Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
n SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 22. Látomás- Előfordulhat még, hogy néha egy kicsit be kelt gyújtani- Érdekes, mindig itt romlik el a motor gyújtása Szöveg nélkül Színes televízió A meghívás olyan váratlanul jött, hogy Szvetoszlav megdöbbent. — Hogyan? Szóval meghívsz magadhoz televíziót nézni? Ana, a felszolgálónő mosolyogva nézett rá és megismételte: — Igen, hívlak, hogy gyere televíziót nézni. — Miért? Érdekes műsor megy? — Fogalmam sincs róla. És egyáltalán, jelent valamit a műsor? Én csak egyszerűen azért hívlak, hogy lásd. milyen szép színes televíziót vettem magamnak. Szvetloszlav elgondolkodott. — Valamit még mindig nem értek ebben a meghívásban — mondta. — Rendszeresen lejárok ebbe a presszóba, itt vagyok minden este, már tíz éve. És még sohasem hívtál meg televíziózni, s most. csakúgy hirtelen... Csak nem vagyok titokban rokonszenves neked? Ha így lenne, mondd meg egyenesen! Nincs abban semmi rossz, ha tetszem neked. — Ne képzelődj! — legyintett Ana — Nézz körül, láthatod, hány fiaital és ro-Igen tisztelt Szerkesztőség! ..Küzdjünk a dohányzás ellen” című cikkük helyesen tárta fel a dohányzás ellen a mi területünkön folytatott harc hiányosságait, valamint jogos szemrehányással illette dohánygyárunk termékeit tetszetős külsejük és vonzó illatbeli tulajdonságaik miatt. A ..Küzdjünk a dohányzás ellen” cikket gyárunk valamennyi műhelyében és segédüzemében megvitattuk. A kritikát helyesnek ismerjük el. A gyár kultúrpalotájának igazgatóhelyettese szigorú megrovásban részesült. Számolj enko kapus figyelmeztetést kapott. Számos másféle intézkedést is kidolgoztunk a cikkben említett fogyatékosságok kiküszöbölésére. A következőket tervezzük: 1. 1980-ra a gyár valamennyi termékét kusza mintákkal tarkított, visszataszító piszkoszöld árnyalatú papírdobozba csomagoljuk. Az így felszabaduló, elsőrendű minőségű papírt a területi nyomdának adjuk át. 2. Az említett határidőre az önköltséget pontosan kétszeresére növeljük. A cigarettacsomakonszenves férfi üldögél itt. Te pedig legalább az ötvenkilencediket taposod. — Az ötvennyolcadikat — javította ki Szvetoszlav — Rendben■ van, elmegyek. ' — Ne hozz semmit. Szvetoszlav mégis vett egy vázát. És igen gondosan megborotválkozott. „Mit számít az, hogy ötvennyolc vagyok? — gondolta —. Ana évei is szépecskén összegyűltek. A szerelem nem is mer életkort. És a presszóban, magától értetődik, kényelmetlen lett volna bevallani az érzelmeit. Majd a lakásán." Szvetoszlav megnyomta a csengőt. Ana kinyitotta az ajtót, mosolyogva invitálta a hallba. Szvetoszlav zavarban volt, amikor belépett. Nem annyira a barátságos berendezéstől. Látott ő már más lakást is barátságosan berendezve. Zavarba hozták a fényképek, amelyek egymás mellett sorakoztak a polcon. Mert ö ismerte azokat a férfiakat, ök is rendszeresen jártak a sarki presszóba. Ana észrevette zavarát„ közelebb lépett hozzá, rámutatott a képekre és így szólt: gok hátsó oldalára, az ár mellett, feltűnő betűkkel ilyesféle figyelmeztető szövegeket nyomtatunk: ..Vigyázzon a gyerekekre”, ..Kössön tűzbiztosítást!”, ,,A nikotin még a lovat is megöli!” 3. A „Barát” cigaretta nevét ,,Ellenség”-re változtatjuk. 4. Megindítjuk az űj cigarettafajták kidolgozására irányuló munkát. Ilyen nevük lesz: „Fekély”, „Fojtó”, „Ráksejt”. „Haláli”. Az „Ütravaló” márkájú cigarettákba megfelelő aromatikus anyagokat adagolunk, hogy olyan szaguk legyen, mint a hússal töltött tésztának. Továbbá kölnivízszagú. több új cigarettafajta gyártását is tervezzük. 5. A gyár dolgozói számára szigorúan tilos a dohányzás. Az ez ellen vétők — saját kívánságukra — elbocsáthatók. Azt reméljük, ily módon rövid időn belül elősegíthetjük azt a nemes ügyet, hogy teljesen kiirtsuk a dohányzást, mikrokörzetünk lakói egészségének javára. A dohánygyár igazgatósága. A. R. — Én már csak ilyen vagyok. Nem vagyok hálátlan, mint a legtöbb kolleganőm. Tisztelem rendszeres vendégeimet, mert nekik köszönhetem, hogy lakásom van, és a lakást be is rendezhettem. A te fényképedet is odateszem a többi mellé. Most lefényképezlek, örülök, hogy ilyen szépen megborotválkoztál és a te képedet is keretbe teszem. Kiszámítottam, hogy a színes televízióért neked tartozom hálával. Minden este 40 sztotínka borravalót adsz, én még hozzáírok a számlához 40-et, és kész. Számold ki, menynyit tesz ez ki 10 év alatt. — Mit kell ezen számolni? — nyögte Szvetoszlav. —Látom nem csak színes, de fekete-fehér televíziót is vettem neked. — A fekete-fehéret már nem is számítom — nevette el magát Ana. — kinek kell az ma már. — Nekem nincs — sóhajtott Szvetoszlav — sem színes, sem fekete-fehér. — Ugyan minek neked televízió? Ha nézni akarod, gyere ide! Már mondtam neked, tisztelem a vendégeimet. És a fényképedet odateszem a többi mellé, bekeretezve. (A Rabotnicseszko Delóból) (Ford.: Gábor Tamás) Kényes kérdések — Melyik diagnózis a jobb: a kedvező vagy a helyes? — Van-e értelme cigarettával kínálni azt, aki nem tudja, hogy a dohányzás árt az egészségnek? — Miért ártsunk másoknak —, ha a jellembeli ártalomért nem fizetnek pótlékot? — Jóleshet-e a hízelgés, ha nem lélekből fakad? — Ha a majom nem jött volna le a fáról a földre, akkor hol élne ma az ember? — Nem azért vásárol az agglegény beszélő papagájt, mert családi életre vágyódik? Harc a dohányzás ellen A tatarozást talán a főorvos rendelőjével kezdjük — mondta a főnővér. A mázoló kritikusan szemügyre vette a falakat és a menynyezetet, majd filozófusi nyugalommal vállat vont és kijelentette : — Kezdeni lehet... Gondolatát nem fejtette ki. a főnővért azonban megremegtette, mivel elképzelte, hogy ez a tatarozás sok évig elhúzódhat. eredményekkel járhat a tudományosan megválasztott szín egy egészségügyi intézményben ! Legutóbbi munkám: a sztomatológiai poliklinika. A fogorvosi rendelők falait olyan színekre festettük, hogy a páciensek sem félnek a fúrógéptől. Akár hi-Tudományos színskála Sem a pácienseket, sem a munkatársakat nem hallja és nem-látja, érti? — Miért ne érteném — vont vállat a mázoló —, persze, hogy értjük. — Viszont a másik fal. amelyikre a rendelőbe belépők tekintete esik, harsány rózsaszín árnyalatú lesz. Az ilyen színárnyalat jókedvre deríti a belépőket. Hangulatuk javul — tehát a tónusuk is. Mosolyognak, örülnek az életnek. Érti? — Már miért ne, néha mi is örülünk. Különösen, amikor jó társaságban vagyunk és jóféle harapnivaló is akad az asztalon ... — De ez még nem minden — folytatta a művész. — A legfontosabb az, hogy a pasztellzöld és a harsány rózsaszín árnyalat mintegy kiegészítse egymást, úgyszólván az alapgondolatommal összhangban csengjen. Hát így kell kifesteni a főorvosi rendelőt. Érti? — Miért n.e érteném. Sőt. rosszul is esik folyton ilyesmit hallanom: érti, érti? Hál’ istennek, nem először csinálok ilyesmit. Ügy csináljuk, ahogy a tudomány diktálta. Tehát: az elülső falat cinkfehérrel, a .másikat viszont koromfeketével mázoljuk be... — Uramisten! — kapott a fejéhez a művész. — Hiszen elmagyaráztam az egészet! — Magyarázni könnyű — csakhogy jelenleg más festék nincs a raktárunkban .. . Wojciech Drygas — A legfontosabb az — jegyezte meg egy szakállas ember —, hogy megtartsuk a színskálát. — Ez a pszichológus-művész — magyarázta a főnővér. — Azért hívtuk ide. hogy a közönséges tatarozást a modern tudomány medrébe terelje, érti? — Miért ne — felelte a mázoló —, persze, hogy értjük. Nálunk is minden tudományosan folyik.. Minden folyadékba mártott test... A „folyadék” szó kiejtésekor a mázoló szeme valahogy felcsillant, torkából sóhaj tört elő, azután elhallgatott. — El sem tudja képzelni — kiáltott fel lelkesen a pszichológus-művész —, milyen sokat jelent az ember életében a színskála! — Ugyan miért ne tudnánk elképzelni? — válaszolt sértetten a mázoló. — Mi mindent megértünk. Minden folyadékba mártott test... — Mi köze ehhez a testnek meg a folyadéknak? — folytatta ingerülten a művész. — A testnek semmi jelentősége nincs; a színskála fontos! El sem hiszi, milyen szí, akár nem, a páciensek valósággal belevetik magukat a fogorvosi székbe, és lehunyt szemmel várnak! El tudja képzelni? — Miért ne — felelt a mázoló —, persze, hogy elképzeljük. Ha persze tudományos alapon történik .. . Minden folyadékba mártott test... — A mázoló megint felsóhajtott és elhallgatott. — Hát ez remek, kollega — lelkendezett a művész. — Érzem, hogy mi ketten megtaláljuk a közös nyelvet. Tehát a főorvosi rendelővel kezdjük. Én úgy képzelem, hogy kétféle színre kell festeni. Az orvos tekintete egy. igen finom zöld színre mázolt falra szegeződik — a zöld az erdő, a tavasz. az élet színe. Tehát a főorvos elnézi a zöld színt, és egész lényével belemerül... — Minden folyadékba merített test... — szólt közbe a mázoló, és csuklóit. — ... mélyenszántó gondolataiba, mint valami jógi. Senki és semmi nem tudja kizökkenteni egyensúlyából
