Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

1979. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Kislányoknak, kisfiúknak A farmer öltözékekhez szo­kott gyerekeket nehéz ma­napság ünnepi ruhába öltöz­tetni: így világszerte a di­vattervezők olyan ruhatípu­sokat alakítottak . ki a gye­rekek ünnepélyes alkalmak­ra való felöltöztetéséhez, amelyek „nem esnek messze a farmertől.” Alapanyagul leginkább a kordbársony szolgálhat. * * * 1-es modell. Kislányoknak sö­tétkék, vagy fekete minikord­ból készült, lábikráig érő, ma­gasított derekú ruhát mutatunk be. Elöl a betétrész és a gallér, valamint a kézelő fehér szinte­tikus batisztból készülhet. (Így a tisztítása és a kezelése igen egyszerű.) * * * 2-es modell. Kisfiúknak a kordbársonyból készült zippzá- ras öltönyhöz ünnepélyes alkal­makra fehér garbó pulóvert, vagy fehér úttörő inget adha­tunk és máris elegáns a nap­palra is megfelelő öltöny. * * * 3-as modell. Mintás kordbár­sony kapható az üzletekben és az ebből készült kötényruha na­gyon elegánssá válik, ha hozzá pasztellszínű, vagy hófehér blúzt adunk. * * * 4-es modell. Kétféle kordbár­sonyból készült ruha, amelynek a felső része és az ujja mintás, de azonos alapszínű, mint a szoknyarész. A szoknya a diva­tos lábikraközépig érő hosszú­sággal készült. 5-ös modell. Romantikus meg­oldású kordbársony szoknya és fehér selyem blúz. A betétrész és a keskeny fodorszerű kézelő hímzéssel gazdagított. A szok­nyának széles övrésze van, az alját pedig többszínű s^glagdí- szítéssel oldhatjuk meg. N. V. Az ifikkel összhangban Panaszkodnak a gyerekek, hogy Kati nénivel vagy Jóska bácsival, a rajvezetővel min­dent meg lehet beszélni. Ök elmondják a terveket, véle­ményüket, javaslataikat ké­rik. Beleszólásuk van a raj tagjainak az akadályverseny helyszínének kiválasztásába, de a jutalmazásba, büntetés­be is. Viszont az ifik csak parancsolgatnak, ők nem ve­szik figyelembe a vélemé­nyüket, az van mindig, amit ők akarnak. Év elején is. az első rajösszejövetelen. Kati néni azt mondta, hogy egy őrsbe kerülhetnek a jóbará­tok, meg a közös érdeklődé­sűek. De megbetegedett a tanárnéni, és Tamás vezette le a rajösszejövetelt. A vi­tát hamar megunta, s a vé- gefelé egyszerűen beírta, ki hova kerül. Kati néni meg nem akarta az egészet felbo­rítani, csak egy-két cserét engedélyezett később. Vagy megkérték az őrsö­ket, hogy mindenki javasol­jon valamit a csapatprog­ramba, Éva nem továbbítot­ta a Mókus őrs ötletét, mert neki nem tetszett, és éretlen dolognak tartotta. Igaz, vé­gül is belekerült, mert a má­sik rajból is javasolták ugyanezt. A jutalmazásnál sem kérdezték meg az őrs véleményét, úgy került a raj­tanács elé, hogy Tamás a maga javaslatát mondta el. Mikor pedig a Kovácsot őrs­vezetőnek választották a pár­ducok, akkor is Tamás akar­ta nagyon őt, a fiúk inkább Tasnádira szavaztak volna, de tudták, hogy Tamás je­löltje, és nem ellenkeztek. Panaszkodnak a gyerekek, vélekedéseiket most csokor­ba gyűjtöttük. Éppen ezért ez nem jellemző így és nem általános. De létező problé­ma, s szembe kell néznünk vele. A legtöbb ifinek tekin­télye van a gyerekek előtt, felnéznek rájuk, nem egyszer szinte példaképül választják őket. Néha megszédíti őket ez, s visszaélnek vele, önfe- jűsködnek, parancsolgatnak. A könnyebb utat választják, hisz érvelni, meggyőzni, a többség véleményét is figye­lembe venni nem egyszer a rögösebb, körülményesebb megoldás. Viszont kontrasztként ott áll a felnőtt vezető példá­ja, aki igyekszik demokrati­kus keretek között megszer­vezni az úttörőéletet. Feltét­lenül szükséges, hogy az ifi­vezetővel összhangban csele­kedjék, készítse fel erre a másfajta hangnemre, vezeté­si stílusra. Hisz a kétfajta bánásmód megléte a gyere­kek és az ifik közötti gyako­ri konfliktusok forrása lehet. A rajvezető ellen dolgozik feltétlenül, hisz hiába nevel ő demokratizmusra, e téren esetleg segítőtársának hatása mutatkozik eredményesnek. A kettő a nevelési hatásfok csökkenéséhez vezet. A de­mokratikus vezetési stílusra módszeresen fel kell készíte­ni az ifiket. Munkánkban csak így lesz összhang. » < > Kozmetika Fárasztó szórakozás után Megszépül a gyűrött arc Társasági összejövetelek, bálok, rendezvények után fá­radtan érkezünk haza. A tánc, a cigarettázás, a sze­szes italok fogyasztása, a zárt levegő, a beszélgetés, a kü­lönböző zajok megviselik az egész szervezetet és ez kiül az arcra, „gyűrött”, megvi­selt lesz másnap. Néhány ta­nács arra, hogyan hozhatjuk magunkat minél gyorsabban rendbe, hogy ismét frissek legyünk. Hazatérés után vetkőzzünk le, ruhánkat akasszuk vállfá­ra, tegyük szellős helyre, hogy jól átjárja a levegő. Nyissuk ki néhány percre a hálószo­ba ablakát, hogy friss levegő­ben aludjunk. Következik az arc és a nyak lemosó kozme­tikummal történő letisztítása, amelyet gondosan végezzünk el, hogy a kikészítésre hasz­nált festékek maradványaitól tökéletesen megszabadítsuk bőrünket. Aztán mossuk le arcunkat langyos, majd hideg vízzel. /. száj és fogak ápo­lása se maradjon el, a száj­üreget öblítsük ki mentholos szájvízzel. Utána keféljük ki hajunkból a hajlakkot, majd zuhanyozzunk le. Ha erre nincs mód, tetőtől talpig mo­sakodjunk meg, közben egy kefével vagy fürdőkesztyűvel alaposan dörzsöljük meg a bőrünket, hogy a vérkerin­gést elősegítsük. Ezután kenjük be arcunkat és nyakunkat a megszokott éjszakai krémmel. Igyunk meg egy pohár citromos li­monádét. Lefekvés előtt ve­gyünk néhány mély lélegze­tet a jól kiszellőztetett szo­bában, és gyorsan bújjunk be az ágyba, nyújtózkodjunk né­hányszor, pihenteti a szerve­zetet. Pár órai alvás után fel­frissülve ébredünk fel, ar­cunkon, kedélyállapotunkon nyoma sem látszik majd az éjszakázásnak. A reggeli felkelés után, jól kiszellőztetett szobában vé­gezzünk néhány perces köny- nyű tornagyakorlatot. A reg­geli mosakodás után is masz- szírozzuk végig az egész tes­tünket dörzstörölközővel, majd fogyasszunk el egy csé­sze citromos teát. A késő éjszakába nyúló szórakozások utáni gyors „visszaszépülésnek” ez az egyszerű módja. Próbálják ki. Érdemes. (F. K.) Mozgásra van szüksége Törődjünk a lábunkkal is Lábunk a napi munka so­rán elég nagy megerőltetés­nek van kitéve. Olykor estére megdagad, ég és fáj. Ne saj­náljuk azt a kis időt, amely­nek során ezt a fontos testré­szünket ápoljuk, felfrissítjük. Vegyünk 10—15 perces for­ró lábfürdőt, amibe tegyünk egy jó marék konyhasót. Aki­nek módjában áll, vásároljon a gyógynövényszakboltban kapható, hatásos gyógyfűke- veréket e célra. Ugyancsak ösztönzően hatnak az egész vérkeringésre és megszünte­tik a kimerültséggel járó je­lenségeket a váltogatott hőfo­kú lábfürdők. Az ilyen fürdő negyedóránál tovább ne tart­son: forróval kezdjük és min­dig hideggel végezzük. A hi­deg lábfürdő csupán néhány másodperces legyen. Alapo­san dörzsöljük szárazra — az ujjak között is — a lábat. Ez­után következhet egy kis láb­torna. Ha van a háznál kis labda, talpunkkal-sarkunkkal gurigassuk ide-oda, s közbe ujjainkat mozgatva húzzuk vissza. Ha nincs labdánk, úgy zsebkendő is megteszi, ejtsük a földre és próbáljuk lábuj­jainkkal fölvenni. Ezek után masszírozzuk be a lábat láb­balzsammal vagy mentolos kenőccsel. Hasonlóképpen szükségük van ilyen felfrissülésre azok­nak, akik egész nap álló vagy ülő munkát végeznek. Szá­mukra is kellemes és hasznos a fentiekben említett lábfür­dő. A lábnak hiányzó szüksé-, ges és egészséges mozgást eb­ben az esetben az ugrókötél­lel végzett, napi 5—10 perces gyakorlatok pótolják és bizto­sítják. Rátétes könyvborító A könyv szép és maradan­dó ajándék, de ha még egy ízléses \borítót is készítünk hozzá, , bizonyára még na­gyobb örömet szerzünk vele, s jó lehetőséget nyújt példá­ul férfihozzátartozóink, bará­taink, ismerőseink megaján­dékozására. Legtartósabb és célszerűbb nyersszínű vászonra filc, vagy bőr, műbőr rátéttel készíteni, fekete, piros színezéssel. Akkora anyagot szabunk ki, amekkora egy nagyobb könyv fedő- és hátlapját sar­kával együtt beborítja. Fel­ső és alsó szélén hagyjunk rá annyit, hogy keskenyen ösz- szevarrhassuk, és a könyv kényelmesen csúzhassék bo­rítékjába. A rátétmintát ki­metszés után hasonló színű erős cérnával, pici, finom öl­tésekkel dolgozzuk rá a borí­tóra. Ezzel a módszerrel például telefonkönyvnek is készíthe­tünk huzatot, hiszen ezt több­nyire a gyakori használat kö­vetkeztében ujjnyomok, gyű­rődések tarkítják, lapszélei behajolnak, rendetlen benyo­mást kelt. Ehhez igen prak­tikus anyag a vékonyabb műbőr, mutatós és tartós, er­re a mintákat elütő színű műbőrből rá is ragaszthatjuk. Ha pedig bepiszkolódik, ned­ves, szappanos ruhával köny- nyen letisztítható. B. K. Kistermelők, kiskertek Palántanevelés otthon ^Ilyenkor, tél végén a ker- tészkedők már tervezik a tavaszi munkákat. Egyik nagy gondjuk: honnan sze­rezhetik be a szükséges zöld­ség- és virágpalántákat. A gyakorlottabbak tudják, elsősorban azokat a növé­nyeket érdemes palántáról nevelni, amelyek hosszú te- nyészidejűek. Akinek csak picinyke kert­je, vagy csak néhány er­kélyládája van, nem érdemes e gondosságot igénylő mun­kába kezdenie, célszerűbb a szükséges kevés palántát piacon, t vagy kertészeknél megvásárolni. De akinek nagy a kertje, vagy nincs le­hetősége olcsón pl. szakcso­porttól jó palántát vásárol­ni, otthon kell előállítania azokat. A jó, megbízható magvak beszerzése a legelső tenni­való. Bizonytalan származá- zú, ismeretlen fajtájú, régi, rossz csírázóképességű vető­maggal ne kísérletezzünk. Nagy bosszúság, ha például korai hegyes paprikát sze­retnénk. de a magból későn- érő paradicsompaprika fej­lődik. A legnagyobb veszte­ség az, ha az elvetett mag rossz, nem csírázik. Az így elvesztegetett idő nem vagy alig pótolható, „kifutunk” a kedvező palántanevelési idő­ből. Csak megbízható helyről, zárt tasakban, magboltból, áfész üzletekből vásároljunk. Azért hiba lenne a szom­széd, vagy más hozzáértő kertbarát bevált magvait visszautasítani —, de mégis lebiztosabb a garantált, ta­sakos áru. A magvetésekhez megfelelő hely és eszközök szüksége­sek. Legkedvezőbb helyzet­ben azok vannak, akiknek kis üveg, vagy fólia-házuk, melegágyuk van. Ha viszont ilyen nincs, akkor megfelel egy-egy világos ablakpár­kány, meleg üvegezett veran­da is. A palántaneveléshez feltétlenül szükséges azon­ban : fenéklapjukon kilyug­gatott, 5—6 cm magas ládák, edények, laza, nem túl trá- gyás, vízáteresztő föld és üveglapok a vetés takarásá­ra. A vetéshez az edény áljá­ra mindig 1 cm vastagság­ban darabosabb, durvább földet szórjunk, ez biztosítja a felesleges öntözővíz elveze­tését. Erre önjük és egyenle­tesen elterítjük az előkészí­tett, a morzsalékos földet. Az edény szélein, sarkainál ke­zünkkel kissé tömörítjük, majd egy deszkadarabbal si­mára nyomkodjuk a földet. (Vigyázat, a földet nem sza­bad nagyon keményre tömö­ríteni !) A magvakat ekkor egyenletesen elszórjuk, vagy a nagyobbakat egyenletes so­rokba vetjük. Finoman ros­tált földdel takarunk, általá­ban elegendő a magok átmé­rőjével megegyező vastagsá­gú takarás. Egyes, különle­gesen apró magvakat (pl. Begónia semferflorens) nem szabad földdel betakarni. Langyos vízzel a vetést ala­posan megöntözzük. (Nagyon finoman permetező öntözőró­zsát használjunk, nehogy el­mossuk a vetést.) Üveglappal takarjuk, esetleg még újság­papírt is borítsunk rá. A lá­dákat meleg, 25 C-fokos hely­re visszük, s ügyelünk, hogy soha se száradjon ki a föld. Minden ládát jeltáblával lá­tunk el. feltüntetjük a fajtát és a vetés idejét. A csírázás megindulásáig egyenletes meleg szükséges, világosság nem fontos. Amint azonban megjelennek az el­ső csíranövények, levesszük a takaró papírt és üveget, s azonnal világos helyre visz- szük a vetést. A szükséges hőmérséklet' most már vala­mivel alacsonyabb, +20 C- fok körüli. Nagyobb meleg­ben megnyúlhatnak a palán­ták. Kétszikleveles korban át­tűzdeljük a növényeket. Eh­hez már egy kicsit tápdú- sabb földet használunk. A gyenge kis növényeket a gyökerek megsértése nélkül kiemeljük a ládából, óvato­san, hogy gyökerük az ülte­tőlyukban vissza ne görbül­jön, eltűzdeljük. Értékesebb palántákat. — paradicsom, paprika, salvia, tátika, pe­túnia, begónia — cserépbe is tűzdelhetjük. Jó szolgálatot tesznek a kimosott, aljukon kilyugatott tejfölös, vagy ha­sonló műanyag poharak. Az így nevelt palánták gyorsab­ban fejlődnek, s a kiültetést sem sínylik meg. A növekvő palántáknak sok fényre van szükségük, fokozatosan szoktassuk őket a szabad levegőhöz és külső hőmérséklethez is. Ezt az el­járást nevezik edzésnek, így nyerhetünk a kiültetés idejé­re zömök, életerős palántá­kat. Horváth László BK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom