érhettek volna el, job­ban elterjedhetett volna az egységrakományos szállítás. Ha az érdekelt vállalatok megegyeztek volna az ará­nyos költségviselés és az egy­séges géppark dolgában. — Vagy. ha valaki tárgyalásra serkentette volna őket. Hi­szen az egységcsomagos szál­lítás nem egy-egy vállalat munkaerőgondjait enyhítő kényszermegoldás, hanem az ország járműparkjának telje­sebb kihasználását segítő módszer. V. Szász József Gazdái cserélt a telep Munkásgyűlés iászfényszarun Ülés! tartott az SZMT elnöksége Tegnap délelőtt megtartot­ta soros ülését a Szokszerve­­zetek megyei Tanácsának el­nöksége. Jelentést vitattak meg az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak­­szervezete Szolnok megyei Bizottsága tevékenységéről, a vállalati, üzemi szakszerveze­ti alapszervezetek munkájá­nak segítésében, irányításá­ban, ellenőrzésében szerzett tapasztalatairól. Ezután személyi kérdések­ről tárgyaltak, majd egyéb té­mákban döntöttek. (Tudósítónktól) Az Orion Rádió és Villa­mossági Vállalat 1976-ban kötött együttműködési szer­ződést a Jászsági Vas- és Fa­ipari Szövetkezettel. A szer­ződés értelmébén a jászfény­­szarui telep kizárólag a gyár részére gyártott tévékávákat, hangsugárzó szekrényeket és egyéb termékeket. Köteles Zoltán, az Orion vezérigaz­gatója tegnap reggel 6 órakor munkásgyűlésen jelentette be, hogy április 1-től a szö­vetkezet jászfényszarui rész­lege a jövőben az Orion 7-es számú gyáregységeként mű­ködik. Az intézkedést az a tény is indokolja, hogy a jászfényszarui telepen koráb­ban is a budapesti vállalat 15 millió forintot érő, kor­szerű famegmunkáló gépeivel dolgoztak. Az Orion legfiata­labb leányvállalatának 240 dolgozója van, akik részesül­nek mindazokból a szociális juttatásokból és kedvezmé­nyekből, amelyeket az Orion más dolgozói is megkapnak. A munkásgyűlésen Kun Lajos, a gyáregység vezetője ismertette a kollektíva előtt álló feladatokat, valamint az új szervezeti szabályzatot. Tavasz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom