Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-03 / 78. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 3. Batafenfüreden vine szállásra készülnek a vitorlásak HÁDló hullámhosszán Rádiómeccs Az osztrák és a magyar rádió elmúlt évben először sugárzott, Rádiómeccs című közös szórakoztató műsora után azt reméltük, hogy a megígért folytatás, a „viszszavágó” alkalmával a műsor készítői szigorúbbak lesznek önmagukhoz, és figyelembe veszik azt a régesrégi törvényt, hogy nemesen szórakoztatni csak komolyan vett játékkal és ízlésesen válogatott, művészi értékű produkciókkal lehet. A szerdán sugárzott második Rádiómeccset hallva szomorúan tapasztaltuk, hogy azt a bizonyos mércét ugyanolyan alacsonyra állították, mint az első alkalommal, sőt, talán még alacsonyabbra. A Rádióújság szerkesztői jegyzete azt ígérte, hogy „a visszavágóval újabb lehetőség nyílik szórakoztató kultúránk kölcsönös megismerésére”. Elszomorító lenne, ha a szerdai program alapján kellene megítélnünk szórakoztató kultúránkat. Akár a „híres” hortobágyi csikósokat is megszólaltathatták volna, akár guláschsal is kínálhatták volna a „kedves szomszédot”. Pedig a csikós ma már termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági dolgozó, aki ha úgy tetszik ugyanúgy tud gépkocsit vezetni, mint lovat hajtani. A gulyásleves étlapjaink szerényen meghúzódó ajánlata. A közhelyszerű riporteri kérdésekre válaszoló Szepesi György sem mulatozó földesurak kései ivadéka, akit a cigánymuzsikára vígadó nép emelt vállára. Az „osztrák sógor” pedig 1979- ben egyenrangú gazdasági és kulturális cserepartnerünk.' Ennek a meccsnek az volt a győztese, aki részt sem vett benne, más elfoglaltságot keresett magának. Szociológiai figyelő A csütörtök esti Szociológiai figyelővel mostohán bánt a sors, hiszen vele egyidőben sugározta a TV méltán népszerű műsorát, a Fórumot, s így a politikai és gazdasági érdeklődésű nézők és hallgatók táborát megosztotta az ütközés, feltehetően a televízió javára. Pedig a Szociológiai figyelő nagyon is izgalmas témát vetett fel. olyat, amelynek jelentős szerepe van gazdasági és társadalmi életünkben. A meghívott közgazdász szakemberek azt vizsgálták, hogyan milyen törvényszerűségek alapján alakult ki az a furcsa gyakorlat, hogy az állami szektorban dolgozó mesteremberek különböző ökok miatt visszautasított megrendeléseknek a lehető legnagyobb készséggel felelnek meg — munkaidő után. a saját, az úgynevezett „második gazdaság” hasznára és kereteiben. A Huszár Tibor vezette műsor legnagyobb erénye az volt, hogy nem kívánta azonnal elítélni a jelenséget, hanem igyekezett megismerni az okait. Külön kell szólnunk a műsorvezető és a meghívottak — Gábor István és Galasi Péter — rádiós teljesítményéről. Mert témájuk egyrészt igen kényes, könnyen félre magyarázható, másrészt méreteiben szinte egész társadalmunkat átfogja. Módszereik egyszerre voltak tudományosak .és könnyen érthetők. A Szociológiai figyelőnek ez az adása méltán szolgálhat például más tudományos műsoroknak. — sk — „Ki tud többet a Szovjetunióról” Szolnok megyeiek az országos döntőben A középiskolások „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőjének területi döntőjét az elmúlt hét végén Egerben rendezték meg. A döntőn — ahol Nógrád, Heves és Szolnok megye két-két csapata mérte össze tudását — Szolnok megyei siker született. Az április 7-én Budapesten sorra kerülő országos döntőre a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és a kunhegyesi gimnázium és szakközépiskola csapata jutott tovább. Tudományos Ülés a MÓV-kArházban Ma délelőtt 9 órakor, a kórház könyvtárában tudományos ülés kezdődik, melyen az intézmény orvosai 13 előadást tartanak. A kórházban működő tudományos bizottság a daganatos megbetegedések terén végzett kutatások és a gyógyítás eredményeit tárja a szakemberek elé. Az ülésen egyéb szakmai kérdésekről is tartanak előadásokat. Túrkevón Korda-emléknapok Túrkevén megkezdődtek a város szülöttei, a világhírű Korda-fivérek jubileumi ünnepségsorozatának előkészületei. A Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, valamint a város június 3. és 22. között kíván emlékezni Korda Sándorra, Korda Zoltánra és Korda Vincére. Az események középpontjában természetesen Korda Sándor munkássága áll. A legidősebb Korda fivér a Magyar Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, a fehérterror 'elől menekült el hazájából. Munkásságáról több előadás hangzik majd el, s filmremekei közül jó néhányat bemutatnak, így A bagdadi tolvajt, a VIII. Henrik magánéletét, a Lady Hamiltont. Korda Vince festőművész — ő a bátyja vezette London Film művészeti Igazgatója volt — önálló képzőművészként most mutatkozik be először szülővárosa közönségének. A filmtörténet díszlettervezőként a legnagyobbak között tartja számon. A túrkevei tárlaton sajnos már nem tud részt venni, néhány hónappal ezelőtt meghalt. A felsorolt rendezvényeken kívül a Korda-fivérek életét bemutató fotódokumentációs kiállítás, nemzetközi filmplakát-kiállítás, a Korda-filmek falragaszai, amatőrfilmes találkozó, valamint egy új magyar film országos bemutatója gazdagítja még a rendezvénysorozatot. Nagy sikere van Karcagon a Győrffy István Nagykun Múzeumban lapunk két fiatal fotóriportere - T. Katona László és Kőhidi Imre — fotókiállításának. A megnyitás óta több százan tekintették meg a tárlatot, többek között szocialista brigádok, iskolák és munkahelyi kollektívák E ppen fájt a fogam, TM egy orrszarvú rálépett a villamoson a szemüvegemre, amikor felkeresett néhány barátom. Kezükben egy-egy csokor szóvirág, cipőjükben szarkaláb. Azt mondták, csináljunk valami jó viccet. Április elseje van, ilyenkor mindenki kitalál egy csomó jó tréfát, mi se maradjunk szégyenben. Egyre jobban fájt a fogam, így hát csak bólintottam: tényleg, csináljunk valami igen jó viccet, hiszen április elseje van. így azután kitaláltunk mindenféle nagyszerű dolgot. Először lementünk az utcára, és összecseréltük a szezont a fazonnal. De ez még semmi! A környező házak pincéit felvittük a padlásra, a szobahőmérsékletet pedig beleengedtük a Dunába. Majd megszakadtunk a röhögéstől, olyan jól szórakoztunk. Ezt követően újabb és újabb csínyeket eszeltünk ki. Ekkor már nemcsak a fogam fájt, de anyósom is hozzánk költözött. úgyhogy egyre jobban kezdtem érezni Jó vicc ápriliselsején magam. Vettünk egy öreg elemlámpát, és jó fényt vetettünk a farkától bűzlő halra. Miután ezzel végeztünk, kikérdeztük a veszettfejsze nyelét: mit tud a Deákné vásznáról, és ha nem, hol az olló komámaszszony? Ezek már igencsak jó viccek voltak, a fél város ott röhögött, ahol tudott. Mondtam is a barátaimnak, hogy ezek tényleg igen jó tréfák, de még kellene valami roppant szellemes, hiszen április elseje van. Leszereltük hát az Intercontinental szálloda feliratát és felírtuk rá nagy betűkkel, hogy MUNKASS7ÁLLÁS. De még ez sem volt elég! összecseréltük a férfi és női vécék falára firkált ábrákat és feliratokat. Gurultunk a röhögéstől, olyan jól éreztük magunkon. Ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem bedobni a nyertesnek látszó lottószelvényemet, és ettől egyszeriben jó kedvem támadt. Mondtam is a barátaimnak, mit szólnának ahhoz, ha a szívhangot a normál „a” hanggal helyettesítenénk? Ezen teljes harminchét percig nevettünk, de hamar letelt az idő, abba kellett hagynunk. Délután moziba mentünk. Megnéztük a Merre ráng a bumeráng? című magyar filmet, egy zárkózott barátunkat pedig feloldottuk sósavban. Á nevetéstől kifolyt az összes könnyünk. Sajnos, este vissza kellett vinnünk a táblákat a helyükre, s ki kellett békülnünk a farkától bűzlő hallal is. De azért nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, hiszen í rengeteg jó tréfát csináltunk április elsején. A legjobb vicc persze; az volt, hogy senki sem vette észre, hogy minden fordítva van. Ezen az- ! után akkorát röhögtünk, hogy kidülledt a szemünk az erőlködéstől. Jövőre, azt hiszem, I megint kitalálunk vala- \ mi nagyon jópofa dolgot. Föld S. Péter A tiszafüredi példa Először tartottak a gyárban közművelődési hónapot, a közművelődési fórumot is először rendezték meg. Nem kívánkozna egy hírnél nagyobb terjedelemben a napilap hasábjaira — hiszen az effajta közművelődési rendezvények már szinte mindennaposak — ha a tiszafüredi példa nem hordozna magában számos általánosítható következtetést. A gyár ha nem is a pusztába, de a szántóföldekre települt, alig egy évtizede. S ez már eleve sokat mond: munkásgárdájának nemcsak a különböző technológiai folyamatokat kellett megtanulnia, hanem — mivel többségük a mezőgazdaságban dolgozott — az életmód és életformaváltás összes nehézségeivel is meg kellett küzdenie. A gyárban így mondták: „mi , elsőgenerációs munkások vagyunk” — vagyis: a munkássá válás éveit élik. Ha úgy tetszik: a hagyományteremtés szűk évtizede van mögöttük. S hogy az eltelt időszak, amíg a gyári törzsgárda művelődő kollektívává kovácsolódott, nem volt eredménytelen, bizonyítják ezt az üzem közművelődési eredményei. Bármily furcsa is: gyárnak kellett települnie ahhoz a füredi határba, hogy közel másfélszáznál többen végezzék el az általános iskola nyolc osztályát. Nyolc éve működik ugyanis kihelyezett általános iskolai tagozat a gyárban. Az eredmény: a négyszázötven fizikai munkás közül már csak . huszonkét olyan harmincöt év alatti van, aki nem rendelkezik általános iskolai alapképzettséggel. Januárban vizsgáztak az utolsó nyolcadikosok, tizenketten. s ezt követően hetedik osztály indult, tíz „öregdiákkal”. A felnőttoktatás eredményességét — egyáltalán a felkeltett tanulási kedvet — bizonyítja, hogy a füredi „alugyári iskolának” nemcsak foghíjakat kellett pótolnia, hanem a tanítást valóban az alapoknál kellett kezdeni: az ötödik osztályban, s így felfelé. Ez az alapja a napjainkban már szerteágazó gyári közművelődési tevékenységének. A formákat, a módszereket lehetetlen a teljesség igényével felsorolni: a klubélettől az országjáró kirándulásokig mindenki megtalálhatja az őt érdeklő művelődési lehetőséget. S most számokat sorolhatnánk annak bizonyítására, hogy az alugyári munkások élnek is a művelődési lehetőségekkel. Mi a siker titka? A törődés, az állandó figyelemfelkeltés. A gyári közművelődési bizottság — a különböző társadalmi szervekkel együtt — szinte személyre szólóan készítette el munkatervét, s ennek alapján, széles körű módszertani ismeretek birtokában dolgozik. Célszerűen választják meg a művelődés szervezési, szervezeti formáit, teljes mértékben a munkások időbeosztásához alkalmazkodnak. Közös fenntartási szerződést kötöttek a nagyközségi járási művelődési központtal. A jónak ígérkező „házasságot” ötvenezer fbrin t „(hozománnyal” alapozták meg. Nem a, tiszafürediektől tudjuk: a »tanítvány túlszárnyalta a mesterét. A budapesti anyaijzemben már a tiszafüredi példát emlegetik, amikor aktívabb kulturális életre igyekeznek buzdítani .az ottani dolgozókat A közművelődési fórumon az üzem társadalmi szervezeteinek vezetőin kívül részt vettek a nagyközség közművelődési intézményeinek vezetői s megerősitették, új elképzelésekkel gazdagították a gyár és a közművelődés eddig is eredményes együttműködését. Iskolaavató Ma ünnepélyesen átadják Csépán az új nyolctantermes általános iskolát. A nagyközség 250 általános iskolás diákja a tanév második felét már az új intézményben kezdte meg. Az eltelt időszakban a pedagógusok, szülők, tanulók otthonossá varázsolták az épületet, tantermeket. Az új iskolában — amelynek létrehozása több mint 14 millió forintba került — a tantermeken kívül tornaterem, könyvtár és úttörőszoba kapott helyett. Az ünnepélyes avatásra meghívták az iskola építését társadalmi munkával segítő szocialista brigádokat is. A BVM kunszentmártoni gyára, a csépai Tiszamenti Termelőszövetkezet, a téglagyár, a tésztaüzem, a kecskeméti ÉPSZER vállalat, valamint a mezőtúri vízművek szocialista brigádjai egymillió-két-^ százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az új oktatási intézmény létrehozásában.
