Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-28 / 73. szám
1979. mttrcius 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £. 5 KÉPíRfiyö ___________előtt í gy érdemes! Jégtörő bárány és cséphadaró Ipartörténeti érdekesség: aprócska, kézi hajtású varrógép, javarészt öntöttvas alkatrészekből. Aligha van kétségbeejtőbb, mintha az ember értetlenül áll azzal szemben, amit a képernyőn lát. Csak ül. csak néz, de képzeletét nem mozdítja a látvány, s gondolatát még kevésbé. Hiába minden erőfeszítés, csupán egy-egy részlet jut el hozzá, csupán megvillan a gondolat, de az egésznek értelme sehogysem áll össze tudatában. így jártam én, hogy „ne kerülgessem túlságosan a kását” pénteken este Bereményi Géza (forgatókönyv) és Gothár Péter (rendezés) tévéfilmjével, az Imrével. Ami érthetetlen Bármennyire szerettem volna, sehogysem tudtam megbirkózni e különös história mondandójával. Az még csak világos volt számomra, hogy a halott nagyapa rendhagyó módon ravataláról fel- emelkedett és ostorozni kezdte környezetét — például miért az mondja sírjánál a búcsúztatót, aki életében alig állhatta, s akit ő sem állhatott sohasem —, de ami ezután az abszurd helyzetből következett, ahogy a fejete- tejére álló világban élők, holtak és meg sem születtek kavarogtak, az már „túlhaladta” képzeletemet, nem az e világi lehetetlenségek érzetét, hanem a drámai zűrzavar benyomását keltette. Gondoltam, bizonyára az én „készülékemben” lehet a hiba, eszem járása már lassú, képzeletem sem bírja úgy a csapongást, a szárnyalást, ahogy illenék, s megvallom, még kisebbségi komplexus is megkömyékezett. íme az új. ami előtte jár a koromnak; a művészet, amelyhez már a magam korabeli ötvenesek nemigen érnek fel. Ily kétségek gyötörtek mindaddig, amíg utólag kezembe nem került Deme Gábornak a tévéfilmhez írott elöljáró beszéde a Rádió- és Televízióújságban. „Töprengek: miről is szól 'az Imre? . . . Ehhez legalább azt kéne szabatosan megfogalmazni: kik, mik a történet szereplői. És itt mindjárt a főhősnél zavarba esem” — így a dramaturg. Hát ő is, , nemcsak én, aki ott bábáskodott a film megszületésénél, ő is zavarban van, hogy amit „világra hoztak”, végül is nem tudja róla. hogy fiú-e vagy lány? Ettől aztán megköny- nyebbültem. Tehát végül is nem az én készülékemben, illetve nemcsak az én készülékemben van a hiba, de nyugtalanságom mégsem múlott el, hisz alig vagyok képes megérteni: ha ez a produkció zavarba ejtette azt, aki csinálta, és zavart okoz annak, akinek csinálták, ' akkor egyáltalán miért született meg, miért tűzte műsorára a televízió? (Mentségére szólhat, hogy késő este, „holt” időben tetté.) Állítólag rólunk beszélt Gothár Péter filmje, kisebb-nagyobb csalárdságainkról; valami olyasmit szándékozott felmutatni, ami olykor egy-egy félszavas, félmondatos elszólásaink mögött húzódik meg. tehát rejtettebb énünk világába akart elvezetni. Ilyen bonyolult volna ez a világ? Gyanítom, hogy maguk az alkotók, ők bonyolították oly mértékben túl — a „modern” kifejezés bűvöletétől megszállottan —, hogy ami lényegében egyszerű, az művé lényegítve már áttekinthetetlenné vált. A kísérletezés minden drámai műhely, a televíziónak is feltétlen joga. új, friss tehetségek felfedezése pedig egyenesen kötelessége, de tekintettel arra, hogy a televízió mégiscsak tömegekhez szóló eszköz, mégha művészi Céíokra használják is, alaposabban érdemes volna megfontolni, hol is húzódnak az érthetőség, pontosabban a közérthetőség határai. Már csak azért is, mert az Imre egy tehetséges író „fiaskója” a képernyőn, s a jószándékú, de véleményem szerint meddő kísérlet író és televízió közötti további eredményesebb együttműködésnek is útját állhatja, A színészsors nézőpontjai Nem tévedés a többesszám. csupán jelzése annak, hogy a televízió kulturális magazinjában soha nem ütköztek vapv. legalább is nem találkoztak még egy bizonyos kérdésben — ki van-e szolgáltatva sorsának a színész — oly ellentétes nézetek, mint a legutóbbi adásban. Izgalmas, érdekes szembesítés volt. S bár a véleményekből az derült ki, hogy a túlzott színészi kihasználás nemcsak a különböző intézmények rovására írandó, a színészek maguk is „kihasználják” magukat, s ez semmi jóra nem vezet, legalábbis művészi értelemben, a Nézőpont a személyes megnyilatkozásokon túl elgondolkodtató következtetésig is elvitte a műsor nézőjét. Volt azonban némi árnyoldala is, arra már ugyanis kevesebb fény esett, hogy a meglevő színészi erők demokratikusabb felhasználása mennyiben segíthetne a terhek egyenletesebb megoszlásában, a túlterheltség „lecsapolásában”. Elhangzott az adásban, hogy hazánkban a színészek kétharmada vidéken él és dolgozik, közülük azonban alig jutott egy- kettő szóhoz, hogy véleményét kifejthesse. Pedig izgalmas lehetett volna tüzetesebben utánanézni, hogy a vidéken dolgozó művészek nagyobb arányú foglalkoztatásának melyek is az igazi akadályai. Győry Emil, egyik képviselője a vidéknek, mikor sor került rá, hogy nyilatkozzék, milyen televíziós vagy rádiós műsorban vett részt, még csak-csak tudott valamit mondani, de arra úgyszólván semmit, hogy mi lehet e ritka szereplés mélyebb oka. A színész nemzeti érték, hangsúlyozta Érdi Sándor műsorvezető, a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy nemcsak a fővároson belül, de még inkább a fővároson kívül dolgozó művészekre vonatkoztatva másként és másként érvényes. Erről akár egy újabb Nézőpont is szólhatna. Túl az adás szigorúan vett szakmai vonatkozásain, volt ennek a Nézőpontnak egy szélesebben vett társadalmi mondanivalója is: hisz a haj- szoltság, a túlterheltség nemcsak a színészek „privilégiuma”. Áttételesen rámutatott egy, a közfelfogásban kísértő tévhitre, tudniillik, hogy csak az az ember lehet fontos, csak annak lehet renoméja társadalmi életünkben, aki szerepet szerepre halmozván váltogatja önmagát, állandóan a felszínen tartózkodva, azaz a társadalom színpadán. Ez is nézőpont kérdése. Röviden Chrudinák Alajos Biszmil- lah címmel készített riportfilmet Iránban, s mint eddig mindig, most is bátran kérdezett. és merészen kereste a kényes helyzeteket, hogy az egyre bonyolódó iráni események hátterét megrajzolhassa. A tények ismeretében is újat tudott adni. s ha az ollóval is bátrabban bánik, riportfilmje még feszesebb, lüktetőbb lehetett volna. Rokonok vagyunk, ugye? A kérdésre kétrészes közös műsorral igyekezett felelni a magyar és a finn televízió. A második részt, amelyben a finnek vendégei lehettünk, szombaton este láthattuk. Mit mondhatnék: a vendéglátók valóban kedvesek voltak, de a műsorra kényszerített. túlságosan is kedveskedő hangvétel (Ugye, hogy szeretjük és ismerjük is egymást, mi. testvérek, finnek és magyarok!) nem beszélve az iskolás alapötletről, bizony lelohasz- totta a néző kedvét. Ha egy jó útirajzfilmet mutatnak be nekünk az ezer tó országáról. és fordítva, rólunk a finneknek. bizony többet tudhattunk volna meg egymásról. És kellemesebben telt volna az idő is. V. M. Honismereti szakkör lászják óhalmán A Jászság a folyamatosan és színvonalasan működő honismereti, helytörténeti szakkörök „hazája”, s ez nemcsak a nagyközségek esetében igaz. A mintegy háromezer lakosú Jászjákóhal- mán például több mint tizenöt éve működik honismereti szakkör — nem is akárhogyan. Megalakulásakor tizennégy tagja volt a kis közösségnek, amely legfőbb célul a község, a szűkebb pátria megismerését, múltjának, jelenének „föltérképezését”, a hajdani életmód jellegzetes tárgyainak összegyűjtését tűzte ki. A jákóhalmiak közül azóta sokan csatlakoztak a csoporthoz, jelenleg 42 tagja van a szakkörnek, amelynek vezetője Váradi Zoltán, nyugdíjas pedagógus. — A tagok többsége is nyugdíjas — mondja a szakkörvezető. — De van közöttük aktív pedagógus, iparos, könyvtáros is, nem beszélve a tíz általános iskolásról. A szakkör hétköznapjairól így beszél : — Minden második héten találkozunk, ilyenkor meghívott előadó vagy a szakkörből valáki előadást tart az előre megbeszélt témakörből. Mutatja a géppel írott munkatervet. A tavaszi foglalkozások témái közül néhány: jászjákóhalmi iskola- történet; földrajzi nevek; miért nincs vasút Jákóhal- mán?; babonaságok. hiedelmek. A bevezető előadások rendszerint jó gondolatébresztők, a résztvevők is elmondják ismereteiket a hallottakkal kapcsolatban. Jegyzőkönyvet vezetnek. így egyetlen értékes gondolat, adat sem veszhet el. Egy- egy jól sikerült foglalkozás jegyzőkönyve fölér egy dolgozattal. A tárgyi gyűjtést a kezdet óta folyamatosan végzi a szakkör. Áz összegyűlt — meghökkentően gazdag és sokrétű — anyagot az 1977- ben megnyitott kiállítóhelyiségben láthatjuk. Az első teremben az állattartás, a szőlőművelés, a szántóföldi növénytermesztés és a kismesterségek régi eszközeit állították ki. Egyebek között olyan érdekességeket is, mint a fából készült kukoricavető gép, a cséphadaró vagy a jégtörő bárány. Utóbbi egy testes rakéta alakú vasalt alkotmány, amellyel — hűtéshez való jég nyerése céljából ;— a hídról leejtve törték be hajdanán a Tárná jegét. Valaha nagyon híres volt a jákóhalmi kisipar, (még 1954-ben is 164 önálló iparos dolgozott a faluban), méltán „szerepel” tehát a kiállításon néhány csizmadia- és suszterműhelyből való tárgy is. A második terem anyaga vegyeseb'b, ám ötletes elrendezése által jó lehetőség nyílik ismeretterjesztésre. Láthatunk itt Kossuth-ban- kókat és más 48-as emlékeket. fegyvereket, régi fotókópiákat, ipartörténeti jelentőségű tárgyakat, sőt régészeti anyagot is — muzeológusok által „kiállításképessé” téve. önálló helytörténeti kiállítás egy ilyen kis faluban? Így érdemes! Vasárnaponként nyitva tart a kiállítás, az általános iskolások pedig akkor nézhetik meg — magyar-, történelem-, földrajzórán, raj- vagy őrsi foglalkozáson —. amikor akarják. S a gyerekek jönnek is gyakran, hogyisne, hiszen a kiállításon annyi képzeletet megindító érdekes tórgy van, és Váradi Zoltán mindegyikről tud egy-egy történetet... Ma és holnap Pedagógiai napok Szolnokon Második- alkalommal rendezik meg Szolnokon ma és holnap a négyévenként ismétlődő megyei pedagógiai napokat, amelyen nevelőink időszerű oktatáspolitikai kérdésekről tanácskoznak. A megnyitón ma délelőtt a megyei tanács nagytermében dr. Köte Sándor, a neveléstudományok doktora tart előadást a Magyar Tanácsköztársaság pedagógiai és közoktatáspolitikai törekvéseiről. Ezt követően dr. Kiss Kálmán középiskolai szakfelügyelő Szolnok megyei pedagógusok a Tanácsköztársaságért című előadását hallgathatják meg a résztvevők. A kétnapos tanácskozás holnap szekcióülésekkel folytatódik Az öt szekcióban hatszázan vesznek részt, vitatkoznak „a pedagógus személyisége és a tantestület szerepe a nevelő iskoláért” témáról. Ugyancsak holnap a pedagógiai napok záróakkordjaként plenáris ülésen a megyei tanács nagytermében dí. Kornidesz Mihály. az MSZMP KB osztályvezetője tart előadást „Az oktatás fejlesztése közügy” címmel. Program a gyermekeknek A nemzetközi gyermekévben Szolnok közművelődési intézményei gazdag programot kínálnak a legfiatalab- baknak. A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár gyermekkönyvtara többek között ankétsorozatot rendez, amelynek témája a gyermekek jogai, a külföldi gyermekek élete lesz. Az ankétokat a Külügyminisztérium KISZ- szervezetének fiataljai vezetik. A programok között gyermekkönyv-kiállítás és a nyár folyamán tíznapos zebe- gényi olvasótábor is szerepel. Idén második alkalommal rendezik meg december 4—9. között az országos gyermekkönyvhetet, s ugyancsak a nemzetközi gyermekév alkalmából jelenteti meg a megyei könyvtár Iluh István gyermekversekből válogatott kötetét. A Damjanich János Múzeum tervei között népi gyermekjátékokból rendezett kiállítás szerepel. A népi gyermekjátékok tanításáról tanulmányt is megjelentetnek, amelyet a pedagógusok minden bizonnyal haszonnal forgatnak majd. A falon és a vitrinben az állattartás eszközei, alul a „jégtörő bárány” Sz. J. m* érem, a követke- mö zőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkelődni kezdett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kirendelt védő előszedte tízóraiját. — Vezessék be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígérte a feleségének ... Így soha- I se lesz vége. Nyílt az\ ajtó, belépett a tükör. Kísérői két oldalt szorosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró, és krákogott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valóságot. Több esetben helytelenül mutatta be a tényeket. Ezzel a magatartásával kárt okozott... A közösségnek. Mint tudjuk ... Az ügyész pattant föl. — Nem, tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt. ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott ismételt figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba káros tevékenységét. Sőt, szinte A tükör esete kérkedett negatív beállítottságával. A súlyosbító körülményre hívom föl a tisztelt bíróság figyelmét. A szándékosságra, a megátalkodottságra, egy visszaeső deformált karakterére. Most nem beszélek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pedig balra. Még véletlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel vakarta hámló keretét. Az egyik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosz- szasan tekerte a fejét, mintha nem passzolna a nyakához. — Talán az amalgám- rétegben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bevonatot ... A tükör rángatózásbá fogott, kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorították. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A másik népi ülnök nem hagyhatta szó nélkül a jajveszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, majd itten kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, hogy tni az igazság ebben a felelőtlenkedésben. Es nagyon megkérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen összetört. Hát tehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes visszaadni, ami látszik? Próbálta ö másképpen is. Próbálta a vágyaknak, elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dolgokat, de nem ment. Hiába erőlködött.. . Erre már nem futotta képességeiből. Ö már csak régimódian, földhözragadtan csinálja, amibe beleszokott. — Legjobb volna elhomályosulni, akkor legalább békén hagynának ... — gondolta csüggedten. . A védő kért és kapott szót — Tisztelt bíróság! Védencemnek igen nehéz gyerekkora volt. Már gyártáskor leselejtezték, majdnem a szemétbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fel. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Hányatott sorsát csak két eseménnyel érzékeltetem: fél évig mint igazgatói előszobatükör dolgozott. Tudtommal kifogástalanul látta el *munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalékolták. A műhelyöltöző vé ... akarom mondani mosdójában kapott mellékállást. A mellékhelyiségbén. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizonyos ... hajlamok. A bíró fölemelkedett. — A bíróság ítélethozatalra visszavonul. A tükör pedig rálehelt magára, megtisztogatta felületét, hogy jobban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. Péntek Imre
