Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 30. Magánosok kövei Amíg lehet, fut a kerítés... Sárgadalmányú madár repked körülöttünk. Szemmel láthatóan élvezi a verőfényes táj fészekrakásra buzdító melegét. A parti fűzfák teljes pompájukban díszlenek, virágszőnyeg a határ. A Holt-Tisza medre talán ilyenkor, a párás tavaszi napokon a legszebb. Az embernek kedve kerekedik egy kis felüdülést, kikapcsolódás t jelentő vízparti pihenésre. Trágyadomb, vízbefutó, betonalapú vaskerítés zárja útját. A partéltől hat méterre jól láthatók a vízügyi igazgatóság határt jelző kövei. Idősebb ember kapál az egyik kertben. Csak legyint, amikor a határköveket szóba hozom: — Azok a magánosok kövei. Most már tagadhatatlanul azok. Egy részüket építő-A rákóczáfalvi Rákóczi Tsz tehát szabályosan járt el, amikor kiosztotta a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területét itt, az alcsiszigeti holtág mellett. Az új telektulajdonosok közül egyesek azonban fütyültek a szerződésben vállalt kötelezettségükre. Bereczki László tsz-elnök olyan képet vág, mint ha a fogát húznák: — Több bajom volt már azzal a néhány hobbitelekkel, mint az egész szajoli határral. —• Miért? — A vízpart birtoklásáról megvan a véleményem, de az nem az én területeim Nekem a téesz érdekeit kell védenem, s ha kell, tankcsapdával is védem. — Ezt hogy érti? — Széles út vezet a telkek mellett, mégis akadnak, akik a vetésre hajtanak a kocsikkal :— olyan emberek is, akiknek beosztásuknál fogva példát kellene mutatniuk a társadalmi tulajdon védelmében. Itt azonban az elnök szerint az „ellentámadás” már radikálisabb. — Qlyan csatornát búzátok az út szélére — mond-A közérdek egyértelmű vereséget szenvedett tehát az alcsiszigeti vízparton, illetve védekezésbe szorult. Jogos a kérdés: hogyan történhetett meg ez? Sajnos, a hatósági szervek tétova magatartásából, másrészt pedjg a jogszabályok eligazodhatatlan dzsungeljából is előadódhatott ez az áldatlan állapot. Mindennek következménye, hogy az állami terület jogtalan birtoklásával nemcsak vízügyi érdekeket sértenek —• akadályozva a kotrást, a partbiztosítást —, hanem a város lakói számára felüdülést jelentő zöldövezetre, a vízfelület kömyéanyagként hasznosították, néhányat sértetlenül hagytak, bizonyságul arra, hogy ők törvénytisztelők, helyén hagyják azt, ami az államé. iHelyén hagyják, csak öngs érdekeik szerint hasznosítják, kizárva onnan minden más halandót — ezért futnak' állami területet bekebelezve, a víz széléig a kerítések. — Nem mi vagyunk a hibásak — védekezik az egyik telektulajdonos. — A Rákóczi Tsz parcellázott itt, aző emberei verték le a karókat, mi csak azokhoz igazodtunk. A szó elszáll, az írás megmarad alapon elkérem az adásvételi szerződést. Egyértelmű benne a kikötés: a vízparttól hatméteres távon épület nem húzható, keríteni nem szabad, s tilos fát ültetni. ja —, hogy aki belehajt nem egykönnyen keveredik ki belőle. Az árok már jó hosszan kígyózik az út mellett. A gépet, az üzemanyagot hasznosabb célokra is fel lehétett volna használni, dehát erre kényszerült a téesz. (Persze, felvetődhet, hogy a jelenleg kijelölt földút goromba egyenetlenségeinek megszüntetése is — esősebb időben helyenként járhatatlan — nem vezethetne-e közelebb az egészségesebb, megnyugtatóbb megoldáshoz!) — Szép szóval nem lehet eredményt elérni? Az elnök arcán enyhe fintor jelenik meg. — Elmondok erre egy példát. Eladtunk egy olyan telket is. melyről utólag kiderült, hogy az ott futó gázvezeték miatt nem lehet az új tulajdonos nevére telekkönyvezni. Mondtuk erre, hogy a vételárat természetesen visszafizetjük. Sima ügy, mégis nyolc éve pereskedik velünk a vevő. Ügy tűnik, az emberek kitartása bámulatos, ha számukra valamilyen előnyt jelentő témáról van szó. kének esztétikai környezetére is károsan hatnak. Mindenképpen indokolt lenne tehát, ha a hatósági szervek tétlen szemlélőből erélyes intézőkké válnának végre, s radikálisan gátat vetnének a jogtalan egyéni törekvéseknek. Ezt egyébként lapunk már évekkel ezelőtt szorgalmazta. A hatósági szervek — ellentétben a telektulaj,d,onpsokkal — az eddigi gyakorlát szerint nem hívei a gyors és radikális intézkedéseknek. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a Holt-Tisza más szakaszain ;— főleg a kertvárosin — tulajdonjogi viták is felmerülnek az évtizedekkel ezelőtti parcellázás révén. Ábel József, a szolnoki Városi Tanács elnökhelyettes£ erre mondja: — A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalattal felméretjük a kertvárosi holtág partját, s ahol jogos, anyagi lehetőségeink függvényében kisajátítjuk majd a sportreptérig terjedő partéit, hogy oda bárki bejuthasson. A holtág többi részét folyamatosan méretjük majd fel. Szóval vagy dózerrel ? A tsz által parcellázott szakaszon viszont a vízügyi igazgatóság már évekkel ezelőtt kitűzte a határt, ezért ott újabb felmérés értelmetlennek tűnik. Török József, a Középtiszavidjéki Vízügyi Igazgatóság hatósági osztályvezetője szerint: — Dózerrel el lehetne tolni a jogtalanul húzott kerítéseket. de célszerűbbnek látszik egy másik út — kerülve a kényszert. Követni lehetne a soroksári és ráckevei Duna-ág példáját, ahol intézőbizottságot hoztak létre a vitás kérdések rendezésére és a környezet védelmére. Szolnokon is kellene alakítani egy ilyen bizottságot, amelyikben az összes érdekelt fél —• a vízügy, a MOHOSZ. a tanács, a telektulajdonosok, a tsz. a környezetvédelmi tanács —képviseltetné magát, s az öszszes érdeket figyelembe véve tenne javaslatot. Először tehát társadalmi összefogással, s nem dózerrel kellene eldönteni a vftás ügyeket. Ez így nagyon szépnek és értelmesnek tűnik. Valójában kár, hogy évtizedes huzavona után is csak ott tartunk. hogy majd,, valamikor alakítanak egy bizottságot, amelyik idővel esetleg javaslatot tesz arra, hogy az állami tulajdonból jogtalanul kisajított terület visszaadására szólítson fel néhány gátlástalan embert. A jogszabályok érvényesítése mellett van ennek az ügynek egy másik vonatkozása is, nevezetesen a szocialista erkölcs érvényesülése . vagy háttérbe szorulása. Ez pedig már nemcsak hivatali ügy... Természetesen hozzátartozik a holtág kulturáltabbá tételéhez a vízügy tevékenysége is. Ami igaz, igaz: a jogtalan területszerzési akciót elősegítette az is. hogy a telektulajdonosok látták: évszázada hozzá sem nyúltak a parthoz, amit jókora területen mocsár és nádtenger övez. Megoldatlan a holtág vizének korszerű cserélése is, ami jelentős summát igényelne, s erre most nincs fedezet, de előbb-utóbb napirendre kell tűzni. A part felszabadítását viszont haladéktalanul. Simon Béla „Tankcsapda” A közérdek veresége Gyormmkorvom/ körzet ok Ha beteg a gyerek... BETEG A GYEREK? Természetesen orvoshoz fordulunk. Ha lehet, gyermekorvoshoz. A jövő nemzedékének egészségét — a kórházak gyermekosztályain kívül — háromféle formában óvják közvetlenül. Az első és a lehető legjobb megoldás — jelenleg — a gyermekorvosi körzetek kialakítása. A körzeti gyermekorvos fekvő és járó betegeket lát el, tevékenykedik az egészséges életmódra nevelésben, látogatja is az újszülötteket és a csecsemőket, elvégzi az iskolaorvosi tennivalókat... és még számtalan egyéb feladata van. Ahol nincs ^körzetesítés”, ott — ez a második forma — szakrendelésen gyógyít a gyermekorvos. Megyénk hét nagyközségében folyik gyermekgyógyászati szakrendelés. A terület nagy, az ellátandók sokan vannak. Az orvos naponta rendel, de csak a rendelőben, a területre nem megy ki. Elvileg. A gyakorlat azonban más. Egy-egy rendelésen negyvenen-ötvenen keresik fel, de a szezonális betegségek idején gyakran háromszor annyi gyermeket kell megvizsgálnia. Feladata a bölcsőde és a szülőotthon gyermekeinek orvosi felügyelete is Emellett még havonta egy hétvégi és egy hétközi ügyeletet kell adnia a körzeti kórház gyermekosztályán. Az ügyelet reggel nyolckor ér vé' get, a városi kórházból az orvosnak ki kell jutnia abba a községbe, ahol a szakrendelést már meg kellett volna kezdenie... A községek legtöbbjében azonban nincsen gyermekorvos, így a körzeti orvosok a felnőttekkel együtt a gyermekeket is gyógyítják. A megyében jelenleg csupán Szolnokon, Törökszentmiklóson, Mezőtúron, Karcagon, Tiszafüreden és Jászberényben alakítottak ki gyermekkörzetet. Igaz, Kisújszálláson is volt két körzet, de az állások évekig betöltetlenek maradtak. Az előbb említett településeken — Tiszafüredet kivéve — nincs minden állás betöltve, a hiányzó orvosokat helyettesítik. Ha azt vesszük alapúi, hogy egy körzethez átlagosan 1500 gyermek tartozik, akkor nem nehéz észrevenni: a helyettesítő emberfeletti munkát végez időnként. Miután a családjogi törvény életbe lépett, örvendetesen megszaporodott az ország ifjú népessége. Az orvosi ellátásukhoz szükséges feltételek azonban nem javultak ugrásszerűen, és egyre égetőbb gond lett a gyermekgyógyász szakorvosok hiánya. A megyében e pillanatban hat körzeti gyermekorvosi állás betöltetlen, de ha mind be volna töltve, akkor is kellenének új orvosok. A megyei tanács egészségügyi osztálya - 1980-ig tíz új körzet kialakítását tervezte, az orvoshiány miatt azonban ez nem valósítható meg. Igen, mondhatná valaki, de dolgoznak a megyében gyermekgyógyászok, akik szakrendelést végeznek... Hívják meg őket az üres körzetek állásaiba, és addigi munkájukat lássa el a felnőttek k'öfzeti orvosa. Ám ezzel az eljárással csupán a körzeti ellátás javulna, de szakorvos nélkül maradna hirtelen több ezer gyermek. Nem az a cél, hogy a szakrendelések megszűnjenek, hanem az, hogy mind több és több körzeti orvos lásson munkához. A körzeti gyermekorvos ugyanis „háziorvos”, iskolaorvos, az újszülöttek és a csecsemők gyógyítója, egyszemélyben — ezer más feladat mellett. Kétségtelen, hogy kisebb területet, kevesebb gyermeket lát el, mint szakrendelést végző kollégái, de ez a munka „életközelibb”. Miért nincs több körzeti gyermekorvos Szolnok megyében? Mert az országban sincs elég. Pedig lakással, megfelelő fizetéssel csalogatják őket. Talán kevés a fizetés? Semmivel sem kevesebb,' mint más szakorvosoké. Akkor nyilván a „mellékes” az, ami nem mellékes? Lehet, bár á körzetben dolgozóknak nincsenek anyagi gondjaik. Az orvosi pálya, de különösen a gyermekorvosoké egyre inkább elnőiesedik. Márpedig a körzeti munka nem kevés fizikai erőt igényel — különösen a tanyavilággal „megáldott” területeken. A nők közül kevesen birják ezt a megfeszített tempót. (Sok gondot jelent a gyermekgondozási segélyen lévő orvosnők helyettesítése. Jelenség, amely a betegellátásban gondot okoz. Arról van tehát szó, hogy a ténylegesen .gyógyító gyermekorvosok ugyan kevesen vannak, de „papíron”, állományban ennél jóval többen. Baj van tehát a nemek arányával, erre már az egyetemi felvételiknél jobban lehetne ügyelni. A tanulmányi évek alatt pedig talán jobban kellene inspirálni a medikákat, de főként a medikusokat arra, hogy később gyermekszakorvosokká váljanak. AZ ŰJ NEMZEDÉK egészsége az ő kezükben van, de ha kevés az ilyen kéz, azt a gyerekek sínylik meg. Ahogy az élet más területén, itt is nagyobb súlyt kaphatna a pályairányítás. H. Z. a fiunk az idén érettségizik, és filmrendező akar lenni.- Van egy Trabantunk. Amikor azzal megyünk valahová, akkor útközben sokat beszélgetünk. Hiszen ZS9H már egészen jól vezet. És kérdezget, és csodálkozik. Egyszer azt mondta nekem:mondd anya, hogyan tudtatok ti úgy élni? Mit válaszolhattam neki ? Csak azt, amit érzek és tudok. Hogy mi a sok munka és nélkülözés mellett is megtaláltuk a szépet az életben. Sok munka, nélkülözés. Pongrácz Istvánnénak bőven volt része mindkettőben. Traktoros lett fiatal lány fejjel, aztán elcsábította őt a fúrótornyok világa. Sztalinyeccel (az SZ—100-as elődje volt) szállította a fúróberendezéseket egyik helyről a másikra. Ha kellett, tartálykocsin pakurát vitt, ha kellett, teherautón munkásokat szállított. Aztán volt pártmunkás. de az ellenforradalom vérzivataros, hitet, meggyőződést próbáló napjai után — amikor ő is csaknem életét vesztette — visszatért a kőolajkutatókhoz. — A férje? — Ö is itt dolgozik a vállalatnál, fizikai munkás. Amikor a fiunk két és féléves volt. a szüleim hozzánk költöztek. Anyám vezette a háztartást, és tulajdonképpen ő nevelte fel Zsoltot. Nekem vajmi kevés időm jutott az otthonra. Kevés ideje jutott a családjára? Ügy hiszem, a ma asszonyai tudják ezt: a nő. aki teljes szívével hivatásának él. annak a magánéletében kell sok mindenről lemondania. Mert vajon nem lemondás-e egy anyától, ha napról napra csak késő este lehet a gyerekével, azokkal, akiket szeret? — Hivatás .. . igen. én nagyon szeretem a munkám. A vállalatnál 1957-ben választottak meg a szakszervezeti bizottság titkárának. Akkor 1600 ember dolgozott itt. de milyen körülmények között? Szociális ellátásról szinte nem is beszélhettünk. Nem volt munkásszállás. Álomnak tűnt, hogy egyszer a fúróberendezéseknél is lesz fürdő, öltöző. — Sok minden változott az elmúlt 22 év alatt? — Nehéz lenne felsorolni, mennyi minden. Például: ma már háromezer-ötszáz, ember, 46 fúróberendezés dolgozik a vállalatnál. Nagyon sok gép segíti, hogy könynyebb legyen a nehéz fizikai munka. Persze ez a munka ma is nagyon nehéz, de valamikor „állati munkát” végeztek itt az emberek. Minden berendezésnél van szociális egységünk, étkező, fürdő, öltöző. Egy ilyen e°vség félmillióba került. Igaz, a munkásvédelemben, a szociális ellátásban ma sem tartunk ott. ahol kellene, de már alapvetően más a helyzet, mint volt. Vaskos, stencillel készített füzetet vesz elő, a beszámolót a tavalyi szakszervezeti munkáról. „Ha igazán érdekli, mit csinált bizottságunk tavaly, olvassa el, és meglátja, egyetlen esztendő alatt mi mindennel kellett foglalkoznunk.” Röviden, címszavakban, amiről olvashatok: „a dolgozók mozgósításában fontos szerepet töltött be az üzemi demokrácia fórumainak működtetése ... a szocialista munkaversenyben a dolgozók 85 százaléka vesz részt... a közhasznú társadalmi munkák értéke 300 ezer forint.. . 11,27 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre a vállalatnál ... hatvanhárom dolgozó kapott lakást, tizen=ketten lakásépítési támogatásban részesültek . .. 22,8 millió forintot költöttünk munka- és védőruhára, felszerelésre ...” Szenvedéllyel beszél a munkájáról: — Az ember azt gondolja, annyi mindent megoldottunk már, biztosan könnyebbek lesznek az elkövetkezendő évek. De téved! Minden nap új, nagyobb, más minőségű problémákkal kell megbirkózni. Kérdem: úgy érzi, elismerik a munkáját. Mintha megfényesedne erre a szeme: — Én a feletteseimtől mindig megkaptam a munkámért az elismerést. Sok kitüntetésem van, de a koronát az életemre a Munka Érdemrend arany fokozata jelenti, amit most márciusban vehettem át a Parlamentben. íróasztalán ma is ott áll a nagy halom gratuláló levél, távirat. — Azt mondja: koronát. De hiszen a nyugdíjig még sok ideje van. — Az évek gyorsan telnek. De azt eldöntöttem: ha nyugdíjba megyek, olyan utódot javaslok, aki magas műszaki tudással rendelkezik amelllett, hogy teljes szívvel szolgálja a pártot, a szakszervezeti mozgalmat. Mert a követelmények mindig nőnek, és egy szakszervezeti vezetőnek a gazdasági vezetővel egyenlő partnernek kell lennie. — Ügy érzi, mindent megtett, amit tehetett? — Ami tőlem tellett, igen. Ügy érzem, nincs szégyenkezni valóm sem nekem, sem másoknak, akik hasonló életutat jártak be, mint én. — V — SZB-titkár
