Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
1979. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyar színház ás zene Lengyelnrszágban Egy évtized Szolnok vonzásában Látogatóban Szabó László szobrászművésznél Március 1. és 10-e között rendezik Lengyelországban a magyar színház és zene napjait. Ez a rendezvénysorozat a múlt év decemberében Magyarországon lezajlott hasonló lengyel napok viszonzása. A lengyel kulturális és művészeti minisztérium információja szerint a rendezvény központja Varsó lesz, ahol március 1-én a Teatr Powszechny színpadán a budapesti Vígszínház Örkény István „Pisti a vérzivatarban” című darabját mutatja be Várkonyi Zoltán rendezésében. Ugyanezen a színpadon még két darabbal lép fel a Vígszínház — Csurka István „Házmestersiratóját”, Horvai István rendezésében és a „Királyi vadászatot”, melynek szerzője Hernádi Gyula, rendezője Márton László, mutatják be. A Vígszínház vendégszerepei még a Katowicéi Stanislaw Wis- pianski színházában is. ahol a „Királyi vadászatot” játsz- szák. A lengyel nézők a magyar napok folyamán még a veszprémi Petőfi, Színház két bemutatóját tekinthetik meg Juliusz Slowacki „Mezepa” című drámáját Alina Obid„Vöröskatona voltam ...” címmel háromrészes .dokumentumfilmet készített a magyar és a szovjet televízió a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából. A film kezdő része arról számol be, hogy az első világháború idején' hadifogságba került magyar katonák hogyan ismerkedtek meg az oroszországi munkásmozgalommal. kapcsolódtak be ebbe, s hogyan védték az intervenció idején fegyverrel a niak rendezésében és Sütő András „Káin és Ábel” című művét. Az előadások a varsói Stúdió Színházban kerülnek bemutatásra. Az utóbbi darabot a Jelenia Gora-i színházban is bemutatják. Lengyelország több városában a helyi színházak magyar színdarabokat mutatnak be, több esetben magyar rendezők rendezésében. A többi között a Bydgoszczi Teatr Polski színpadán Paál István rendezésében Sarkadi István „Kőműves Kelemen” című darabja kerül bemutatásra. A lengyel színházakban színpadra kerülő magyar darabok jó része lengyel ősbemutató. A magyar színházi napok rendezvényeiben részt vesz a Lengyel Televízió is: a színház legközelebbi tervei között szerepel Kertész Ákos „özvegyek” című műve, amelyet már nagy sikerrel játszanak Bialystok és Czestochowa színházaiban. A magyar színház és zene napjainak gazdag programja biztosan hozzájárul ahhoz, hogy a lengyel nézők még jobban megismerkedjenek a magyar művészettel. W. Z. kezükbe a fiatal szovjet-hatalmat. A második rész az 1918-as magyarországi eseményeket idézi fel szemtanúk megnyilatkozásairól film és fotódokumentumokkal. Az utolsó rész a magyar Tanács- köztársaság győzelméről, harcairól, vérbefojtásáról, a Tanácsköztársaság hadseregében harcolt orosz zászlóaljról szól. A dokumentumfilmet március 16-án és 18-án láthatják a magyar nézők. Uttörővezetök konferenciája Április 9—11-én Kecskeméten rendezik meg az úttörővezetők hetedik országos konferenciáját: a konferencia előkészítéséről, a plénum elé kerülő dokumentumokról, a beszámolókról, ügyrendi kérdésekről döntött pénteki ülésén a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára egyebek között elmond-i ta, hogy a konferencia elé kerülő dokumentumokat sokoldalú, alapos elemzéssel, a gyakorló úttörővezetők, a nevelők, a tudományos kutatók, a politikai, a társadalmi, az állami élet képviselőinek széles körű bevonásával, közreműködésével készítették el. A konferencián egyebek között szó lesz arról, hogy az úttörő szövetség hogyan képviselheti jobban a gyermekek érdekeit. Húszezerből húsz Mintegy 20 ezer diákot „szűrt át” Budapest, Miskolc és Debrecen több középiskolájában a Mafilm objektív stúdió stábja, amikor kiválogatta azt a 20 lányt, akik Rózsa János új filmjében, a főbb szerepeket játsszák. A film rendezője a természetes környezet mellett döntött. A lehetséges helyszínek közül a leghangulatosabbat, a rákospalotai leánynevelő intézetet választotta. Az amatőr szereplőkön kívül természetesen hivatásos színészek is odaállnak Ragályi Elemér kamerái elé. A legjelentősebb szerepet — Aranka néni figuráját — a Mafilm szinész-stábiából — Pásztor Erzsi formálja. Az iskola igazgatónője a szolnoki Szigligeti Színházból Kós Olga. Gyermekkorom Oj köztéri szoborral gaz- daeodik Szolnok. A Tanács- köztársaság évfordulóján avatják Szabó László szobrászművész Solymosi Ignácot megörökítő portrészobrát. Nem az első eset, hogy a művész a történelem igazságkereső, igazságot osztó alakjait faragja kőbe, vési fába. Első, Szolnokhoz fűződő alkotása, a Famunkás emlékmű, majd később a Felszabadulási emlékmű. A betegségéből lábadozó, törékeny alkatú szobrász műtermébe látogatva, csodálhatjuk erejét, birkózását az anyaggal. Egyénisége azonban nem tűr csodálatot, egyszerűséget sugároz. Ez az egyszerűség, érzelmi, gondolati tisztaság szobrain is átsüt. Fehér márványból faragott kisfiú portréja, táncoló bronz leányainak szoknyalibbenése, a racka juh fémből göndörödő gyapja nyugalmat, derűt áraszt, ám a rozsdás, érdes lemezből kalapált ezerfejű szörny: a „Háború” előtt borzadva állunk. A háború iszonyú élményét még gyerekként szülővárosában, Egerben élte át Szabó László, s amikor jóval később. 1969-ben Szolnokra érkezett már csak a két folyó riogatta. A Tisza és a Zagyva akkor fenyegető óriásnak tűnt, ám idő múlásával megbékélt egymással a víz és partmenti lakóia. A tájjal kötött béke pedig immár ide- tartozását jelzi. Jóformán minden alkotása Szolnokon fogant, élete, munkássága ezáltal végérvényesen összefonódott az Alföld eme darabjával, az itt élő emberek sorsának alakulásával. De vajon a közönség miképpen alakítja e gazdag művészi pályát? „A művész sohasem láthatja előre művének sorsát. Hogyan fogadják a benne fogant, általa megszenvedett, egyéniségéből fakadó munkáit. A legőszintébb, a legjobban ösztönző kritikát — ami véleményem szerint nem csupán jó kritika lehet — általában a közönségtől kapja. Mindenképpen figyelni kell rá, sőt, azt hiszem, erre érdemes igazán figyelni” — vallja Szabó László. S nem csak figyeli a közönségét, de szolnoki évei során . olyan kapcsolat is szövődött közöttük, amely sok embert eligazított már a művészetről, művészekről kialakult elkép„Atom" zelések világában. Ma már jó ismerősei — szolnoki munkáskollektívák — nem állnak megszeppent csodálkozással, értetlenül vagy éppen közömbösen kiállított művei előtt, vagy ha műtermébe látogatnak. „Amikor egy alkalommal villanyszerelő munkások látogattak hozzám és egyikőjük legszívesebben Don Quijote vasba öltözött alakját vitte volna haza búcsúzóul, az annak is köszönhető, hogy sikerült felfedeznünk egymás munkájában a közös vonásokat. Nagyon egyszerű. Egy hegesztőpisztoly — amit mindketten használunk — indította el az érdeklődését” — meséli a szobrászművész. Csökken a távolság művész és közönsége, műalkotás és közönsége között? Szabó László szobrászművész úgy véli, igen: „Újabban sokan arról beszélnek, hogy a közönségnek úgynevezett magasabbrendű művészetet kell nyújtani. Nem értem! Én csak egyféle művészetet ismerek. S ez a művészi hitvallás számos hazai és külföldi kiállításon testet öltött már. Köztéri szobrai, Szolnok város és a megye művészeti díjai elismerését jelzik munkásságának, amellyel immár egy évtizede gazdagítja a „mecénás” várost. Török Erzsébet Fotó: Nagy Zsolt Intésre várva Köhidi Imre Vöröskatona voltam Edfrjey Mister MacAreck _ FORDÍTOTTA: Ol BÁBA MIHÁLY 34. Az amerikai elővette a csekket, átadta, majd kivezette a kocsit az utcára, és elszáguldott. Nizza utcáin kerengett vele. Egy használtautó-kereskedő kirakata előtt állt meg, ahol szép, vörös színű kocsi volt a kirakatban, sport Ferrari. Mister MacAreck megállt az üzlet előtt és bement. — Eladó ez a nagyszerű Ferrari? — kérdezte. — Egyetlen alkalom, talán az egész Franciaországban — válaszolt a cég tulajdonosa. — Ilyen kocsi ritkán kerül piacra. — Tudom, mert én is régen keresem. Meg lehet tekinteni? — Tessék. Bekapcsoljam a motort? — Kérem. Nagyszerű gép. Kíváncsi vagyok, hogy gyorsabb-e a Mercedesemnél ? A kereskedő szemügyre vette a bejárat előtt álló kocsit. Csodálkozó arcot vágott, de nyugodtan válaszolt. A Mercedesek, nem mondom, jó kocsik, de messze vannak a Ferraritől. Ez igazi sportautó. Ha akarja, órákig mehet egy sántikáló öregasszony mellett, aztán egy lábmozdulat kell csak és kétszáz kilométerrel száguld. — Mennyibe kerül? — kérdezte MacAreck. — Negyvenöt ezer — mondta a kereskedő. — Végső ára? Ki lehet fizetni és nem elvinni? — Negyvenkettőnél olcsóbban nem adom. — Rendben van, — mondta MacAreck —, megveszem. Látja a Mercedesemet? Mennyit ér önnek? A kereskedő egy pillantást vetett az autóra és azt mondta: Húszezer frank. — Beszámolja a vételárba? — Kérem — mondta az eladó. — Uram, adja a kocsit és huszonkét ezer frankot, s a Ferrari az öné. — Rendben van — egyezett bele MacAreck és kivette a csekkfüzetét. Nem is ellenőrzi a kocsit? — csodálkozott a kereskedő. — Annyira tetszik nekem a kocsi, hogy el is felejtkeztem erről — nevetett MacAreck. — Szívesen fordulok vele egyet, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. — Adok ön mellé egy sofőrt, aki ismeri a gépet. Ö ellenőrizte, hogy rendben van-e rajta minden. — Nagyszerű — egyezett bele az amerikai. Amint kifordultak a garázsból, a kereskedő a telefonhoz rohant és tárcsázott. — Idehallgass, Pierre — mondta, amikor a vonal /végén hangot hallott. — Eladtad a kocsidat egy amerikainak? — Mit beszélsz? Egy órával ezelőtt? Harmincötezer frankért? Tudod, miért telefonálok? — Itt van nálam ez az amerikai és megvette a Fer- rarimat. A mercedessel jött és azt javasolta, hogy húszezerért vegyem át, a többit csekken fizeti. A Crédit Lyonnais Bankba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásárol és fedezetlen csekkel fizet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tudtam, hogy itt valami bűzlik. Húszért adja azt, amit egy órával korábban harmincöt- ezerért vett. És csekkel fizetett. Telefonálj azonnal a rendőrségre! Letette a kagylót. Már jött is MacAreck. — Örülök, hogy elégedett — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, kérem az ön kocsijának a papírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül átnyújtotta. — Ha megengedi — mondta a kereskedő, a technikusom megnézi és kipróbálja. — Természetesen — mosolygott MacAreck. Közben rágyújtottak. MacAreck elmondotta, hogy két hete érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megtelepszik itt. Mert innen intézi majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Már néhány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt, de abban a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette. Három rendőr szállt ki belőle. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr, — ö az — mutatott a kereskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová menjek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott. — Majd mi megmagyarázzuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitkáink vannak. Na, mégy, vagy segítségedre legyünk? — mondta és elővette gumibotját. — Tiltakozom! — kiálltott felháborodva MacAreck. — Hogy bánik velem? — Elég. Állj fel és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! Két erős kéz megragadta MacArecket, aki nem tiltakozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz fordult: — A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet felvenni. Pierre Mariin már nálunk van. — Rögtön megyek, csak bezárok. Közben MacArecket brutálisan betuszkolták a rendőrségi kocsiba és a rendőrségre vitték. A rendőrfőnök azonnal kihallgatta. — Nos MacAreck úr — nevetett. — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni és ezért most fizetni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azonnal beszélhessek az Egyesült Államok konzulátusával. Ezért még drágán megfizetnek. — Idehallgass, MacAreck — mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj itt nekem. Egyetlen konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült'Államokat. — Hogy merészeli!... — Kuss, csirkefogó — ugrott az amerikaihoz és hatalmas ütést mért az arcára. MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibugy- gyant a vér. — Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miközben zsebkendőjével törölgette le a vért. — Fiúk — kiáltott a főkapitány —, vigyétek a dutyiba. Azt akarja, hogy jól megfizessünk ezért. Tehát, útközben tegyetek hozzá egy keveset. Az egyik rendőr megragadta, a másik gumibotjával nógatta előre. A letartóztatott üvöltött. Ezt követően a két használtautó-kereskedő tett vallomást a kapitánynak. A legjobb bizonyíték a szélhámosságra,-hogy az egy órával később már húszezer új fran- kal olcsóbban akarta eladni, hogy egy sokkal drágább kocsihoz jusson. (FOLYTATJUK)
