Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 27. a szamok/ Fazekas Magdolna Galériában festőművész kiállítása A Szolnoki Galériában vasárnap dr. Selmeczi László, a Damjanich János Múzeum igazgatója nyitotta meg Fazekas Magdolna festőművész gyűjteményes kiállítását. A megnyitón ott volt Andrikó Miklós, • az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára. Fazékas Magdolna a kiállítás anyagát két évtized munkáiból válogatta. Portréi, tájképei tanúskodnak művészi pályája indulásáról, fejlődéséről, mintegy összegzést adnak a szolnoki művésztelepen töltött időszakról. A megnyitón fellépett a szolnoki fúvósötös. A kiállítás négy héten keresztül várja a látogatókat. Három vetélkedő Szolnoki, jászapáti és törökszentmiklósi sikerek A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Munkaügyi Minisztérium „Rügyfakadás” címmel politikai vetélkedőt hirdetett az ország szakmunkástanulói részére. A vetélkedő célja, hogy a szakmunkástanulók felkutassák és megismerjék lakóhelyük tanácsköztársasági emlékeit, a korabeli művészeti alkotásokat, s képet adjanak arról, hogy napjainkban hogyan élnek tovább az első magyar- országi munkáshatalom eszméi. Az iskolai vetélkedők után, vasárnap öt megye szakmunkásképző intézeteinek csapatai mérték össze tudásukat Szolnokon a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben megrendezett területi döntőn. A vetélkedőn részt vevő 21 csapat jó felkészültségről tett tanúságot. Bár a kérdések — mint hasonló vetélkedőkön annyiszor — most is főleg a versenyzők lexikális tudását kérték számon, izgalmas versengésnek, mindvégig szoros küzdelemnek lehettünk tanúi. Az országos döntőre végül is a „házigazda” szolnoki 605-ös számú és az orosházi 612-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet csapata jutott. Ugyancsak diákok vetélkedtek vasárnap a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában a középiskolák történelmi tanulmányi versenyének megyei döntőjén. A feladatokon ötven 3—4. osztályos gimnazista, illetve szakközépiskolás törte a fejét. A gimnáziumok 3. osztályosai közül Sándor József, a jászapáti Mészáros Lőrinc, a 4. osztályosok közül pedig Polgár Éva, a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium tanulója bizonyult a legjobbnak. A szakközépiskolások versenyének győztese Oláh László, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskola illetve Nagy Ilona, a szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola diákja lett. A csapatversenyből is ez utóbbi iskola és a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium került ki győztesként. A KISZ szolnoki járási bizottsága és a Héki Állami Gazdaság Angela Davis KISZ-alapszervezete rendezésében bonyolították le szombaton a Dicsőséges 133 nap című vetélkedőt, amelyen tíz. az elődöntőben jól szerepelt KISZ-bizottság, alapszervezet négytagú csapata vett részt. A jól szervezett, ám még; is marathoni hosszúságú vetélkedőt a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium KISZ- alapszervezete és az Állami Építőipari Vállalat KISZ-bi- zottsága előtt a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság csapata nyerte meg. A jó igyekezettel szervezett szellemi vetélkedő minden vonatkozásban igen hasznos volt. A résztvevő csapatokat, ha nagyon felületesen is, mégis a témakör jobb megismerésére késztette, a közművelődés didaktikai kérdéseivel foglalkozókat pedig elgondolkoztatta: mennyire csupán a lexikális ismeretek megszerzésére törekszenek — általában — a vetélkedők. A témakör kérdéseinek összeállítói akaratlanul is tesztlapokat készítettek — tehát nem szokványos vetélkedőkre törekedtek — amelyek révén kiderült, hogy a történelmi ösz- szefüggéseket, a kor irodalmi, művészeti vetületét mennyire felszínesen ismerik a tizen- és huszonévesek. Bizonyította ez a rendezvény is, hogy milyen szűkkörűek mindazok az ismeretek, amelyeket egy- egy művészeti ágban — képzőművészet, film stb. — az általános és a középiskola nyújt tanulói számára. Mindezek az ismeretek persze a közművelődés keretein belül is megszerezhetők, ám a felszínre került hiányosságok a közművelődés fehér foltjairól adnak jelzést. Elgondolkodtató, hogy a Magyar Tanácsköztársaság és az ellenforradalmi korszak filmművészetbeli vetülete — köztük jó néhány kimagasló film — teljesen ismeretlen a versenyző fiatalok előtt. A gyengébben szerepelt csapatok teljesítményéből arra következtethetünk, hogy lakóhelyük, intézményük, üzemük szakképzett népművelőitől csak nagyon szerény, vagy semmilyen módszertani segítséget nem kaptak. T. E.—. T. L. Március 27. Színházi világnap Ma — a színházi világnapon — a hagyományokhoz híven ismét rendhagyó módon kezdődnek a színházi előadások: mielőtt felgördül a függöny, felolvassák a hagyományos üzenetet, amellyel a hazai színházakban, az idén Boldizsár Iván József Attila- és Állami-díjas író köszönti a társulatok tagjait és a közönséget. A Nemzetközi Színházi Intézet végrehajtó bizottságának és 1975. évi XVII. kongresszusának határozata alapján tavaly óta világszerte, minden országban nemzeti üzenettel köszöntik a színházi világnapot. Magyar rendező Jerevánban Jereváni vendégszereplésre indult vasárnap Meczner János, a győri Kisfaludy Színház főrendezője, aki Füst Milán: IV. Henrik király című drámáját rendezi a jereváni színházban. Elutazása előtt elmondta, hogy tavasz- szal magyar drámai fesztivált tartanak a Szovjetunióban, s több rendezőt kértek fel arra, hogy működjenek közre a magyar drámairodalom reprezentatív alkotásainak színrevitelében. Döntött a Mubtanács Tizennégy klub „kiváló” A Szonok megyében működő közel kétszáz ifjúsági klub közül csaknem öfven nevezett be tavaly a „kiváló ifjúsági klub pályázatra”, s ezzel együtt az „Egy az utunk” elnevezésű pályázatra. A KISZ járási és városi bizottságai, a járási hivatalok és a városi tanácsok javallatai, valamint a megyei művelődési és ifjúsági központ elemzései alapján a megyei ifjúsági klubtanács 14 ifjúsági klubnak Ítélte oda a „kiváló címet. További tizenhárom ifjúsági közösség kapott dicséretet. A kitüntetéseket vasárnap délelőtt a szolnoki Komarov teremben adták át. A mezőtúri „Fiatal Utazók Klubja” és a törökszentmiklósi „Che Guevara" klub az országos elismerést jelentő „aranykoszorús” cimet is elnyerte. A mindenkori klubpályázatok célja: ösztönzést adni, keretet biztosítani az ifjúsági klubók rendszeres működéséhez, munkájuk elmélyítéséhez, tartalmasabbá tételéhez. A pályázatra nevezett klubok munkáját fokozott figyelem kíséri, módszertani „újításaik” tehát viszonylag gyorsan terjedhetnek el. Egyszóval: ezeknek a kluboknak kellene betölteniük a „katalizátor” szerepét is. Néhány klubban valóban születtek — és el is terjedtek — új ötleAz első szó, amit a megtanult betűkből összerakott, az volt, hogy „tanítónéni”. Pár évvel később a kérdésre — „Mi leszel, ha nagy leszel?”, — azt válaszolta, tanítónő. A Lehel Vezér Gimnáziumban is olyan szorgalommal kezdte a tanulást, hogy érettségi után a Tanítóképző Főiskolán folytathassa. Az idén a gimnázium 3. osztályában mégis bejelentette : abbahagyja. Könnyes szemmel — mint aki dédelgetett álmaitól búcsúzik — panaszolta, nem tanulhat tovább, öccse és a maga megélhetéséről kell gondoskodni, munkát vállal. * * * Jászjákóhalmán a Forgács családot úgy ismerték, hogy dolgos szülők, szorgalmas gyerekek. Forgács Kálmán — az édesapa — a „Jövő” asztalos Szövetkezet jászjákóhal- mi telepén dolgozott, öt évvel ezelőtt az édesanya is ott vállalt munkát. Lányuk, Irénke az általános iskola elvégzése után Jászberényben, a Lehel Vezér Gimnáziumban folytatta a tanulást. Szorgalmával egyre közelebb került ahhoz, hogy dédélge- tett álma, a pedagógusi pálya elérhető közelségbe kerüljön. Úgy látszott, minden megy a maga rendjén, senki nem sejtette a közelgő tragédiát. Irénke alig múlt 16 éves, öcs- cse 13, amikor édesapjukat súlyos betegség támadta meg. A bajt gyász követte, az idén januárban meghalt az édesanyjuk. * * * A szomorú esemény utáni napokat Izsó Gyuláné, a Lehel Gimnázium igazgatónője idézi fel. — Bennünket is lesújtott Forgácsék tragédiája, aggódtunk írónkéért, mert láttuk, mennyire megtörte édesanyja halála. A kislány annak idején is eléggé zaklatott lelkiállapotban került hozzánk, akkor a szülők közötti egyetértés hiánya viselte meg idegeit. Jót tett neki a kollégiumban eltöltött év, megnyugodott, szorgalmasan tanult, minden jel arra mutatott, hogy valóban pedagógus lesz tek, tevékenységük serkentőleg hatott a többi közösség munkájára. Általában a lezárult klubpályázat betöltötte szerepét, ám — ne hasson ünneprontásnak — bizonyos jelek arra is utalnak, hogy a pályázati rendszer nem mindenben és mindenhol segíti a klubélet kibontakozását. Paradox módon éppen azok a kezdő, pályázatra még nem nevezett klubok esnek ki a megyei, járási, városi közművelődési intézmények és a KISZ látóköréből, amelyeknek talán a legnagyobb szükségük volna a figyelemre, a segítségre. Ugyanakkor a pályázatra benevezett klubok nagyobb fele sem végez folyamatosan „minőségi” munkát — ez kiderült vasárnap a pályázat összegző értékeléséből is. Sőt: a „kiváló” illetve „dicséretes” tevékenységet végző klubok között is van néhány, amely mintegy előlegnek tekintheti a tegnapelőtt kapott címet. Mindent összevetve tehát meglehetősen kevés a folyamatosan, színvonalasan működő ifjúsági klub megyénkben. Örvendetes viszont, hogy a korábbi években „klubtálán” járásokból — a tiszafürediből és a kunszentmártoniból — is értek el eredményt a klubok, továbbá több községi és üzemi ifjúsági klub működött — nemcsak a pályázat értékmérői szerint — eredményesen. — szj — belőle. Azután a gyászhír, azt hittem megszakad a szívem, amikor Irénke a vállamra borulva zokogta, hogy árván maradtak, nem tanulhat tovább, általános iskolás öccse és a maga kenyerét kell ezután megkeresni. Természetesen nem hagyjuk magukra a gyerekeket, keressük a lehetőségét annak, hogy Irénke és az öccse tanuljon, és remélem, ebben segítségükre lesznek mások is. * * » A „Jövő” Asztalos Szövetkezet vezetői a jászjákóhalmi telephely jelentéséből és a gimnázium leveléből értesültek a halálesetről. Az iskola vezetője megírta, milyen helyzetbe került a két Forgács-gyerek, és kérte a szövetkezetét; segítsen rajtuk. A szövetkezet budapesti központjából a választ személyesen hozta el a szövetkezet elnöke, Fürst Sándor és Budai Richárdné, főkönyvelő. Együttérző, meleg szavakkal igyekeztek vigasztalni gyászában a kislányt és gyors intézkedéssel levenni válláról az anyagi gondokat. A szövetkezet segélyt utalt ki a gyerekeknek és biztatták Irénkét, hogy ne mondjon le korábbi száándékáról, tanuljon tovább. Megígérték: a szövetkezet is támogatja, rendkívüli, vagy havonkénti folyósított segéllyel. * * * Két hónappal a ' gyászos esemény után Forgács Irénke szája szögletében már néha megjelenik egy-egy röpke mosoly. így emlékszik arra a találkozásra. — Akkor jött Fürst Sándor bácsi, amikor azt hittem, hogy mindennek vége. Tudom, anyukánk hiányát semmi sem tudja pótolni, de már nem látom olyan reménytelennek sorsunkat. Ha valóra válik az álmom, és pedagógus leszek, úgy hiszem, a gyásszal együtt is legszebb, legtanulságosabb történet, amit a gyerekeknek elmondhatok majd a „Jövő” Asztalos Szövetkezet embersége lesz. — illés — Irénke nem hagyja abba a tanulást (3 R/\P|Q hí illán ihasszái i Önarckép, befejezetlen Bő három hónapja, hogy furcsa érzéseket keltett az önarckép, befejezetlen című műsor, amelyben Nagy Anna színésznő vallott életéről, pályájáról. Az akkori vegyes benyomások miatt várta e sorok írója is az ismétlést. Nos, a vasárnap délelőtt — amikor újra hallhattuk a műsort — sem tisztázta a korábbi kételyeket. Mert jóllehet sokat megtudtunk Nagy Annáról, ma sem tudjuk, menynyire van igaza abban ahogyan foglalkozásáról szól. s amilyen belenyugvóan. szinte a maga akaratából távolodik a pályától. Angyalföldről indult, jó kedélyű, eleven gyerek volt. Szerény családi körülmények között, de boldogan nevelkedett, mint ahogyan nagy örömmel végezte a főiskolát is. Sikeresen kezdődött színészi pályája azonban az utóbbi években zátonyra futott, ő maga pedig, mint mondja is magáról. ..konok, összeférhetetlen, zárkózott” lett. „Fanatikus hitem volt”, mondja induló éveiről a műsorban két alkalommal is, de hozzáteszi, hogy most már fontosabbnak tartja személyes nyugalmát annál, hogy megbirkózzék a színészi érvényesülés sokszor gyarló gondjaival. Már-már úgy tűnik, egy jogosan sértődött, ténylegesen megbántott alkotó ember áll előttünk, aki úgynevezett „nehéz embernek” is tartja magát. A beszélgetés második felében azonban —a riporter Kolo- zsi Béla és a szerkesztő, László György problémaérzé- kenv gondosságának köszönhető, hogy nem elégszenek meg felszínes magyarázatokkal — már megzavarja a hallgatót a felismerés, hogy a színésznő végül is elfogadja jelenlegi helyzetét. „Hálás vagyok életemnek” — mondja. Mondatai jólfésültek, indulatoktól mentesek, nincs benne harag. Találkoztunk-e már olyan „nehéz emberrel”, akit nem fűt a hit, az építeni szándékozó becsvágy? S bár már nem kezdő, még a negyvenen innen van! Vagy valami távolabbi cél érdekében viseli ezt a — mint ő maga is mondja — rajta is múló hallgatást? Afféle stratégiai meggondolásból? A műsor semmi ilyenről nem szólt. annyit említett csupán, hogy „hiánv- zik a munka az életemből”, különben „kívülállónak” tartja magát. Végül megtudhattuk. hogv jelenleg is a Madách Színház, tagja. ahol azonban már négy éve nem kap szerepet. Furcsa különállás az övé. A műsor készítői nem vállalkoztak arra. hogy akár a kérdések megfogalmazásával is véleményt alkossanak: monológgá, önarcképpé sűrítették a beszélgetést. Ebből az önarcképből valami jelentős dolog hiányzik. S az ismétlést hallgatva úgy érezhettük, ez a valami lehet, lehetne a kulcsa annak, hogy Nagy Anna sorsát, személyiségét lehetséges egészében megismerhessük. — sh — Díszkút és emlékmű __Űj _ képzőművészeti alkotásokkal gazdagodik Vas megye. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus a napokban zsűrizte Cs. Kovács László szobrászművész díszkút j át. amelyet a 700 éves fennállását augusztusban ünneplő egykori megyeszékhely. Vasvár egyik terén állítanak fel. Készül a szép fekvésű nagyközség jubileumára egy emlékmű is, amelyet a helyi születésű Marosits István szobrászművész készít,
