Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
1979. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 60 ÉVE TÖRTÉNT A Magyar Vörös Hadsereg megalakulása A Tanácsköztársaság a polgári demokratikus rezsimtől dezorganizált, alig több mint félszázezres, erősen baloldali színezetű hadsereget örökölt — volna. Március 21-e után ugyanis a katonák szétszéledtek és az ellenforradalmi székely hadoszályon kívül, amely az erdélyi fronton állomásozott, alig maradt intakt egység. Üjra kellett kezdeni a hadseregszervezést s beindítani az elkerülhetetlen átszervezést. Nagy feladatok álltak tehát a katonai vezetés előtt. Hamarosan, már március 24-én elfogadta a Kormányzótanács a Vörös Hadsereg felállításáról intézkedő rendeletét. E szerint a proletariátus magyarországi osztályhadseregét „a szervezett munkásságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletár katonákból” kell létrehozni. önkéntes alapon, fizetéssel, [lakáspénzzel, családi pótlékkal — vagyis az átlagos munkás életszínvonal fenntartásával. A rendelet a Vörös Hadsereg kötelességévé tette a külső és a belső ellenség ellen, a proletárdiktatúra védelméért, a világ- proletárság felszabadításáért való harcot. A forradalmi fegyelem megszilárdítása érdekében a kormányzó tanács később feloszlatta a különleges körülmények között nehezen működtethető katonatanácsokat. Ennek a helyes intézkedésnek a hatását azonban csökkentette, hogy az egyesült párt szervezetei a hadseregben nem épültek ki. Hasonlóképpen egyelőre nem VÖRÖS KATÓNAK ELŐRE ! volt megvalósítható az alsóbb parancsnokok választása és a proletár parancsnokok túlsúlyának elérése sem. így a tisztikar maradt a Magyar Vöröshadsereg legérzékenyebb pontja, annak ellenére, hogy a harcokban részt vevő aktív tisztek eleinte ki- várási álláspontra helyezkedtek, és tényleges ellenforradalmi tevékenységet túlnyomó többségük nem folytatott. A proletárdiktatúrával persze nem rokonszenveztek, de kötötte őket a vállalt fegyelem. A csapattisztek között még volt jónéhány szocialista, kommunista (Seid- ler Ernő, Zay Dezső, Szántó Zoltán, Rab Ákos és mások, a forradalmakban érlelődöt- tek, főleg tartalékosak). A hadsereg értékei közé tartozott, hogy a tényleges katonai vezető, a vezérkari főnök Stromfeld Aurél személyében kitűnő és elismert katonatiszt volt, de elődje illetve utódja, Tombor Jenő és Julier Ferenc is szakmailag jogosan élvezték a tisztek bizalmát. A toborzás lelkes hangulatban indult meg huszonötödikén. A cél, ahogy Pogány népbiztos megfogalmazta, a kétszázezeres létszám elérése volt. A lelkesedés ellenére — külföldről internacionalisták, a megszállt területekről munkások és szegény parasztok jöttek át jelentkezni a Vörös Hadseregbe — a kezdeti lendület később alább maradt. Április 16-ra, a román támadásig körülbelül ugyanakkorára sikerült a létszámot feltornászni mint amekkora a polgári demokratikus népköztársaság idején volt. Az optimálisnak tartott kétszázezer főt pedig az északi hadjárat csúcspontjára sikerült biztosítani. Ennek több oka is volt: részint a toborzási rendszer, amelyet később is csak ellentmondásosan próbáltak felváltani valamifajta erélytelen sorozással, részint az ellenforradalom szabotázsa. A fő ok azonban a háborús vérveszteség az antimilitaris- ta hangulat, az öt éve folyó harcok okozta végletes kimerültség volt. Mégis ez a Vörös Hadsereg nehézségeken és száz halálon át százharminchárom napig védte a proletárdiktatúrát, a magyar nemzeti érdekeket élesztette a nemzetközi forradalom füzét, és ért el a magyar hadtörténelemben is kimagasló katonai sikereket a dicsőséges északi hadjáratban. D. M. Erősödjönek tovább baráti kapcsolataink Az észt és a bolgár pártküldöttség vezetőjének nyilatkozata Tegnap a délelőtti órákban elutazott hazánkból az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága Johannes Kabin vezette küldöttsége, amely vasárnap óta tartózkodott a megyében. A küldöttség búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelentek a megye vezetői, élükön Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára és Barta László, a megyei tanács elnöke. Johannes Kabin, az SZKP Központi Bizottságának és az Észt Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, az Észt Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke elutazása előtt Szolnok megyei látogatásának tapasztalatairól nyilatkozott lapunknak. — Mostani látogatásom megint egy jeles évfordulóval kapcsolatos. Nagyon örültem, hogy itt lehettem a Magyar Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulóján. Részt vettem ünnepségeiken, ott voltam nagy elődjeik — akik között számos internacionalista is volt — emléktáblái megkoszorúzásán. A legmeg- kapóbb élményem mégis a fiatalokhoz fűz, az az ifjúsági fáklyás felvonulás és nagygyűlés, amely a Tanácsköztársaság évfordulóján Szolnokon lezajlott, bennem a jövőre nézve is jó reményeket ébresztett. Ügyünket, a szocialista társadalom építését méltó utódok folytatják. Amit a gazdasági élet fejlődésében tapasztaltam, több mint vártam. Jártam a szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál, a Tisza Cipőgyárban, a Hűtőgépgyárban, s az érdeklődési körömhöz közelálló mezőgazdasági nagyüzemben, a rá- kóczifalvi Rákóczi Termelő- szövetkezetben. Ez utóbbiban is azt tapasztaltam, mint az iparvállalatoknál: az egyre korszerűbb gazdálkodásra, a szakosodásra való törekvés mellett nagy gondot fordítanak a gazdasági együttműködésre, a termékek minőségének javítására, a választék bővítésére. A Tisza Cipőgyár és a Kommunár Cipőgyárunk között kibontakozott baráti kapcsolat igen hasznos és érdemes tovább fejleszteni. Amit még feltétlenül szeretnék megjegyezni: megragadott a megyeszékhelyen és máshol is a lakásépítés. Örülök, hogy nem egy épülő vagy a közelmúltban felépült óvodát, bölcsődét, iskolát is láttam, s hogy szépen fejlődött a kereskedelem is. A változás jó jelei szemmel láthatóak, érzékelhetőek, ha szabad ezt megjegyeznem az aránylag rövid itt tartózkodás után. Megköszönöm a megyei pártbizottság meghívását, a testvéri fogadtatást. Befejezésül szeretnék a megyében dolgozó valamennyi, a fejlett szocialista társadalmat építő dolgozónak további munkasikereket, életükben boldogulást és sok örömet kívánni. És azt is, legyenek ezután is népünk jó barátai, gyümölcsözzön továbbra is gazdagon a Szolnok megyeiek és az észtek barátsága! Négy napig a megye vendége volt a bulgáriai Kjusz- tendil megye pártbizottságának küldöttsége. Szlavcso Sopov megyei pártbizottsági titkár a Szolnok megyében töltött napokról a következőket mondta el: — Először jártam Szolnok megyében, és sajnos csak rövid időt tölthettem itt Tonev elvtárssal. Köszönetét mondunk a Szolnok megyei Párt- bizottságnak, amiért delegációnkat meghívta és lehetővé tette számunkra, hogy részt vegyünk ezen a nagy jelentőségű eseményen, a Tanács- köztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulóján. Nagyon nagy hatással volt ránk a hétfői tanácsköztársasági emlékünnepség. A következő napon, kedden gyönyörködve néztük az ifjúkommunisták tömegmegmozdulását, a fáklyás felvonulást, amely a fiatalság erős politikai egységét bizonyította. Az ilyen akciók különösen fontos szerepet játszanak az ifjúság nevelésében. Meglátogattuk a tiszafüredi járás és Karcag város pártbizottságát, hogy megismerjük a pártszervek munkáját, a központi feladatok járási és városi szintű megoldását. Ellátogattunk néhány gyárba és üzembe is, ahol találkoztunk a munkahelyek párt- és gazdasági vezetőivel. Azt tapasztaltuk, hogy ezekben az üzemekben a vezetőség jól látja el a rábízott feladatokat, a dolgozók optimisták, és a vezetők arra törekednek, hogy maradéktalanul teljesítsék az MSZMP XI. kongresszusának határozatait. Technikai újdonságok bevezetésével, az eszközök rekonstrukciójával a termékek állandó megújulását érik el. Ezt láttuk a tiszafüredi Alumíniumárugyárban a BVM szolnoki gyárában és a karcagi üveggyárban is. A Szolnok és Kjusztendil megye közötti együttműködési szerződés értelmében célunk, hogy a pozitív gyakorlati tapasztalatokat kölcsönösen megismerjük és hasznosítsuk. Megváltozott cikkelyek Kaptak — most adhatnak Módosított kollektív szerződés a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában Ezekben a hetekben minden vállalatnál felülvizsgálják a kollektív szerződéseket. Kiesnek azok a cikkelyek, amelyeket túlhaladt az idő, másokat az új termelési követelményeknek megfelelően kibővítenék, s valószínűleg mindenhol akad olyan, amit még tavaly, tavalyelőtt hiába kerestünk volna a vállalat- vezetők és a dolgozók megállapodásában. Kellenek a rosták Mint a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában, úgy máshol is, a kollektív szerződések egyre inkább igazodnak az aktuális gazdasági feladatokhoz. Az említett üzemben jó néhány esztendő eltelt, amíg kialakultak a „véleménybeszerzés” mostani módszerei, s ennek alapján létrejött a kollektív szerződés csiszolt, olajozott rendszere. Hogy az utóbbi hetekben lezajlott módosításokról beszéljünk: a munkások a szakszervezeti bizalmiaknak mondhatták el, hogy milyen változtatásokat javasolnak. A bizalmiak azután továbbították a műhelybizottságokhoz a véleményeket. Az utóbbiakon kívül szakcsoportok is foglalkoztak a kollektív szerződés módosításával. Ök szakmai oldalról közelítettek meg egy-egy felvetett javaslatot. Így például a munkaüggyel foglalkozó „team” a vállalat anyagi helyzetének ismeretében mondott igent vagy nemet a „befutott”, bérekkel összefüggő módosítási javaslatokra. A műhelybizottságok előterjesztését a gyári szakszervezeti tanács megtárgyalta, és így küldte tovább a vállalati legfelsőbb szakszervezeti szervhez. Sok a rosta? Úgy mondják a gyárban, ennyi kell, — a megalapozott, valós igényre, épülő javaslatot egyébként minden „lépcsőben” elfogadták. A Ganz Villamossági Művekben négy évvel ezelőtt dolgozták ki az 1980-ig szóló kollektív szerződést. (Ennek vannak pontjai, amelyek minden gyáregységre érvényesek, de találni benne olyan függelékeket, amelyeknek megállapításai csak a szolnoki gyárra vonatkoznak.) Alapvető elemein nem változtatnak, de az idő múlása, az új feladatok — követelték a módosítást. Megállapították, melyek azok a részek, — még a „régi” szerződésben — amelyek ellentmondanak új kormány- és miniszteri rendeleteknek. (Igaz, ezt az új javaslatoknál is megtették.) Például: ezt a gyári „szentírás” korábban kötelezően szabályozta: minden, főiskolát vagy egyetemet végzett, embernek, aki az üzemhez jött, a fizetését évenként 200 forinttal kellett emelni három esztendeig, függetlenül attól, hogyan dolgozott. Az előíráson változtattak. Az összeg most csak adható. Vagyis számít az elvégzett munka, a szorgalom és így tovább s ez a pénz lehet három vagy négyszáz forint is. Vagy: nyugdíj előtt álló dolgozóknak előírták kötelezően az ötszázalékos béremelést. Még akkor is megkapta a dolgozó, ha ritkán látták a gyáitbam A változás: megkaphatja az öt százalékot. Esetleg még többet is — vagy kevesebbet — ahogy megérdemli. Ellenkezett a rendelettel Akadt olyan felvetés, ami ellenkezett egy egészségügyi minisztériumi rendelettel. A határozat ugyanis előírta: térítésmentes váradásnál négy óra pihenőidő adható, ennek elteltével azonban — irány a munkapad. A javaslat előterjesztői elmondták, nehéz ilyenkor teljes értékű munkát végezni, ezért kérik a nyolcórás pihenőidőt. Igen ám, de a rendelet... A „Ganz Vill”-ben megoldották: a véradók kapnak négy óra pihenőt, s még négyet úgy, hogy ezt a szocialista brigádok ledolgozzák helyettük. Minek a bizottság, ha mindent elfogadnak? Nem mindent: kérték, hogy emeljék az étkezési hozzájárulást, de ezt nem tudja megtenni a vállalat, hiszen így is a dolgozó öt forint negyvenet, a gyár hat forint hatvanat fizet. Bérfeszültséggel járna, s nem szolgálná a valós igényeket a tmk-sok, a diszpécserek, a darusok kérése. Ök előterjesztették, hogy a gyári átlagteljesítmény után kapják a plusz járandóságokat. Tehát ha egy hónapban 114 százalékra teljesíti a tervet a szolnoki „Ganz Vili.”, úgy külön pénzt kapnának az említett szakmában dolgozók. Elmondták az üzemben: így egy tmk-lakatos jóval többet keresne, mint egy gyártmányt előállító, hasonló szakmájú dolgozó. Budapesti viták Néhány éve még óriási „csaták” dúltak a vállalati szakszervezeti tanácsi értekezleteken. A fővárosiak nem engedtek, s ugyanígy a szolnoki, a bajai, a gyulai gyáregységek küldöttei sem, a huszonegyből. Sokszor a végső érv már az volt, hogy itt is vagy ott is, ugyanannyi a kenyér ára. Idővel kialakultak az arányok — ki menynyit tesz a vállalati asztalra, úgy munkája mennyiségének és minőségének megfelelően részesül a javakból. Igaz, egyre több az azonos, minden gyárra érvényes megállapítás a Ganz Villamossági Művek kollektív szerződésében. A mostani „igazításnál” például egységesítették: mennyi ideig viseljék a bakancsokat a forgácsolók. Szolnokon 18, Baján 12 hónap után cserélhették valamikor az elkopott lábbeliket. Most mindenhol egy év az úgynevezett kihordási idő. Ugyanígy egységesítették az étkezési hozzájárulást, s egyformán szabályozták a túlórák számát. (Egy dolgozó havonta ötven órát ténykedhet munkaidő után, és csak két alkalommal használhat fel ilyen munkákra pihenőnapot.) Ugyanígy a katonai szolgálat után visszatérő fiataloknak, s a gyes-ről munkába álló nőknek minden gyárban egy ideig begyakorlást pótlékot adnak. A revízió az előkészítés, a vélemények, a javaslatok begyűjtése, a szelektálás, a vita és a tanácskozások soksok ember munkáját, s nem kis energiáját igényelték. Ezek sikeres végrehajtása — úgy ahogy a „Ganz Vili.” szolnoki gyárában megtörtént — a kollektív szerződések átgondolt módosítása a dolgozók és a termelés javát szolgálják. Ezt kell szolgálniuk. H. J. Nemzetközi szakkiállítások Két hét múlva, április 6- án kezdi meg idei programját a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont, mégpedig egyszerre négy nemzetközi kiállítás megnyitásával. Nagy sürgés-forgás közepette készítik elő és díszítik, rendezik a kiállítók standjait, amelyeken húsz ország és Nyugat-Berlin több mint 500 vállalata, cége vonultatja fel legkorszerűbb termékeit. Ötmilliós társadalmi munka Jánoshid,án a tanács a község 50 olyan lakójának adta át a napokban a „Társadalmi Munkáért emlékérem” arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, aki az elmúlt évben kiemelkedő társadalmi munkával járult hozzá a településfejlesztési célkitűzések megvalósításához. A község lakói és a munkahelyi kollektívák tavalyi 5 millió forint értékű társadalmi munkájának eredményeként egy kilométerrel bővült a vízhálózat, elkezdődött az iskolai sportudvar építése, társadalmi összefogással végezték el az oktatási intézmények karbantartását. felújítását is. A korrózió ellen a korábbi vaslemez helyett néhány hőnapja aluminium burkolattal látják el a kazánokat a szolnoki Vases Faipari Szövetkezetnél. A szövetkezetnél gyártott több mint harminc kazántípusra a jövőben a jól bevált alumínium borítást alkalmazzák \
