Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

xxx. évf. loo. szám, 1979. április 30., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Hétköznapi tettek ünnepén mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak meg­mutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek — így emlékezett meg Marx—En­gels a Kommunista Kiáltvány új kiadásá­nak előszavában 1890. május elsejéről, amikor a történelemben első alkalommal került sor a munkásság világméretű de­monstrációjára. Május első napja sokáig csak a mun­kások ünnepe volt, ám a történelem új korszakát - megnyitó októberi szocialista forradalom, a fasizmus elleni harc és győ­zelem, a szocialista világrendszer meg­születése, az elmúlt évtizedek küzdelmei nyomán a munkások ünnepéből valameny­­nyi, a haladásért, a békéért küzdő anti­­imperialista erő ünnepe lett. Jól tudjuk, és természetesnek tartjuk, hogy a munka ünnepe a létező szocializ­mus ünnepe, közösségvállalás a Szovjet­unióval és a többi, lenini politikát foly­tató testvéri országgal, s nyílt kiállás a béke, a nemzetközi haladás ügyéért. Immár hagyományainkhoz sorolható az is, hogy ünnepeinken számvetést is ké­szítünk. Miért ne volna természetes, hogy május elsején elsőként a munka kerül szóba, dicsekvés nélkül, új tettekre ser­kentően, az előttünk álló feladatokra össz­pontosítva figyelmünket. Miként az or­szágban, úgy nálunk a megyében is ösz­­szegezzük a munka tapasztalatait, ered­ményeit, hogy világosan lássuk, melyek a következő teendőink. Az elmúlt esztendő gazdaságpolitikai mérlegét megvonva, 1978 decemberében a megyei pártbizottság egészében véve a megye dolgozóinak, kommunistáinak ered­ményes munkájáról adhatott számot, nyíl­tan, konkrétan szólva elmaradásokról, gyengeségekről, a cselekvési programjá­ban pedig kijelölte a megoldásra váró idei feladatokat. E napokban számos kol­lektíva vehette át a Kiváló Vállalat ki­tüntetést, ami önmagában is bizonyítja az elvégzett munka politikai mérlegének he­lyességét, azt, hogy lehetett teljesíteni a magasabb követelményeket, a legjobbak — országos mércét tekintve — képesek a helytállásra. Minden bizonnyal jónéhány mezőgazdasági üzemünk kitüntetése is emellett szól majd. Kádár János elvtárs 1978. május 1-e alkalmából adott nyilatkozatában hangsú­lyozta: „A becsületes munka erkölcsi el­ismerése rendkívül fontos, szüksége van rá mindenkinek, aki a magas követelmé­nyeknek eleget tesz.” A kitüntetett üzemek dolgozóinak fel­tétlen jólesik, hogy munkájuk, erőfeszí­téseik sikerre vezettek, s az elismerés sem maradt el. Biztos, hogy e kollektí­vák közérzete most nagyon jó. Mit tanú­sít ez? Azt, hogy a jó társadalmi és egyéni közérzet alapvető forrása, meghatározója a jól végzett munka. Aligha ünneprontás azonban megjegyezni, hogy az elismerés a tavalyi eredményeknek szól, s nehezen képzelhető el, hogy hasonlókkal megtart­hatják a kiváló címüket. A velük ver­senyre kelő üzemeknek, vállalatoknak na­gyon igyekezniük kell, hogy felzárkózza­nak a legjobbakhoz, vagy közöttük előbb­re jussanak a rangsorban. Az igazi vál­lalkozószellem sugallja, minden üzem, gaz­daság azt a célt tűzze maga elé, hogy egy „súlycsoporttal” feljebb emelje ön­magát, előrelépjen, s megkapaszkodjék a ma még nálánál jobbak mezőnyében. Az utóbbi mondatból kitetszhet az ál­talános követelmény: előbbre kell jutni, mégpedig mindenekelőtt a hatékonyság, a minőség korszerű követelményei szerint. Nem lesz könnyű! — és ez nem szólam, hanem a hétköznapokat átható, egyre érezhetőbb tény, — ennek éppen a most kiválóvá minősített kollektívák a meg­mondhatói. Hiszen az erőteljes növeke­désére sokáig jogosan büszke üzemnek is szembe kell néznie a való helyzettel: a jövőre már az sem elég, a színvonal a lé­nyegesebb, vannak még kiaknázatlan le­hetőségeik, ha őszintén fogalmaznak, el­maradásaik is. A Központi Bizottság decemberi hatá­rozata a megyei pártbizottság cselekvési programja a mérce, s mindennapi mun­kaeszköz az esztendő hátralevő hónapjai­ra, s ne feledjük, nemcsak a gazdasági életben. Gazdasági előrehaladásunktól függ ugyanis, hogy az élet más területein hogyan érjük el a céljainkat, de az is igaz. hogy a gazdaság számára a jelenben s jövőben sem „közömbösek” ideológiai, kulturális eredményeink, egészségügyünk, közoktatásunk színvonala. A társadalom követelménye és érdeke nem a munka általában, hanem minden egyes ember képesség szerinti jó mun­kája. Kádár János elvtárs a közelgő má­jus elseje alkalmából angyalföldi látoga­tásán hangsúlyozta: a kitűzött célok csak akkor érhetők el, ha ki-ki a maga poszt­ján komolyabban, fegyelmezettebben dol­gozik, mert szigorúbbak a követelmények. A munka ünnepe a korszerűen jó mun­ka ünnepe. Jót, s jobban! — ez a jelszó mozgósít­son manapság. S hogy mi a jó — annak megítélésében meg kell szoknunk az új, az igényesebb nemzetközi értékrendet. A „jónak” ezért meg kell erősíteni a tár­sadalmi rangját, felszítva a természetes emberi becsvágyat, önérzetet; mindenki adjon magára, ha a munkájáról van szó, s ha azt jogtalanul lekicsinylik, nem be­csülik, számítson számára a legnagyobb sértésnek. De fordítva is áll: aki gyen­gén látja el a munkahelyén feladatát, ott se, s másutt se tiszteljék és a bérén is érezze meg ugyanazt, amit a munkája miatt érez meg a társadalom. Csak így válik nyilvánvalóvá mindenki számára, mi a különbség a jó, a közepes, a gyenge és a rossz munka között. Ma még nem mindenki látja be, hogy az élet minőségének alfája a munka mi­nősége, tehát hogy jól, értelmesen élni a jó munka alapján lehet. Mit csináljunk? A türelmes, meggyőző szóról, az emberek felvilágosításáról, neveléséről természete­sen nem mondhatunk le, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy a helyes, a bi­zonyító gyakorlat is formálja az emberek gondolkodását. Mert mint ahogy úszni csak a vízben lehet megtanulni, a szocializ­must is csak cselekvőleg. a gyakorlatban lehet teljesen, végérvényesen elsajátí­tani. Holnap a felvonulás, a gyűlések részt­vevői a transzparenseken eredményeikről nyilvánosan adnak számot, céljaikat is­mertetik, a jelszavakban programjukat fogalmazzák meg, az ünnepi beszédekben is elhangzik majd az elismerés azoknak, akiket megillet. Hisszük, hogy különösen a munka ünnepéhez az a méltó, ha az eredmények fűtötte büszkeségtudat ötvö­ződik a „jót, s jobbat” gondolatával. Már csak azért is, mert jelenleg valamivel jobban élünk, mint ahogyan dolgozunk. Ezt pedig egyensúlyba kell hozni, még­pedig úgy, hogy lényegesen eredménye­sebben dolgozunk, mint amennyivel job­ban fogunk élni, s bár a többes szám nem is mindenkit érint majd, a munka köve­telményeiben kivétel nem tehető. Éppen ezért nem a munkában kell szerénynek lennünk, hanem az igényeink növekedé­sét illetően, megértve a helyzetet: most elért és elismert életszínvonalunk meg­szilárdítása. a jövő jó megalapozása a döntő feladat. Az, hogy mi e hazában milyen eredmé­nyesen dolgozunk, hogyan élünk, alapvető nemzeti ügyünk, s egyben a munkás nem­zetköziség, a szocialista internacionaliz­mus, az általános emberi haladás, a béke szolgálata is. S amikor ezt kérkedés nél­kül, meggyőződéssel valljuk, iól tudjuk, -hogy békés alkotómunkánk biztosításában, nemzeti függetlenségünk védelmében, ha­zánk fejlődésében, a fejlett szocialista társadalom építésében döntő jelentősége van a magyar—szovjet barátságnak, a szocialista közösség országaival való fo­kozott együttműködésnek. „Itt van május elseje, énekszó...” — mennyien tudnánk folytatni e vidám, pat­togó ritmusú indulót. Sokhelyütt éneklik majd kisdobosok, úttörők, ifjak — felidéz­ve a dal hullámhosszán megannyi szép május elseje emlékét. Az ünnepségek után — ha az időjárás is kegyeibe fogad — megtelnek a ligetek, szórakozóhelyek, ét­termek derűs, jó ebédre, egy pohár sörre vágyó emberekkel, és a gyerekek — az ő évük 1979 — vidám zsivajától lesznek hangosak az utcák, a játszóterek. S az ünnep után hétköznapok követ­keznék, amelyek újabb feladatokat hoz­nak a számunkra. De éppen ezek a hét­köznapok ígérik, hogy a XI. kongresszus határozatainak megvalósításával esztendő múlva ismét eredményekben gazdag má­jus elsejét köszönthetünk, s az újabb fel­emelő céloktól vezérelve dolgozhatunk a fejlett szocialista társadalom építéséért. ájus elsejék szép örökségét gazdagítjuk holnap nemzeti színű és vörös zászlók alatt fel­vonulva, énekelve a munkás­­mozgalom dalait; s hogy együtt megyünk az utcára, a gyűlések színhelyé­re, az kifejezi összetartozásunkat, egysé­günket. Ez a múltból és jelenből táplál­kozó felemelő érzés új küzdelmekre és új győzelmekre lelkesítsen valamennyiünket, így lesznek tetteinktől ünnepivé a mun­kás hétköznapok is. Fábián Péter Ezer dalos zúgta a béke dalát Megkezdődött a Vándor Sándor fesztivál Tegnap este a szolnoki sportcsarnokiban megkezdő­dött az V. Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás ének­kari fesztivál rendezvényso­rozata — forró hangulatban. A nagyszabású ünnepély a részt vevő 23 kórus közös énekével kezdődött. Balázs Árpád a Vándor fesztivál da­la című művét szívet, lelket gyönyörködtető előadásban szólaltatta meg az óriási együttes, majd Kukri Béla, Szolnok város Tanácsának el­nöke köszöntötte a vendége­ket, a dalosokat, méltatta a fesztivál jelentőségét, s meg­nyitotta a háromnapos kórus­­találkozót. A megnyitón részt vett Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Majoros Károly, a megyei pártbizottság titká­ra, dr. Bereczki Lajos, a Tegnap megkezdődött Szol­nokon a katonai főiskolák fesztiválja'. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola helyőrségi klubjában Rull Nándor alezredes a vendég­látók nevében köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek a bemu­tatók. Először a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a szervezetileg hozzá tarto­zó katonai zanei szakközépis­kola együttese mutatkozott megyei tanács általános ek­­nökhelyettese és Maróti Gyula, a KÖTA főtitkára. A részt vevő énekkarok négy kórusblokk színes mű­sorával köszöntötték a házi­gazdákat, a vendégeket. Kü­lönösen nagy sikert aratott a DPD Svoboda Munkás Férfi­kar Szlovenska Bistrica jugo­szláviai együttes és a szov­­iet Déli Hadseregcsoport Ba­­lalajka zenekarának műsora. A színpompás est zárószáma­ként Sosztakovics A béke da­la c. alkotását adta elő a több mint ezer dalosból álló énekkar. A közönség hatal más tapssal köszönte meg a forró hangulatú, felejthetet­len estet. A fesztivál máso­dik napján az együttesek Szolnok négy művelődési in­tézményében mutatják be műsorukat. be, majd a tiszthelyetteskén­­ző iskolák képviselői. Ma a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskola és a Kilián György Repülő. Műszaki Fő­iskola együttese lép fel. A fesztivál résztvevőinek pro­dukcióit a délutáni tanácsko­záson elemzik. A május elsejei ünnepsé­gek színesebbé tételéhez is hozzájárulnak a fesztivál résztvevői. Fellépnek a tisza­­ligeti majálison, este pedig díszbemutatót tartanak a Szigligeti Színházban, A tartalomból: LENGYELEK A NÖVÉNYOLAJGYÁRI ÉPÍTKEZÉSEKEN KOPIK A KÉS, FOGY A FORINT (4. oldal) KEZEM NYOMA A VÉDJEGY HELIKOPTER A TANYÁK FÖLÖTT (5. oldal) MAGÁNOSOK KÖVEI (6. oldal) TORONYHÁZI TAVASZ (7. oldal) MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁBAN - VASFEJŰ KUNOK KÖZT (8. oldal) DÍJNYERTES MEZŐTÚRI FŐISKOLÁSOK (9. oldal) MINDEN KEZDET NEHÉZ (15. oldal) A címoldalon szereplő fo­tó T. Katona László munká­ja: riport a 7. oldalon Katonai főiskolák művészeti seregszemléje

Next

/
Oldalképek
Tartalom