Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 25. FOCI, FOCI, FOCI I Beszél Ön Jelentésül? Bedobás Les i ...aCserejátékos Kezezés Tétmérkőzés Az igazgató kedvesen fogadott: — Azt hiszem — mondotta —, felesleges most beszélgetnünk. — Kimerítő jelentést készítettünk a témáról. Abban mindent megtalál. Idézet: „A megosztott források elvonása üzemi vonatkozásban eszközlésbe hozva, kifejezhető a kötelező mutatók szintjén... ” — olvastam és dörzsöltem a szemem. Alább: „A biztosított alap előirányzatára szolgáló intézkedések ajánlás formájában kerülnek a testületi döntés elé...” Megittam egy kávét, mert tompának éreztem az agyam. Mintha nem értenék meg minden mondatot. Furcsa. Elhatároztam, hogy ezentúl korábban fekszem le. kiegyensúlyozott életet élek, vigyázok az egészségemre. A szellemi frisseség nagyon fontos. A testületi döntés elé került intézkedések még álmomban sem hagytak nyugodni. Szegény testületi döntés. Lemaradt az intézkedések mögött valahogyan. Tizenkét órát aludtam egyhuzamban. s azután vettem újra elő a jelentést. „Az ágazat vonatkozásában — olvastam — több forma kerül előtérbe, de minden körülmények között biztosítani kell a normatívák betartását avégett, hogy a hitelképesség ne csökkenjen, illetve, hogy megfelelő alapok képzésével léphessünk előre.” Lekaptam a polcról a nagy értelmező szótárt és egyenként vizsgáltam minden szót. Nem. lettem okosabb ... Mégsem adtam fel a reményt. Valamivel lejjebb jólismert szóra bukkantam a szövegben: bölcsőde. „Bölcsődénk férőhelyeinek a darabszámát nem tudjuk szaporítani, ped,ig előirányzatba vettük a bővítés társadalmi összefogással való megvalósítását felajánlások formájában.” Kapisgált. kapisgált, de furcsa képzeteim támadtak. A férőhelyekről például már bocsánat, istálló vagy vonat jutott esizembe, a darabról pedig a rész. öt darab kitesz egy férőhelyet vagy egy férőhely egy darab szám ? Tessék már mondani, hogyan van ez? Nem gyötrődtem tovább a kimerítő jelentéssel. mert nagyon-nagyon kimerültem. Lesz, ami lesz, elmegyek mégegyszer a gyárba. — Elolvasta, áttanulmányozta? — fogadott az igazgató. — Megtalált mindent a jelentésben? Aprókat biccentettem. Fej- csóválás és bólogatás is lehetett. — Igen! — mondta. — Ez a helyzet. Nem kapunk egy büdös vasat sem a fejlesztésre. Majd ha hasznot hoz az üzem. Jobban kell melózni, ez a lényeg. . Füleltem. :— De gondolom, úgysem így akarja megírni! A jelentésben sokkal árnyaltabban van jobb, ha annak a megállapításait veszi a cikkbe. Bicegtettem a főmet. — Mert tudja, munkások is olvassák az újságot, aztán a végén megkapnánk, hogy hangulatot keltünk. Úgyis nagyobb lesz a fegyelem, körmére nézünk mindenkinek, hogy a nyolc órát munkával töltse el. Na, minden iót. akkor a jelentés szellemében ... így történt. Azóta írom a cikket. Párhuzamosan belevágtam egv másik nagyszabású vállalkozásba is. Elkezdtem a ielentés — magvar szótárának az összeállítását. Hézagpótló munka lesz. szavamra. Sláger a könyvpiacon. Mert beszél Ön jelentésül? No. no! Csak őszintén! Biztos. hogv nem perfekt még az a tudás! Kádár Péter A szalvéta Hetekkel előbb minden jegy elkelt G., a neves hegedűművész koncertjére, és amint a Zeneakadémia pódiumán megjelent a mester, hosszan, melegen ünnepelte a közönség. G. az utóbbi években ritkábban játszott idehaza, és most ő is kicsit meghatott mosolygással állt a karmester mellett, várva, hogy elcsituljon az ováció. Amikor végre csend lett, G. vadonatúj tiszta fehér szalvétát gyűrt az ingnyaka mögé, hegedűjét az álla alá szorította, és leeresztett vonóval a karmesterre nézett. A pillanat ünnepélyes, feszültséggel teli, és a közönség szinte a lélegzetét is visz- szafojtya várta, hogy végre részese lehessen a régóta óhajtott zenei élvezetnek. Többen a szemüket is lehunyták, mintha ezáltal a fülük tágulhatna tölcsémyi- re, hogy majd egyetlen aprócska hangot se mulasszanak el. Templomi áhítat, talán ez a legillőbb kifejezés, mellyel ezeket a pillanatokat jellemezni lehet, hiszen a zene egyik fölszentelt papja, sőt püspöke állt most a zenekar előtt, ingnyakába dugott fehér szalvétával, álla alatt a hegedűvel, hogy elkezdhesse művészi misszióját. És ekkor a pódiumra vezető oldalajtón, a fennkölt eseményhez módfelett stílustalan otthoni slafrokban, őszes hajában fémcsavarókkal, fel- dúltan tülekedett be egy asz- szony. Hatalmas léptekkel közeledett a művész felé, közben egyetlen mozdulattal kapta ki a karmester kezéből a pálcát, aki már éppen inteni akart vele a zenekarnak. A slafrokos asszony lecö- vekelt G. előtt, és az elor- zott pálcával a szalvétára bökött. — Tudtam — harsogott . bele az áhítatba —, sőt egészen biztosra vettem, hogy megint egy tiszta szalvétát lopsz ki a szekrényből! Mit gondglsz, ki győz így rád mosni?! Nagyon megfelelt volna még az, amit tegnapelőtt Lipcsében viseltél. Persze, neked ez a legkisebb gondod, te csak Zenélsz, de bezzeg azzal sohase törődtél, hogy a mosásban az én kezem megy tönkre. Nem elég, hogy mosom az ingeidet, a gatyáidat, minden muzsikálásra még egy szalvéta is?! — De, Macám, kérlek. . . — dadogta a mester —, nem lehetne ezt inkább otthon... — Nem! Hogyne! Majd hagyom magam ismét lóvá tenni ! Számtalanszor megállapodtunk már, hogy legalább három hangverseny egy szalvéta, és nem mindig egy újabb! Ne félj, többet nem csapsz be, mert ha kell, én utánad repülök New Yorkba is! Megértetted?! Most pedig ide azzal a tisztával! Kirántotta a habfehér szalvétát férje ingnyaka mögül, és slafrokja zsebéből egy gyűröttet dobott a hegedűre. — Nesze — mondta, miközben szépen, gondosan összehajtogatta a másikat —, megteszi még ez is, úgy sem azt nézik itt ezek. De azt megmondom, ha mégegyszer be mersz csapni, nagy botrányt csinálok! Az is lehet, hogy elválok, és vegyél majd el egy mosónőt! Elégedetten indult kifelé, útközben a pálcát a karmesteri pulpitusra dobta. — Kezdhetik — szólt oda a karnagynak —, de aztán rendesen, semmi diszharmónia, nem szeretném, ha leégne a férjem. Mert ami igaz, igaz. Hegedülni már ■ gyerekkorától tud, csak éppen a gyakorlati élet iránt nincs semmi érzéke. Egek — csapta össze a kezét —, én nem is tudom, mit kezdene ez a szerencsétlen nélkülem?! Tóth-Máté Miklós Döntő fölény Túlzás H ideg téli nap volt. A teremben négy kályha ontotta meleget, de így is csak szobahőmérséklet volt. — Itt nem egyszerűen a galambok ügyéről van szó — állt fel Golyós Csapágyné körzeti galambmegbízott. Bejelentését élénk moraj kísérte. A tanácskozás már ki tudja, mióta tartott, a résztvevők legtöbbjének időközben lejárt a személyi igazolványa, egy véletlenül betévedt tizenkét éves úttörő pedig kinőtte a cipőjét. — Mert a látszat néha csal — tette még hozzá Golyósáé. — A Deákné vásznáról most nem is beszélve ... — A legfontosabb a termékszerkezet korszerűsítése — szögezte le Ács Kapocsné. Újabban gyakran hallotta ezt a kifejezést. Mint sokan mások, ő sem tudta, mit jelent pontosan, de valami homályos balsejtelem azt súgta neki. hogy egy kifejezést, ha már úgyis ki van találva, használni kell. — A termékszerkezet nem zárja ki a galambokat — súgta búgó hangján a galambmegbízott. — A külkereskedelmi egyensúly javítását sem szabadna figyelmen kívül hagyni — mondta zícs Kapocsné, és elégedetten hátradőlt a székén. A körülötte ülők felsegítették. — A? üzem- és munkaszervezésről nem is beszélve, GALAMBOK — A galambokról volt szó, arról, hogy néhány ezer galambot szimbólumként a levegőbe engedünk — mondta Fésűs Fonóné, és az órájára nézett. Most vett hozzá új szíjat a Keletinél, és egy kicsit dörzsölte a csuklóját. — Nem tudom, miért térünk el folyton a tárgytól? — Szokatlanul hideg idő várható — állt fel Eredeti Farmerné, galamb-meteorológus. — Na látják — mondta Golyós Csapágyné. — Arra nem gondolnak, hogy a galambok megfázhatnak a hideg téli időben? Esetleg tüdőgyulladást kapnak? Ki viseli akkor a gondjukat? Zsebkendőt vett elő. köny- nyeit törölgette. — Csatlakozom az előttem szólóhoz — mondta Ács Kapocsné. — Az előbb már beszéltem a termékszerkezetről és a külkereskedelmi egyensúlyról. De a munka- fegyelemmel összefüggésben annyit még hozzátennék, hogy egy kórházi ágy nagyon sokba kerül. — Ennek mi köze az egészhez? — kérdezte Mérleg Hiányné. aki saját megbízottjaként ■ vett részt a tanácskozáson. — Tudtam, hogy nem fogják érteni — mondta Ács Kapocsné, és sejtelmesen mosolygott. Ö már majdnem értette, amit mondott. — Ha a galambok betegek lesznek, akkor vigyázni kell rájuk. És nincs ám minden családban nagymama. vagy szakképzett munkanélküli, aki otthon tudna maradni a galambbal. Így azután valamelyik felnőtt dolgozónak kell kiesnie a termelésből, hogy ápolhassa a megfázott galambot. <— A kórházi ágyakról beszéljen — követelték többen is. Ács Kapocsné mereven a teremre szögezte tekintetét, majd szoknyája ráncaiból elővette az adu ászt. — Egyszerű az egész, azért nem tudják követni az elvtársak. Arról van szó, hogy amúgy is kevés a kórházi ágy, ha most még néhány ezer galamb is megbetegszik, ők is növelik a feszültséget. Ennek pedig az Elektromos Műveken kívül senki sem örülne. Egy kicsit eltértek már a tárgytól — o tizenkét éves úttörő nagykorú lett közben — de ez senkinek sem tűnt föl. Végül Fésűs Fonóné vette magához a kezdeményezést. — Úgy tűnik, a galambok felbocsátása most nem aktuális — mondta. — Ha eny- nyi galamb megfázik, az ugyanennyi dolgozó kiesését jelenti a termelésből. Sőt, talán még többét is, hiszen esetleges komplikációk esetén egy galambot akár két felnőttnek is ápolnia kell. — Akkor ne bocsássuk fel a galambokat — szólalt meg Eredetiné, aki időközben nagymama lett. — Azt nem lehet — mondta Mérlegné. — Szimbólumnak lenni kell. Megint esteledett. Egy közeli épületből a tévétorna hangjait hozta a hideg szél. Fésűs Fonóné az órájára nézett, és szomorúan állapította meg, hogy lejárt a garanciális javítás határideje. Ekkor Ács Kapocsnénak mentőötlete támadt. — Azt javaslom. hogy szimbólumként küldjünk ki ötszáz úttörőt és háromszáz kisdobost, álljanak ők sorfalat. — S ha megfáznak? — kérdezte a mindig okvetet- lenkedő Golyós Csapágyné. — Nem fáznak meg — zárta le a vitát Fésűsné. — Az igazi úttörő és kisdobos nem fázik meg. mert van rajta nyakkendő. Vagy ha mégis, mire katona lesz. meg. gyógyul. Ez a galambokra nem érvényes, mert a galamb nem lesz katona. A békegalamb pedig különösen nem. Ebben azután mindenki egyetértett. Föld S. Péter
