Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-26 / 96. szám

1979. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JOGSÉRTÉS NÉLKÜL A járási tanácsok megszű­nése óta jelentősen növeke­dett a községi tanácsok jog­köre, s azok egyre jobban él­nek is lehetőségeikkel. Mind­ez korántsem jelenti azt, hogy a járási hivatalok vál­láról lekerült volna minden súlyos gond, körültekintő munkát igénylő feladat. Sőt, alapvető feladatuk teljesíté­se — a községi tanácsok és azok szervei önálló tevé­kenységének fejlesztése, az ahhoz szükséges feltételek' megteremtése — nagyon is tudatos erőfeszítéseket kö­vetel tőlük. Az állampolgá­rok jó közérzetének bizto­sítása jelentős mértékben tőlük függ. Kitűnik ez mindennapi te­vékenységükből is, hiszen közreműködnek a községi ta­nácsok és végrehajtó bizott­ságok munkájának törvé­nyességi felügyeletében; a te­lepülésfejlesztési, gazdálko­dási, ágazati, hatósági felada­tok irányításában; a közsé­gi tanácsok tömegkapcsola­tának és más szervekkel va­ló együttműködésének erősí­tésében, a káder- és személy­zeti munkában. A kunszentmártoni járási párt-végrehajtóbizottság mindennek tudatában tűzte napirendjére a járási hivatal munkáját, és tett segítő szán­dékú észrevételeket. Joggal állapította meg a vb. hogy az utóbbi időkben egyre job­ban kirajzolódik a járási hi­vatal ellenőrző, segítő mun­kája, jelentős fejlődés ta­pasztalható benne. Egyszóval megfelel a vele szemben tá­masztott követelményeknek — következésképpen kirívó gondok nem jelentkeznek. _ Több tény bizonyítja ezt. A törvényességi felügyelet jól alkalmazott módszerei­nek tudható például be, hogy az utóbbi években testületi határozat végrehajtásának „Szakosítani” a szakelőadókat O Nem ügyirat­­központúan O Társadalmi munkák felfüggesztésére nem került sor. Ez persze korántsem je­lenti azt, hogy a szakelőadók mindig az előírásoknak meg­felelően döntenek. Kis mér­tékben ugyan, de néha jo­gosak a fellebbezések. A já­rási hivatal egyik fontos fel­adata ebből adódóan, hogy a szakigazgatási vezetők és a községi vb-titkárok munka­­módszerében további javu­lást érjen el, hasson oda, hogy azok megtanítsák munkatár­saikat minden esetben a jog­szabályok alapján dolgozni. S arra is, hogy a felügyeleti vizsgálatok során feltárt hiá­nyosságokat miként szüntet­hetik meg. mert most még többször előfordul korábban feltárt mulasztás. A felügyeleti vizsgálatok­kal összefüggésben egyéb­ként csak "helyeselni lehet a járási hivatalnak azt a tö­rekvését, hogy az osztályok a vizsgálatok során a rész­letező, ügyiratközpontú meg­állapítások helyett a feladat­­megoldások színvonalát. a társadalomoplitikai célkitű­zések érvényesülését tartsák szem előtt. A községi tanácsok mun­kájának eredménye jelentős mértékben függ a lakosság­gal és más szervekkel való együttműködéstől. A kun­szentmártoni járásban tavaly a megyei átlagnál keveseb­ben vettek részt falu- és ré­teggyűléseken — ez arra vall, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szervező munkára. A járás gazdasági szerveivel viszont egyre jobb az együttműködés. A gaz­dasági koordináció eredmé­nyeként 1977-ben 3,7 millió, 1978-ban pedig 4,2 millió fo­rintot tett ki a tanácsi szám­lákra átutalt pénzeszközök értéke. A gazdálkodó szer­vek elsősorban a gyermekin­tézmények fejlesztéséhez nyújtottak segítséget. A pénz­eszközök mellett a társadal­mi munka értékének 30 szá­zalékát a vállalatok, szövet­kezetek biztosítják. A járási hivatal arra tö­rekszik, hogy amikor a la­kosság ellátása vagy a terü­letfejlesztés szerepel napi­renden, a tanácsi fórumokon a gazdasági szervek vezetői vegyenek részt. A községek fejlesztési és szépítési feladatainak megol­dása érdekében a járási hi­vatal szorgalmazza a la­kosság társadalmi munkaak­cióit. És hogy nem ered­ménytelenül, arra bizonyság: tavaly már a lakosság hetven százaléka végzett önzetlen munkát. Az eredmények egyik for­rása járásszerte az, hogy a járási hivatal és a községi tanácsok vezetői egyaránt fontos feladatúiknak tartják a helyi pártszervekkel való jó együttműködést. E cél érdekében például meghív­ják a párttitkárokat a fel­ügyeleti vizsgálatok értéke­lésére, és minden ■ egyéb mó­don elősegítik, hogy a párt­­bizottságok teljes képet kap­va a tanácsi munkáról, meg­felelő segítséget nyújtsanak hozzá. S. B. Üj illatokkal, új színekkel csábít a botanikus kert: egzo­tikus tájak cserjekülönlegességei hatalmas virágcsokrokként tarkállanak; fenyőóriások águjjainak hegyén frissen hajtott, élénkzöld tűlevelek szűrik át az áprilisi napfényt; patakvíz­tükörben barkás ágaikat keltetik a fűzek; megújult lomb­koronák rejtik a zengő füttyű rigót, a búgó gerlepárt... és íme néhány fotó a tavasz teljében pompázó tiszakürti arbo­rétumból, lelkesítendő, hogy mindezt ott, százszínű-illatú valóságában látni kell! (Kép és szöveg: Temesközy F.) Sárgán virító gyermekláncfű tarkítja a megújult pázsitot Hatalmas egzotikus virág­­kelyhek vonzzák a szemet, csábítják a méhek, dongók százait Csak a ligetben játszó gye­rekek kedvencének ág­agancsán nem fakadtak rügyek □ iktus néni — Fd­­csór Kálmánné — első útja a kórház­ból a társak közé vezetett. Az ablak­ból már látták közeledni a bo|tra támaszkodó alakiját, a fürgébbek fel is pattan­tak, hogy elébe siessenek. Az idős asszony pihegve, még kórházgyengén érkezett otthonosan helyet keresett, köszöntött mindenkit. Sugár­zott róla az elégedettség, fe­ledte az alig néhány hetes operáció fájdalmait. Meg­szállta a szép nyugalom, amelyet egy nagycsalád asz­talfőjén érezhet a nagyma­masorba ért asszony, akinek jeles ünnepen sikerül ha­zaterelni fiait, lányait — a családot. A besenyszögi főutcától alig egy karnyújtásnyira megbúvó kis ház külsőleg semmiben se különbözik szomszédjaitól. Sok évig egy halkszavú, végtelen türelmű tanítónőnek adotit otthont, aki élete java részét a gye­rekek között töltötte. A pe­dagógus — Lukács Pálné — megfáradva, betegen úgy határozott, hogy szociális otthonba vonul, házikóját húsz évig minden térítés nélkül felajánlotta az öregek napközi otthonának. így lé­pett elő „közintézménnyé” tavaly december elsején a kertes családi ház. Tárt kapu fogadja az ott­honba igyekvőt. A tornác ablakai még üresek, a rámá­kat azonban már befestet­ték. — A napokban üvegeznek, az ajtót is festik a téesz bri­gádjai — mutat körbe Csapó Pálné, az otthon huszonegy­­néhány éves vezetője, majd betessékel a kellemesen fű­tött, nagyon barátságos tár­salgóba. Döcögő nevetés, zsörtölő­dő válasz... kártyacsata Otthoni ny kalákában „dúl” az egyik, szőttessel bo­rított asztalnál. Még a dél­előtti tévéműsort nézők is odasereglenek néhány pilla­natra a „zsírozok” köré. Itt minden érdekes, minden ese­mény. A váratlan vendég azonban felborít mindent. © Mire letelepszik az újság­író, már tizenhat szempár szegeződik rá, és majd any­­nyi közvetlen kérdést hall. (— Nézze Szakali bácsit! Az a huncut szemű ember a napközi korelnöke. Elhin­né róla, hogy már 84 éves?! És ő a nótafa az otthonban! Még 70 évesen is dolgozott a termelőszövetkezetben, éj­jeliőr . volt. Derűs, tiszta öregember, pedig egész éle­tében a munka nehezét fog­ta ... néhány hónapja te­mette el a feleségét, akivel öt gyereket nevelt fel be­csülettel — súgja Klárika, az otthonvezető.) — Szakali bácsi! Látogat­ják-e a gyerekei? — De még mennyire! Ök is, a tizenkét unokám és a két dédunokám is. Jó gye­rekek ők. Én is megyek, egy­szer ide, másszor oda ... — Aztán alig várja, hogy idejöhessen — évődik mel­lette egy csuparánc asszony. — Maga tán’ nem?! Ki ne szeretne kaszinózni, ha módja meg ideje van rá? — Meg ez a sok asszony, ugye — kacsint Rigó bácsi — hiába, aki mindig szép asszonyok körül forgolódott, nem hagyja annyiban ... (— Urasági cseléd, pará­dés kocsis volt Szakali bá­csi, ezért Ugratják- Rigó István is megőrizte kedélyét, pedig neki is kijutott... ö mesélte, hogy volt olyan idő­szak, amikor öt gyerekének négy görhe, meg egy kanna víz jutott egésznapi eledelül. Cselédember volt, majd ál­lami gazdasági munkás. A feleségével jár rendszeresen ide, az asszonyka most kór­házban van — suttogja az otthonvezető.) Fejes Illésné arcán ma­donnamosoly. Előbb aka­dozva, majd felszabadultan mesél életéről. Kilenc gyere­ket nevelt fel. Özvegyen maradt egy csemetével, ami­kor asszonya lett egy hét gyermekkel egyedül maradt embernek. Született még egy... A szülőkkel együtt tizenöten ülték körül az asz­talt egy-egy ebédnél... S hogy most itt van? Ö is, mint a többiek, a társasá­gért, a közösségért. A gyere­keknek más a dolguk; dol­goznak, élik a maguk életét. Ünnepnapon látogatják, gondját viselik, De kevés az ünnep és nagyon sok a hét­köznap ... © A tenyérnyi irodában még néhány szót váltunk az ott­hon vezetőjével és Maródi Lászlóné házi szociális gon­dozóval. Munkájukról, amely — egyben — hivatás. Az öregek napközi otthonának sorsát a helyi Kossuth Ter­melőszövetkezet brigádjai éppúgy a szívükön viselik, mint az óvodások, az isko­lások, a tanács. Talán ezért — és így — lehet megteremteni kaláká­ban az otthoni nyugalmat. T. Szűcs Etelka Pihenés, kikapcsolódás Biztos „bázis”: Csopak Jutalomút a Szovjetunióba Kiváló szolgálat jutalma­ként május 7-én harminc munkásőr utazik megyénk­ből a Szovjetunióba. Ütjük során felkeresik Moszkvát és Volgográdot. Tiszta, virágos Kisújszállásért Utca- és lakóbizottsági ta­gok részvételével tartott értekezletet kedden a kisúj­szállási Városi Tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága. A megbeszélés témája a város környezet­­védelme, a tiszta, virágos Kisújszállásért mozgalom eddigi eredményei, az akció további folytatása. Tóth Endre, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára értékelte az ed­dig végzett munkát, majd Ponyókai Bálint, a városi tanács elnöke. Varga Lajos, a Vöröskereszt városi elnök­ségének elnqke, több utca- és lakóbizalmi mondta el észrevételeit Kisújszállás köztisztasági helyzetéről, a további teendőkről. (Tudósítónktól) A Jászsági Állami Gazda­ságban évről évre igyekeznek, hogy minél több dolgozójuk pihenhessen gondtalanul. Legbiztosabb „bázisuk” az ál­lami gazdaságok közös, tár­sulással épült csopaki üdülő­je, ahol egy szoba a jászsá­giaké. Első osztályú minősíté­sű; ugyanazt nyújtja, mint a legmagasabb kategóriába so­rolt SZOT-üdülők. Május 18- tól szeptember 27-ig tíz tur­nusban — kéthetes váltásban — tölthetik itt szabadságukat a dolgozók. Csopak nagyon kedvelt hely. Vonzza a nyaralókat a teke­pálya, a szauna, a park. Szép játszóterén jól érzik magukat a gyerekek is. Az üdülőt fo­lyamatosan bővítik, most már két szárny fogad vendégeket. A közeljövőben épülő harma­dikban ismét lesz egy szobá­ja a Jászsági Állami Gazda­ságnak. 1978-ban egyhetes turnusokban is váltották egy­mást a dolgozók. Egybehang­zó vélemény: pihenésre ez az idő kevés. Ezért az idén két- - hetes turnusokat terveznek. Természetesen — megfelelő szervezéssel — a csak egy hétre szóló igényeket is fi­gyelembe veszik. Tavaly Miskolc-Tapolcán béreltek egy kétszoba-kony­­hás faházat, ahol önkiszolgáló rendszer volt. Az idén ehe­lyett 45 ezer forintért Bala­­tonfenyvesen bérel a gazda­ság egy villát, 92 napra. Két személyes, és egy háromsze­mélyes szoba áll rendelkezés­re. Akik ide szóló „beutalót” kapnak, azoknak csak az élel­mezésükről kell gondoskodni­uk. A gazdaság kevés SZOT- beutalót kap; főidényre szóló családost alig, vagy egyálta­lán nem ... Pedig az iskolás gyermekek miatt máskor nem lehet együtt a család. Éven­ként öt leányt és ugyanennyi fiút küldhetnek nyaralni SZOT-beutalóval. 1979-ben hét nyugdíjast is üdültetnek, majd mindegyik jutalomkép­pen kapja a beutalót. H. A. Nyugalmas délelőtt a napiköziben (Fotó: K. I.) TAVASZ AZ ARBORÉTUM­BAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom