Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
1979. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ésszerű ötlettel évente mintegy negyedmillió forintot takarít meg a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatának kisújszállási gyára. Az esőcsatorna darabolásához nemrég még 400 milliméter átmérőjű vágókorongot használtak, amelyből naponta 10-15 kopott el. Egy ötlet nyomán a vágókorongot 500 milliméteresre cserélték, amely a nagyobb kerületi sebesség révén növelte a termelékenységet, s ugyanakkor gazdaságosabbnak is bizonyult, hisz egy műszakban mindössze három-négy darab használódik el Népfront-vezetők továbbképzése A Hazafias Népfront megyei elnöksége szervezésében tegnap délelőtt kezdődött Szolnokon a népfrontvezetők továbbképző tanfolyama. Március 12-től 14-ig a városi, a nagyközségi és a községi titkárok ismereteit frissítik és bővítik. Gál Gyula, az MSZMP KB politikai munkatársa a párt gazdaságpolitikájáról és a népfrontmozgalom ezzel kapcsolatos feladatairól tart előadást; Sebestyén Nándorné, a Béke Világtanács alelnöke pedig a IX. magyar békekongresz- szus állásfoglalását ismerteti. Szó lesz a népfrontbizottságok gazdálkodási tapasztalatairól, a közművelődési programok összehangolásának szükségességéről, valamint az információ jelentőségéről, szerepéről. A körzeti titkárok március I5-én kezdődő tanfolyamán az előadások elsősorban a népfrontmunka gyakorlati tapasztalatairól szólnak. A továbbképzés résztvevői az előadások után konzultációkon összegezik a hallottakat. Kádár János fogadta Lékai László bíborost Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja az Országházban fogadta Lékai László bíborost, esztergomi érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét. A szívélyes légkörű találkozón eszmecserét folytattak a különböző világnézetű embereket egyaránt érintő leülés belpolitikai kérdésekről. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Észt elűadók a megyében A megyei pártbizottság vendégeként tegnap az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságból Szolnokra érkezett Kalev Tammistu, a történelemtudományok kandidátusa, a Kommuniszt Esztonyije című folyóirat főszerkesztője és Gross Heikki, a pajdei járási pártbizottság titkára. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője fogadta. Az észt előadókat délután fogadta Szűcs János a megyei pártbizottság titkára és tájékoztatta őket a megye politikai, gazdasági és társadalmi életéről. A vendégek egy hetet töltenek megyénkben, több településen tesznek látogatást és tartanak előadást. Reflektorfényben Falugyűlés Nagyréven Délután öt óra. Kihalt a falu. Az utcákon egyetlen ember sem jár, zárva az ABC, az eszpresszó. Mintha már nfjndenki az igazak á|mát aludná. Lehetséges, hogy itt, Nagyréven egy óra múlva falugyűlés lesz? Húszezren a körön kívül Érdektelenség lenne? Este hat óra! Az elhanyagolt művelődési ház nagytermébe egymás után érkeznek a község lakói, többségében idősebbek, de jönnek fiatalok is. Amikor Papp Károly, a tiszakürti-tiszaino- kai-nagyrévi Közös Községi Tanács elnöke hozzákezd beszámolójához, már csaknem kétszázan ülnek a teremben. Figyelmesen hallgatják a résztvevők az adatokat: a vízmű terve csak az idén készül el, mert a tervezők tavaly nem tudták elkészíteni a 300 ezer forint értékű munkát, elkészült viszont az öregek napközi otthona. Különösen nagy csend kíséri a beszámolónak azon részét, amely arról szól, hogy a közös községi tanács ülésein a tanácstagoknak mindössze 62 százaléka vesz részt rendszeresen. De a nagyré- viek közül még ennél is kevesebben, itt az arány ötvenhat százalék. Pedig nem kisebb jelentőségű témákról volt ott szó. mint a költségvetés felhasználása. a megvalósítandó fejlesztések, a községek munkaerő-gazdálkodásának javítása, a közérdekű bejelentések intézése, a közrend, közbiztonság helyzete és így tovább. Miért ez az érdektelenség? Talán a lakosságtól nem kapják meg a támogatást, ami munkájukhoz kellene, közömbösek lennének az emberek a falujuk sorsa, jövője iránt? Látszólag ezt mutatja az is, hogy a járás községei közül itt végezték a legkevesebb társadalmi munkát. Mennyit? Azzal a beszámoló ad,ós marad. És sajnos. később sem szól róla senki. Mint ahogyan azt sem közük a tanács vezetői, hogy az idén milyen munkához számítanak a lakosság segítségére, a falu fejlesztése, szépítése, gazdagítása érdekében. Nos, ha ez nem is hangzik el, a falugyűlés résztvevői közül többen annál önérzetesebben r— és joggal — bírálóbban teszik szóvá: több lenne a községben a társadalmi munka értéke, ha végre valaki megmondaná, mit csináljanak. Ha a gulya reggelente az úton ballagna a legelőre, nem a járdákon, a házelői kiskerteken taposva. „Hogy legyen így kedve az embernek virágo- sítani az utcákat, ha egyesek semmibe veszik mások munkáját, igyekezetét?” Az egyik fiatalember azt is kimondja: „Minket, fiatalokat még senki nem hívott társadalmi munkára, pedig mennénk szívesen!” Ugyanaz a fiatalember mondja azt is: „Nincs sportolási, kulturálódási lehetőség a községben. Itt van ez a művelődési ház, állásában tönkre megy, csak gyűléseket tartanak benne. Miért veszi fel az igazgató a fizetését, ha egyszer a művelődési ház mindig zárva van?” A jelenlevő téeszelnöknek is a figyelmébe ajánlják többen: — A téesz gépei, ahogy keresztül járnak a kövesúton, összetörik a járdát, bokáig járnak az iskolás gyerekek a sárban. — Jó lenne, ha jobban odafigyelnének. Hiába söpörjük le este a járdát, reggelre mindig csupa szalma. Valaki titokban hordja a szalmát a téeszből. Egy idős ember (a gyűlés után többen a fülem hallatára megdicsérték érte) nagy gondot tesz szóvá: — A lakosság egyharma- da öreg. Nincs két ember, aki, ha meghalunk, megássa a sírunkat. Ha meg sikerül a téeszből embert szerezni, ezerkétszáz forintot kér érte meg öt vagy tíz liter bort. Épül a vízmű, de mennvibe Kerül? Legtöbben viszont arról szólnak, hogy: —• Jó, jó, azt mondják, épül a vízmű, de mennyibe fog kerülni, és főként meííy- nyit kell fizetni a lakosságnak? Sok itj; az öreg, akiknek kevés a nyugdíjuk. Feltűnik, hogy az első sorban ülő ősz hajú férfi minden egyes felszólalás után, od,asúg valamit az elnöki asztalnál ülő Papp Károly- nak. aki végül is nem bírja „cérnával” és felkiált: „Ne nekem mondd. Arany elvtárs, hanem a választópolgároknak!” Kérdem az előttem ülő asszonyoktól: — Ki ez az Arany elvtárs? Visszasúgnak: „A tanácsi kirendeltség vezetője.” Nos, a kapacitálásra az illető feláll, de bizony nem tud megnyugtató választ adni a lakosság problémáira. Holott elsősorban az ő dolga lenne, hogy minden rendben menjen a községben: tudják az emberek. hová menjenek társadalmi munkára. a művelődési ház se legyen a semmié, hogy a temetkezési vállalat segítsen az öregek nagy gondján. A vízmű ügyében sem hangzik el megnyugtató válasz. de ez érthető is: amíg a terv nem készül el, botorság lenne bármilyen árról beszélni. flz irányításon kell javítani Másfél óra telik el, és az ember rájön a nagy igazságra : nem igaz, hogy a nagyrévieket nem érdekli saját falujuk' sorsa. Nem igaz, hogy közömbösek lakják ezt a folyóvízölelte települést. Csak ahogyan Barta Mihály téeszelnök is mondja: .„Javítani kell a község irányításán. jobban kell együtt dolgoznia a közösség érdekében a tanácsnak, a tanácstagoknak, a népfront aktíváinak, a községi pártszervezet tagjainak”. A 15 és 30 év közötti Szolnok megyei fiatalok egyhar- mada rendszeresen, fele alkalomszerűen, húsz százaléka nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem veszi igénybe a köz- művelődési lehetőségeket — állapították meg a megyei tanács közművelődési bizottságának tegnapi, szolnoki ülésén. Ezek az arányok a 6—8 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva kis mértékű javulást jeleznek, de egyötödnyi — mintegy 20 ezer — fiatal még teljesen hiányzik a közművelődés hatásköréből. Ezen fehér folt eltüntetése annál is inkább sürgetőbb, mert a fiatalok jelenléte a megye gazdasági-társadalmi Az idén mintegy 140 ezer tonnával több benzint és csaknem 100 ezer tonnával több gázolajat hoz forgalomba az ÁFOR, mint tavaly — jelentette be Ternyák Benő igazgató a vállalat tegnapi sajtótájékoztatóján, majd részletesen kitért a gazdaságosabb felhasználásuk lehetőségére, módszereire. A Magyar Autóklubbal végzett közös vizsgálat alánján felhívják az autósok figyelmét arra, hogy a gyorshajtást pénztárcájuk erősen megsínyli, például a 125 kilométeres sebességet alapul véve a 15 százalékos időnyeéletében egyre meghatározóbb. Az összlakosság 45 százaléka nem éri el a harmincadik életévét, és az 1990-ig tartó időszakban a munkaerő fő forrása a munkaképes korba lépő ifjúság lesz, a VI. ötéves tervben például 22 ezren állnak munkába. Az új kezdeményezések első számú kísérleti’ műhelye — mint ezt meghatározták — az újjászervezett megyei művelődési és ifjúsági központ lesz. A központ gyűjti majd össze és dolgozza fel az ifjúság kulturális nevelésének tapasztalatait, segíti a megye közművelődési intézményeinek hálózatát a színvonalasabb, hatékonyabb munkában. reség 40 százalékkal több üzemanyag-fogyasztással jár. Az értékes energiahordozók megtakarítására különösen nagy lehetőséget ad a fáradtolaj összegyűjtése és felhasználása. Évente 30—35 ezer tonna fáradtolajat lehetne összegyűjteni, amelynek feldolgozása háromnégymillió dollár értékű megtakarítást eredményezne a népgazdaságnak. A gazdaságosság és az ellátás javítását célozza az ÁFOR-nak az a terve is, amely szerint az idén csaknem kétszeresére bővítik az önkiszolgáló töltőállomások hálózatát. Ha elromlik a fejőgép Hogy egy mezőgazdasági kisgép javításából — különösen, ha garanciális — mekkora bonyodalom származhat, arra Gőz Sándorné tiszafüredi lakos a tanú. Még tavaly szeptember 18- án vásárolt a helybeli vas- és edényboltban egy NDK típusú kannás fejőgéppt 9 ezer 730 forintért. A nem olcsó masinához egy német és egy magyar nyelvű kezelési szerelési utasítást tartalmazó tájékoztatót mellékeltek. Jótállási papírt azonban nem, ami ekkor Gőznének fel sem tűnt. Pedig erre a papírra, mint később kiderült. égetően szüksége lett volna, ugyanis ezen tüntették fel a garanciális javítást végző vállalat nevét. Az ügyes kis masina december derekán elromlott. A panaszos első útja a vas- és edényboltba vezetett, mert bizonyos volt benne, hogy sürgősen megjavítják a garanciális fejőgépet. Itt azonban nem tudtak pontos címet közölni, ahol a javítást elvégeznék, illetve a szolnoki MEZŐGÉP-et ajánlották, akik postafordultával udvariasan válaszoltak: nem hozzájuk tartozik a kérés. A vasboltban újabb cédula, a szolnoki AGROKER címével, hiszen a bolt onnan kapta a gépet. Ide Gőzné január elején ajánlott levelet írt. de február 23-ig választ se kapott. Végső elkeseredésében útja a helybeli szerkesztőségbe vezetett, ahol elpanaszolta: van egy drága, elromlott, garanciális mezőgazdasági kisgépe — de javítani senki sem akarja. Hajdú-Bihar megyéből már lett volna vállalkozó szövetkezet, de miután látták a hibát, valószínűnek tartották, hogy ki kell cserélni a gépet egy újra, tehát hozzá sem nyúltak. A hosszúra nyúlt panaszt legutóbb a szolnoki AGROKER irodaházában próbálták kibogozni. Előkerült az elveszettnek hitt. hozzájuk írott, ajánlott levél, amelyet iktattak az illetékesek, de senki sem válaszolt rá. Stigler Károly igazgató ezek -után azonnal intézkedett és félórával később útnak indítottak Tiszafüredre egy azonos típusú új fejőgépet, szerelővel együtt, és kicserélték d hibás készüléket. Az ügy végül is happy enddel zárult. Csak egy kicsit sok a „ha”. Mert ka garanciális papírt kap a vásárló, ha az ajánlott levélre válaszolnak, ha a helybeli vas- és edényboltban teljes bizonyossággal tudják a javítás helyét, címét, talán nem kellett volna végigjárni ezt a kálváriát. — D. Szabó, — . Varga Viktória Az irodagépipari és Finommechanikai Vállalat korszerű írógépeket gyárt exportra. Termékeiket a világ hetven országában értékesítik. A képen: Szalagrendszerben készülnek a korszerű írógépek Gyűjtik a fáradt olajat Bővítik az önkiszolgáló töltőállomások hálózatát
