Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-20 / 91. szám
1979. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A huszonhat és fél millió forint költséggel épített létesítmény főként oktatási célokat szolgál - a speciális szakemberképzés mellett a főiskola háromezer hallgatója ismerkedik meg itt a számítástechnika alapjaival. Az R-20-as számitógépet más intézményekkel közösen - kutatási célokra is alkalmazzák Május közepén nyílik Új helyen, új szolgáltatással a szolnoki antikvárium Az elmúlt napokban sok csalódott argot tükrözött vissza a szolnoki antikvárium üresen tátongó kirakata. Kis tábla adta az érdeklődők tudtára, az üzlet elköltözött. A népszerű bolt 1977. decembere óta áll a könyvritkaságokat kedvelők, a vékonyabb pénzű könyv- és lemezbarátok rendelkezésére. Az üzletet nemcsupán a megyeszékhely lakói szerették meg, gyakori vásárlók lettek a Szolnokra látogatók is. Április elején az antikváriumot bezárták, ugyanis helyére telefonközpontot szerelnek. A könyveket, folyóiratokat, hanglemezeiket átköltöztették az új üzletbe, a József Attila úti régi gyógyszertár helyiségeibe, a „Gólyához”. A bolt nyitásáig még várni kell egy hónapot, mivel az épületet renoválják, átalakítják. — Milyen lesz az új antikvárium? — kérdezzük Gyalai Tamástól az üzlet vezetőjétől. — Tágasabb eladótérben tudjuk fogadni vásárlóinkat, hiszen az előző helyen — raktárral együtt — összesen 40 négyzetméter hely állt rendelkezésünkre, itt dupla területen „gazdálkodhatunk” — mondja a boltvezető. — Tartalmi munkánk is bővül. Ezentúl az antikvárium foglalkozik majd kották, partitúrák adás-vételével is. — Közelebb került az antikvárium a város központjához, mégis nehezebb megközelíteni. — Sajnos, várható, hogy a forgalmunk eleinte visszaesik. Autóval nem lehet megállni a bolt közelében, az autóbusz-megállótól is távol esik, a gyalogosforgalom zöme az utca túlsó oldalán halad az állomás irányába. Reméljük azonban, hogy május közepétől a törzsvendégek újra felkeresnek bennünket az átalakított kényelmesebb üzletben; s a ritkábban látogató vásárlók is megszokják, megszeretik az új Antikvár, zenemű és hanglemezboltot. — vfs — Lemezújdonság Tessék választani ’79 A Magyar Rádió évente jelentkező, a legújabb hazai könnyűzenei újdonságokat bemutató műsorát, a Made in Hungary-t 1977-ben felváltotta a Tessék választani! A bemutatott dalokat közönségszavazat alapján bírálják el a rádió körkapcsolásos adásában. Az elmúlt hónapokban lezajlott könnyűzenei bemutató teljes anyagát két nagylemezen hallgathatjuk meg, amely nemrégiben jelent meg a lemezboltokban. A négy oldalon kilenc együttes és tizenöt előadó egy-egy dala ad ízelítőt a magyar könnyűzenei termésből. A kevésbé ismert szólisták mellett hallhatjuk a már külföldön is jól ismert előadók produkcióit is. — Szűcs Judit Hozzád szól című dalában bebizonyítja, hogy a lírai hangú dalok világában épp annyira „otthon van”, mint a disco-zenében. Máté Péter a tőle megszokott könnyed „eleganciával” mutatja be a slágernek ígérkező Az első szerelem című számot. A rádió tánczenei műsoraiban már ismert dallamként hallhatjuk vissza Karda Beáta „Hívjál” dalát. A zenekarok közül a Panta Rhei, a Volán és az Illésegyüttes szerzeménye számíthat közönségsikerre. V. F. S. Az elátkozott sír „Lakóját” háromszor vetette ki Gyermekkorom rejtélyei közé tartozott a tiszafüredi temető egyik fűvel benőtt, messzire kimagasló sírhantja. Már-már halomnak láttam, s csak messziről nézegettem. Nagysokára merészkedtem csak a közelébe, hogy a redves, vörös kőből faragott régi síremlék titkát megfejtsem. Ekkor fedeztem fel, hogy a halom tetején egy hatalmas kőlap fekszik. Nem dísz, nem emlékkő — egy egyszerű kődarab, amit — úgy éreztem — nagyon is készakarva helyezhettek oda. A sírkő maga félig a földbe süllyedt, nehezen olvasható felirata nem adott felvilágosítást. Nagyanyám, a múlt titkainak tudója avatott be a rejtélyek rejtélyébe. Tőle tudtam meg, hogy egy hatalmas úr nyugszik —, ha tud nyugodni — a hatalmas sírhant alatt. Kegyetlen úr volt, a szegények kiszipolyozója, s a szegények átka érte utol. Mert hatalmas átok kísérte már életében: vesse ki a föld, ott se legyen nyugodalma! És háromszor találták a holttestet a sír mellett, háromszor hántolták újra a sírt. Akkor helyezték el a halom tetején azt a követ. Azóta nyugton van a halott, nem rémíti az élőket. Nemrégiben ismét nyomára akadtam a történetnek, most már a régi népélet emlékeit kutatva. Hajnal Istvántól kaptam egy kéziratos gyűjteményt, amelyben sok népmonda mellett ezt a történetet is megtaláltam. „Az 1700-as években már nem voltak nagyobb urak Füreden, elhaltak rendre, sorra. Kisnemesek és régi úrbéresek művelték a határt. Elég szép számmal voltak. Nagyobbrészt jószágtenyésztéssel foglalkoztak, s híresek is voltak a jószágaikról. Akkor még volt elég legelő. Hanem egyszer minden megváltozott: oda lett a legelő és vele a jószág is. Ide jött a pokolból egy úr, és összehívta az összes kisnemeseket és mondta nekik: Hallják kentek! itt hever ez a sok jó föld parlagon, eljövök és megtanítom kenteket hogy kell gazdálkodni. Meg is tanította őket, de ő nem dolgozott, csak parancsolt. Annyi földet kért csak, menynyit két ökörrel egy nap körülbarázdol. Lett is földje elég. A Jánosállásnál az Igari útszélen belevetette a földbe az ekét, és egy nap alatt háromezer hold földet körülkarcolt magának. Ez volt az 1970-es években, a tisztes uraság pedig tekintetes, nős, nemzetes, vitézlett idősb Sárközi Mihály úr. Született 1744-ben Kecskeméten, meghalt 1824-ben 81 éves korában Tiszafüreden. Azt mondta, mikor már erősnek érezte magát a néppel szemben: nem halok meg míg szegény emberen szántott kenyeret nem eszek. De az isten azt az egy kérését nem adta meg, hanem a szegény népét azt igen. Mert a nép megátkozta, hogy a föld vesse ki. Ügy is járt, mert a föld háromszor vetette ki. Vagyis háromszor dobták ki az emberek a sírjából”. Egy évszázadnál hosszabb idő zúgott el azóta a temető felett. Akik az átok végrehajtásában közreműködtek, régen elporladtak, nevük is elenyészett. A sír körül lebegő átok azonban megőrizte a nemzetes úr emlékét, hogy késő nemzedékek is emlékezzenek a szegények igazára. Mert a szegények átka: hatalmas átok. Dr. Szilágyi Miklós Magdolna Szolnoki Galériában megrendezett gyűjteményes kiállítása még azok számára is meglepetést okozott, akik rendszeresen látogatják a Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezetének tavaszi-téli tárlatait. A kollektív bemutatókról írott kritikák minden esetben elismeréssel említették munkáit, kiemelték alkotásainak jellemző sajátosságait, erényeit. De mélyebb elemzésre jelentős műveinek együttlátása hiányában mindeddig nem volt lehetőség. Anyaga így teljességében, két évtizedes pályájának állomásait, eredményeit sűrítve döbbent rá: Fazekas Magdolna kitűnő művész. Óvónői oklevéllel a zsebében a Dési-Huber szabadiskolában folytatott gyakorlatok után indult el a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1958-ban végzett. Még ebben az évben leköltözött a Szolnoki Művésztelepre, ahol azóta dolgozik. A szolnoki kolónia illetve a területi szervezet kül- és belföldi kiállításain, az Alföldi Tárlatokon s a Hatvani Galéria kiállításain való részvétel, az I. Festészeti Triennálé Ember és környezet kategóriájának I. díja s a Szolnok megyei Tanács művészeti díja jelzik az eltelt húsz év informatív adatait. De hogy milyen következetesen végigjárt út, mennyi megalkuvás nélkül megoldott festői probléma rejlik e mögött a két évtized mögött, az csak most tárul fel előttünk Fazekas Magdolna gyűjteményes anyagának láttán. Művészete, festészetünknek Nagybányától, pontosabban Ferenczy Károly fellépésétől jegyezhető természetelvű lírai vonulatához tartozik. Ars poétikája a „természeti szép” képi megragadása. Ezen belül is az év- és napszakonként változó, különféle hangulati töltésű fény- és világítási hatások, színváltozások f^tői transzpozíciója. A látvány elemeiből azokat a tárgyi-természeti motívumokat használja fel. amelyek fényektől érintve leginkább kínálkoznak színnel való átköltésre. A természet egy-egy tünékeny pillanata, intim varázslata kel életre vásznain. A bemutatott alkotások azonban a festői átírás több módozatát is felvetik. Ha egymás mellett nézzük a kétalakos Beszélgetők, s a későbbi Anya gyermekkel kompozíciót, két megoldásnak lehetünk tanúi. Előbbinél a képtéma egy utcarészlet két álló nőalakkal. Itt formai problémák kompozíciós lehetőségeinek elsődlegességét érezzük, a simaolajosan festett, sárga-barnaharmóniákra halkított kolorittal szemben. A házak elemeinek vertikális és horizontális hangsúlya, a figurák tömegének kontúrozott erőteljessége, az ablak négyszögének, a fa körívvel összefogóit lombjának konstruktív summázása Fazekas tér- és tömegviszonyok iránti érdeklődését mutatja. Bizonyos mértékű igény a látvány szerkezeti elemeinek hangsúlyozására időnként egy-egy már megfestett tájrészlet újrafogalmazására indítja. Említsük csak ebben a vonatkozásban a Tabán napsütésben című képének visszaverődő fényekkel, tükrözésekkel is hangsúlyozott konstruktív házsorát. Visszatérve még a művész Beszélgetők vásznához, érdemes felfigyelni arra a nagyvonalú biztonságra, ahogy Fazekas ecsetje könynyed vonásával jelzi az ablakkeretet, a fa koronáját árnyékát, az épületek tömegének helyezkedését. A kompozíció vezérlő elve, a látvány geometrikus elemeinek hangsúlya irányába ható absztrakció a kép minden részletét azonos fokon uralja. A képtéma átírása egyenlő mértékű a motívumként szolgáló asszonyokat, fát, házakat illetően. egy probléma hasonlóan következetes és egységesen végigvitt megoldását látjuk Fazekas Anya gyermekkel című vásznán. Csakhogy itt az előbbi forma-tömeg-tér szempontokkal szemben mindenekelőtt a színek fontosak, a természet esztétikai gazdagságának, örömkeltő pillanatainak hangulatainak színekre fordítása. Ez vezérli ecsetjének változó járását, a festék felhordásának variációit, a színek, valőrök megválasztását, kompozíción belüli életét. Itt is egyenértékű motívumként van jelen az ember, növényeik, tárgyak. A fények ezernyi színrészecskékre bontják a parkban állcíogáfó asszonyok alakját éppúgy, mint egy hívón sárgálló pad formáját. Lüktető színfoltjaiban lebeg előttünk a gyermekéhez hajló anya a kettőjüket ölelő lombsátorral, pihenő asszonyok kéksárga-lilás formái kavarognak zöld-narancs árnyékokkal. Mindent felszív, átitat, színelemeire bont a fény. Fazekas Magdolna festői elképzeléseinek két véglete jelezhető a Beszélgetők és az Anya gyermekkel munkáival. Míg előbbinél hiányzik a fazekasi színvilág, utóbbinál szinte alig érzékelhetővé foszlanak a formák. Azoknál a képeknél viszont, ahol kellő plaszticitással jelentkeznek a briliáns színekből szövött formák, Fazekas Magdolna emlékezetes esztétikai értékeket teremt. A Csendélet hegedűvel, az Árnyas kert, Zagyva-part télen, az Októberi napsütés s a szuggesztív portrék sora; öregember, Apám, Klárika. Kékrühás lány s a többi, egyenként is oldalakon keresztül elemezhető, kitűnő arcmások. Ha a korábbi művektől indulunk el, a Nagymama barna-sárga, vöröses színvilágának érzékeny foltokból épített. belülről feszülő konstruktivitásában ráismerünk a Beszélgetők-ben kiteljesedett út kezdetére. Mint ahogy Férfiportré munkájának hátterében a lilás-kék-szürkés lüktetések rejtik az Anya gyermekkel kompozíció képviselte színkifejezés indulását. Az a két évtized, ami a tárlaton pályakezdését jelölő első munkái s utóbbi portréi, tájai között eltelt, stúdiumain mérhető biztos rajzi felkészültsége mellé megadta az igen ritka festői színhasználatnak, a technika megválasztásának, egy művön belüli nagyvonalú kezelésének mesterségbeli, biztonságát. S kortárs festészetünk lírai vonalán belül egy egyéni harmóniákkal. stílussal, eszköztárral rendelkező, eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemlő hangot; Fazekas Magdolna stílusát csak felületesen szemlélve lehet elintézni egy késéi impresszionista jelzőjével. Mert kompozícióinak szerkezeti felépítése. térérzékeltetése, dekoratív artisztikuma legalább annyira köthető későbbi festői eredményekhez is. Az a merész színhasználat, amit bőven értékelhetünk expresszív portréinál, az a nagyvonalúság, amellyel olajat, pasztellkrétát egyidejűleg használ, komponál vastagdurvásan felrakott festéket, lazúros-puha színfoltokat és üresen hagyott vásznat egy művön belül, fest szárazán, rajzol ecsettel, krétával és húz bőven csörgő olajos síkokat egy-egy hangulat, fényhatás, vizuális természeti jelenség vagy arcmás vásznára fogalmazásához. Magdolna kiállított olajképei, akvarell-, pasztell- és ceruzamunkái nem kiabálják fortisszimóban erényeiket. Az előítéletekkel érkező, „futó” látogatók előtt bezárkóznak. Viszont a belemerülő figyelemmel, nyitott érzékekkel közeledők számára készséggel kínálják fel igazi értékeiket. Egri Mária Fazekas Ugyancsak Fazekas A hónap fotója című pályázatunkra érkezett. Barna Sándor (Abony): „A zene bűvöletében” Fazekas Magdolna kiállításáról Színekre váltja a természet örömkeltő pillanatait
