Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Kab-hegyi tv-állomáson elkészült és március 27-én megkezdte a sugárzást a TV második műsorát továbbító negyven kilowattod új adó. Átadásával az ország területének negyvenegy százalékáni jó minőségű kép vehető a Il-es program műsorából. Az adóberendezések üzemelését! egy személy ellenőrizheti a távvezérlő helyiségből. A képen: Csukás Károly adókezelö (fent), (jobbról) a Kab-hegyi adó kétszázharmincöf méteres sugárzó antennája Átadták a kab-hegyi áj adót A meleg, koratavaszi nap sugara meg-megbotlik a jászárokszállási és a jászágói határban a nagyteljesítményű, fényesüveg ablakú munkagépeken. Éled a határ. Egészséges, barnaarcú vezetők kormányozzák a „lóerőket”, a kék munkaruha alól kikandikál a frissen mosott, vasalt ing. A 785 aktív szövetkezeti tag átlagéletkora jó, ha eléri a 38—40 évet. Ők, a nemzedékváltók a gazdaság kilencszáztizenöt nyugdíjasa és járadékosa hitében a Mi módon segítik az évtizedes, paraszti munkában megfáradt, naptól, széltől, esőtől kiszipolyozott embereket a maiak? Erre a kerestem a választ a nagyközségben. Nagypál Bélához, a szövetkezet önkormányzati és igazgatási elnökhelyetteséhez és Vígh Károly személyzeti vezetőhöz tértem be először. — 1978-ban egyesült a három termelőszövetkezet két község embereiből. Így tehát csak a tavalyi évre támaszkodhatok, onnan mondom a példákat. A több mint tízezer hektárra nőtt gazdaság szociális juttatásokra 300 ezer forintot költhetett, az idén is hasonló összeg felett rendelkezünk. Nem sok sajnos, legalábbis jó lenne több — tájékoztat az elnökhelyettes. — Nem elhanyagolható az • egyéb juttatás sem — kapcsolódik a beszélgetésbe Vígh Károly, — hiszen köztudott, hogy a szövetkezetben van háztáji illetményföld. Az idős emberek választhatnak: saját maguk művelhetik a földet, vagy nem művelik, és egy holdért 20 mázsa terményt kérnek, de van, aki pénzt kér: ők hatezer forintot kapnak. — Van ötven hold meggyesünk. Alig várják a kisöregek a meggyszedési szezont! Jókat nótáznak, beszélgetnek szüret közben, megbeszélik a világ dolgait, egyszóval jól eltelik a nap, emellett hasznot is hoz nekik — és nekünk is — a munkájuk. A munkadíjon felül ugyanis a napi leszedett mennyiség felét nagyon olcsón megvehetik. A szövetkezetnek azért hasznos a segítségük, mert így időben szállíthatjuk az értékes és keresett gyümölcsöt a piacra és a konzervgyárba — egészíti ki Nagypál Béla, majd folytatja: — Sokan vállalkoznak a feles-művelésre is. A téesz beveti a zöldség és “burgonyaföldet, a növények további nevelését, betakarítását a nyugdíjasok és a járadékosok végzik. A termés fele őket illeti meg. A kézzelfogható, anyagi segítséghez tartozik, hogy a szövetkezet öttagú szociális bizottsága — három árokszállási és két jászágói taggal, köztük nyugdíjasokkal — rendszeresen látogatják azokat az idős embereket, akik magukra maradtak, vagy betegek, de számon tartják a nehéz körülmények között élőket is. A rendszeres szociális juttatáson felül — javaslatukra — segélyt ad a rászorulóknak a gazdaság. A közvetlen találkozásról érdeklődöm. — Sajnos, sem Jászárokszálláson, sem Jászágón nincs olyan nagy terem, elfogadható helyiség, ahová meghívhatnánk ennyi embert. Pedig sokan hiányolják: a nyugdíjastalálkozót, jó is lenne... Nekik ez olyan élmény, amelyről még hónapokig beszélhetnének. Talán megoldódik, ha másként nem, résztalálkozókkal próbálkozunk — említi Nagypál Béla. — Egy idei újdonságról is beszéljünk — szól a személyzeti vezető. — Arra gondoltunk, hogy megszüntetjük a rendszeres évi — egy-két száz forintos — szociális, pénzbeni juttatást, helyette csekély térítés fejében ebédet biztosítunk a nyugdíjasoknak és járadékosoknak. A szövetkezet központjában lévő éttermet visszakapjuk a vendéglátótól, így házi kalkulációval megoldhatjuk majd az ebédeltetést. A hírek szerint örömmel vennék ezt a megoldást. És még egy másik jó oldala is lenne ennek a módszernek: az amúgy is zsúfolt községi öregek napköziotthonát mentesítenénk a szövetkezeti tagok étkeztetése alól. Helyettük mások kaphatnák a rendkívül olcsó ebédet. * * * Dél körül jár. Rovom az utat, téesznyugdíjast keresek. Ügy tűnik, mindannyian kihúzódtak a legszélső házakba, szerényen, békességet keresve. Nagy Józsi bácsihoz kétszer is el kell mennem, mert a tavasz kicsalogatta a 76 éves embert a kistanyai földre. Asszonya biztat, jöjjek csak el ebédidőben, az öreget hazahúzza a gyomra, és mindig örül a vendégnek. Nagy József a szövetkezet alapító tagja. 1949-ben lépett be a közösbe tizenötöd magával. Bevitte 3 köblös juttatott földjét négy szép ökrét és egy kis borjút. — De nehéz volt kezdeni! — néz a távolba. — Maszek traktorost fogadtunk az első időben szántásra. El se hiszi, huszonöt darabban volt az a 225 köblös föld, ami összegyűlt tizenötünktől. Volt úgy, hogy az akkori elnökkel, Varga Jánossal már hajnali négykor kinn trappoltunk a határban, kerestük a földünket. Pénz nem volt, de azért karácsonyra már 100 hízónk és 20 fekete fiadzónk lett. — Mit dolgozott a szövetkezetben ? — Voltam és jószágfelelős, fogatos, elnökhelyettes... és éjjeliőr is. Nincs talán olyan munka, ahová nem szólított volna a szükség. Csináltam, mert a boldogulásunkról volt szó. — Mikor ment nyugdíjba? — Épp tíz esztendeje. Három gyerekünk felcseperedett, diplomát, szakmát szereztek, boldogulnak. Mi is a feleségemmel. Csak már kisebb tempóval. Igaz, van tennivalóm, hisz a kistanyán vállaltam még az idén is 90 kvadrát zöldségest, hizlalok is évente két malacot. Kell az elfoglaltság. — Találkozik a mai szövetkezetiekkel? — Gyakran. Huszonhat éve párttag vagyok, a vezetőségbe is beválasztottak, minden gyűlésen ott vagyok. Tudok, hallok mindenről. Kérik is a véleményemet. — Hogyan gondoskodnak az öregekről véleménye szerint a „maiak”? — Elnézem őket, van ám gondjuk, bajuk. Jól tudom, a gépek, a megváltozott körülmények a mienktől másabb feladatot adnak. De minden gyűlésen, tanácskozáson szóba kerülnek az öregek is. Nemcsak ezért, mert napirend, hanem mert ők is részesei mindannak, ami lett. Ami a mostaniaknak jár, az a nyugdíjasoknak is — ez a szemléletük. Gondolnak az elhagyottakra is, nem kurtítják meg a régieket. Én is úgy vélem, hogy sokan nem is anynyira az anyagi segítséget várják, mint a találkozást. Ezért lenne áldásos az a nyugdíjas délután. T. Szűcs Etelka A főváros fejlődőmé — országos ügy Mit hoz a jövő Budapestnek? Nemcsak statisztikai adat, hogy az ország minden ötödik állampolgára a fővárosban lakik, hanem így van ez — nagyjában-egészében — a csalá4okon belül is. Alig van család országszerte, amelynek ne lenne — közeli hozzátartozója Budapesten. Iskolák tanulmányi kirándulásainak csakúgy útidét ja napjainkban a főváros, mint (tömeges utazásoknak a tavaszi, őszi BNV idején. S már az sem megy ritkaságszámba, hogy az ország bármely táján lakó Hosszú előkészítés, vizsgálatok és elemzések után készült el a terv, amely természetesen a mára. a valóságra. az előző, teljesített tervekre épül. Az előző, 15 éves lakásfejlesztési időszakban (1961—1975. között) 270 ezer fővel nőtt Budapest lakossága, s ezalatt az idő alatt 187 ezer lakás épült fel a fővárosban. 30 ezret pedig lebontottak, Egyértelműen megállapítható ennyiből is, hogy a lakáshiány tovább nőtt. Az újabb 15 év azonban már adajctot mutat, s már nem csupán előrejelzésekről van szó, hiszen a tervidőszakban jócskán benne járunk: 1976-tal kezdődött. Előreláthatóan lelassul a főváros lakosságának növekedése, főleg 1985 után. viszont 15 év alatt 300 ezer új lakás épül fel. A terv nyíltan kimondja: nincs ok túlzott optimizmusra, 1990 végén ugyan 892 ezer lakás lesz Budapesten, de még újabb évek télnek el addig, amíg megvalósul a régen áhított — és már eddig is sokmilliárd forint költséggel előkészített — egyensúly. Korántsem áll egyedül Budapest a lakáskérdés meg-Űj gond, hogy hová-merre terjeszkédhet Budapest. Ez is közös minden világvárosban: a központban már évtizedekkel — ha nem évszázadokkal — korábban beépítettek minden telket, az új lakások pedig nem lehetnek túlságosan messze a többnyire kis területre koncentrált munkahelyektől. Budapestnek az előző évtizedekben még úgy ahogy sikerült szabad helyeket találnia Lágymányoson, Kelenföldön, Angyalföldön, később Üjpalotán, majd még távolabb, Békásmegyeren. Még az előző 15 év alatt 30 százalékot képviselt Buda az új lakótelepek építésénél most már csak 10 százalék jut rá, elfogytak az alkalmas helyek. Tovább gépkocsitulajdonosok hétvégén vagy színházi előadásra, hangversenyre, kiállítás megtekintésére ruccannák fel. Éppen ezért — no meg sok másért, mindenkit érdekel : mit hoz a jövő Budapestnek? A kormány most tárgyalta meg azt a javaslatot. amelyet a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának több főosztálya együttesen terjesztett elő „A főváros 15 éves lakásépítési és telepítési tervdokumentációja” címmel. oldatlanságával. Hasonló a helyzet a legtöbb külföldi nagyvárosban, s a megoldásra nincs általános recept. Annyi ' mindenesetre 'közös a . különböző társadalmi berendezkedésű, fekvésű, nagyságú milliós városokban, hogy a tömeges beköltözésekkel sehol sem tud lépést tartani a lakásépítés. Nálunk a vidéki ipartelepítési program nyomán csökkent és csökken tovább a fővárosiba áramlás, így oldódik meg az 1990-esévek elejére a budapesti lakásprobléma. Sok lakásra van szükség a fővárosban — a 15 ö alatt felépülő 300 ezer és az előző 15 évben épült 187 ezer lakás annyit jelent, hogy 1990-ben Budapest lakosságának nagyobb része már 30 évnél fiatalabb lakásban fog lakni. Ehhez hozzá kell számítani azt a mintegy százezer lakást, amelyet 1990-ig fel akarnak újítani és azt a további 125—135 ezret, amelynek felújítása elmaradt a tervezettől. s 1990-ig pótolni kívánják. Ez együtt több, mint Budapest 1976 elején volt egész lakásállománya, ami alig haladta meg a 700 ezret. folytatódik Békásmegyer, Csillaghegy. Aranyhegy beépítése korszerű lakótelepekkel, az észak felé terjeszkedésnek azonban gátat vet a városhatár — és a távolság. Buda délnyugati részén a Gazdagrét kap még lakótelepet, de az építési lehetőségek már itt is korlátozottak. A pesti oldalon tovább növekszik Üjpalota és elkészül a káposztásmegyeri lakótelep, délkeleten pedig Pesterzsébettel és Soroksárral alkot majd városszerkezeti egységet a Szentlőrinci úti lakótelep. Valamennyi helyen magasabbak lesznek a házak, mint például az elsőként megépült József Attila telepen vagy az Angyalföldön. Budapest — ebbe is követve számos más nagyváros kényszerű példáját — felfelé terjeszkedik. Sokemeletes toronyházak adnak otthont az új lakóknak — köztük sok olyannak is, aki élete első évtizedeit földszintes, családi házban töltötte. Ehhez kapcsolódik még egy; gondi: a majdani lakótelepek helyének egy részén elavult házak állanak, s ezeket le kell bontani. Ez pedig tovább növeli az amúgyis magas építési költségeket. Tény. hogy a mégoly korszerűtlen házak lakói is húzódoznak a magas épületekbe (költözéstől, életformayáltozást jelent számukra, új környezetet, szokatlan helyzetet. A fejlődés azonban megállíthatatlan. Óbudán ugyan csak nyomai maradtak az egykori falusias romantikának — ez igaz. Ám az is, hogy egészségtelen, olykor már életveszélyes, düledező házikók helyére korszerű lakótelepet emeltek az építők. A 15 éves tervből idézzük: „A komplex lakásépítés megvalósítása eredményeként lényegesen és kedvezően változik a város kéjre... Jórészit eltűnnek az elavult városrészek. Jelentős nagyságú, új és korszerű, minden igényt kielégítő városrészek létesülnek ... Tervkoncepciónk alapján nagy súlyt helyezünk a város meglevő építészeti értekeinek, történelmi arculalatának városépítészeti jellegzetességének a megóvására.” flz ország építőipara a fővárosért Az új lakótelepekhez — amelyek némelyike joggal követeli a városrésznevet — meghosszabbítják a metróvonalakat. hidakat és utakat szélesítenek. Ugyanakkor sor kerül belső városrészek átépítésére, a bérkaszámyák zsúfoltságát levegős, egészséges. modern nagyvároshoz méltó építésű Budapest váltja fel. Újjá: születnek a peremkerületek központjai, évről évre szebben alakul ki az egységes Budapest. Felszámolják — nagyrészt a mostani 15 év alatt —. a komfort-nélküli lakásokat, egy részüket lebontják, a többit magasabb komfortfokozatúvá építik át. Részt vesznek ebben a nagy munkában a Budapesten kívüli házgyárak és építőipari vállalatok is. A tervkoncepció jelentős feladatokat szán nekik. Hiszen a főváros építése, szépítése, korszerűsítése — nemzeti ügy. V. E. 15 év alatt 300 ezer lakás Magasabbak lesznek a házak Több mint húsz éve dolgozik Ikladi Józsefné a szolnoki Papírgyár munkahelyi boltjában. Az egyszemélyes, havi száztízezer forintos forgalmú kis üzletet kibővítették, így sokan a családi bevásárlást is itt oldják meg
