Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
1979. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tervezett 2500 helyett 3034 Marika ülőgarnitúra készült el tavaly a BUBIV 9-es gyáregységének jászárokszállási telepén. Az elképzelések szerint az idén a garnitúra továbbfejlesztett változatával is jelentkezik a gyár a piacon Minden iskolának vannak kiválóságai, akiktől a tanári kar sokat remél, s a későbbiekben is tudni szeretné, hogy mivé letd az egykori tehetséges diák. A kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet talán a többi intézménynél is szorosabb kapcsolatra törekszik a felnőtté serdült tanulókkal, ám az idő múltával a szálak csak el-elszakadoznak. — Éretségizett? Hol is dolgozik? — emlékeznek a régi arcokra az oktatók, a krónikás pedig elindul, hogy né- hányuktól feleletet kapjon a kérdésekre. Újra nekimegyek — Az abádszalóki Lenin Tsz tiszaderzsi kerületének körzeti szerelője vagyok — mutatkozik be a megtermett, testes férfi. Fekete Dániel kezdetben nem gépésznek, hanem erdésznek készült, a sors azonban úgy akarta, hogy a masinák, szerkezetek világában kell eltöltenie az életét. — Nem választottam rosz- szul, .megszerettem ezt is. Persze, sok lehetőségem nem volt, közepes bizonyítvánnyal gimnáziumra még csak nem is gondolhattam. — A szakmunkásképzőben viszont a jók között tartották számon. — Igen, ott végig jeles voltam, s az akkori „hetvenkettőből” egyedül nekem sikerült kitűnő minősítésű szakmunkásbizonyítványt szereznem. — Aztán hazajött a falujába. — Abádszalókra kötött a szerződés. Csakhogy itt nagyon keveselltem a pénzt, átmentem Tiszaderzsre, akkor még külön volt a két tsz ... — A továbbtanulásra mikor gondolt először? — Azonnal. Már a munkába lépés első óráiban úgy láttam, hogy a mai modem gépekhez csak úgy érthetek igazán, ha magasabb szintű ismereteket szerzek. Be is iratkoztam a középiskolába. Csakhogy közbeszólt az élet. Két osztályt még rendben befejeztem, de aztán jött a katonaság, később pedig úgy gondoltam, hogy a tanulás nagyon meggyengítené a fizetésemet. — Ismét a pénz ... — Nemcsak az. Az iskola rendkívül sok lemondással jár, és ráadásul az én munkám mellett, amely olyan, hogy betakarításkor szinte megállás nélkül menni kell, csaknem lehetetlen a könyvekre koncentrálni. — Akkor odalett a szép terv? — Azt nem mondanám. A több tudásról még most ( is álmodozom, a szaklapokat is olvasgatom. Fiatal vagyok, egy-két év múlva újra nekimegyek. Leszek én még gépész Tóth Lajos, a tiszaszőlősi Petőfi Termelőszövetkezet „személyzetise” más alkat, ö nemcsak tervezget, hanem amit elhatároz, azt véghez is viszi. — Törökszentmiklóson érettségiztem, Mezőtúron szereztem meg a szerviztechnikusi képesítést — röviden így foglalja össze a történteket. — A mostani munkája elég elég messzire van a gépektől. — Sajnos. Pedig és világ életemben rajongtam mindenért, ami mozgott. Kunhegyesre is azért iratkoztam be, bár ebben az is szerepet játszott, hogy az otthoni körülményeim — édesapám beteges volt — arra kényszerítettek, hogy minél előbb kereset után nézzek. No. így lett belőlem műhelyvezető Szőlősön. Időközben azonban megüresedett az a hely, ahol most vagyok, s a gazdaság vezetői engem kértek fel a tennivalók ellátására. — Egyből elvállalta? — Dehogy, hiszen említettem, hogy mindenem a gép. Sokat törtem én ezen a fejem, és csak azért válaszoltam igennel, mert úgy éreztem, hogy az üzem érdekei is így kívánják... S különben is, a továbbtanulók sorsáról is nekem kell gondoskodnom, s így legalább rajta lehetek, hogy a szerelők, a traktorosok, kombájnosok ismeretei se porosodjanak be. — A többieken tehát rajta tartja a szemét... — Én is szeretnék továbbtanulni, csak eddig mindig meggondoltam magam. — Nem olyan nehéz dió az. Másoknak is sikerült. — Rendben van. Leszek én még gépész, majd meglátja. Többre vágytam Lám, mi mindennel kell megküzdenie annak, aki többet, jobbat akar. — De megéri — állapítja meg Bottlik László. A kunhegyesi szakmunkásképző szakoktatója se gondolta ezelőtt tíz évvel, amikor megkapta a színjeles szakmunkásbizonyítványt, hogy tanárként kerül vissza egykori iskolájába. — Jó nagy kört írtam le. az biztos — neveti el magát a szőke férfi. — Dolgoztam a tsz-ben és a tanácson, megpróbálkoztam az áfésszel is. Kezdetben nekem is az lebegett a szemem előtt, hogy gyerünk, hajtani, kell a pénz. Aztán révbe értem: meglett a ház és a kocsi, a család se él rosszul. Kezdetben magam sem vettem észre, de ahogy egyre többet tudtam, úgy szélesedett a látóköröm, s még többre vágytam. — Pedig először azt hitte, hogy az érettségi a plafon. Igen, de rájöttem, hogv az csak egy átlagos műveltséget ad, s ha nem tartom a lépést, akkor az ott szerzett ismereteim egy része is elavul. A szakmai előrehaladáshoz pedig — úgy gondoltam — feltétlenül szükség van a technikusi vizsgára is. — Ekkor ismét a csúcson érezte magát. — Nem sokáig. Ahogy visszakerültem az intézetbe, rövidesen érezni kezdtem, hogy itt még többre van szükség. Beadtam a felvételi kérelmemet Miskolcra. a műszaki szakoktatói főiskolára. Ha minden jól megy, három év múlva műszaki tanár leszek. — Ez ismét sok lemondással jár. — Valóban, de nekem szerencsém van, a feleségem is iskolába jár. Igaz, keveset mehetünk szórakozóhelyre, kirándulni, de egy-egy jól sikerült vizsga számunkra most többet ér. — Vége lesz ennek valamikor? — Most úgy érzem, igen. Ám a mondás is azt tartja, hogy a jó pap is holtig tanul. Braun Ágoston Kölcsönösen előnyös Bedolgozók és bedolgoztatok Jászberényben Ülést tartott az SZMT elnöksége — A három gyerek közül a nagyobbik fiam tízesztendős, a kislányom most lesz kétéves. Rendben tartani őket, sok óra rámegy a napból, ezért előnyös nekem a bedolgozói munka. Itthon varrom a munkavédelmi kesztyűket, így gyerekeim nevelésére is jut idő. Megdolgozok a négyszáz pár kesztyűért, de megéri. Havi keresetem eléri a két és félezer forintot. Sápi Zoltánná a jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat bedolgozója. Lakásán a háziasszonyi teendők mellett kesztyűvarrással keres pénzt. Teljesítménybérért dolgozik saját varrógépén, keresete kiegészül azzal az összeggel, amit a vállalat gépkopás címén fizet. Palásti Ferencné 1967 óta áll bedolgozói munkaviszonyban a vállalattal, őt már a törzsgárdatagok között tartják számon. — Édesanyám ápolásra szoruló beteg, nem hagyhatom magára, én sem vállalhatok nehéz munkát, a csuklóim tönkrementek. Havonta ezerötszáz forintot keresek kesztyűvarrással, ennyit bírok teljesíteni, ez is nagy segítség, kiegészíthetem vasutas férjem keresetét. A vállalat elődje, a szociális foglalkoztató részleg 1962-ben alakult. A negyven csökkent munkaképességű, idős embert foglalkoztató csoport az évek során önálló tanácsi vállalattá fejlődött. Ma a százötven „üzemi” dolgozóval és kétszázhetven bedolgozóval évi 90 millió forint értéket termel. A bedolgozókról dr. Tóth József né, a vállalat munkaügyi csoportjának vezetője így beszél: — A vállalatunknál foglalkoztatott bedolgozók többgyermekes édesanyák vagy csökkent munkaképességűek. Munkát biztosítunk huszonkilenc olyan idős embernek is. aki nyugdíját akarja kiegészíteni. — Tapasztalataink? A bedolgozói rendszer bevált. Sok olyan ember vállalhat így munkát, aki az otthoni körülmények vagy egészségi állapota miatt nem tudna a munkahelyre bejárni annak ellenére, hogy a keresetre szüksége van. Előnye az is a bedolgozói munkának — különösen a kisgyermekes édesanyák esetében —, hogy csökkenti a bölcsődei és óvodai zsúfoltságot. Természetesen a vállalatnak is előnyös ez a munkakapcsolat. Feladatainkat már évek óta azzal a meggyőződéssel határoztuk meg, hogy azok megvalósításánál, az éves terv teljesítésénél számíthatunk a bedolgozók szorgos, becsületes munkájára. Ezért is örülünk a Munkaügyi Minisztérium a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben kiadott rendelkezésének. A rendelet amellett, hogy egyértelműen szabályozza a munkavállaló jogait és kötelességeit, olyan kedvezményeket biztosít, hogy a bedolgozó — ha előző évi keresete eléri a hatezer forintot — tizenkét napi alapszabadságra jogosult. I. A. Tegnap délelőtt tartotta so- ronkövetkező ülését a Szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsa elnöksége, amelyen részt vett dr. Illés László, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának helyettes vezetője és Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Áz elnökség először személyi kérdésekről tárgyalt, majd meghallgatta a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának jelentését a közszolgálati szervek dolgozóinak körében végzett érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenység főbb tapasztalatairól, a további feladatokról. Jelentést hallgatott meg a testület a munkáslakásépítési akció megyei helyzetének főbb tapasztalatairól is, majd tárgyalt a dolgozók üdültetésének megyei tapasztalatairól, határozott ezzel kapcsolatban a további tennivalókról, ezután egyéb előterjesztésekben döntött. Nők a gépek mellett Gyermekgondozási segély, kismamaszalag, egyműszakos beosztás, munkaidő-kedvezrrlény és... - nehogy túl szép legyen a menyasszony: - 12 ezernél is több gyermek a bölcsődékben, mint az eredetileg tervezett férőhely; 34 ezer állami gondozott; s bár minden száz aktív kereső nő közül 62 a fizikai foglalkozású, csak 11,1 százalékuk szakmunkás. Ezek a tények, a valóság egy-egy darabjának metszeteként magukban hordják a rész és egész közös jellemzőit. A tudományos szocializmus a nőkérdést a társadalom általános törvényszerűségeivel együtt vizsgálja; a nők helyzete sem függetleníthető a gazdaság, a társadalom egészének helyzetétől. arányok, kérdőjelekkel Hazánk népességének 51,5 százaléka nő, ezer férfire 1978-ban 1061 nő jutott. A „gyengébb” nem” 55,7 százaléka van munkavállalási korban, ténylegesen aktív kereső minden száz nő közül 37. Száz aktív kereső nőből mindössze három műszaki foglalkozású, 29 betanított munkával, 21 pedig segédmunkával keresi meg kenyerét. Az aktív kereső nők ötven százaléka munkás, ám közvetlen termelésirányító csupán 0,6 százalékuk, arányuk a férfiakénál ötször kevesebb. Még kedvezőtlenebb az arány a szövetkezeti parasztságnál, ahol nyolc férfi után következhet egy nő a közvetlen termelésirányítók sorában. Tíz megkérdezett közül tízen vágják rá gondolkodás nélkül, hogy a nők foglalkoztatásának fő területe a könnyű ipar. Tévedés! A nehéziparban több lány, asszony dolgozik, mint a könnyűnek nevezett, s valójában korántsem könnyű iparokban. Még a kohászatban is 18 ezer fölött van a fizikai foglalkozású nők száma. Legtöbben egyébként — 90,5 ezren — az élelmiszer- iparban találhatók arányát tekintve viszont a kézmű- és háziipar vezet, a nők 90 százalékos részesedésével. Még ott is, ahol jelenlétük a legszerényebb, a szénbányászatban, minden száz foglalkoztatottból 15 a nő, a fizikaiakból pedig 11. B Hódítanak asszonyaink így is, úgy is. Szíveket és munkahelyeket. Az iparban dolgozók 35 százaléka volt nő 1960-ban, 1978-ban részesedésük már 44,6 százalék. Az a kérdés: ilyen iramban javultak-e a gondoskodás, a törődés szellemi, tárgyi feltételei is? Hiszen csak az iparban 768 ezer a napról napra munkába álló lányok, asszonyok létszáma. Ügy vásárolhatnak, közlekedhetnek, helyezhetik el a gyermekeket. vehetik igénybe a szolgáltatásokat, ahogy az számukra — s munkájuk minél jobb ellátása érdekében — a legkedvezőbb lenne? A kérdés szónoki, mert hiszen a tapasztalatok figyelmeztetnek: rengeteg még a tennivaló. 800 forinttal kevesebb Ezer kockából biztató mozaikkép rakható össze: 1960 és 1978 között a textiliparban négyszeresére nőtt a kezelők fizikai igénybevételét jelentősen mérséklő automata szövőgépek aránya. Nagy iramban bővültek a gyermekintézmények, a korábbinál jóval magasabb színvonalú a vállalati szociális gondoskodás. A gépiparban a férfi szakmunkások átlagos havi bére ma is nyolcszáz forinttal magasabb, mint a nőké. Nem feledkezünk el a képzettségben, begyakorlottságban stb. mutatkozó eltérésről; de vajon indokolt-e ekkora különbség? És indokolt-e a gyógyszeriparban, ahol ezer forint a keresetkülönbség a férfi szakmunkások javára, vagy az olyan, nőinek tartott területen, mint a kötszö- vőipar, ahol 1100! Ez utóbbinál a különbség megmarad a betanított munkásoknál is. A segédmunkásoknál is jelentős a különbség: 700 forint — természetesen — a férfiak javára. Közös kötelesség Kilenc esztendeje, 1970. február 18-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről és a további feladatokról, Ebben a dokumentumban olvashatjuk: „Figyelembe kell venni, hogy a társadalmi és gazdasági élet fejlődése, valamint a nőkérdésben meglevő problémák és ellentmondások jellege elsősorban helyi intézkedéseket követel. A központi döntések csak könnyíthetik, de nem pótolhatják a nők érdekében teendő helyi állásfoglalásokat, intézkedéseket. A pxxldti- kai, gazdasági feladatok nagyfokú önállóságot, szélesebb alapokra helyezett politikai és gazdasági tevékenységet igényelnek”. M. O. Az idén 80 ezer négyzetméter kerítésnek való drótfonatot készít Törökszentmiklóson a Vasipari Vállalót üzemében Dankó Andrásné, Pa nykai Ottóné és Molnár Ferencné A jó pap holtig tanul Mások se adják alább
