Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
1979. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Országot látni flnyanyelvek hete VÉGRE, VÉGRE MAJD CSAK kitavaszodik, talán az idei nyár kegyesebb lesz az üdülőkhöz, kirándulókhoz, mint a tavalyi. Az igazi tavasz hírnökei, az első fecskék már megjelentek — az országutakon. Nem a fürge röptű csivitelőkre gondolunk ezúttal, hanem a gyorsjáratú Ikaruszokra, a nótáskedvű kirándulókra. Néhány éve már, hogy egyre több nagyüzem, vállalat szervez dolgozói részére országjáró kirándulásokat. Az „Ismerd meg hazádat” akció mozgalommá fejlődött, közművelődési formává alakult át. Hasznosságát, úgy hisszük, nem lehet vitatni. De haszontalanságától igyekezzünk szabadulni. Olykor ugyanis túlontúl „nótásak” a kirándulóbuszok. Nem a vidámság ellen szólunk, csupán az erős borközi állapotban — hogy finoman fejezzük ki magunkat — tett országjáró kirándulások hasznát, közművelődési hatékonyságát kérdőjelezzük meg. Nem hisszük, hogy a pincétől-pincéig „országjárásnak” volna valami értelme. Kára annál inkább, mert — tavaly legalábbis — az országjáró kirándulások többsége közpénzen történt. Vagyis: számos termelőszövetkezetünk, nagyüzemünk, vállalatunk a kulturális alap terhére utaztatta a pálinkás bütyköst, a boros demizsont. Nem vetjük meg a hajnali „gyomorerősítőt” a Szépaszszony-völgyében, vagy a Kisfaludy-háznál szívesen megisszuik a magunk egy-két pohár medoc noirját, vagy szürkebarátját — tegye mindenki, akinek jólesik, ám az „Ismerd meg hazádat” mozgalom nem jelentheti csupán a hegy levének országos méretű „tanulmányozását”. Ügy hisszük, jóleső érzés mindenkinek, ha a tsz, az üzem szolid nyugdíjú, becsületes munkában megöregedett dolgozóit ingyen utaztatja, de visszatetszést kelt — vagy kellene, hogy megbotránkozást okozzon —, ha a gazdaság autóbuszán jelentős jövedelmű emberek ingyen utaznak a köz pénzéből, s százakat, ezreket elszórnak útközben — többnyire italra, légeit kell vetni az effajta országjárásoknak, a közművelődés rendelkezésére álló szerény pénzt rendeltetésének megfelelően kell félhasználni. Ha természetes, hogy a főkönyvelő a felújításra szánt pénzt nem fizetheti ki prémiumokra, akkor miért megengedhető, hogy a munkahelyi közösség művelődésére szabott pénzt a kiválasztottak bel- és külföldi utaztatására fordítsák?! UTAZZUNK MINÉL TÖBBET, nézzük meg hazánk szép tájait, műemlékeit, szocialista építőmunkánk eredményeit, az új városokat, gyárakat, mezőgazdasági kultúránk fejlődését. A kapott ismeretanyag, a személyes élmény tágítja látókörünket, gyarapítja műveltségünket, erősíti hazafiúi meggyőződésünket. De mindezt csak akkor érhetjük el maradéktalanul, ha szakképzett idegenvezetővel utazunk, odafigyelünk a hallottakra, tiszta fővel megjegyezzük a látottakat. Ne csak járjuk az országot, lássuk is: múltját, jelenét egyaránt. T. L. — Tizenharmadik alkalommal rendezzük meg a magyar nyelv hetét, s az ünnepi megnyitó ezúttal Békéscsabán lesz április 23-án. Első alkalommal választottunk! azonban új címet a gazdag központi rendezvénysorozathoz: Békés megyében a magyar nyelv hete helyett az anyanyelvek hetét rendezzük meg — mondotta Lőrincze Lajos, a Tudományos Ismereterjesztő Társulat magyar nyelvi választmányának elnöke, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — A. magyar nyelv hetét először tizenhárom évvel ezelőtt rendeztük meg a fővárosban. Azóta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezeteinek segítségével a magyar nyelv hete országos mozgalommá „izmosodott”. Kialakult az a gyakorlat, hogy a központi ünnepi előadássorozatot egyegy megye vállalja, és bonyolítja le. Idei rendezvényünk azonban . alapvetően különbözik az összes eddigitől, ezért változtattunk a központi rendezvénysorozat címén is: a magyar nyelv hetéből az anyanyelvek hete lett. Ennék keretében a hazánkban élő nemzetiségek nyelvének ápolása, kultúrájuknak a megbecsülésére irányítjuk a figyelmet. — Április 23-án a békéscsabai színház ad otthont a rencf?zvénysorozat nyitányának. Gosztonyi János oktatási államtitkár ünnepi megnyitójával kezdődik az anyanyelvek hete. Békési szőttes címmel irodalmi összeállítási) is láthat majd a közönség. Candide-avagy az optimizmus Musical a Szigligeti Színházban Herényi Imre a darab rendezője A szolnoki Szigligeti Színházban ma este — hosszú idő után ismét — musicalt láthat a közönség. Nemes anyagú, gazdag társadalmi tnondanivalójú zfenés gzatírát. A francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja Voltaire „Candide — avagy az optimizmus” című szatirikus regénye a színpadi változat alapanyaga; a zene alkotója pedig Leonard Bernstein, akinek műveit — elsősorban a West Side Story-t —. karmesteri és zenepedagógusi munkásságát jól ismerik hazánkban is. Kerényi Imre, a szolnoki színház igazgatója, az előadás rendezője a „Candide” színpadi változatának keletkezéséről, eddigi „útjáról” beszél: — Középiskolai olvasmányainkból tudjuk: Voltaire kora egyik legjelentősebb gondolkodója — aki egyúttal mestere a gúnynak, a szatírának is — az európai szellemi, társadalmi életben felgyűlt visszásságokat könyörtelenül leplezte le műveiben. Bernstein, a sokoldalú, zseniális alkotó számára méltán volt nagy téma a „Candide”. A musical meglehetősen szentimentális hangvételű szövegkönyv alapján készült. A szentimentalizmus okozta elsősorban, hogy a darab megbukott a Broodway-n. Fiatal amerikai költők bevonásával hamarosan új, az elsőnél sokkal frissebb szellemű szövegkönyv készült, amelynek alapján aztán változó sikerű előadások születtek. A darab színházi éleFerencz Éva tünkben meglehetősen szokatlan módon jutott el Magyarországra. — A Candide játszási jogát a kaposvári és a szolnoki színház vásárolta meg. Kaposvárott decemberben volt a bemutató; mi a darab „kamarásított” változatát igyekszünk a színpadon megvalósítani. Így is nehéz feladat megoldására vállalkoztunk. A Candide két, jelentős énektudást igénylő női főszerepét vendégművészek. Ferencz Éva (Kunigunda) és Kishonti Ildikó (Félfenekű Hölgy) alakítják. Mindkettőjüket először láthatja a szolnoki közönség. Azazhogy .. . Ferencz Éva, aki Szolnokon született, 5—6 éves korában egy operett gyermekszereplőjeként már játszott a Szigligeti színpadán. Az elmúlt esztendőkben a rádió és a tévé jóvoltából kitűnő hangú, nagy érzékenységű népdalénekesként vált ismertté. 1977-ben — Kishonti Ildikó-Kishonti Ildikó val együtt — végzett a Színművészeti Főiskolán. — Mi történt azóta? — A főiskola után a szegedi színházban játszattam két operettben és két prózai darabban. Erre az évadra Békéscsabára szerződtem — a következőre még nincs szerződésem. Ne hasson kötelező udvariasságnak. így igaz: nagyon boldog voltam, amikor a szolnoki színház meghívott, mert olyan szerepet kaptam, amely énekesnek, színésznek egyaránt szép feladat. Kishonti Ildikó a főiskola után a filmgyárhoz szerződött. Eddigi pályája — ahogy mondja — „rém egyszerű”. — Jelenleg is a MAFILM- nél vagyok. Néhány kisebbnagyobb szerep után Szabó István Bizalom című készülő filmjében kaptam egy karakterfigurát; ez a film — úgy érzem — jelentős lépés lehet pályámon. A szolnoki szereplésről — a bemutató előtt — csak annyit; talán soha semmiért nem dolgoztam meg olyan keményen, mint ennek a szerepnek a minél Jobb megformálásáért. Amióta Kerényi Imre felhívott, hogy vállalnám-e a Szerepet — ez a munka tölti ki az életem. Ma este tehát „Candide”-bemutató a Szigligeti Színházban. A musical további főszerepeit Hollósj Frigyes. Ivánka Csaba (címszereplő), Galkó Balázs. Udvaros Dorottya és Újlaki Dénes alakítják. Sz. J. Derkovits Gyula emlékezete A tetőn a macska félelmetes árnya lopódzkodik az önfeledten tollászkodó veréb felé. A nyitott ablak párkányán végzés, rajta darabka szárazkenyér. Az ablak előtt álló férfi híreket olvas, s az őt figyelő nő arca eltorzul az aggódástól. Derkovits Gyula ebben az 1930-ban készült, a Végzés címet viselő festményében sűrítetten mutatja fel azt a szorongásokkal teli korszakot, amelyet a világgazdasági válság, az éhezés, a kilakoltatások és a fasizmus Európára vetődő árnyéka jelentett. Nincs ebben a festményben semmi elbeszélés, sem irodalmi, tulajdonképpen cselekvés sem. Csak ábrázolás. Az élőlényeknek és a tárgyaknak olyan, a létezés szükségszerűségeit felmutató, egymáshoz való viszonyát adja a festő, ami feszültté, gondolatokat szülővé és érzelmeket elindítóvá teszi a képet. Derkovits érett művészete általában egy-egy viszonylag egyszerű helyzetet, pillanatot ábrázol, ám azon belül a valóság lénveai sűrítését adja. A művész 85 éve, 1894. április 13-án született, és negyvenéves korában halt meg. Kényszerűen apja foglalkozását követve asztalosmesterséget tanult, majd önkéntesnek jelentkezett az első világháború frontjára, ahonnan hadirokkantként megbénult balkézzel, tüdőbajjal és csalódott. fáradt lélekkel tért vissza. 1916-ban Budapestre költözött és lényegében ettől az időtől kezdve foglalkozott rendszeresen a művészettel. Rendkívüli alkotó volt, eredendő tehetség, aki a különböző efeti tanfolyamokon és szabadiskolákban tanultak után hihetetlen szorgalommal és gyors előrehaladással sajátította el a festészet alapelemeit. Megismerte az izmusok magyarországi formáit s Kemstok átmeneti hatása után gyorsan megtalálta saját kifejező eszközeit. Egész emberi alapállása, sorsa érzékennyé tette a társadalmi valóság iránt. Mint a Kommunista Párt tagja, eszmeileg tudatosan és felkészülten járt a világban, festői tehet- - ségét ezáltal valósíthatta meg igazán korszakos művekben. Bizonyos polgári szakmai körökben elismerést szerzett művészetével, a hivatalos művészetpolitika minden lehetőségtől megfosztotta, művészetét nem értékelte. sőt elítélte. Derkovits állandó létbizonytalanságban, hihetetlenül fojtogató légkörben adott híradást a művészet nyelvén saját koráról. Szinte valószínűtlen, hogy olyan beteg és meggyötört testtel hogyan tudott naponta vászon elé ülni, és a külső elismerés értékvisszajelzése nélkül nagy művek egész sorát létrehozni. Derkovits Gyula marxista felkészültséggel és egészen rendkívüli emberi tapasztalattól tájékozódott a világban. Számára osztályának, a munkásosztálynak korszakos ábrázolása nem azt jelentette. hogy képein elgyötört, megnyomorított munkások rémlenek fel. Egy önarcképben, a befagyott ablak tábláján megvillanó szuronyban, az őrbódéban leselkedő fegyveresben éppúgy a korról szólt, mint a homokszállítók, a csónakosok vagy a hajókovács megfestésekor. Harangozó Márta Nemzedékek Önarckép Végzés Cirkuszpolka, üvegestánc, pontozó A KISZ Központi Művészegyüttes Szolnokon A világ szilnte minden táján tapsolhatott már a közönség a KISZ Központi Művészegyüttes műsorának. Huszonnyolc éve alakult meg az együttes, s azóta képviselik hazánkat a külföld pódiumain is. Az együttes közel ezer tagot , számlál kórusaiban, tánccsoportjaiban, zenekaraiban. Az egyik legnépszerűbb együttes a Rajkó zenekar. Háromhónapos szereplésről tért haza az Egyesült Államokból a közelmúltban. A sikeres turné műsorát mutatta be szerdán délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító Művelődési Házában. Viharos tempójú nyitó csárdással köszöntötték a zenészek és a táncosok a közönséget. Az első pillanattól izzó hangulatban éltek együtt az előadók a széksorokban ülőkkel. A közvetlen kontaktus kialakításában nagy szerepe volt Lukács Tibor vezető primásnak. Virtuóz, fergeteges játékával az együttes kiváló kíséretében olyan könnyedén szólaltatta meg a Monti csárdást, mintha az egyszerű „hegedűiskola” lenne. A tizenéves zenészekből álló Rajkó zenekar kimunkált, mély érzelmeket fakasztó muzsikával szólaltatta meg Liszt II. rapszódiáját és Brahms Magyar táncainak V., VI. tételét. A zenekar egyetlen női zenésze Katona Judit is megmutatta, hogy „leány a talpán”. Farkas Gyula: Csárdás rapszódiáját káprázatos magabiztossággal. technikával tolmácsolta az együttes élén. A műsorban a motívumként felvillanó rövid klarinét-, cimbalom- és csellószólók hangulatosan színezték a műveket. A Rajkó zenekar méltó partnere volt a tánccsoport. Könnyed, kiművelt mozgással adott ízelítőt a cigány, a széki és a magyar néptáncokból. Nagy sikert aratott a leányok üvegestánca, a fergeteges lendületű széki pontozó, és a mélykéréki tánc is. Vérpezsdítő kavalkáddá vált,a színpad, a cigánytánc bemutatásakor. A ráadásban a Cirkuszpolkának és a népszerű Pacsirtának tapsolhattak a nézők, akik elégedetten, felejthetetlen élménnyel gazdagodva búcsúztak az együttestől. — vfs — Felújítják a ténytti tájházat Felújítják és eredeti formájában állítják helyre a tényöi tájházat. A sokoróaljai községben négy évvel ezelőtt nyitották meg a tájházat egy 18. század végi zsellérházban. A nádtetős, vertfalú épületet azokkal az egyszerű, faragott parasztbútorokkal, dőri és bakonyi cserépedényekkel, fonott használati tárgyakkal és faszerszámokkal rendezték meg, amelyek a 18—19. század fordulóján szinte valamennyi környékbeli zsellérházban előfordultak. A nádas tetőszerkezet rekonstrukcióján már túl vannak. most állítják helyre a íüzelőberendezSsekeit a 18. századvégi állapotnak megfelelően. Sövényfonatú, sártapasztásos búboskemencét kap a tájház, amelyet másfélszáz évvel ezelőtt is a legolcsóbb tüzelőanyaggal, szalmával, rőzsével fűtöttek. Még a kuckót is az öregek és a gyerekek egykori kedvelt pihenőhelyét is rekontruálják. Az archaikus kemencét néprajzi leírások és az egykori tűzhely nyomai alapján építik meg.
