Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 30. CSflLáDanHONSZRBflD IDŐ Tavaszi komplék Nemcsak egészséges (mert könnyebben levegőzik ben­ne testünk), de praktikus öltözék is a két-három da­rabból álló együttes, amely a legkülönbözőbb variálásra ad lehetőséget. Más előnye, még, hogy szinte valameny­­nyi korosztály viselheti, ha egyéniségének megfelelően állítja össze. Lássunk néhá­nyat! L Grafitszürke rakottszok­nyás ruha, fehér pikégal­­lérral és kézelővel, szé­les, divatos nyakkendő­vel. Kiegészítője a piros­zöld kockás rövidujjú, hétnyolcados, elöl végig­gombolt nagyzsebes tu­nika. 2. Elöl testhezálló. hátul kissé lezser a kétzsebes rövid boleró. Ujja könyö­kig érő, tölcsérszabású. A szoknya elöl végig gom­bolt, ezt is, mint a bole­­rót keskeny paszpól dí­szíti. 3. A rozsdabarna kasmír­ruhát érdekes, raglánsza­­bású mohazöld kabátka egészíti ki, amely deré­kig gombolt, övvel ellá­tott. 4. A pöttyös selyemruhához jól illik az elöl gombolós, öves, férfifazonú jersey kabát úgynevezett szárny ujjakkal. 5. Tweedből vagy csomós bükiéből készült nadrág­kosztüm. A rövidujjú mellény tűzéssel díszített. A hosszú, V-alakú kivá­gás, az enyhén karcsúsí­tott szabásvonal különö­sen teltebb alakra elő­nyös. 6. Enyhén bővülű szoknya, kabátkával. A felsőrészt megkötött öv fogja ösz­­sze. A rátúzött zsebet és a lefelé bővülő ujjakat függőleges gombsor dí­szíti. BK. Gyárfás Endre: TÜCSÖKKALAND Alátét rongyos­zsákból Hozzávaló: különböző színű pamut, vagy vászon rongy­darab, nagylyukú varrótű, vastag horgolótű. Munkamenet: azonos minő­ségű anyagdarabokat kimo­sunk, kivasalunk. Színárnya­latok szerint osztályozzuk, majd a száliránynak megfele­lően keresztbe szabva, 3 cm széles szalagcsíkokat vágunk. A darabokat a végződéseken kb. 2—4 cm hosszan egymás­ra illesztjük, s néhány öltés­sel összedolgozzuk. Egyszerre 4—5 méternél hosszabb zsi­nórt ne készítsünk, inkább munkaközben toldozzuk a végződést, így a munka köz­ben kialakuló színhatást is variálhatjuk. Horgolótűvel 4 láncszemet készítünk, kapcsolás az első szemre, majd az így kialakí­tott gyűrűbe 6 rövid pálcát horgolunk, folyamatosan to­vább dolgozunk, minden szemre 2 rövid pálca, majd a következő sorokban, soron­ként 6 új szemet készítünk. A szükséges nagyság elérése előtt 1 szaporítás nélküli rö­­vidpálcasort, majd 1 vissza­felé rövidpálcasort horgo­lunk. Fül: az utolsó rövidpál­­casor befejezésekor 10 lánc­szem, kapcsolás az alapszem­re, folyamatosan minden szemre 1 visszafelé rövidpál­cát horgolunk. Felhasználás: a műszál­mentes anyagból készített 18 —20 cm nagyságú füles, ke­rek lapok edényfogónak, lá­basalátétnek használhatók, jól moshatók, s találáskor vé­dik a bútor felületet. Színes fonalmaradékokból azonos technikával kisgyerekeknek kedvcsináló-poháralátétet horgolhatunk. P. V. Tücsök koma — képzeljétek — véget vetett a zenének. Zsibvásáron a mafla hegedűjét eladta. De nem bírja zene nélkül; úgy érzi, hogy belekékül. Pedig úgy szép, ha zölden tündöklik a mezőben. Miért érzünk bizonyos em­berek iránt rokonszenvet? Miért jó velük együtt lenni, beszélgetni, dolgozni, és mi­ért erősödik meg a vonzódá­sunk valaki iránt — néha 1— olyannyira, hogy barátunkká fogadjuk? Talán meglepően hangzik, de a kísérletek szerint nem azt szeretjük, akitől ajándé­kot kapunk, vagy aki szíves­séget tesz nekünk, hanem azt, akinek mi adunk ajándékot, vagy akinek mi teszünk szí­vességet ! A rokonszenvünk sokszor akkor támad föl va­laki iránt, ha megtudjuk, hogy az illető szeret bennün­ket. Számos vizsgálat igazolta, hogy a vonzalom vonzalmat szül, akit szeretnek, az maga Zsebrádiót vesz a pénzen, zenél a gép. — ő meg tétlen! Rádióját eladja. — Meg Is veszi a hangya. Megint megy a zsibvásárra, hegedűt vesz, s nemsokára füvön, bokron, kerten át száll a tücsökszerenád. is jobban szeret. Azt is kimu­tatták, minél bizonytalanabb valaki önmagában, annál in­kább vonzódik ahhoz, aki szereti őt. Rokonszenv a barátság alapja is. Barátot az ember önként, maga választ. A ba­rátsághoz nyíltság, őszinteség és kölcsönös szeretet kell. Szinte kivétel nélkül azok kö­zött szövődik, akiket valami­lyen közös tevékenység — sport, tanulás, munka — köt össze, azonos csoporthoz tar­toznak. Hogy a barátság mély érzelmi kapcsolat, azt jól mu­tatja az a fájdalmas érzés, amelyet akkor érzünk, ha csalódnunk kell egy bará­tunkban. O. T. Ha az ábra betűit a sakkjáték futólépésének szabályai szerint helyes sorrendben olvassátok össze, Ady Endre egyik versének első sorát kapjátok eredményül. Mi a vers címe? •ua >loÁiirA eij SoSejw sa Soo :sajfajSaiv Barátainkat önként választjuk Aforizmák A városban a csend — han­gos feltűnést kelt. * * « Amikor a múzsák hallgat­nak, akkor a művészfelesé­gek beszélnek. • • • Vajon a féltékenység a jö­vőben is a múlt csökevénye marad? „Az egyiknek kutya — tű­- nődött az eb — a másiknak pedig az ember a barátja?” • • • Vannak olyan emberek, akikben a negatív jelensé­gek pozitív érzéseket kelte­nek. * * * Testünk tulajdonképpen mindig utunkban van. Fiatal korunkban a követelései, öreg korunkban pedig a kudarcai miatt. * * * Fiatal korában szép fele­séget és okos könyveket kí­vánt magának. De fordítva történt. És öreg korában hálát adott ezért a szeren­csés tévedésért. M-v 11 “ ' MC- Ha nem akarsz játszani, akkor fizesd meg a jegy árát, mint a többi nézői Ezen nevet a... A főbérlő rákiált az al­bérlőre : — Miért vezeti ezt a lo­vat a lépcsőn? — Mit csináljak, ha egy­szer nem akar liften jönni? — A barátnőd elmondta nekem, hogy te elárultad neki azt a titkot, amelyről arra kértelek, hofay semmi esetre se közöld vele! — De hiszen, megkértem öt, ne mondja el neked, hogy én elárultam! — Jól van, akkor ne mondd el neki, hogy én el­mondtam neked, hogy ő el­árulta nekem! Az újságszerkesztőnek rög­eszméje volt a pontosság, és munkatársaitól is mindig ugyanezt követelte. Egyszer az egyik tudósító beszámo­lót hozott valamilyen gyű­­-lésről. A szerkesztő olvasni kezdte és a következő mon­datra bukkant: „Háromezer­kilencszázkilenvenkilenc szem szegeződött a szónok­ra.” — Micsoda badarság ez? — háborodott fel a szerkesztő. — Nem badarság, uram, a gyűlés résztvevői között ugyanis egy félszemű is volt! Az asszony így szól a gép­kocsi kormánya mellett ülő barátnőjéhez: — Óvatosabban vezess! Nem látod a „Veszélyes ka­nyar” táblát? — Hiszen éppen ezért aka­rok egyenesen átvágni! A nyílt tengeren haladó hajó fedélzetén az utasok egyszer csak észreveszik, hogy valaki úszik a hullá­mok között. — Hé, nyugalom! — kiált­ják oda neki szócsövön ke­resztül. Mindjárt leeresztjük a mentőcsónakot. — Nem kell — legyint az úszó — inkább azt mondják meg, hogyan jutok el Liver­poolba? — Ússzon egyenesen még három napig, pénteken pe­dig forduljon balra! MEGJÖTTEM Hamisítatlan premierhan­gulat fogadta azokat a sze­rencsés érdeklődőket, akik­nek sikerült bejutniuk fővá­rosunk legszebb filmszínhá­zába a „Megjöttem” című új magyar film bemutatójá­ra. A nézők között felfedez­hettük kulturális életünk kiemelkedő személyiségeit, továbbá a társadalmi szerve­zetek és a jegyüzérek kép­viselőit is. Az ifjú rendezőnek ez volt az első önálló alkotása, jól­lehet neve nem ismeretlen a filmbarátok népes táborá­ban, hiszen harmincéves fil­mes pályafutása alatt nem egy remekmű megszületésé­nél bábáskodott. Segédren­dezőként dolgozott az azóta már világhírűvé vált „Cső­törés a Blaha Lujza téren” című dokumentumfilmben, mely méltán nyerte el a Kuala Lumpurban megren­dezett nemzetközi filmfesz­tivál nagydíját, az Ezüst Moszkítót. Sokoldalúságára jellemző, hogy ő írta a „Fló­rián, üzletközpont Óbudán” című folytatásos televíziós produkció forgatókönyvét is. Ilyen előzmények után sza­vazott bizalmat a Dilettáns Stúdió vezetősége a tehetsé­ges fiatalembernek. Ez a film kitűnő lehető­séget adott a rendezőnek, hogy bebizonyítsa egyedül­álló problémaérzékenységét, művészi érettségét, érdeklő­dését társadalmunk gondjai iránt. A film főhőse, Edit, ízig-vé­­rig mai asszony. A negyven­­nyolc éves telefonkezelőnő egyedül neveli három gyer­mekét és alkoholista férjét egy József-városi bérkaszár­nya negyedik emeleti albér­letében. A főbérlőnő, Ober­­gróf Zuárdné lezüllött volt arisztokrata, szintén alkoho­lista. Edit erős egyéniség, de idegeit kikezdik a gya­kori vonalbeázások, félre­­kapcsolások, férje mértékte­len iszákossága, és az, hogy le kell nyelnie főbérlőnője antimarxista kijelentéseit. A szüzsé izgalmas, meghök­kentő fordulata a brutális férj egyéves beutalása a nagyfai üdülőtelepre. Edit magára marad három gyer­mekével, de nem egészen . . . Egyre erősebb érzelmi szá­lak fűzik Palihoz, a házmes­ter fiához, aki csak az ő aj­taja elől viszi el a szemetet. A gonosz főbérlőnő, látva a fiatalok vonzalmát, feljelen­ti Editet a lakóbizottságnál és a Nőtanácsnál. A meg­hurcolt asszony idegei akkor mondják fel a szolgálatot, amikor megtudja, hogy Pa­lit elcsábította a sarki Kö­zért üzletvezetőnője. S ami­kor arról értesül, hogy a Vá­ci csőtörés miatt harminc­ezer telefonkészülék némult el Budapesten, öngyilkossá­got kísérel meg, három üveg szeszmentes sör elfogyasztá­sával. Életét csak a gyors or­vosi beavatkozás menti meg. Férje, akinek beutalását har­madolták, meglátogatja a kórházban. Megígéri, hogy új életet kezd, dolgozni fog, már el is helyezkedett a Li­kőrgyárban. Edit boldogan borul férje nyakába, és Pali gyermekével a szíve alatt könnyes szemmel hallgatja a rádiót. Éppen hírül adják, hogy a beázott vonalak ki­javításán a szakemberek éjt nappallá téve dolgoznak. Ennyi a történet. Egyöntetű elismerést vál­tott ki az a merész megol­dás. hogy a film a VÉGE felirattal kezdődött. Filmbe­mutatóknál ritka, hangos tetszésnyilvánításnak lehet­tünk tanúi a lakóbizottsági elnök lakásában játszódó tortadobálási jelenetnél. Az igényes, kivételes ér­zékenységű operatőri mun­ka eredményeképpen végig­kísérhettük egy penészfolt kialakulását a főhős szobá­jának falán. A külső felvételek Nizzá­ban, Rio de Janeiróban és Hollywoodban készültek. Hollywoodban sikerült fel­építeni a Síp utca és Dohány utca sarkának tökéletes má­sát, ' valamint a Halászbás­tyát. A „Megjöttem” parádés szereposztásban készült. Lát­hattunk két Kossuth-díjast, egy Kiváló Művészt, négy Érdemes Művészt, és egy Jászai-díjast. Az ízléses jelmezek és az ötletes — telefonvonal hang­ját karikírozó — zene is hozzájárultak az alkotás si­keréhez. Külön kiemelném még a vágó munkáját, aki az általános gyakorlattól el­térően nem keresztbe, ha­nem hosszába vágta meg a filmet. A tomboló sikert követő fogadáson megtudtam, hogy ez a remekmű mindössze hatvanmillió forintba ke­rült. Az ifjú rendező nyi­latkozata szerint következő alkotása, melynek munkála­tai már javában folynak az „Elmentem” lesz. Azt hiszem, bátran mond­hatom, hogy ezt mindany­­nyian szeretnénk mielőbb látni. Várnai Péter Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom