Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-30 / 75. szám

1979. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zöldséges vagy drogéria Félreértések egy túrkevei bolt körül Mert elmaradt a kellő tájékoztatás Megtörtént a műszaki átadása a jászberényi új szolgáltatóháznak. A 130 méter hosszú „lepényépületben” április harmadikon nyílik az ABC-áruház, majd azt! követően május vé­géig fokozatosan átadják a Bébiruhaboltot, Mosó-Vegytisztítószalont és a Gelka szervizt is Mindent egy helyen — egy időben Üzenetet „visz” a láda Új szolgáltatás a szolnoki ügyfélszolgálati irodában — Csak a rangja város, tartalmában falu ez — mond­ta nem minden keserűség' nélkül túrkevei ismerősöm, aki a bennszülöttek elégedet­lenségével, jobbító szándé­kával beszélt a megye leg­kisebb városáról. Sarolta, a bizonyítékait: sár van, mert sok utcából hiányzik a be­tonjárda, a csatornahálózat elkészült ugyan, de az üze­meltetésére még várniuk kell, az egyetlen szűk kis bútor­bolt képtelen a „városias” igényeket kielégíteni, a szó­rakozóhelyek hiába viselik feliratukban büszkén az esz­presszó nevet, jellegükben kocsmák. Végül kijátszotta az adu­ját: , Es illatszerbolt sincs! Igaz, az ABC-áruházakban árusí­tanak ilyen-olyan kenceficé­ket, de ha a kevi nő külön­leges kozmetikai szegre vá­gyik, beautóbuszozik Mező­túrra. A Petőfi téri új lakó­telepen építettek egy emele­tes üzletházat. A felső szin­ten a Május 1. Ruhagyár be­mutatóterme lesz, a föld­szinten pedig zöldségesbolt. Ez utóbbi helyett szerintem inkább drogériát nyitnának! Zöldségesbolt sok van. Minek szaporítani? Az egyik lakó­tömbbizalmi a múltkorában megkérdezett nyolcvanhét családot: mit akarnak, zöld­ségesboltot vagy illatszert? A lakóknak több mint fele az illatszerre szavazott. Még­is úgy tudom, az áfész zöld- ség-gyümölcsboltet nyit... * * * Faragó Lajos, a Túrkevei Áfész főosztályvezetője egy­általán nem lepődik meg, amikor szóba hozom a Petőfi téri „zöldségesbőlt kontra il­latszerbolt” témát. — Megvallom, nem látunk üzletet abban, hogy zöldség- gyümölcsboltot nyissunk a lakótelepen. A helyiséget a múlt év végén kaptuk a ta­nácstól. Első látásra nem tet­szett. Olyan, mint egy erő­dítmény, semmi bolt jellege nincs. Ez még csak hagyján, de az alapterülete összesen 70 négyzetméter, ebből az el­adótér negyvenöt. Raktáro­zásra marad huszonöt négy­zetméterünk. A zöldség és a gyümölcs göngyölegigényes áru, a ládáknak sok hely kell, nem tárolhatjuk a sza­badban, az új lakótelep csúf­jára, a könnyen romló zöld­ség-gyümölcsféléket. — A lakótelepen élők sem. örülnek? — Persze, hogy nem. A Petőfi térhez alig háromszáz méterre van egy zöldségbolt, száz méterre pedig a piaci stand, amelyet a termelő- szövetkezet lát el friss áru­val. — Hallott a „közvélemény­kutatásról”, amelyben a la­kókat arról kérdezték. mit szeretnének: zöldségboltot vagy drogériát? — Hallottam és sok ott- lakóval is beszélgettem. Leg­többen az illatszerre szavaz­nak. — Önök mégis zöldségbol­tot nyitnak. — A városi tanács így dön­tött, várhatóan május else­jén nyitunk. Nekünk 700 ezer forintunkba kerül az új bolt, ezt a pénzt is a MESZÖV-től kaptuk. Egyelőre nem va­gyok benne biztos, hogy jó befektetés lesz. Azt azonban tudni kell, hogy a Kossuth úton átalakítunk egy üzlet- helyiséget, és illatszerboltot nyitunk a helyén. * * * — Túrfcevén ez idő szerint hét zöidség-gyümölcsbolt van, ebből négy az áfészé, kettő a Zöldérté egy pedig a termelőszövetkezeté — so­rolja Márkus Imre, a váro­si tanács vb termelés-ellátás- felügyeleti osztályának veze­tője, Aztán hozzáteszi: — Sejtem, miért érdeklő­dik a Petőfi téri zöldségbolt iránt. Tudok én is a közvé­leménykutatásról, amely hoz­zánk, hivatalosan nem ju­tott el. Egyébként is későn kezdték a kutatást. De még ha idejében fognak is hozzá, akkor sm tudnék mást mon­dani: a jelenlegi hét zöld- ségesbolt számszerűleg sok­nak tűnik, de a valóságban kevés, hiszen mindegyik ki­csi. Az utóbbi időben be­zártunk hármat, a tervek sze­rint az új bolt megnyitása után további zöldségüzlete­ket szüntetünk meg, illetve alakítunk át. — A Petőfi téri sem lesz nagy. .. A Május 1. Ruha­gyár emeleti bemutatótermé­nek fenntartói is bizonyára szívesebben vennék, ha a ru­hákat nem zöldségszag, ha­nem parfümillat járná át... — Igaz. De a város lakói­nak érdekében és mitagadás, kényszerhelyzetben nyitunk meg akár az ideálisnál ki­sebb méretű boltot, mert a meglevők még mostohább körülmények között fogadják a vásárlókat. Ami pedig a zöldségszagot illeti... Nem jut fel az emeletre, ha még­is, remek szellőzőberendezés van, A KÖJÁL itt volt a műszaki átadásnál, mindent jóváhagyott. Különben is csak a romlott zöldségnek, gyümölcsnek van kellemetlen szaga. Mindez elkerülhető, ha az áfész naponta cseréli az árut. Még van egy döntő ok. amiért nem dliatszerbol- tot nyitunk, legalábbis nem a Petőfi téren. Nevezetesen, högy a két és fél millió fo­rintos beruházáshoz a me­gyei tanácstól kaptunk hat­százezret, azzal a feltétellel, hogy az üzlethelyiségben alapellátást szolgáló boltot nyithatunk. Nem értem az áfész aggályait, hiszen ők is jelen voltak azon a tanács­ülésen, amelyen a zöldség­boltról határoztunk. Akkor megszavazták. Jóllehet. nem tudták még, hogy a közeljö­vőben néhány zöldségüzletet be kell zárni. * * * Túrkevei ismerősöm, aki kérte, hogy a neve ne jelen­jen meg — ő tudja, miért —• njem hallott és rajta kí­vül még sokan nem hallot­tak arról, hogy a Petőfi téri lakótelepen megnyíló zöld- ség-gyümölcsboitra elsősor­ban azért van szükség, mert a városban meglevőek közül hamarosan bezárnak néhány korszerűtlent. És illatszer- bolt is lesz. mégpedig a leg­forgalmasabb utcában. A keviek napról napra örömmel tapasztalhatják, hogy Túrkeve nem csupán rangjában, hanem tartalmá­ban is város. A tanács egye­bek mellet a kereskedelmi ellátoíttság • korszjerjűsítésével törekszik erre. Van azonban egy apró szépséghiba. Ha a Túrkevén élő tizenkétezer embert, de legalább a Petőfi téri lakó­telep lakóit a választott tes­tület idejében tájékoztatja városuk közeli jövőjéről, sen­kinek se jut eszébe „közvé­leménykutatást” tartani ... Bendó János Népművészeti kiállítás A karcagi Népművészeti Agyagipari Háziipari' Szövet­kezet fazekastermékeiből rendeznek kiállítást Karca­gon. a Déryné Művelődési Központban. A bemutatót — amelyet a hazánk felszaba­dulásának 34. évfordulója tiszteletére rendezett városi ünnepség keretében nyitnak meg — április 2-től tekint­hetik meg az érdeklődők. Betiltott divatövek Jogszabályba ütköző és a vásárlók érdekeit sértő, ha­mis jelzéssel megjelölt di- vatöveket tiltott ki a forga­lomból a KERMI. Hatósági ellenőrzéseken megállapították, hogy Csán­gó Jen öné budapesti. Rákó­czi úti bőrdíszműves kisipa­ros „Levi Strauss” és „Roy Rogers” emblémával és fel­irattal ellátott bőröveket gyárt és árusít. A KERMI intézkedett, hogy az említett divatöveket ha­ladéktalanul vonják ki a for­galomból, a kisiparos ellen pedig hamis minőségtanúsí­tás miatt szabálysértési fel­jelentést tett. A pécsi tanácsiak példáié­ra — az országban második­ként — új lakossági ügyin­tézési móddal bővül a szol­noki Városi Tanács ügyfél- szolgálati irodájának munká­ja. Április másodikétól — hétfőtől — a lakcímváltozás intézésével egyidőben min­den egyéb címváltozási beje­lentési kötelezettséget egy helyen, az ügyfélszolgálati irodában el lehet intézni. Mi volt eddig? Valaki új lakást kapott. A költözködés mellett első teendőinek egyi­ke volt, hogy a régiből ki-, az újba bejelentkezzék. Ez­után elzarándokolt a TIGÁZ- hoz, a TITÁSZ-hoz, a postára — akinek vízdíjat kellett fi­zetnie —, a Víz- és Csator­namű központjába és még jó néhány helyre, hogy hivata­losan bejelentse: ettől az idő­ponttól kezdve másik lakása, új címe van. Sok-sok óra, nap, járkálás, várakozás. Mindettől megszabadít a megyeszékhely tanácsának okos szervezése, vállalkozása. Ami még említésre méltó: a pécsi példán túl, a szolno­kiak vállalták, hogy a tüdő­gondozó által rendszeres el­lenőrzésre hívottak, valamint minden nemű adófizetésre kötelezettek is helyben, az irodában jelenthetik be — külön járkálás nélkül — új lakcímüket. Az ügyfélszolgálati irodá­ban ládasort szerelnek fel. ahová a kitöltött nyomtatvá­nyokat bedobhatják az ügy­felek. A ládák fölött találha­tók a kitöltendő lapok. Közös megállapodás sze­rint hetenként ürítik, iktat­ják az illetékesek — a gázo­sok, a villanyszámlások, a tv-, a rádió-, a hírlap-, a vízdíjbestedők, az adóhiva*- talok megbízottjai, az egész­ségügyi intézmények képvi­selői — a ládába bedobott, kitöltött nyomtatványokat. Egyszerűbb, ésszerűbb te­hát az ügyintézés. Amit azon­ban az ügyfélnek tudnia kell: a gáz-, a villany- és a vízmérő óra legutolsó állása, a formanyomtatványon ugyanis ezeket az adatokat fel kell tüntetni. Az irodában néhány pót­ládát is felszerelnek, időköz­ben ugyanis jelentkezhet né­hány intézmény, adódhat olyan kívánság, amelyet' az ügyfélszolgálati iroda az előbb említett módon elin­tézhet. — t. sz. e. — Nyitva: fizetésnapig, április 2-ig. Kerékpárjait, robogóit, mo­torkerékpárjait állította ki a vásárlók utcájában a Rekord jártnűbolt Szolnokon, a Hangszerbolt mellett P éternek csak annyit kellett mondani: — Nagyapó! Üljünk fel a szekérre! — Üljünk — mondta nagyapó, és már fent is voltak azon a szekéren, amit Péter még az elmúlt nyáron fed,ezett fel a nagypapa régi csűrjenek egyik eugában. Tehát igazi volt a sze­kér. Csak két lovacska kellett volna a rúd mel­lé, dehát azokat már könnyű volt odaképzelni, akiknek nevet is adtak; az egyiket Viharnak hív­ták, a másik meg Vil­lám névre hallgatott. Az ostor megintcsak igazi volt. Pattintani is lehetett vele, de csak azt. Nem ám a lovat ütni! Mert azok így is elra­gadják a szekeret. Meg aztán, akik a terhet, az igát húzzák, nemhogy os­tort, de a legjobb abrakot kell, hogy kapják. Péter azért egy-egy pat­tintás után rájuk kiál­tott: Vihar! Villám! És mint a szélvész, repült a szekér. Node hova? Merre? Azt bizony mindig Sze­keres nagyapó mondta meg. mert tulajdonkép­pen ezzel kezdődött a mese. — Menjünk a Bodro­gon túlra — mondta az öreg —, mert haza kell hozni a szénát, amit le­kaszáltunk, és takarosán boglyába gyűjtöttünk. Szekeres nagyapó — Gyiha, Villám! Gyí- te. Vihar! — rikkantott Péter, s ahogy átrobog­tak a falun, s elérték a folyót, a lovak egyenesen a gázlót keresték. Itt tér- * dig sem ért a víz. kitű­nő hely az átkelésre. Legalább megdagad a szekérkerék, s a lovak patájának sem árt egy kis lábmosás. — Fürödjünk meg mi is! — mondta Péter, de az öreg ingatta a fejét: — Nincs most idő a lubickolásra. De mire ezt kimondta nagyapó, már a túlsó par­ton, a réteken szágul­dott a szekér, és hipp- hopp már ott is voltak a takarosán boglyába ra­kott széna mellett. Péter adogatott, nagy­apó meg rakta a szeke­ret, s amikor készen vol­tak. a rudalló kötéllel le is kötözték a rakományt. Aztán vissza. Teherrel már csak lé­pésben mentek a lovak, s amikor a folyóhoz ér­tek. hirtelen úgy megáll­tak. mintha legyökerezett volna a lábuk. — No, itt már baj van! mondta nagyapó, s va­karni kezdte a füle tövét, mintha onnan akarna ki- kaoarni valami okossá­got. — Mi bai van? — kér­dezte Péter. i — Hát nem látod? — mutatott a folyóra az öreg. — Amíg odajártunk, emelkedett a vízszint. Szegilong felett valami dinnyés ember biztosan belepisilt a Bodrogba. No, ezen már nevetni is lehetett volna, de erre most nem volt idő. mert nagyapó vette kezébe a gyeplőt, és még az os­tort is. s elkiáltotta ma­gát: — Gyí-ha. Vihar! Gyí- te, Villám! A két ló nekifeszült a hámnak, s gázolni kezd­tek át a vízen. — Meg ne álljatok! — kiáltott nagyapó —, mert abból nagyon nagy baj lehet. Ugyanis a folyó medre homokos. Elég egy percnyi leállás, hogy a rakott. szekér süllyed­ni kezdjen, s akkor vé­ge: nem hogy a két ló, de hat bivaly se húz ki innen. — Gyí-ha! Gyí-ha! — pattogott áz ostor, d.e hiába. A lovaknak ha­sig ért a víz. Habuckál- nak, feszítik a hámot, de a szénával rakott szekér csak leáll a folyó köze­pén. — A teringettét! — mond egy kacskaringósat nagyapó, de már csúszik is le a billenő szénás­szekér tetejéről, bele a vízbe, a lovak mellé. Az­tán elő az éles zsebkést, s már vagdalja is az ist­rángot, a nyaklót, hogy a nagy bajból legalább a lovakat mentse. Végül Péter unokáját is a nya­kába kapja, s úgy érnek a túlsó partra, mint a kiöntött ürgék. — A lovak kiúsztak, nagyapa? — kérdi riad­tan Péter. — Ki, azok — mondja most már megnyugodva nagyapó. — De a szekér! Mi lett a szekérrel, nagyapa? — esik ki egy pillanatra a meséből a kisunoka, saz öreg kérges tenyerével csap a lőcsre: — Ihol e. Hiszen rajta ülünk, nem? — Ühüm — bólogat Péter. Egy pillanatra el­révedezik. majd azt mond­ja: — Kihúzattuk trak­torral ? — Hol volt még akkor a traktor, amikor ez a szekér leült a folyó kö­zepén azon a nyáron — mosolyog az öreg —, s kisunokája megkérdezi: — Hát ez ' igaz mese volt? — Hogy igaz-e? .— lé­pett le az öregember a szekérről, majd, leemelte unokáját is, és a korha- d.ozó szekérderékra né­zett: Íme. a jel — muta­tott egy rozsdásodó drót­ra. — Eddig volt a víz­ben. Ezt a drótot akkor tekertem rá. amikor ki­húztuk őkéimét. . . Dávid József

Next

/
Oldalképek
Tartalom