Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

1979. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mindent a vevőért, mindent a vendégért Kérem a vásárlók könyvét! Tűzdelik a palántákat A mözsi „Új Élet" Termelőszövetkezetben az üvegházakban megkezdték a paprikapalánták tápkockákba tűzdelését. Az idén több millió palántát állít elő a tsz a saját és társgazda­ságai, valamint a háztáji gazdaságok részére. A képen: Új holland gyártmányú tápkocka- készítő gép Hagyományok az üzemben A mai cselekvés éltető erőforrásai B. S. szolnoki taxisofőr azok közül való, akik általá­ban otthonülő emberek. Mi­vel munkája gyakran kény­szeríti éjszakázásra, jól is­meri a szórakozóhelyeket, a város éjszakai életét. Nem csoda hát, hogy munkáséle­te során ritkán ment „pri­vátként” szórakozni. Febru­ár 22-én családja unszolásá­ra mégis ráadta a fejét. Fe­leségével, fiával, menyével elment a Pelikánba, ahol autósbál volt éppen a farsan­gi programban. Talán az az érv . győzte meg: egy 28 éve volánnál ülő embernek ott a helye. Ne fogdosson! Emlékezetes marad ez az autósbál a taxisofőr családjá­nak. Amikor a bál — elég korán — véget ért, a felszol­gálók javaslatára fölmentek a Pelikán bárjába. Jó har­mincas, negyvenes korosz­tály szórakozott ott. A fi­gyelmes zenekar „átcsapott” tangóba, spanyoltangóba. Hadd érezzék jól magukat a középkorúak. Ez lett a B. család veszte. Közel ültek a zenekarhoz, bántotta fülüket a zene, s amikor az egyik zenész éne­kelni kezdett, a családfő oda­szólt, kérte, hagyja abba. Kis szóváltás kerekedett ebből, s az énekesnő is oda­sietett. Megállt a férj-feleség között, s hirtelen felsikoltott: „ne fogdosson”. Ez már több vöt annál is, amit egy jó hangulatú társa­ság éjféltájt elvisel. A pa­naszkönyvet kérték, ami igaz ugyan, hogy idestova három éve már vásárlók könyve, de egy a lényeg. Bele lehet írni mindennemű panaszt, bolt­ban, vendéglátóhelyen, sőt, szolgáltatóipari műhelyekben is. Mint általában a vendég­látóhelyeken, a vásárlók könyve a Pelikánban se volt a rendelet szerint jól látha­tó helyen kifüggesztve. Mond­ták, az üzletvezetőnél van, és az üzletvezető éppen most nincs a helyszínen. _ Aztán amikor az üzletvezető meg­került, többen elmagyarázták neki; a vendég részeg, ki ne adja a könyvet. A vendég nem volt részeg, csak következetes. Végül is a feleség a vásárlókönyv 0960586 számú lapjára meg­írta, hogyan viselkedett ve­lük a zenekar. A kollegalitás „nemes pél­dája”, hogy a zenekar feb­ruár 26-án leírta a történte­ket Csípés Ferenc igazgató­nak. A vádakból nem idé­zünk, csupán egy mondatot a feljegyzésből: „... a fogal­mazáshoz és a helyesíráshoz külön kommentár nem kell.” A Jász-Nagykun Vendéglá­tó Vállalat vezérkara meg- döbbenten fogadta a vendég panaszát, s azt, hogy har­madszori kérésre kaphatta csak meg a vásárlók könyvét. A 7471/1977. számú igazgatói utasításban ugyanis szóról szóra a következők szerepel­nek: „A vásárlók könyvét jól látható helyen ki kell füg­geszteni, és a használati uta­sítást a vendéggel udvariasan közölni kell, amennyiben a vendég kéri a vásárlók köny­vét, úgy azt udvariasan író­szerszámmal együtt a kezé­be kell adni.” Az ügyre még nem tettek pontot. Az már bizonyos, hogy az énekesnő február 23-a óta nem léphet fel a Pe­likánban, március 1-ével a szerződése is megszűnt. A zenekarnak január 1-től 6 hónapig érvényben levő szer­ződése van a Pelikánban ... Áthúzták a 090976-os szá­mú vásárlói könyvi lapot a Harmónia Nagyáruházban Kunszentmártonban. A vevő amiatt panaszkodott, hogy új számozás szerint kínálják a cipőosztályon a lábbeliket, ő pedig a régi számozás sze- .rint keresett magának lábra- valót. A lap alján, ahol kö­telesek a panasz elintézéséről rövid bejegyzést írni, a kö­vetkező sorok szerepelnek Németh József igazgatóhe­lyettes tollából: „A vevő visszajött, és visszavonta a bejegyzést. El­nézést kér, kissé italosán írt a vásárlók könyvébe.” Kit így, kit úgy — mond­ja a szólásmondás. Ilyen is van. Aki a vásárlók könyve után érdeklődik, a megyében sok furcsasággal találkozik. Elsietett és meggondolatlan véleményekkel, nagyon ala­pos, megfontolt kritikákkal. És időnként olyan válaszok­kal is, amelyek, ha tetszenek, ha nem, csak magyarázko­dásnak hatnak. A mezőtúri áfész Vas­edény boltjában a 139602-es sorszámú bejegyzés kárvallott vevője azt panaszolta: 2700 forintos villanymotort vásá­rolt, amelyet már másnap visszavitt. Hibás fordulatszá­ma miatt ugyanis nem tudta használni. A bolt türelmi időt kért, mert a vásárlás idején csak erre volt képes. Azt mondják, emberi gyar­lóság, hogy a rosszat hama­rabb észrevesszük, mint a jót. Cáfolat erre a Szolnok me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat 336-os számú Csillag Divatházának (Tö­rökszentmiklósi vásárlói könyve. A 119877-es számú bejegyzés ugyanis így szól: „Köszönetemet fejezem ki a bolt dolgozóinak, amiért a cigánytanulók vásárlásánál nagy figyelmet tanúsítottak, annak ellenére, hogy kará­csonyi csúcsforgalom volt, nagyon türelmesek voltak. • Kedvességüket, figyelmessé­güket nagyon köszönöm és boldog új évet kívánok! dr. C. I.-né és tanulói.” Szabó Zsigmondné, a bolt­vezető kicsit restellkedve mutátja ezt a jó bejegyzést: — Tetszik tudni, mi na­gyon jó kapcsolatban va­gyunk a vásárlóinkkal. Álta­lában elégedeítten távoznak tőlünk, bár azt hiszem, olyan bolt a világon sincs, amelyik minden vásárlói ízlést ki tudna elégíteni. Különösen nem egy divatáruházban. Az­zal együtt mi azért se ha­ragszunk, ha beírják a pa­naszt, megírják, mit szeret­nének vásárolni. Úgy gondo­lom, ezzel is nekünk segíte­nének. Boltvezető a vevő lakásán A jászberényi Favorit- mé­teráruboltban az utolsó be­jegyzés így szól a vásárlók könyvében: „üzletükben öröm vásárolni, minden dol­gozójuk készséges és udva­rias, a választék bőséges, megéri a költséget és az időt idejárni vidékről is. B. J.-né, Jászapáti.” A szolnoki Széchenyi lakó­telepen Aranykannának ne­vezték el a 77-es számú ÉKV ABC-üzletet. Rossz időben zavarom Tihanyi László bolt­vezetőt, jegyzőkönyveznek az irodán, pár napja egy magá­ról megfeledkezett vevő úgy megütötte a hentest, hogy lát­lelet is készült... Még jó, hogy utána nem a vevő pa­naszkodott ... Nézzük a vásárlók könyvét. Meglehetősen sok benne a bejegyzés, amit részben az is magyaráz, hogy a kis bolt­ban (mindössze 347 négyzet- méter a területe) mindent kellene árusítani, hiszen messze a városközpont, és csomagokkal körülményes az utazás. A 991092 számú be­jegyzés gazdája a jegyestej miatt panaszkodik. Elfogyott, mire másodszor is kereste a vevő. Tihanyi László moso­lyogva mondja: — másnap felmentem a vevő lakására, elnézést - kértem a bolt dol­gozói nevében. Egyúttal meg­kértem arra is, ha máskor hasonló panasz támad, ke­ressen meg, kártalanítjuk úgy, ahogy tudjuk, olcsón ad­juk a szabadtejet. Csodálkozom: — Elmegy a vevő lakására? — Miért ne? Mindent a vevőért, nem? A város másik végén, a Vegyiművek lakótelepén az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 31-es számú élelmi­szerboltjában január végén egy vásárló kifogásolta, miért csak pénteki kenyeret kapott hétfőn délután? A vásárlói könyvek bolt­ban maradt lappéldányaihoz mindenütt csatolják a válla­lat válaszát, intézkedéséről szólói értesítést is. A 