Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1979. március 21.

Ünnepi ülés a Tanácsköztársaság 60. évfordulóján

Nemes Dezső ünnepi beszédét tartja

(Folytatás az 1. oldalról)

internáló táborokba, s tízezrek csupán az ország elhagyásával tudták elkerülni, hogy áldozatai legyenek a véres leszámolásnak. A terrort párosították gátlástalan rágalomhadjáratokkal, hogy elhomályosítsák a tanácshatalom vívmányait, forradalmi

honvédő háborújának dicső tetteit. Akik a hazára tört imperialista seregek segítőtársai lettek, akiknek mindennél fontosabb volt hatalmuk visszaszerzése, bármibe kerüljön ez a népnek, az országnak, azok e hazaáruló tevékenységükre is jórészt a proletárhatalom gyalázásával próbáltak fátylat borítani.

Az egység ereje

zsai népnek nyújtott, egyben nagy szolgálatot tett a szocializmus ügyének és a délkelet-ázsiai térség biztonságának. S az elszántság, amellyel Vietnam népe szembeszállt a kínai agresszorok- kal, tovább növeli iránta a világ népeinek tiszteletét és nagyrabecsülését. Nemcsak saját földjét védte és védi a kínai agresszorokkal szemben, hanem egyben útját állja annak a pekingi törekvésnek, hogy kiterjesszék a kínai fennhatóságot Délkelet- Ázsia nagy térségeire.

— Vannak, akik a kínai agresszoroknak Vietnamból való kivonulását egybekapcsolták azzal a követeléssel, hogy Kambodzsában állítsák vissza a Peking által támogatott és irányított Pol Pot-uralmat, bár tudják, hogy ezt csak újabb szörnyű tömegmészárlás követheti. A kínai hegemonista törekvések kambodzsai támaszpontjának visszaállítása egyben annak lehetőségével járna, hogy az ismételt kínai agressziót Vietnam ellen két oldalról indítsák meg. Bizonyos imperialista körök ezt éppúgy nem néznék rossz szemmel, mint ahogy a februárban megindított kínai agressziót is reménykeltőnek tekintették.

Ezt Brzezinski úgy fejezte ki, hogy „nem sérti az amerikai érdekeket”.

— A népek viszont felemelték tiltakozó szavukat ez ellen. S mindazokkal együtt, akik szilárdan Vietnam mellett állnak, a mi népünk is követelte a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnamból, és követeli, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a pekingi fenyegetéseknek mind Vietnammal, mind pedig bármely más néppel szemben. A küzdelem a kínai agresszió ellen egyben küzdelem ama pekingi politika ellen, amely az új világháború elkerülhetetlenségét hirdeti. Az emberiség békét akar: békét Vietnamnak és békét a világnak!

— A pekingi hegemén törekvések elleni harc egybefonódik a fegyverkezési hajsza visszaszorításáért, az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséért folyó általános küzdelemmel. A kínai népnek is alapvető érdeke az agresszió kudarcba fulladása: ez segítheti, hogy végre-va- lahára bekövetkezzék a jó- zanodás a pekingi politikában, s nyugodtabb feltételek jöjjenek létre Kína fejlődése számára is. Ez esetben Kína és a tőkés országok kapcsolatainak bővülésé is a kívánatos normalizálás jegyében folyna, s nem a nemzetközi légkör mérgezését szolgálná.

Azonban a remény a negyedszázados fasiszta uralom idején megingathatatlan erőforrása volt a forradalmi küzdelemnek. Támaszkodott arra, hogy létezik és fejlődik a szovjetek hatalmas országa, amely sikerrel harcolt az imperialista világ nagy túlerejével, rendíthetetlen politikai és erkölcsi támasza maradt a világforradalomnak, amelyet elindított.

— A Tanácsköztársaság emlékében testet öltő hagyomány igen fontos része a proletárság politikai egységének létrejötte, a kommunisták és a szocialisták bekövetkezett egyesülése. E történelmi tényen Peyerék leghevesebb antikommunista propagandája sem változtathatott. Emléke az ellenforradalom egész időszakában hozzájárult ahhoz, hogy a kommunisták és a szocialisták együttes küzdelme folytatódott. Peyernek és társainak eszeveszett antikommu- nizmusa meg a fasiszta terrortól való félelme jelentősen gátolta s a miáltalunk elkövetett szektás hibák ugyancsak nehezítették az együttes küzdelmet. d,e ez mégis állandó jellemvonása maradt a magyar munkás- mozgalomnak. Erőteljesen érvényesült a fehérterror legsúlyosabb éveiben a be- börtönzötteik és internáltak szabadon engedéséért vívott nehéz harcokban, a mindennapi részletharcok egész sorában, \az 1930. szeptember 1-i forradalmi megmozdulásban, az 1942. március 15-i háborúellenes antifasiszta tüntetésben. Ez a hagyomány nyert új erőt a két munkáspárt 1944. október 10-i egységmegállapodásában, amely tartalmazta a demokratikus Magyarországért való együttes harc vállalását, s a továbbiakban a közös harcot az ország szocialista útra vezetéséért, a szocialista forradalom ismételt győzelméért, s célul tűzte ki a két párt későbbi, ismételt egyesülését is.

— Az 1944. október 10-i egységmegállapodás megkötésekor a felszabadító szovjet hadsereg már átlépte a magyar határt. A keletről érkező segítség negyedszázados reménye történelmi valósággá s hazánk szabaddá vált. A kommunista párt által előterjesztett demQkratikus nemzeti újjászületés programja alapján megindult és kibontakozott az újjáépítés nagy munkája, amely átfogta a társadalmi élet csaknem minden területét. S hogy ez minden várakozást felülmúló sikerre vezetett, ennek egyik döntő feltétele volt a két munkáspárt szoros együttműködése. Ez biztosította azt, hogy a nép nem a tőkéseknek, hanem önmagának építette újjá az országot.

— A szocialista világforradalom második szakaszában, a szocializmus világ- rendszerré válásakor hazánk ismét a szocializmus útjára lépett. Dicsőséges szakasza volt ez az ország fejlődésének; a vártnál rövidebb idő alatt nagy sikereket ért el.

— A lendületes fejlődést azonban, mint ismeretes, súlyos károkat okozó és fájdalmas sebeket ejtő tragikus és bűnös torzulások závarták meg.

— Elszenvedtük a szek- táns, dogmatikus politika, valamint a revizionista árulás okozta fájdalmas sebeket, és nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy ezeket kiheverjük, s a szocialista építés lenini politikáját érvényesítsük. A több mint két évtizedes fejlődésünk tényei, nagy vívmányai beszélnek ennek eredményeiről.

— Most, amikor az első magyar proletárhatalom, a Tanácsköztársaság létrejöttének 60. évfordulóját ünnepeljük, hazánk a fejlett szocializmus építésének szakaszában van. Ez bonyolultabb problémák megoldását követeli ; olyanokat, amelyek a saját fejlődésünkből, s olyanokat is, amelyek a világ- helyzet alakulásából fakadnak.

— A világforradalom, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi korszaka is új szakaszába lépett., A szocializmus világ- rendszerré válása nyomán fellendült a gyarmati és a félgyarmati népek felszabadító harca, és széthullott a régi gyarmatrendszer. Népek egész sora előtt vetődött és vetődik fel a történelmi feladat, hogy kivívott függetlenségük védelmét és társadalmi felemelkedésüket szocialista irányú fejlődés útján biztosítsák. Angolától Afganisztánig mind több szocialista orientációjú fejlődő ország erősíti kapcsolatait az új világrendszer országaival.

— Gazdaságilag a tőkés hatalmak még jelentős túlsúlyban vannak, nagy erőforrásokkal rendelkeznek.

Bankjaik páncéltermeiben hatalmas értékek halmozódnak fel. A kapitalizmus általános válsága azonban — az áthidaló kísérletek ellenére — ismét elmélyült.

— A kapitalizmus általános válságának elmélyülése élezi a tőkés államok egymás közti ellentéteit, versenyét a piacokért. Ebben egyre növekvő szerepet játszik az is, hogy mély repedések támadtak a neokolonializmus rendszerén. Tovább erősödik a népek harca, hogy megszabadítsák országukat az imperialista behatolás, és kizsákmányolás minden formájától.

— A neokolonializmusra mért csapás egyik szemléletes példája az, ami Iránban bekövetkezett. Negyedszázaddal ezelőtt a CIA irányításával megdöntötték a liberális Mo- szadik-kormányzatot. Most viszont a washingtoni kormányzat nem volt abban a

A pekingi szakadárok céljai

— A Vietnam elleni kínai agresszió szemléletesen leleplezte a mai pekingi politika lényegét. Vietnam népe évtizedes hősies küzdelemben csapást mért a japán és a francia gyarmatosítókra, majd az amerikai agresszo- rokra, és egyesítette hazáját, megteremtette az egységes szocialista Vietnamot, s kivívta az egész haladó emberiség mélységes tiszteletét

és nagyrabecsülését. Az állandó kínai provokációk közepette visszaverte a kambodzsai maoista kalandorok pekingi ösztönzésre indított katonai támadásait, befogadta a Pol-Pot-rendszer rémuralma elől menekültek áradatát, s támogatta a népfölkelést a tömegmészárlásokat végrehajtó zsarnoki uralom ellen. Segítségével, amelyet a sokat szenvedett kambodDíszünnepség az Országházban

Korunk parancsa: a békés egymás mellett élés

helyzetben, hogy megmentse partnerét és ‘ azokat, akik a sah távozása után még megkísérelték megmenteni a monarchiát'. A világ erőviszonyainak a változása ebben a tényben is megmutatkozik.

— Hatvan év távlatából visszatekintve a világ arculatának alakulására, kézenfekvő a megállapítás; hatalmas változások mentek végbe, különösen a második világháború óta, s a változások e folyamata napjainkban gyorsulóban van.

— Az antiimperialista erők általános térnyerése még nagyobb lehetne, ha nem következik be a Mao Ce-tung-féle pekingi vezetés szakadár úttartozik a délkelet-ázsiai terjeszkedés, amelynek útjában áll a független és szuverén szocialista Vietnam. A maoista mániákusok távolabbi ábrándja a kínai világuralmi hegemónia. A szovjetellenes- ség a fő fegyverük, amellyel igyekeztek megszerezni és közvetlen céljaikra hasznosítani a tőkés hatalmak elnézését, rokonszenvét és segítségét a szocialista Vietnam elleni agressziójukhoz is.

— E kalandorpolitikusok korábban papírtigrisnek nyilvánították az imperializmust. Jelenleg a pekingi taktika: összeölelkezni a tőkés hatalmakkal, és kihasználni őket, közös szovjetellenes platforra lépése, amely napjainkban a tőkés hatalmak legreakció- sabb erőivel való nyílt összejátszásig, a kapitalista világ vezető köreivel való szövetség szorgalmazásáig, a szocialista Vietnam elleni gyalázatos katonai támadásig jutott el.

— A pekingi kalandorpolitikusok közvetlen céljaihoz

mot ajánlva nekik.

— A maoista kalandorok és a nyugati imperialisták ösz- szejátszása és szövetkezése nehezíti az enyhülésért folyó harc útjában álló akadályok elhárítását, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folyó küzdelmet, s növeli a súlyos következményekkel járó konfliktusok veszélyét.

— A világban végbement nagy változásokat gyakran kísérték éles konfliktusok, amelyeket át kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erőviszonyoknak a haladó erők javára való eltolódása segítette. A további haladásnak is ez az útja. Ebben mindinkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világnak, a szocialista országok és más antiimperialista erők összefogásának, a béke biztosítását sürgető valamennyi erő együttes fellépéseinek.

A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk parancsa. A lenini politikát folytató szocialista országok s más békeszerető államok is ennek jegyében lépnek fel az enyhülésért, a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki és kulturális együttműködés fejlesztéséért.

Ügy véljük, hogy az enyhülés őszinte hívei, bármilyen legyen világnézetük és politikai hitvallásuk, segítik saját népüket és a világ népeit a béke nagy ügyének védelmében.

— A magyar nép, a nemzetközi haladás élvonalában haladva, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal szorosan együttműködve, méltóan vette és veszi ki részét a békéért és a haladásért síkraszálló erők küzdelméből. Szocialista hazánk, amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársaság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. Vívmányaink s következetes lenini politikánk olyan széles körű nemzetközi elismerést és tekintélyt szerzett Magyarországnak, amilyennel történelme folyamán még nem rendelkezett.

— Célunk és feladatunk, hogy az eddigieket új sikerekkel gyarapítsuk. Ettől függ anyagi és kulturális felemelkedésünk, eddigi vívmányainknak nemcsak biztosítása, hanem további növelése.

— A Tanácsköztársaság dicső hagyományainak ébren tartása, tapasztalatainak

hasznosítása nem csak a múlt küzdelmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egyben morális és politikai erőforrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgye első proletárhatalmának népe hősi múltjához, jelen vívmányaihoz s a szocializmus nagy ügyéhez méltóan vegye ki részét a népek szabadságáért, a békéért, a boldogabb jövőért folyó küzdelemből — mondotta befejezésül az ünnepi szónok.

Nemes Dezső beszédét követően Losonczi Pál mondott zárszót.

— A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünk végéhez értünk. Mindnyájunk nevében megköszönöm Nemes Dezső elvtársnak ünnepi beszédét, amely megvonta a dicső 133 nap történelmi mérlegét, hazai és nemzetközi jelentőségét, a mához szóló és a jövőbe mutató főbb tanulságait.

A múltat idézve, mint mindig, most is a jövőre verjük tekintetünket: a teendőkre, a ránk váró és elvégzendő feladatokra. Bizonyosak lehetünk és vagyunk benne, hogy a tiszteletre, a megbecsülésre és elismerésre méltó nagyszerű elődeink mutatta úton haladva, valóra váltjuk mindazokat a feladatokat, melyekre pártunk mai nemzedéke tette életét, adja erejét, felvirágoztatjuk szocialista hazánkat. beteljesítjük egészében és maradéktalanul 1919 merész és hősies hagyatékát, örökségét.

— Ünnepi ülésünket bezárom.

Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget.

CÍMKÉPÜNKÖN

a Munkásmozgalmi emlékmű a szolnoki Kossuth téren. Kovács Ferenc szobrászművész alkotása