Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Xantusz Gyula festőművész az idén tölti be 60. életévét. Műveiből március 1-én szülővárosában, Nyíregyházán nyilt kiállítás Hz én házam az én váram? Hűtőgépgyári klub munkás és ifjúsági ház — díszeleg a felirat Jászberényben a járási-városi könyvtár szomszédságában levő vadonatúj épületen. Az új intézményt,— hogyan nevezzük. hiszen még besorolása, működési engedélye nincs — négy hónappal ezelőtt avatták fefa Hűtőgépgyár dolgozói, s a város nem kis örömére. Köztudott, hogy a Jászság fővárosa nem bővelkedik korszerű, modern művelődési intézményekben. feladataikat — a járás módszertani központja is — mostoha körülmények között végzik a közművelők. Érthető hát az öröm, amivel az új. szép intézményt fogadták, amely gazdagíthatná a város kulturális életét. Gazdagíthatná, de gazdagítja is meg nem is ... Kiscsoportok csak „papíron” A bejáratnál újabbb. nem éppen hívogató felirat fogadja a látogatót: „A munkás és ifjúsági házat rendezvények esetét kivéve — belépő felmutatásával hűtő- gépgyári dolgozók látogathatják hozzátartozóikkal.” A felirat egyértelmű, az intézményt a Hűtőgépgyár építtette dolgozói számára. Tehát az én házam, az én váram, „idegent” csak akkor engedek be, ha akarok. Hogy miről maradnak le a nem hűtőgépgyári dolgozó jászberényiek a „rendezvények esetét kivéve”? Az „ideiglenes működési terv” alapján a gyár kulturális osztályán elmondták, hogy az új intézményben kapott helyet a nyugdíjasklub, az éremgyűjtők, a bélyeg- gyűjtők köre, az ifjú szakmunkásklub, az autósklub, valamint a társastáncklub és az ifjúsági házban tartja próbáit a Madrigál kórus is. A két utóbbi csoport azonban csak „papíron” szerepel az újl intézményben, továbbra is a Déryné Művelődési Központban tartják foglalkozásaikat. Többen azt állítják, hogy korántsem legyőzhetetlen akadályok miatt, hiszen abban nem tudtak megegyezni, hogy ki tegye vissza helyükre a székeket a táncpróba után, a Madrigál kórus meg ragaszkodott a szokásos hétfői próbákhoz; ezen a napon pedig az ifjúsági ház zárva van. Az efféle gyermekded huzavonák mellett nemtetszést váltott ki sokakban az is, hogy nemes kulturális rendezvényre a gyáriak nem „adták kölcsön” az intézményt, illetve az utolsó napokban visszavonták az engedélyt. flz ajtó nyitva A hűtőgépgyári klub létrejöttének örömébe a négy hónap alatt jócskán vegyült üröm is. Nem így történt azonban a járási-városi könyvtárban. A két közművelődési intézmény között jó kapcsolat alakult ki, amelynek szimbóluma is lehetne az a két üvegajtó. amely összeköti a könyvtárt az ifjúsági házzal, s amely nyitva is van. Az ifjúsági ház egyik klubszobájában a könyvtár zenei részlegét alakították ki. s a tágas, modem olvasóterem is a hűtő- gépgyári klub részeként épült. A nyitott, üvegajtón keresztül bárki átmehet az ifjúsági házból a könyvtárba olvasgatni vagy zenét hallgatni. De ugyanakkor fordítva is: még senkit sem küldtek ki a klubból, mert nem volt gyári belépője, s átment felfrissíteni magát az olvasás, zenehallgatás után egy kávéra, vagy üdítő italra az ifjúsági ház szeszmentes büféjébe. R cél azonos Sajnálatos, hogy az effajta jó kapcsolat, együttműködés eddig még csak a szinte „összenőtt” intézmények között alakult ki. Az új köz- művelődési intézmény „anyakönyve” ; működési szabályzata most készül, s enne[k alapján adják meg a működési engedélyt, s végzik el a besorolást is. Remélhetőleg ezzel majd kitárulnak a nem a könyvtárral közös üvegajtók is a jászberényi művelődni vágyók előtt; a „rendezvények esetét