Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

1979. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 70 éve született Rajk László Mederbe szorított élet Interjú dr. Illés Györggyel, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesével Eddigi egyetlen rövidke életrajzának írói — benyomásokra, személyes közlésekre és visszaemléke­zésekre támaszkodva — nyurga, egyenes derekú, hig­gadt és komoly embernek ír­ják le, akinek mongolosan széles arccsontjai, kreolos bő­re, mélyen ülő nagy barna szeme és nyílt mosolya már az első látásra megmaradt az emlékezetben. Munkabírása, kötelességtudása és többszö­rösen, legvégül tragikus kö­rülmények között bizonyított, hűsége pedig a rokonszenves külsőt hasonló értékekkel pá­rosította. Rajk László Székely udvar­helyen született egy szegény cipészmester tizenegyedik gyermekeként. Iskoláit szülő­városában, majd Budapesten és Nyíregyházán végezte. Testvérei támogatásával ta­nult tovább. A budapesti egyetem bölcsészeti karának francia—magyar szakára irat­kozott be, majd közel egy évig Franciaországban töké­letesíthette nyelvtudását. Itt kerültek kezébe marxista könyvek és fordult figyelme a munkásmozgalom felé. Hazatérése után kapcsoló­dott be tevékenyen a kommu­nista mozgalomba. Részt vett az egyetemi hallgatók balol­dali mozgalmának szervezé­sében, majd a KIMSZ tagja lett, és 1931-ben felvették az illegális kommunista pártba. „Nem azért vagyok forra­dalmár, mert a párthoz tar­tozom, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár va­gyok” — irta ebben az időben utalva arra, hogy az igazi for­radalmárt önként vállalt bel­ső kötelék fűzi a mozgalom­hoz. A 30-as évek elején több ízben letartóztatták, és 1935- ben — mint román állampol­gárt — az országból kiutasí­tották, de nem hagyta el ha­záját, hanem — az egyetemet elhagyva — építőmunkásként dolgozott tovább. Sztrájkot szervezett a MÉMOSZ-ban, előadásokat tartott, illegális értelmiségi összejöveteleken „Mór” fedőnéven agitált. (Az — Nem olyan pályafutás az enyém, hogy újságba kí­vánkozna. Buszkalauz lettem, mert úgy hozta a sors, és végigcsináltam, amit elvál­laltam, mert ezt kívánta a becsület. A véletlen akasz­totta vállamra a kalauztás­kát, úgy volt, hogy Jászfény- szaruból rendszeres helyi já­ratot indítottak Jászberény és Hatvan felé. Kalauzokat kerestek, én helyi lakos vol­tam, hát jelentkeztem és fel­vettek. Az első helyi járat húsz esztendővel ezelőtt indult el Jászfényszaruból. Pádár Lu- kácsné, a kétgyermekes csa­ládanya akkor jelentkezett, 35 évesen -kalauznak. Rajta kívül a jászberényi járás­ból több mint húszán kérték felvételüket, az alkalmassá­gi vizsga tizenötnek sikerült, de közülük már csak hár­man lyukasztják a jegyet. — Valamikor még vonzó vqU ez a foglalkozás, csábí­totta a jelentkezőket az egyenruha, amelyben feszí­teni lehet, s az autóbusz, amely világot látni viszi az embert. Akadt aztán, aki ha­mar megbánta, hogy enge­dett a csábításnak, mert rá­jött, hogy a világ, ahová a „csodabusz” elviszi négy-öt falu, egy-két város és min­dig ugyanaz. Én nem bán­tam meg. pedig a két gye­rek terhével különösen ne­héz volt az örökös vándor­élet. a gyakori távoliét. Há­rom esztendeig a „fénysza­rui” járatot vittük, azután Jászberénybe kerültem. Meg­szoktam. hogy hajnali négy órakor kelek, és este hatig — olyan is előfordul, hogy éjfélig — tart a munkaidő. Miután megnőttek a gyere­kek, már az sem volt any- nyira nehéz, hogyha a kül­ismertebb Kirgiz fedőnév 1944-es ellenállási tevékeny­sége idején volt használatos.) Az 1935-ös nyári nagy épí­tőmunkás sztrájk megszerve­zésében Rajk Lászlónak is je­lentős szerepe volt, így a rend­őri üldözés elől illegalitásba ment, sőt 1936-ban az orszá­got is elhagyta. Legismertebb, spanyolországi tevékenykedé­se, ahol a magyar század po­litikai biztosa lett. Illegális úton tért haza, ám itthon is az internálótábor várta. 1944 szeptemberében került szabadlábra, és azon­nal bekapcsolódott az illegá­lis kommunista párt munká­jába. A párt titkára lett. Mint a Magyar Front egyik vezetője, közvetlenül is irányította az ellenállási mozgalmat. Egyik előkészítője volt a kommu­nista- és a szociáldemokrata párt 1944. október 10-i meg­állapodásának. December közepén ismét rendőrkézre került, és Sop­ronkőhidára, innét Németor­szágba, Münchenig hurcolták. 1945. május 13-án tért haza. A Szabad Nép május 14-i szá­ma így üdvözölte: „A Magyar Kommunista Párt szeretettel és büszkén üdvözli azt a fér­fit, akit sem a terror, sem ül­döztetés megingatni nem tu­dott, aki a magyar kommu­nista becsületet társaival sőtelephelyes járathoz osztot­tak be, a jászjákóhalmi vagy a jászfelsőszentgyörgyi AKÖV-szálláshelyen kellett eltölteni az éjszakát. Az utasok — különösen azok, akik gyakran ülnek fel a Jászberényből induló, vagy érkező autóbuszra — szemé­lyesen ismerik Pádárriét, a mindig türelmes és udvarias kalauzt. Tudják róla. hogy mindenkihez van egy-egy jó szava, hogy a szülők szíve­sen bízzák rá az iskolába utazó gyerekeket. így ismerik munkahelyén is; úgy tartják számon, hogy rá mindig lehet számítani. Húsz év alatt ellene egyet­len panasz sem érkezett. Megbecsülik, kétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó jel­vényt, egyszer miniszteri el­ismerést, a „Közlekedés Ki­váló Dolgozója” kitüntetést. Az idén nyugdíjba megy. munkatársai elismerik, hogy megérdemli a pihenést, mert becsülettel „utazta végig” az elmúlt húsz esztendőt. Még­is sajnálják, hogy itthagyja őket, hiszen egy kedves munkatárstól, egy jó barát­tól kell majd búcsúzni. — Az utasokra is szívesen emlékszem majd, hiszen ve­lük együtt tettem meg azt a néhány százezer kilomé­tert. Szerencsém is van, meg tudom nevezni, ki volt a legkedvesebb utasom. Egy ijedt szemű kislány, akit apukája azzal bízott rám, hogy vigyázzak rá, ha lehet előre ültessem, mert nehe­zen viseli az utazást a bu­szon. Rajta volt a szemem, pedig akkor még nem tud­tam, hogy az a kislány lesz a menyem, az édes kis uno­kám anyukája. — illés — együtt mindvégig makulátla­nul megőrizte”. A párt májusi „pünkösdi” konferenciáján a Központi Vezetőség, a Politikai Bizott­ság és az öttagú Titkárság egyik tagjává választották, és egyben nemzetgyűlési képvi­selő is lett. A kormányban is a talán legfontosabb poszton, a belügyminiszterin találjuk. Hatalmas volt munkabírása. Járta az üzemeket, gyárakat, szónokolt, pártszervezeti gyű­léseken agitált, és helytállt a koalíciós idők választási har­caiban. Tekintélye nagy tá­maszt jelentett a bontakozó ifjúsági mozgalmaknak is. Forradalmár értelmiségi­ként sokat segítette a népi kol­légistákat, akik példaképük­nek tekintették. 1948. augusz­tusában Farkas Mihály és Pé­ter Gábor intrikái nyomán el­távolították a belügyből, és külügyminiszterré nevezték ki. Az 1949. május 15-i vá­lasztások alkalmával neve még az országos lista negye­dik helyén állt. Május 31-én azonban letartóztatták. Szep­temberben koholt vádak alap­ján bíróság elé állították egy kirakatperben, elítélték és ok­tóber 15-én kivégezték. Rehabilitálására 1955-ben került sor. Hamvait 1956. október 6-án helyezték örök nyugalomra a Mező Im­re úti temető munkásmozgal­mi pantheonjában. „Azok, akiknek nevében fájdalom­mal búcsúztatom Rajk László elvtársat, harcolni akarnak azért, hogy pártunkban a leg­mélyebben érvényesüljön a lenini demokrácia. orszá­gunkban ... erős legyen a szo­cialista demokrácia, a szocia­lista humanizmus és a törvé­nyesség ... Azt akarjuk, hogy soha többé ne legyenek Rajk- perek” — mondotta búcsúzta-- tójában Münnich Ferenc. Mindezekre pártunk több mint két évtizedes, követke­zetes és elvi politikája a biz­tosíték. V. S. 25 ezer telefont adnak át az idén Az idén huszonötezer elő­fizetőt kapcsolnak be az or­szágos telefonhálózatba. Ez is egyik eredménye a telefon- hálózat gyorsabb fejlesztésé­re 1977 végén hozott kor­mányhatározat végrehajtásá­nak. A fejlesztéshez részletes ter­vet állítottak össze, a BHG és a Posta szakemberei ki­dolgozták az ezerállomásos konténer-telefonközpont min­tapéldányát, megrendelték a BHG-nál a stabil főközpon­tok bővítéséhez szükséges be­rendezéseket. Az idén megkezdődik a konténerközpontok üzembe helyezése és a terven felüli bővítéshez szükséges kábel- hálózat építése. Budapesten már helyére került az első ezerállomásos konténerközpont Kőbánya- Újhegyen, ahol az év végéig még egy hasonló berendezést állítanak fel. Ugyancsak az idén Baja és Özd kap két- két, Kiskunhalas pedig egy hasonló konténerközpontot. Ezek a fejlesztések is hozzá­járulnak ahhoz, hogy az idén Budapesten 11 ezer, vi­déken 14 ezer, új előfizető kapjon telefont. Országosan 48 000 állomás felszerelését tervezik, 80 szá­zalékukat lakásokon, 20 szá­zalékukat közületeknél. A kormányhatározatban előírt állomástöbblet — Bu­dapesten 35 000, vidéken 10 000 — 1980 végére áll ren­delkezésre. Ennek megfele­lően öt év alatt az eredeti 71 ezer helyett 98 000 telefonál­lomást szerelhetnek fel. Tizen­nyolcezer előfizetői telefon üzembe helyezése — miután a központok egy részét köz­vetlenül az év végén adják át — a következő év végére húzódik át. Nagy bajban vagyunk, ha nincs víz, ám az is gondot okoz, ha sok van belőle. Ha­zánknak, s benne szűkebb környezetünknek is az utóbbi időben mindkét esettel több­ször szembe kellett néznie. Ezért kértünk interjút dr. Il­lés Györgytől, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyet­tesétől, aki a vízügyi tervek egyeztetése végett nemrégi­ben Szolnokon járt. Az átlagnál jobb ellátás — 1977-ben és 1978-ban melyek voltak a megyében keletkezett belvízkárokat ki­váltó okok? Mit tervez az OVH a helyzet megváltozta­tására? — Az 1977. évi károkat a Közép-Tisza vidékén a rend­kívüli hidrometeorológiai helyzet váltotta ki. A Tiszán rendkívüli árhullám vonult le, ezzel egyidőben jelentős csapadék hullott, ami ebben a térségben az átlagot jóval meghaladó belvizeket oko­zott A vizsgálatok szerint ez a hidrometeorológiai esemény (a nagy árvíz és a nagy bel­víz egyidejűsége) száz éven­ként egyszer fordul elő. 1978- ban számottevő belvízkár nem volt. — A megyében — jelenle­gi helyzettől eltekintve — már a IV. ötéves tervben je­lentős vízrendezési főműfej­lesztés indult meg, melyet az illetékes vízügyi beruházó és tervező szervek a mező- gazdaság fejlődésével, az ön­tözésfejlesztéssel és egyéb népgazdasági igényekkel ösz- szehangoltan hajtottak vég­re. A Tisza-völgyi vízgazdál­kodás egyik fontos alrendsze­re a kiskörei vízlépcső ha­tásterülete, amelynek első üteme 1973-ban, a második pedig 1978-ban lépett üzem­be. A harmadik ütem áz el­következendő időszakban va­lósul meg. Az e területen végzendő vízrendezési főmű­fejlesztés a jelen tervidőszak­ban és a továbbiakban is ki­emelt feladat, amely az ön­tözésfejlesztéssel egyidőben vagy azt megelőzve a jóváha­gyott koncepció alapján fo­kozatosan teljes hatásterület­re kiterjed, a népgazdasági te­herbíróképesség függvényé­ben. E térség belvízrendezési főművei tehát koncentráltan gyorsított ütemben épülnek. A vízrendezési főműfejlesz­téssel párhuzamosan viszont szükséges a kapcsolódó tár­sulati. illetve a komplex me­lioráció részeként végrehaj­tott üzemi vízrendezési fel­adatok megvalósítása is. hi­szen ennek hiányában a fő­művek védelmi hatékonysága csak korlátozott értékű. — A Tisza II vízlépcső lé­tesítményeinek teljes kiépíté­se után lesz-e gond a belvíz­zel? — A kérdésre tömör a vá­lasz az, hogy az egész Tisza II hatásterületén, így a me­gyében is a tervezett műsza­ki létesítmények megvalósí­tása után a terület általános vízgazdálkodási helyzete, ezen belül a belvízrendezés hely­zete is az általános fejleszté­si célokkal összhangban je­lentősen javulni fog. Ezt egyébként az elmúlt évben külföldi szakértők bevonásá­val létrehozott szakbizottság is megállapította. A fejleszté­si feladatokat egyébként az egyes térségekre a már ko­rábban elkészített tanul­mánytervek, beruházási prog­ramok és kiviteli tervek tar­talmazzák. Az egyes építési ütemek kapcsán végrehajtan­dó vízrendezési feladatok az öntözések figyelembevétele mellett a csapadékgazdálko­dás elvére épülnek — a csa­padék helybentartására. tá­rozására — és csak a káros vizeket vezetjük el. A tározó főművi létesítményeinek épí­tését követően megkezdődött egyes — kedvezőtlen hely­zetben lévő — elsősorban tá­rozó menti termelőszövetke­zetek meliorációs és ezen be­lül üzemi vízrendezési mun­káinak elvégzése is. E tározó menti területekre a szükséges meliorációs terveket a vízügyi szervek — segítségként — gyorsított munkával bocsát­ják az üzemek rendelkezé­sére. — A Szolnok megyei párt- bizottság cselekvési program­jában megfogalmazta, hogy az V. ötéves terv végére min­den település vezetékes víz­ellátásban részesül. Reális ez az elképzelés még ma is? — Az V. ötéves népgazda­sági terv 1980 végére a köz­műves vízzel ellátott népes­ség arányát a megyeszékhe­lyeken 88, az egyéb városok­ban 86, a városiasodó közsé­gekben 83, az alsófokú sze­repkörű községekben 60. míg a kisebb településekben 44 százalékra irányozta elő. Ez országos szinten — a fővárost is beleértve — 73 százalékos ellátottságnak felel meg. A Szolnok megyei pártbizottság cselekvési programjának megfelelően a Szolnok megyei Tanács a lakosság közműves vízellátottságának az V. öt­éves tervidőszak végére el­érendő színvonalát — a nép- gazdasági tervben számítot­tat meghaladóan — 94 szá­zalékban határozta meg. Ügy ítéljük meg, hogy a célkitű­zés a tanácsi középtávú terv jóváhagyásakor nemcsak a széles körű lakossági igények kielégítésére törekedett^ de összhangban volt a népgaz­daság és a tanácsok várható anyagi lehetőségeiről kiala­kított akkori elgondolásaink­kal, valamint — ha feszítet­ten is — a megyében figye­lembe vehető építőipari ka­pacitással. A népgazdaság, és így a tanácsok jelenlegi lehe­tőségeit figyelembe véve, jó minőségű vezetékes vízzel — különböző műszaki fokon és mértékben — 1980 végére a megye minden települése ren­delkezni fog. de néhány köz­ségben a továbbfejlesztés a tervezett mértékben valósul meg. összességében az álla­pítható meg. hogy a megyé­ben a községi vízellátás a néDgazdasági tervben számí­tottat várhatóan még így is meghaladja. A megoldás az idén várható — Több településünkön magas a víz gáztartalmú, eb­ből már balesetek is szár­maztak. A gáztalanító beépí­tése tehát feltétlenül szüksé­ges. Mit tesz ennek érdeké­ben az OVH? — A vízügyi hivatal részé­ről a gázosodási jelenségek fellépését követően vizsgála­tokat végeztettünk és ezekre alapozóan szabályoztuk a gáztalanítással összefüggő ha­tósági kérdéseket. Ezt köve­tően pontosítottuk azokat a térségeket, ahol a gázosodás- sal a jövőben is számolnunk kell. Sor került a gáztalaní- tás hatékony műszaki meg­oldásai kifejlesztéséré, és ezt követően megteremtettük a berendezések gyártásának fel­tételeit. Megállapítható, hogy az elmúlt évek során a gáz- talanítás műszaki-jogi kér­dései rendeződtek. Hangsú­lyozni kell, hogy ez volt az OVH feladata. — A meglévő vízművek gáztalanító berendezésekkel történő ellátása, az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítása az üzemeltető vál­lalatok és a felügyeletüket ellátó tanácsok dolga. Az V. ötéves terv idején a gáztala- nítás a vállalatok fejlesztési alapja terhére történt — ér­telemszerűen csak korlátozott mértékben. Szeretnénk, és célszerű lenne, ha a követ­kező tervidőszakban a gázta- lanítási feladatok népgazda­sági szintű elismerésére is sor kerülne és így mód nyíl­na arra, hogy 1985 végéig a gázosodással összefüggő prob­lémák végérvényesen meg­szűnjenek. Ezt az OVH az OT-val együttesen kívánja el­érni. — A szolnoki felszíni víz­mű az OVH segítségével épül. A beruházásnak van egy hibája, mégpedig az, hogy téli időben, amikor a víz úgymond kásássá válik, nem jut el a vízműhöz. En­nek megváltoztatására mi­lyen műszaki áthidalási le­hetőségeket ismer, és mi­lyen segítséggel biztathat bennünket? — Az úgynevezett kásáso- dás nem a beruházás hibája, hanem a tavakban, vízfolyá­sokban lévő víz téli lehűlésé­vel összefüggő természetes fi­zikai jelenség, amely — szél­sőséges időjárási viszonyok között — természetszerűen gondot okoz a felszíni víz­műveknél. A megnyugtató megoldást más országokhoz hasonlóan mi is keressük. A Szolnok megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat megbízása alapján a MÉLYÉPTERV vizsgálja a szolnoki felszíni vízműnél a kásásodás kedve­zőtlen hatásának számbajö- hető mérséklési. illetőleg megszüntetési módozatait. Több műszaki megoldás is­meretes, de hogy Szolnokon melyiket és milyen hatékony­sággal lehet, illetve szükséges alkalmazni, az csak a helyi tényleges adottságok alapján, üzemi és félüzemi kísérlettel dönthető el. E vizsgálatokra ezért a felszíni vízmű megva­lósításának korábbi szaka­szaiban nem is kerülhetett sor. Az alkalmazandó meg­oldás várhatóan az idén ala­kul ki. Korszerűsítik a hullámtéri gazdálkodást — A 32-es műút Űjszász térségében a nagyobb árhul­lámok idején víz alá kerül, és így járhatalan. Mit tesz­nek ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért ? — A 32-es műút említett szakasza árvízvédelmi töltés­sel nem védett területen, ala­csony szinten halad át, a Zagyfa fölött átvezető híd sem megfelelő. A megoldás­ra a KPM és a vízügyi szer­vek által a közösen egyezte­tett elképzelések megvannak. A tervek új híd építését, a Zagyva mederkorrekcióját, a műút megfelelő szintre való emelését és rövid szakaszon áthelyezését tartalmazzák. A terveket a KPM és az OVH egyaránt jóváhagyta. A szük­séges építési hitelek a VI. öt­éves tervben rendelkezésre állnak. így a munka 1985-ig elkészül. — Szolnok megyében az OVH milyen árvízvédelmi fejlesztéseket tervez? — A megyében az árvízvé­delmi rendszer kiépítése lé­nyegében már megtörtént, a további fejlesztés csak ki­egészítéseket jelent. Az el­múlt tíz évben az említett térségben az árvízvédelemért sokat tettünk. Jelentős töl­téserősítés történt a Kisköre feletti mindkét parti szaka­szon, megépült Szolnok belte­rületén a Zagyva torkolati ré­sze, megerősítettük a Hár­mas-Körös jobb parti védmű- vét. Az 1970. évi árvíz ta­pasztalatai alapján a meghi­básodott. viszonylag rövid szakaszokat kijavítottuk. - va­lamint számos új műtárgyat adtunk át rendeltetésének. Még ebben az ötéves tervben megkezdődik a Zagyva árvíz- vélmi rendszerének teljes fej­lesztése Üjszász és Jászberény között, a következő ötéves tervben megépül a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság korszerű, az árvízvédelmi osztagot befogadó telepe. Fo­lyamatban van a 39 ezer hek­tárt védő nyári gátak rende­zése, az ottani, hullámtéri gazdálkodás korszerűsítése. Braun Ágoston Utasom most a menyem

Next

/
Oldalképek
Tartalom