949953- as kenyérpanaszhoz dr. Sza­bó Árpád igazgató levele — hogy is mondjam; furcsa. Hi­vatkozik a takarékosságra, és több megértést kér a vásár­lótól. Hét pénzbírság A Szolnok megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztálya és a kereskedelmi felügyelő­ség a közelmúltban 8 állami vállalat, 7 szövetkezet és 12 magánkereskedő üzemelteté­sében működő kiskereskedel­mi és vendéglátó üzletben, illetve ipari egységben vizs­gálta a belkereskedelmi mi­niszter 11/1977., a vásárlók könyvével kapcsolatos rende­leté végrehajtásának tapasz­talatait. Simon Józsefnek, a kereskedelmi osztály vezető­jének véleménye: — A kezdeti nehézségeken túl vagyunk. Az elmúlt két év tapasztalata azt bizonyít­ja, hogy mind a vásárlók mind a kereskedők, vendég­látók szempontjából hasznos a vásárlók könyvének beve­zetése, használata. Ez utóbbi a jövőben tovább fogja nö­velni az ellátásban dolgozók felelősségét, megkönnyíti a felügyeleti szervek munká­ját. Szerintem az okos ke­reskedelmi dolgozó és vezőtő örül a javaslatoknak, a mun­kát javító kritikai megjegy­zéseknek. Növeli az ilyen is a bolt és vásárlók kölcsönös bizalmát, jó kapcsolatát. Az első két év tapasztalata azonban nem egyértelműen jó még. Éppen ezért a vizsgá­latok során, az ellenőrzések alkalmával megállapított sú­lyosabb szabálysértések miatt 11 felelősségrevonást alkal­mazott a felügyeleti szerv. Hét kereskedelmi dolgozót 6700 forint pénzbírsággal súj­tottak, kettőt figyelmeztet­tek, kettő ellen pedig fegyel­mi vizsgálat lefolytatását kezdeményezték. A vásárlók könyve 1977 második felétől — ahol a rendelet szellemében járnak el — jól látható helyen, bol­tok, vendéglők, szolgáltató helyek falán ott található. Persze akad kivétel is, s ez a kivétel bizony esetünk­ben nem erősíti a szabályt. A vendéglátó üzletekben, kü­lönösen az éjszakai szórako­zóhelyeken ugyanis sok he­lyen arra hivatkoznak: ré­szeg emberek visszaélhetnek a lehetőséggel. Ezért kellett a józan B. S. családnak is háromszor kér­nie, követelnie... Sóskúti Júlia SS ■ mondta el Örömmel e^ylt fiatai---------------------- parttag a b eszámoló taggyűlésen: mek­kora élményt jelentett neki és társainak a pártszervezet által összehívott találkozó az üzem negyvenötös kommu­nistáival. Ez a találkozó em­berközelbe hozta a fiatal kommunisták számára azo­kat a küzdelmeket, amelyeket a város, az üzem munkásai a felszabadulást követő esz­tendőkben folytattak. Az él­mény eleven, átható erejét tükrözte, hogy — noha ez a hangvétel manapság már nem , szokás pártéletünkben — a félszólaló szó szerint megköszönte a vezetőségnek a találkozó megrendezését. Időről időre történnek fel­mérések, melyek azt tuda­kolják, mennyire ismerik egyik vagy másik üzem fia­tal, pályakezdő dolgozói munkahelyi múltját, történe­tét. A vizsgálódások több­nyire kedvezőtlen eredmé­nyeket szoktak felmutatni, az ismeret olykor meghök­kentően hiányos, csekély. Igaz, akadnak ellenkező pél­dák is. Van üzem, amely gondos munkával létrehozott gyártörténeti múzeumába in­vitálja új dolgozóit; hozzá­tartozik ez is a munkahely megismertetéséhez. Mégis, egészében véve ebben a te­kintetben több baráti or­szágban is előbbre járnak, ez a tevékenység ott jóval sokrétűbb, erőteljesebb, mint nálunk. Vajon nem is lenne erre szükségünk? Aligha lehetne e kérdésre önmagunkat nyugtató feleletet adni. Hi­szen mennyi panaszt hallani arról, hogy a fiatalok nem éreznek kötődést munkahe­lyük iránt, hogy pár forint­nyi béremelésért készek oda­hagyni, másik vállalattal fel­cserélni. Bizonyos, hogy e kötődést elsősorban olyan kézzelfogható tényezők befo­lyásolják, mint a kereseti lehetőségek, a munkakörül­mények. a szakmai-munka­köri előrehaladás perspektí­vái, a munkahelyi légkör, a vezetés stílusa, a társak -se­gítőkészsége és így tovább. De lehet szerepe a hagyo­mányok ismeretének is. Hi­szen tapasztalatilag igazolt tudományos igazság, hogy valódi közösség nem alakul­hat ki elfogadott-átérzett kö­zös tradíciók nélkül. A kö­zösség hatóereje, belső kan- csolatainak intenzitása pe­dig természetszerűen kihat az egyén értelmi és érzelmi állásfoglalására is. S a dolog lényege éppen ebben van. Nem 'a kiindulás­ként emlegetett munkaerő­gazdálkodási szempontokban, hanem abban, hogy a hagyományok ápolása, tuda­tosítása előmozdítója lehet a munkahelyi közösségek ki­kovácsolásának, belső éle­tük szocialista tartalma ki­bontakozásának. Jól értet­ték meg ezt azok az üzemi mozgalmi szervezetek, szo­cialista brigádok, amelyek ezekben a hetekben, hóna­pokban az 1918/19-es esemé­nyek jubileumairól való megemlékezést összekapcsol­ják a helyi történések felku­tatásával. Számba veszik és propagálják, miként vettek részt az adott gyár vagy bá­nyavállalat munkásai az ak­kori megmozdulásokban, a tanácshatalom építő tevé­kenységében. De nemcsak a politikai- mozgalmi harcok emléke le­het éltető forrása a mai cse­lekvésnek. Hiszen ha hazánk ipara egészében véve nem is haladt éppenséggel a műsza­ki fejlődés élvonalában, vol­tak ágazatai, gyárai, ame­lyek egy-egy szakaszban vi­lágméretekben is az élenjá­rók közé tartoztak. Kétség­telenül ellentmondásos örök­ség ez, hiszen a gyár mű­szaki-gazdasági felfuttatása tőkés viszonyok között elvá­laszthatatlanul összefonódott a munkások kizsákmányolá­sával, s akik személyükben hordozó-kezdeményezői vol­tak az előbbinek, az utóbbi miatt nemritkán váltottak ki jogosan keserű indulatokat a munkások tömegeiből. A közvetlen osztályütközések múltba tűntével azonban ezt az ellentmondásos örökséget is mindinkább a maga való­di helyére tudjuk tenni. Megértve, hogy nem feltét­lenül szükséges utólagosan indokolatlanul is haladó po­litikai gondolkodásúvá át­rajzolni a jelentős műszaki elmét, mert enélkül -is be­sorolható méltánylandó ha­gyományaink sorába. Felvetődhet, hogy számos üzemünk — s természetesen valamennyi mezőgazdasági szövetkezetünk — nem ren­delkezik nagy tradíciókkal teli múlttal, hiszen nem is léteztek a korábbi időkben, szocialista fejlődésünk szü­löttei. Ám az azóta eltelt idő sem csekély ívet fog át: a szocialista iparosítás kez­detén létesült üzem jelenleg már három évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a három évtized is gazdag hagyomá­nyokkal teli történelem, melynek megismertetése erő­forrás is tlehet, tanulságok­kal is szolgálhat. Hogy csak egyet említsünk: az idei ne­hezebb feladatok teljesítésé­hez bátorítást adhat annak felidézése, hogy az eltelt években éppenséggel nem is egyszer birkózott már meg nehéz feladatokkal az adott üzem kollektívája. * ■ ■ üzemről, Tudunk heiy­------------------ történeti s zakkör működik, másutt pá­lyázatokkal, megbízatásokkal késztettek az üzem történe­tének megírására. Kiadvá­nyok is láttak-látnak erről napvilágot, csillogóan díszes vagy hétköznapian egyszerű köntösben. A lényeges, hogy ne porosodjanak olvasatlanul a szekrényben, hasznosulja­nak a pártszervezet a szak- szervezet, a KISZ, a munka­helyi vezetés politikai tevé­kenységében, segítsenek a ma tennivalóinak megoldá­sában. Hiszen ez a lénye;,a az üzemi hagyományok ápo­lásának. Nem holttá der­medt. csak kegyeletből elővett ereklyeként kel; zelnünk ezeket, hanem > a máj cselekvés éltető, - ven erőforrásait. Gy. L,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom