Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-18 / 89. szám
1979. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat 1-es számú gyárának Soroksári úti üzemében több új gépet készítenek a tavaszi BNV-re. A képen: A malomipar részére emeletes darabosztályozót gyártanak Czukrász-fsko/a Az érv a fontos, nem a „mellény” Kevés — ma még sajnos kevés hazánkban ,— azoknak a „masináknak” a száma, amelyeket speciális alkalmazhatóságuk miatt célgépnek neveznek. A Hűtőgépgyárban találni egy főosztályt, amelynek dolgozói ilyen berendezéseket terveznek, és gyártanak. A szűkös határidőkről, egy bizonyos távcsőről a „mellényekről” s az ifjoncok tudásáról beszélt Czukrász Sándor, a jászberényi vállalat célgép főosztályának vezetője. Valamint az Eötvös-díjról. ugyanis a találkozónk apropója ez a kitüntetés. — Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljunk az elismeréshez. Az Eötvös-díj kevésbé ismert kitüntetés. — Műszakiak mezőgazdasági és közgazdasági szakemberek kapják, munkájuk megbecsüléseként. Hatan vettük át, most április 3-án a plakettet, az oklevelet és a vele járó 20 ezer forintot a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. fl nagy pillanat — Az emberek ismerik, megveszik a szifonokat, a hűtőszekrényeket, a vállalatok a radiátorokat, a hűtőpultokat. .. Nem tudják azonban, készítésükhöz milyen és mennyi célgép kellett. — Ezek a berendezések nélkülözhetetlenek a termelékeny, nagysorozatú gyártáshoz. A szereléshez így lehet csak egyforma, csereszabatos alkatrészeket készíteni. Nem beszélve arról, hogy ezekkel a speciális munkát végző gépekkel soksok ember ténykedését megtakaríthatjuk. — Hallottam, mielőtt a célgép osztályhoz került volna, nehezen találta meg a „hangiát”... — A meósoknál dolgoztam. .. Én bárkivel, bármikor szívesen vitatkozom műszaki kérdésekről. Ott nem jött össze valahogy. Azután a gyártmánytervezőkhöz kerültem. Nagy pillanat volt számomra, a gyárnak pedig történelmi esemény: amikor elkészült — általunk —• az első magyar abszorpciós hűtőszekrény. Ezt követte a 120 literes Lehel — amelynek súlya fele volt az előzőnek, a 100-asnak. Erre mondta akkor a műszaki igazgatónk, hogyha ezt tudjuk, kihagyjuk a 100-ast. Ha tudjuk.., A gyártmányszerkesztés azonban lépésről lépésre fejlődött ki. — Ugyanígy a célgéptervezés és -gyártás. — Valamikor a szerkesztésen tízen dolgoztak, ma huszonhatan. Az üzem létszáma 20 évvel ezelőtt tizenhat volt, ma nyolcvan. Kellett a vállalatnak ez az osztály, hiszen Magyarországon nagyon kevés egyedi célgépgyártó üzemet találunk. Valamikor úgy oldották meg nálunk, hogy ezeket a berendezéseket a tmk készítette. Műszaki igazgatónk erre mondta: ha célgépgyártás van, akkor karbantartás nincs — vagy fordítva. Szóval ez így nem ment, létrejött a vállalatnál az osztály. Milyen horderejű szellemi kapacitással? Eddig a két évtized alatt 750 gépet terveztünk — ezeket vagy nálunk vagy más hazai üzemben készítették el. Terveztünk a SIBIR cégnek, és ha a vállalat érdekeivel egyezett, hazai megrendelőknek is. Például: szifont csak úgy vesznek, ha patron van. Így került el egy célgép Répcelakra. Marad az őszinteség — Sokan ki járták a Czukrász-iskolát... — Jöttek fiatalok, és mentek is el a vállalat különböző vezetői posztjaira. Vagy kétszázan fordultak meg az osztályon alkalmazottak, munkásak. Először azonban nekem kellett megtanulni sok mindent, kialakítani a tervezési, vezetési módszeremet. Kezdetben egy régebbi munkahelyemen, a Lenin Kohászati Művekben megkérdezte tőlem egy köszörűs: hogy-hogy én kék köpenyben ott forgolódok mindig, amikor a régi világban, a mérnök úr fehér köpenyben, havonta egyszer ment: végig az üzemben... Szóval elvem: „távcsővel” nem lehet nézni a termelést. Nálunk a munkások, akik a gépet csinálják, szólnak a tervezőnek, ha hibás a rajz: jöjjön csak, hogyan is képzeli akkor? A konstruktőrök gyakorlati tapasztalatot szereznek, a munkások meg elméleti tudást. Általában úgy van, ha megkapjuk a feladatot a gép tervezésére, megbeszéljük, megvitatjuk. Nyolc—tíz évvel ezelőtt kezdett divatos lenni a teammunka Magyarországon. Mi már jóval hamarabb csináltuk. Gépészek elektromérnökök, automatizálási szakemberek dolgoznak együtt. Ilyen csoportban legfontosabb az őszinteség. Szoktam mondani: a „mellényeket” mindenki leakasztja a kapunál. Itt az érv a fontos. Valamikor az LKM- es főnökömmel néha addig jutottunk, hogy hülyének tituláltuk egymást. Ma már ez nincs, én sem tűrném el, de az őszinteség megvan. — Veszített már beosztottjával vitát? — Sokat... — Milyen a jó tervezői alkat? Tud,om, sokszor „tegnapra” kérik a terveket. Lehet így a feszes határidők között alkotni, ötleteket szülni? — A jó tervező nem születik. Nyolc—tíz év kell áhhoz, hogy valaki kellő rutinra szert tegyen. Van olyan szerkesztő, aki aprólékos, van, aki nagyvonalú. Mi igyekszünk mindenkinek „testre szabott feladatokat” adni. Eretnekség: de én nem ragaszkodom az optimumhoz. Tehát nem mondom azt, hogy márpedig a lehető legolcsóbb anyagokat, gépelemeket tervezzék be. Ha valami pár ezer forinttal többe kerül — nem számít, mert egy másik helyen, az így nyert idővel a pénz sokszorosa „bejön”. Ezek egyedi gépék, elbírják az ilyen betegségeket. Távol az ipartól — Mit tudnak a fiatalok, akik a célgépesekhez kerülnek? — Nézze, én összehasonlítottam a valamikori —• 1953- ban végeztem Miskolcon a műszaki egyetemen — Forgácsoló szerszámok tankönyvemet s a mostanit. Alig' van különbség. Pedig eltelt húszegynéhány év. Mi voltunk az első Miskolcon végzett évfolyam. Még profeszszorok — Pattantyús, Zorkóczi. Terplán, Sályi Pista bácsi ,--- tartottak előadásokat, s ők is vizsgáztattak. A mai egyetemisták már nem ilyen szerencsések. A tanítás véleményem szerint kicsit elszakadt az ipari igényektől. Most készíti diplomatervét nálunk egy ötödéves, ő mondja: nem maradhatnak bent tanársegédnek a végzettek, csak három év ipari gyakorlat után. Erre van szükség, mert esetenként olyanok tanítanak, akiknek fogalmuk sincs az ipari körülményekről. — Beszéltünk arról, hogy sokan tanultak a célgéposztályon, amely március elsejétől főosztály. Nem mindenkiből lett vezető. — Igen sokan mentek el a vállalattól anyagi okok miatt, de volt, akinek a munka nem tetszett. Az utóbbiaknak én megbocsátok, de ha valaki öt-tíz éves tanulás után adja el a lelkét, különösen, ha specialistának neveltük, arra haragszom. Igaz utána néztünk: a tervezők fizetése a gépipari átlagtól eltér 500 forinttal. Mínuszban. Sokszor voltam már ez ügyben a vállalat vezérigazgatójánál. — Még egy kérdés: úgy tudom a lánya egyetemista. — Most végez — gépésznek készül Miskolcon. — Ha tervezésre adja fejét, — gondolom lesz kitől tanulnia... H. J. Jubileumi ünnepségeken Emlékezés az első úttörőcsapatra Azon a helyen, ahol a Tanácsköztársaság idején megalakult az első magyar úttörőcsapat, ünnepi rendezvényeken emlékeznek meg a jubileumról a 60 év előtti események tanúi, részesei, s az akkor megindult mozgalom mai örökösei.. A Rottenbiller utca 43. szám alatti általános iskolában április 19-én emlékkiállítás nyílik. Korabeli dokumentumok, újságcikkek és fényképek vallanak a 19-ds eseményekről, valar minit az úttörőmozgalom felszabadulás utáni tevékenységéről. Ezt követően — ünnepi ülésen — Surány Pál, az első úttörőcsapat tagja idézi fel a ma már történelmi tetteket: miként léptek ki iskolájuk falai közül, s tömörítették soraikba az Erzsébetváros inasait, polgáristáiit, gimnazistáit, miként szervezték táboraikat. — Április 20-án, délelőtt kisdobos- és úttörőavató ünnepi csapatgyűlésre kerül sor. Űjra felhangzik a 19-es fogadalom is az első úttörők ajkáról, majd ők avatják — az erzsébetvárosi hagyományoknak megfelelően — az új kisdobos és úttörő pajtásokat.. A jubileumra készülve a Rottenbiller utcai általános iskola 1024-es, Marx Károly nevét Viselő úttörőcsapata felhívással fordult a főváros és Pest megye pajtásaihoz, hogy „A tettek beszélnek” 19-es jelmondat szellemében április 21-én kommunista szombaton társadalmi munkában szépítsék iskolájukat és környékét. Az ebben legjobbak május 1-én Budapesten együtt vonulhatnak fel a 19-es, valamint a Rottenbiller utcai mai úttörőkkel. Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! 3. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus—leninizmus! 4. Erősödjék a szocializmust építő népek együttműködése, egysége! 5. Éljen és erősödjék a kommunista világmozgalom internacionalista összefogása! 6. Éljen a világ forradalmi erőinek imperialistaellenes együttműködése! 7. Békét, biztonságot a világnak! 8. Fokozzuk ia küzdelmet Európa biztonságáért! 9. Támogatjuk a hős vietnami nép igazságos harcát! 10. Éljen a Szovjetunió, a haladás,a béke szilárd támasza! 11. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! 12. Előre a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! 13. Előre az 1979. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! 14. Dolgozzunk jobban, tervszerűbben, szervezettebben! 15., Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkaverseny résztvevőit! 16. Éljünk, dolgozzunk, tanuljunk szocialista módon! 17. Éljen a szocialista nemzeti egység! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 19. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Dr. Szilágyi Gábor, a Debreceni Postaigazgatóság igazgatója Tiszafüredre látogatott, ahol a helybeli postahivatal tanácskozásán vett részt. Ebből az alkalomból beszélgettünk: , — Bár három megye, — hírlapkézbesítési és távbeszélő teendői tartoznak hozzánk, igyekszem Szolnok megyei tennivalókra szorítkozni. — Elöljáróban elismerem, hogy sok lazaságot tapasztal! tunk a levélkézbesítéseknél. Elvesztek, eltűntek küldemények, többek között pénz, értékes csomagok is. Sajnos, 1978-bgn emelkedett a jogos panaszok számai Akad bajunk a boríték címzésekkel is, általában a küzületekkel. — Ugyanis ők biztosítják a forgalom 65 százalékát. A vállalatoknál, gyáraknál, intézményeknél a napi levelezést általában egy ember intézi. Ha figyelmetlen napjában 50—80 levelet is rosszul címez. — Sok cti baj az újságkézbesítéssei is. — Így igaz. Soká viszik ki a napilapot, van település, ahol egy-egy kézbesítő hanyagsága miatt egész körzetek nem kapnak újságot. Ha ez tudomásukra jut, nemcsák a postást, a hivatalvezetőt is felelősségre vonjuk. Azt mondják, hogy az italozás postásbetegség. Kérem a lakókat, ne kínálják a táskás embert, mert sokszor öt-tízezer forint bánja a poharazgatást 1 — Egyébként, hogy a felsoroltaknak elejét vegyük, tavaly több százan fegyelmit kaptak emiatt, és jó néhány munkatársunktól megváltunk. Inkább legyünk kevesebben, de efféle „hírnévre” nem vágyik a posta. — Valamennyi dolgozónknak tudomásul kell venni, hogy a mi munkánk szolgáltatás! Az ablakon túl lehet ideges az ügyfél, belül nem a postai dolgozó. Számunkra elfogadhatatlan, és nem tűrjük a goromba, sértő, hivatali hangnemet. A postás nem haragudhat senkire. Hadd említsek egy szélsőséges esetet: a kézbesítő ráírt a haragosa aznapi újságjára egy olyan mondatot, amely kimeríti a becsületsértés fogalmát. Erre a rágalmazott elküldte nekünk a „dedikált” lapot — mi is elküldtük az író-vénájú alkalmazottat. — Az ügyfelek se mindig angyalok. — Sok a zu^rádiós, televíziós. Pedig a” díjbefizetés nem egyféle büntetés, hanem* kötelezettség. Fura módon az igazgatóság területén hiába emelkedik az eladott rádiók száma, az előfizetési díj mégis csökken. — A postások vasárnapi szabad napja? —• Végre megoldódott. A területünkön Hajdúban kezdtük, de Szolnok megyében is egyre több helyen átvették az ünnepi újságkihordást az alkalmi kézbesítők (diákok, munkások, helybeli vállalkozók). Nem járnak rosszul, hiszen napi keresetük meghaladja a kétszáz forintot. * — Reméljük, ez nem megy az előfizetők rovására. Alkalmi kézbesítők lehet, nem olyan körültekintőek ■ és gyakorlottak, mint a megszokott, rutinos emberek. De befejezésül egyéb, helyi tervekről is érdeklődnék engedelmével. — Tiszafüreden és környékén befejezzük a teljes hálózatfelújítást, ami tisztább, jobb telefonhallást eredményez. Szolnokon pedig a közgazdasági szakközépiskolában egy postaforgalmi osztályt indítunk., — Bizonyára már ismeretes, hogy vezérigazgatói utasításra a városok, nagyközségek postahivatalai vasárnap zárva maradnak-. Nos, a munkaszüneti pavilonos, trafikos, újságárusítást a városok már megoldották, és a nagyközségeknek is törekedniük kell erre. — Ha se pavilon, — se trafik nincs, akkor cukrászdákban, presszókban kell módot találni arra, hogy a délelőtti órákban bárki hozzájuthasson a napilapokhoz. Ez ugyanis nemcsak üzleti, politikai feladat is. D. Sz. M. H postás „betegség” fl haragtartó kézbesítő 0 jogos panaszok Interjú dr. Szilágyi Gáborral, a Debreceni Postaigazgatóság igazgatójával
