Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 szakos tanár — kisújszállási születésű, így kerültek a Kunság szélére. A pesti gyökerek a Tisza járta földbe kapaszkodnak. Kilenc évig volt a község párttitkára, kicsi. nagy tisztelettel süvegezte. amikor az utcasorokat jártuk. Pedig ..nehéz ember” a javából — ez a hír járja róla a hajdani törökszentmiklósi járásban. Amit egyszer a fejébe vesz ... Az állóvíz emberei nem szerették, gáncsolták —, de minden őt igazolta, a pletykaszintű vádak nevetségessé váltak — a faluja épült, gazdagodott. Bosszúság ma is éri. de jóleső a háttér: ha egy-egy fiatal pályatársát a pedagógiai ismeretek magaslataira segíti — néhány év, vagy hónap, s már viszik is a kész embert máshová. Kádernevelő vagy elvtárs, mondják neki „fentről”, ami jólesik ugyan, de a falu szellemi élete fejlődése szempontjából mégis hátrányosnak érzi. Igazát bizonyítja, hogy diplomát szerzett tanítványai közül csak ketten dolgoznak szülőfalujukban. „Hiába teszünk meg mi mindent a gyerekek neveléséért, ha a körülmények elvándoroltatják tőlünk a szellemi erőket.” Pedig a tények azt bizonyítják, hogy az örményesi pedagógusok igen eredményesen dolgoznak: a bukási arány minimális, a tankötelezettség betartása — 10 éve már — teljes, ugyanígy az iskolaelőkészítés is, igazolatlan hiányzás és veszélyezteteti gyerek nincs. De a leendő szellemi erő elvándorol, s nem jön viszsza, ahonnan vétetett... Nemcsak lakóhely: haza A szocialista életforma és életmód megközelítéséből vizsgálva ezt a faluközösséget. azt kell megállapítanunk. hogy a jövőben járnak. Igen fejlett a közösségi tudat: tavaly a kisközségek kategóriájában megnyerték a községfejlesztési versenyt. — >Előtte másodikok voltak. Legutóbb hat örményesi kapta meg a Társadalmi munkáért jelvény arany fokozatát. négy szocialista brigád pedig az arra érdemes közösségeknek járó kitüntetés arany fokozatát vehette át. Falazzák, festik, javítják, szerelik az iskola tantermeit, mindig amit kell, s amire nincs a tanácsnak pénze. Most éppen napközi, otthont „hoznak össze” megint, majd csak a semmiből. Dehát kell — s a szülők dolgoznak, jó helyen legyenek a kicsik. A volt Gláser kastély egykori nagyterméből tornaterem lesz — közösen a mozival — a másik szobából technikai előadó. Kell a gyerekeknek ... A szocialista együttélés szabályait sértő „legnagyobb vétség” az utóbbi időben: „notóriusan” kivilágítatlan kerékpárral közlekednek, míg mások kiengedik a kutyát az utcára. Tyúkper is alig akad. a részeg randalírozás már ismeretlen. Minden szép lenne, s jó, ha ... Senki sem próféta ... ... a saját hazájában. A szülőfalura gondolunk. Ha volna még számottevőbb szellemi erő a község eléggé leterhelt pedagógusain kívül, mennyivel messzibbre jutnának az örményesiek. De sajnos, nincs, vagy kevés. Népművelők jönnek, mennek. Hétszázezer forintért palotát építtetett ez a piciny közösség leendő orvosának — nincs arra érdemes, aki beköltözzék. Nem vállalja egyetlen friss diplomás sem ezt a falut? Hány alvás nélküli éjszakája lesz még a társközség fiatal orvosnőjének — két családos anya — amíg elfogadja valaki az örményesi ingyen palotát? Miért kisért még ma is a régi átok: felemelkedni anynyi. mint elmenni. Az igazgató. az egykori párttitkár, és tanítványa, a községi pártbizottság titkára világosan látják: a szelemi erők növekedésétől függ, hogyan tágul tovább az örményesi látóhatár. Majd a gyermekeink már okosabban élnek, mondogatják. Örök reménykedés . ez. amely előbbre viszi a világot. Megtérülnek majd örményesen is a gyerekekre áldozott kincsek? Minden azokat igazolja, akik hisznek benne: „visszajönnek közénk a mi gyerekeink, orvosnak, tanárnak, mérnöknek ...” Tiszai Lajos Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. A halhatatlan író, a volt kisújszállási öreg diák sűrűn vissza-visszatért a Kunságba, a Jászságba, s megrázó erejű riportokban ábrázolta kora valóságát. Úgy véljük, akkor tiszteljük legjobban emlékét, a társadalmi haladásért folytatott küzdelmét, ha szerény lehetőségeinkkel szembesítjük a korabeli valóságot a maival. Riportjai nyomán indultunk tehát, az állandót és a változót keresni szerte szűkebb hazánkban, ahol ő járt, ahonnan nem évülő híradást küldött jelenének és az utókornak. Kenyéren és vízen LÁTOGATÁS EGY FALUSI ISKOLÁBAN Alföldi falu, 1931 március A falu közepén hatalmas nagy tér, amelyet éppen most köveznek, hogy munkát adjanak a falu szegény népének. Szükségből ered a szépség. De milyen olyan reneszánszra volna itt szükség, hogy minden szegény munkát kapjon. A falu lakossága hétezer lélek, ennek negyven százaléka kenyér nélkül van. Dómot kellene építeni, vagy felhőkarcolót, hogy minden munkáskéz munkához jusson. Az iskola hosszú, földszintes épülete erre a térre néz, nagy sötét ablakokkal. A bejárat fölött márványszobor: egy régi tanító feje, aki mintaképe volt a tudományának és művészetének: ez a kettő kell a tanításhoz. Megható érzéssel lép be az ember ebbe az épületbe, ebben az ismeretlen faluban emlékjelet állítottak a régi, kedves tanító úrnak. .. Ahogy az osztályba belépünk, ötödik osztály, a gyerekek felpattannak. Az osztály fele fiú, fele lány. A tanító kemény, kis katonaruhás ember, komolyan fogad. A fekete táblára krétával ábra van felrajzolva, az emberi szív ábrája. — Folytassuk, gyerekek — mondta a tanító, — ahogy szoktuk, mintha senki sem volna itt... Na, ki tudja megmondani, milyen hát az emberi szív? Csillogó szemmel jelentkezik, kinyújtott karral vagy tizenöt gyerek, s zsibonganak: — Tanító úr!... Tanító úr!... Nézem az arcokat. Soványak, színtelenek, vékonyak, rosszul táplált testecskék, gyengén fejlődöttek, aprók maradtak. Gyenge ruhácskákban, némelyik oly büszke a kis kötött bolti sapkájára, hogy most is a fején tartja. — No, gyerekek, miről beszéltünk ma a történelemből ? —• Tanító úr, tanító úr! — cseng a gyerekek kórusa. — Thököly Imréről. — Ki volt Thököly Imre? S erre jön megint a megdöbbentő feleletek sora. Mindenki mindent tud-A nagyközönség nemi is tudja, hogy milyen munkát végeznek a nemzetnevelésben ezek a falusi tanítók itt, a világ mélyén, az Alföld sarának sűrű tengerében, hogy milyen szépen röpítik a kultúra szekerét, itt, ahol a sárban ma is elakad a futó kocsi. Végignézem a gyerekek rajzait. Valóságos csoda. Természet után olyan kiváló rajzok, agyag gyurmányok, s fafaragások kerülnek elő, hogy az embernek eláll szeme-szája. Nemcsak kézügyesség, de művészi ízlés is. Egy Balázs János nevű hatodikos kisfiú megérdemelné festményei alapján, hogy felvegyék művészképző iskolába ... Mi mindent lehetne elérni ezzel a néppel! A gyerekek elmennek haza, s mi összeülünk a tanítókkal, a vezetőkkel, és beszélünk ennek a népnek az életéről. Véghetetlen szegénység és gyötrelem ez az élet. A községben ezer család egyik napról a másikra tengődik. Mást nem esznek, csak kenyeret. Kenyeret és vizet. Kenyéren és vízen él a nép és a gyermek az élet rabságában. Semmit se lehet tenni. Máskor már ilyen idő tájt a munkásság el volt szerződve aratási munkára. Most a főszolgabíró azt mondja, hogy nem tudja az uradalmakat szerződésre bírni, mert ezer oka van: ma minden uradalom pókhálón lóg, mintha súlytalan volna ... S ezek a gyerekek mennek haza az iskolából, és nem várja őket otthon a jó megérdemelt vacsora. Még krumpli sincs. A közigazgatás ötszáz vagon burgonyát hozatott az inségalapból a megyének,, a Nyírségből. Ezt osztogatják. Hat-hét fillér egy kiló. Aki valahogy össze tud szedni harminc fillért, megy és vesz öt kiló krumplit. Ha tésztalevest esznek, az ünnepnap. De a gyermekek ezt még nem tudják, nem értik, a szemük csillog, és sugárzik belőle az értelem... Mire nőnek ezek a gyermekeeskék? Mire? Hogyan és miképp fog kiderülni ez a magyar élet, amelyben ilyen kultúrára neveljük a kis gyermekeket? Kikerülnek az iskolából, hol lesz több szükség az elméjükre? Az egész telet átheverik a szüleik és beleőrülnek, hogy egy napi munkát nem tudnak szerezni, csak szomszédolnak és diskurálnak, és ugyanazokat a szavakat ismételgetik. Ott kell megrozsdásodni a parányi házacskákban, akiknek új osztású földje van, annak még rosszabb, mert a feje fölött nem az övé a ház, hanem az adósságé. És ha megbolondul is, nem tud mit tenni: ott kell heverni és enni és várni, mi lesz a nyáron, ha még szerződése ma sincs arra a nyári aratásra, amely neki legfeljebb hét és fél mázsa búzát hozna. Hét és fél mázsa: ez a legszebb nyári kereset volt a múlt évben aa aratás után egy családnak. S ez nem titok. Mindenki tudja. Mindenki részvéttel veszi tudomásul. Egyelőre nincs segítség. Ez lesz a gyermekek sorsa is? • A riportot terjedelmi okokból rövidítve közöljük. Örményesi metszetek annyi játék, hogy talán már a bőség zavarát okozza. Mindennek, a jövőnek az alapja az óvoda, az iskola, mondja a tanácselnök. A fáklyák égnek A falu szellemi központja az iskola. Az igazgató. Felkai István — tíz tanár, tanító és négy óvónő élén — csaknem negyedszázada dolgozik örményes anyagi és szellemi felemelkedéséért. Tanítványaim közül heten tanárok. tanítók, ketten orvosok, heten mérnökök, tizenketten technikusok, néhányan ápolónők, katonatisztek, sorolja. Már a mai diákok szül.ei is a tanítványai voltak — úgyszólván a fél falu. Tősgyökeres „pesti” embernek mondja magát, 23 éve örményesen él. A felesége — ő magyar—történelem Az ezernégyszáz lelkes falucska vagyoni helyzete láttán — csupán a háztájiból 12 millió forint volt tavaly a lakosság jövedelme — azt hihetnénk, talán a Nyírségbe szakadt örményekből ide is jutott néhány család, s innen a település néveredete is. Az örmények szorgalma, vállalkozó kedve közismert. Ilyen az örményesieké is, pedig nem a híres kereskedő nemzet leszármazottai. A hely néveredetét Batky Zsigmond a Tiszához köti. Tény, hogy az Árpád-korban még körülcsavarogta“ a mai falut a zabolázatlan folyó. A név a Vízi-örményesből — halászóhely, örlőkő — származik. örményes-puszta nevét 1828-as iratok említik először. Az önálló község alapító dátuma: 1950. október 22. Ez a falu város? Nem város — közigazgatásilag sohasem lesz az —, de a forgalom hagyományos értelmezőkében falunak sem nevezhető. Kitűnő műút fut a házsorok között — nem régen készült el, 4 millióba került — autóbuszközlekedése van — helyi járat is — 301 lakásba van bevezetve a víz. — a községi vízmű 7 millióért épült meg — ha az új ABC- áruház elkészül, tovább „városiasodik” az áruellátás is. Régebbi kiadású lexikon szerint „falvainkat földművelő — paraszti — népek lakják’!. Mennyire túllépett ezen a megállapításon az Alföld szívében is az idő. örményes keresőképes lakosából négyszázharminchat a szocialista iparban dolgozik. Az egyik „bázisüzem” az Április 4. Gépipari Művek örményesi energetikai gyáregysége. Érdekes volt hallani a legutóbbi falugyűlésen, hogy a tanácselnök először a gyáregység termelési mutatóit ismertette a lakossággal, s csak ezt követően a helyi Üj Élet Tsz ugyancsak szép eredményeit. Tehát örményes olyan falu. ahol a lakóhelyi közösség mindennapi ügyes-bajos dolgai megbeszélése közben arról is szó esik, hogy a „gyár” milyen eredményeket ért el a csaknem kizárólag exportra készülő mobil és stabil termogenerátorok gyártásában ! De nemcsak a munkahelyeiken — az említett ipari és mezőgazdasági nagyüzemen kívül az Aszfaltútépítő Vállalat és a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat helyi telepén — jellemzi az örményesieket a fejlett technika alkalmazása, hanem a lakóházak túlnyomó többsége is csaknem teljességében gépesített. A fürdőszoba építése már nem nyűg. hanem természetes igény. A község volt párttitkára mesélte: valaki panaszt tett az áfész ellen, mert az. csak fehér csempét árusít! dicsomnak leírására. Miből e csoda, s hogyan? Az iskola igazgatójától hallottuk: ha azt kérnénk az örményesiektől, hogy fessék be az óvoda felett az eget, akkor nem azt kérdeznék, hogy mivel, mikor, hanem azt: milyen színűre? ötvennyolc-hatvan gépkocsiéi tartanak nyilván a tanácsnál, arra gondolhatnánk — a jó autóbuszközlekedésen kívül vasútja is van a falunak — hogy lerövidültek már az örményesiek tudatában is a távolságok. Sajnos, nem: a „Szolnok messzi van. Debrecen nagyon meszszi van” szemlélet tartja magát. A felgyülemlő pénznek csak kevéske része jut a horizont tágítására, nagyobbik fele a házra, a portára. — és főleg a gyerekre „megy el”. Mindent a kicsikért Gyermekcentrikus társadalmunkban is feltűnő az örményesiek családközpontúsága. Biztató a falu jövője a statisztika tükrében is: 1977- ben például az élve születettek száma négyszerese volt a kilenc (felnőtt) halálozásnak. A gyerekek ízlésesen öltöztetettek, egészségesek, jól tápláltak. Ez mindenhol így van, — természetesnek veszszük. Ami viszont már feltűnő: örményesen a gyermekről való gondoskodás a falu közösségének ügye. Példa erre az óvoda. Minden felsőfokú jelző elkoptatott lenne ennek a gyermekparaHa az eget nem is. de az óvodát évente kifestik, társadalmi munkában. A MÁV állomás Béke Szocialista Brigádja, a közeli honvédségi alakulat katonái, az Április 4. Gépipari Művek Május 1. Szocialista Bbrigádja, a tsz KISZ-szervezete. az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozóinak ajándéka. keze munkája látszik az egész épületen, kerten. Babaház, csúszdák, KRESZ-park, — s MÓRICZ ZSIGMOND NYOMÁBAN Közöttünk élt, nálunk járt