kivéve” is. A gyár kulturális osztályának tervei miszerint „nem akarnak határokat húzni” gyári és nem gyári dolgozók között — legalábbis erre engednek következtetni. Hiszen a cél azonos a gyárban is, a városban is — az egész országban — mindenki számára minél több lehetőséget teremteni a művelődésre. Tál Gizella lamarazMe ' Beethoven-est Az Országos Filharmónia rendezésében pénteken este ismét szép kamarakoncertnek adott otthont a városi tanács díszterme. Kossuth- díjas művészeink — Kovács Dénes (hegedű), Németh Géza (brácsa) és Banda Eide (gordonka) — együttmuzsikáló kedvének köszönhettük, hogy Beethoven-trióban gyönyörködhettünk. Nagyszerű dolog az, amikor kiváló szólistáknak támad kedvük, hogy a zene nyelvén „társalogjanak” egymással,virtuóz képességeiket méltó művészi alázattal alárendelve a zene s a komponista szellemének. Eleven, élettel teli, gazdag érzelmi hullámzású, ugyanakkor roppant árnyalt, igényes, választékos. stílushű kamaramuzsikálásnak lehettünk tanúi mindhárom Beethoven-mű —D-dúr Serenade Op. 8., c- moll trió, Qp. 9. No. 3 és az ISsz-dúr trió. Op. 3. — előadása közben. Számtalan szép zenei megoldást élvezhettünk a valóban szerenádhangulatot idéző D-dúr Serenadeban, ahol a variációs tételben például igen tetszett a szín pompás ritmikájú crescendáló téma bemutatása, vagy az előadók nem egyszer örvendeztették meg füleinket az est folyamán, intenzív hatású finom pianoikkal, vagy szellemes szuggesztív hangszer-párbeszédekkel. A c-moll trió III. tételének frappáns, karakterisztikus előadásával remekeltek a művészek, de nem hagyott kívánnivalót a IV. tétel előadása sem. Méltó sikerrel zárták a koncertet a c-moll trió előadásával, melynek fergeteges temperamentuma utolsó tételében különösen magával ragadó, fölényes virtuozitással késztették vastapsra a lelkes közönséget. Az est szakavatott, jó műsorvezetője Zelinka Tamás volt. B. B. Játékosan ismerkednek a matematikával a Vili. kerületi Rákóczi úti óvodában a négy-ötéves apróságok K! más, ha nem ők Agrárértelmiség falun Veres Péter írja „Új mezei értelmiség” című cikkében: ...... a közösségek vezető embereinek, akárhol és akármilyen közegben dolgoznak is, igazi alkotó-teremtő értelmiségiekké kell válniuk-nő- niük!” E sztendőkkel ezelőtt működött Abádszalókon egy kitűnő ifjúsági klub. Hétvégeken, de gyakran hétköznapi estéken is harmincan-negy- venen összegyűltek meghány- ni-vetni a világ, a lakóhely, a munkahely dolgait, meghallgatni egy-egy előadást, játszani, pingpongozni. A klubtagság „magját”, vezető, „hangadó” rétegét néhány fiatal, a termelőszövetkezetben dolgozó agrármérnök alkotta. Hozzájuk csatlakoztak később pedagógusok is; nagy mennyiségű tudás, szellemi energia kapcsolódott be a klubon kersztül a nagyközség kulturális, társadalmi, politikai életébe. A klub feloszlott, illetve átalakult, a „magot” alkotó agrármérnökök megnősültek, más munkahelyre kerültek. „Kivételesen szerencsés helyzet volt” — emlékszik visz- sza a klubra egy közművelődési szakember; majd hozzáteszi: „Sajnos, korántsem tipikus az agrárértelmiségiek ilyen fokú aktivitása.” II termelésen túl is A falu történelmi eredetű tehát mélyen gyökerező — kulturális hátrányainak csökkentésében pótolhatatlan szerep jutott az agrárértelmiségnek. Mezőgazdasági szakembereinknek elévülhetetlen érdemei vannak a tudatformálásban, mert hisz nélkülük aligha honosodhattak volna meg olyan új termelési kultúrák, amelyek merőben más szemléletet is igényelnek. Ezzel együtt vált sürgető szükséggé: legyen az agrárértelmiség is közéleti értelmiség is. Vagyis: a közvetlen termelési feladatokon túl részt kellene venniük — eleven módon — a falu szellemikulturális-közéleti formálásában is. Mert — a pedagógusokon kívül — ki más, ha nem ők? Cikk jelent meg Jászalsó- szentgyörgy kulturális életéről a „Népművelés” című szaklapban az év elején. Abból az idézet: „Hogy milyen a falu kulturális élete, abban döntő az értelmiség aktivitása. Például: közülük hány a könyvtári tag, hányán járnak a művelődési ház rendezvényeire, hányán vezetnek amatőrcsoportot? Milyen az értelmiség önművelése? Rendben van-e ekörül minden a falunkban? A pedagógusok közül négyen látogatják rendszeresen a könyvtárat, a mezőgazdasági értelmiségiek közül ketten ...” „A jászal- sószentgyörgyi könyvtár igazgatója megerősíti az adatokat, hozzátéve, hogy helyben olvasó, kutató, „búvárkodó” agrárértelmiségire sem tud példát mondani. Olyanról igen — egyről —, akinek gazdag házikönyvtára van, rengeteg szakkönyvvel. A jászladányi művelődési ház igazgatója. Kalmár István arról beszél, hogy ő elsősorban a tsz szocialista brigádvezetőit keresi fel, s nem a vezetőket, mert ennek legalább van hatása. A több mint tízezer lakosú Jászárokszállás tanácselnöke, Bódis Zoltán így summázza a településen élő agrárértelmiségek közéleti tevékenységét. — A szövetkezet termelési elnökhelyettese a HNF nagyközségi bizottságának elnöke, emellett a tanács vb tagja. Az állattenyésztési főágazat- vezető a helyi marxista középiskola vezetője, az állatorvos a TIT-szervezet elnöke. Ügy tudom, a TIT-ben mások is tevékenykednek. Ha hozzátesszük, hogy a mezőgazdasági szakembereket az átlagosnál jobban lefoglalják munkahelyi tennivalók. nem lehetünk elégedetlenek a közéleti aktivitásukkal. „Ugrásra készen” Igaz, ami igaz, a mezőgazdaságban dolgozó, felsőfokú végzettségű szakemberek — agrármérnökök, állatorvosok, jogászok, közgazdászok, gépészek — szellemileg — de fizikailag is — feszített, „ugrásra kész” állapotban élnek. Ha végeznének köztük egy szabad idős felmérést, feltehetően olyan eredmény születne, hogy a napi — előírt — 8 órás munkaidőnél jóval többet töltenek munkahelyükön. Nagy tapasztala- tú agrármérnök ismerősöm szerint a falun dolgozó agrárértelmiségiek az év tizenkét hónapjából, nyolc hónapon át — a tavaszi munkák megkezdésétől a betakarítás végeztéig —- napi 12—14 órát dolgoznak. Ehhez vegyük még hozzá a hajnalok hajnalán való felkeléseket, s a tervek, számvetések, szerződések „társaságában” töltött éjszakai órákat; a vak és süket ébredéseket és a holtfáradt álomba zuhanásokat. R napi munka — közéleti munka Valamikor klubbajáró. még most is fiatal, két diplomát szerzett, vezető beosztású szakember az egyik Tisza- menti tsz-ből. — Régen volt, amikor volt időm klubot szervezni, ezt azt vállalni a munka mellett. Megnősültem, gyerekünk van. ha végre befejezem a munkát, rohanok haza. Olvasni, lemezt hallgatni sincs annyi időm, mint régebben. Lehetséges, hogy más, szakemberekkel jobban ellátott szövetkezetekben jobb a helyzet, de itt nagyjából abban a cipőben jár mindenki, mint én. Bár véleményem szerint egy mezőgazdasági szakember, ha lelkiismeretes, napi munkája közéleti — ha úgy tetszik: politikai — tevékenység is. függetlenül attól, hogy kampány, csúcsidőszak vagy éppen „csöndesebb” téli hónapok vannak. Másfél hónappal ezelőtt Gyöngyösön ülést tartottak a Magyar . Agrártudományi Egyesület szakosztályvezetői, tisztségviselői. Az ülésen felhívás hangzott el „Az agrárértelmiség a szocialista faluért” akcióra. A felhívás lényege: a mezőgazdasági értelmiség fordítson megkülönböztetett figyelmet a „korszerű falukép, a kulturált élet- és munkakörülmények kialakítására, a környezetvédelemre”. A tavalyi statisztikai adatok szerint Szolnok megvé- ben mintegy kétezer-ötszáz a termelőszövetkezetekben dolgozó értelmiségiek száma. Szakember-ellátottságunk az országos átlag fölött van. Hatalmas szellemi erőforrás ez. semmi akadálya, hogy megyénk sikeresen csatlakozhasson a meghirdetett akcióhoz. A gyakorlatban sok múlik majd azon. hogy milyen szervezeti keretet sikerül teremteni, miképp kapcsolódnak be más értelmiségi rétegek, a falvakban működő szervek, szervezetek, intézmények. Szabó János Kamerákkal a gyárban A közelmúltban Egerben rendezték meg a Kelet-magyarországi amatőr filmfesztivált. A fesztivál első helyezését s egyik különdíját a szolnoki helyőrségi művelődési ház amatőr filmklubja nyerte el. Az öt éve működő filmklubnak nem ez az első sikere. Különböző fesztiválokról évenként rendszerint 4— 5 díjjal térnek haza, nevük és munkájuk az ország amatőrfilmesei előtt nem ismeretlen. A klub vezetője Kovács János, már az alapításnál is ott volt. — Kezdetben a filmkészítés elméleti tudnivalóinak megszerzése volt a legfontosabb feladatunk — mondja. — Néhány előadás után aztán kiderült, hogy a filmezés nem a legkönnyebb s a legolcsóbb „hobbik” közé tartozik. Az akkori gárdából sokan —• talán emiatt — vesztettek lelkesedésükből, s nem jöttek többé. Ma már csak azok járnak a klubba, akik komolyan, tudással, tehetséggel — s eredményeink is azt bizonyítják — jó színvonalon készítik filmjeiket. Közéjük tartozik C. Szabó Gabriella is, a Kelet-magyarországi amatőrfilrnfeszti- vál különdíjasa. Milyen filmmel nyert? — Általában játékfilmet készítek, a fesztiválon is ezSzolnoki amatörfilmesek sikere zel a műfajjal szerepeltem. „Töredékek” címmel a pár- választásról, a szerelemről mondtam el gondolataimat. A klub tagjai egyébként a filmművészet minden műfajában készítenek amatőrfilmet. — Rajzfilmekkel kezdtünk, azóta pedig a játék, a dokumentum és az animációs filmtől kezdve mindent kipróbáltunk — mondja Kovács János. — Volt olyan év, amikor 30 film is kikerült a klubból, de rájöttünk, hogy a mennyiség nem minden. Tavaly már csak 16 filmet forgattunk, s inkább a minőségre helyeztük a hangsúlyt. — Közösen dolgoznak? — Kezdetben ki-ki járta a saját útját, egyedül vagy olyan emberekkel forgatta filmjeit, akik nem sokat értettek a filmezéshez — válaszol Fodor Zoltán. — Mára egyfajta műhelymunka is kialakult. A témákat megbeszéljük, a forgatókönyveket megvitatjuk, majd három-négy ember közösen kezd hozzá a forgatáshoz. — S kikhez jutnak el filmjeik? — A szolnoki ifjúsági klubokban, iskolákban rendszeresen vetítünk. Most próbálkozunk azzal is, hogy a gyakran (társadalmi problémákat feszegető dokumentumfilmjeinket olyan közösségeknek mutassuk be, amelyeket legjobban érintenek a feltárt jelenségek. Üzemekbe, gyárakba, különböző munkahelyekre szeretnénk eljutni kameráinkkal, filmjeinkkel. S arról is szó esiett, hogy a a megye ifjúsági klubjaiban is lehetőséget kapunk a bemutatkozásra — mondja Kovács János. A klub tagjai az elkövetkező hónapokban az idei fesztiválokra készülnek. Nyáron a Tallinn—Szolnok amatőrfilm-fesztiválon az észt főváros közönsége is láthatja filmjeiket, s remélhetőleg az országos ama- itőrfilm-fesztiválon ismét hallatnak magukról. Ezen kívül számtalan tervük vár megvalósításra, amelyhez legtöbb segítséget a fenntartó művelődési háztól kapnak. A közeljövőben például a hangtechnikai berendezéseket újítják fel, cserélik modernebbre. T. E.
