Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

1979. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma este mutatják be a Szigligeti Színház­ban Maxim Gorkij: A hamis pénz című szín­művét Horváth Jenő rendezésében. Képeink a főpróbán készültek. Jakovlev (Iványi József) és Luzgin Medgyessy Pál) Jemifov (Ivánka Csaba) és Luzgin Bobova (Szabó Ildikó) és Polina (Koszta Gabi) Klavgyija (Jutkovics Krisztina) Szfogov (Juhász Jácint) Glinkin (Pogány György) és Klav­syija Kertlszkoj (Sarlai Imre) Klavgyija, Jakovlev és Polina Fotó: Nagy Zsolt Edigíey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: | ■9jí|O4l0| BÁBA MIHÁLY W«ilVÍV^ 33. A főportás meghajolt és kissé gúnyosan megjegyezte: — Tisztelt uram, különféle dolgok történnek. Minden­esetre figyelmeztetjük, hogy egy órával sem ’tudjuk meg­hosszabbítani az itt-tartóz- kodását. Azt tanácsoljuk, ko­rábban utazzon el innen. Az itteni klíma nem mindenki számára egészséges. — Kérem, hagyjon békén, és ne legyen szemtelen. Elő van készítve a kocsi? — Sajnos, nem rendelke­zünk autóval. Elromlott a motor. — Taxival megyek. Kérem, hívjon egyet — mondta az amerikai, akinek nem vette el a kedvét a korábbi ellen­szegülés. Ellenkezőleg, telje­sen elégedett volt az ügyek ilyen fordulatával.' Amikor végre megérkezett a megren­delt taxi, a kikötőbe vitette magát. Kibérelt egy motor­csónakot és a part mentén száguldozott, élvezte a nap­fényfürdőt. Pontosan egy órakor, ahogy megbeszélték, megjelent a Le Chaps ‘test­vérek irodájában. — Sajnos — mondta az üdvözlés után —, ma nincs autóm. A szálloda kocsija ál­lítólag elromlott, és a ked­venc Ferrarimat még mindig nem vettem meg. Ügyeink el­intézése után készülök az autókereskedőkhöz, és remé­lem, hamarosan mindkét ügyet tető alá hozom. — Mi iS reméljük — mond­ta az egyik Le Chaps úr. — öt önnek való villát keres­tünk ki. A kocsim itt áll, me­hetünk? A két úr beült a Simcába és az amerikai három órán át nézegette a vételre javasolt villákat. Az egyik különösen tetszett mister MacAreck- nek. Szép, modern stílusban épült villa egy hosszanti fek­vésű virágos kertben állt, mintegy három kilométerre Nizza központjától. A tenger­től alig két kilométer vá­lasztotta el. — Ó! Ha a tengerparton lenne valami hasonló, vagy legalábbis közel a parthoz, gondolkodás nélkül megven­ném. Ez egy kissé távol van, én meg szeretném érezni a tenger illatát. Motorcsóna­kot és vitgrláshajót akarok venni, hogy minden pillanat­ban tengerre szállhassak. Le Chaps úr hiába dicsér­te a szép villá't, az egész Niz­zára való kilátással. Hiába magyarázta, hogy ha kocsi­ja van, nincs jelentősége egy-két kilométernek. Az amerikai makacs volt és kér­te, hogy más villát keresse­nek számára. Ha nem talál, akkor majd gondolkozik en­nek a megvételéről. Ellen­ben, amikor meghallotta a magas árat — Le Chaps úr valamit hozzátett az eladási árhoz, hogy legyen miből en­gednie —, az amerikai nem csodálkozott. Kijelentette, hogy a vétellel kapcsolatban minden ügyet, beleértve az alkudozást is, a jogtanácsosa, Jean Charbonneau intézi. Búcsúzáskor abban álla­podtak meg, hogy kedden reggel újabb villákat tekinte­nek meg. Kommunista pedagógusok aktívája Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) jas pedagógusok 12,2 száza­léka dolgozik tovább; me­gyénkben mindössze 3,3 szá­zalékuk maradt a katedrán. A középfokú oktatási in­tézményeink közül a szak­munkásképző intézetek sze­mélyi ellátottsága a legked­vezőtlenebb. Pedagógiai vég­zettség tekintetében (46,8 szá­zaléknak nincs meg) az or­szágos átlag alatt szerepel a megye. Oktatási intézményeink munkájáról szólva — megál­lapította az osztályvezető, hogy a párthatározat köve­telményeinek megfelelően fejlődött, évről évre javult. Az oktató-nevelő tevékeny­ség középpontjában a neve­lési feladatok megvalósítása áll. Ugyanakkor tapasztalha­tó az is, hogy néhány tantes­tület. néhány pedagógus a nevelés erőteljes hangsúlyo­zása mellett lebecsüli az ok­tatás jelentőségét, helytelenül szétválasztja a két pedagó­giai folyamatot. A továbbiakban az iskolai demokratizmus kérdéseiről, a pártalapszervezetek munká­járól szólt az előadó. El­mondta, hogy az /intézmények többségében érvényesülnek azok az elvek, amelyek alap­ján egészséges, egymást se­gítő viszony alakulhat ki ta­nár és diák, igazgató és ne­velő között. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a nevelők iskolán kívüli elfoglaltsága gyakran nem egyenlően osz­lik meg a tantestület tanárai között. Az iskolai pártalapszerve­zetek munkáját értékelve megállapította, hogy szerve­zeti életük rendszeres, tevé­kenységük tervszerű, ered­ményesen működnek közre a nevelési feladatok megvaló­sításában, aktivan kiveszik részüket az ifjúsági szerve­zetek irányításában. Végezetül dr. Boros Qttó- né annak a meggyőződnének adott hangot, hogy —1 ismer­ve a megye több mint ötezer pedagógusának eddigi, fele­lősséggel végzett, munkáját — sikeresen helytállnak ne­velőink a növekvő feladatok megoldásában, s a még elő­forduló kedvezőtlen körül­mények között is lelkesedés­sel nevelik a jövő nemzedé­két. A társadalmi összefogás nagy segítség Az előadás után elsőként Szurgyi Istvánné, a rákóczi- falvi általános iskola igaza- tónője kért szót. Számot adott az intézmény személyi és tárgyi feltételeiről: s arról a sok segítségről, amelyet az utóbbiak javításában a tele­pülés lakóitól kaptak. A to­vábbiakban — úgy véleke­dett az igazgatónő, hogy a szocialista brigádok a társa­dalom segítségét elsősorban a fiatalok nevelésében kelle­ne igényelni. A túrkevei gimnázium és szakközépiskolában szeptem­berben kezdték a középisko­lai szakmunkásképzést. Az újfajta képzés tapasztalatai­ról beszélt hozzászólásában Iván Sándor, az iskola ta­nára. A párttag pedagógusok te­vékenységének kiemelt sze­repét méltatta hozzászólásá­ban Rónai Viktor, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium pártalapszervezetének tit­kára. A könyvtárak és az oktatá­si intézmények kapcsolatá­nak fejlesztéséről szólt Hor­váth Ferencné, a szolnoki 605. számú Szakmunkáskép­ző Intézet szakfelügyelő könyvtárosa Sajnos még na­gyon kevés intézmény ren­delkezik az igényeknek meg­felelő könyvállománnyal, a szükséges helyiséggel, viszont a meglevő (tárgyi, személyi feltételek optimális kihasz­nálásával sokat tehetnek a pedagógusok, a tanulók ön­művelődésre neveléséért. Dómján László, a kisúj­szállási általános iskola igaz­gatója, a jó tantestületi lég­körre, a tanórák neveléscent- rikusságára hívta fel a fi­gyelmet. Örömmel számolt be a város Jpárt- és állami ve­zetői, valamint az intézmény közti jó kapcsolatról; az öt­évesek száz százalékos óvo­dai felvételéről. Gondként említette a tanuló ifjúság nem megfelelő élelmezését, a kevés napközi otthoni helyet. A szülők és a tantestület jó kapcsolatára említett saját példát Ozsvát Andrásné, a ; kunszentmártoni általános is­kola pántalaszervezetének tit­kára. Kiemelte a közösen végzett társadalmi munka jelentőségét, a kommunista szülők aktívájának példás tevékenységét. Szólt az ön­képzés szükségességéről; a fiatal, vezetésre alkalmas pe­dagógusok munkájának fo­kozott figyelemmel kísérésé­ről. A KISZ-szervezet a nevelő iskolában, illetve a fakulta­tív rendszerű oktatásban be­Az amerikai nem ment vissza a szállodába, a legkö- . zelebbi vendéglőben meg­ebédeld, aztán elment egy használtautó-kereskedőhöz. — Szeretnék sport Ferra­rit venni — közölte a cég ve­zetőjével. — Sajnos, ebben a pilla­natban nincs. — És nem tudja véletle­nül. hogy hol lehet ilyen tí­pust venni? — Sajnálom, de ön a ten­gerparton nem talál Ferrarit. Ezek a kocsik nagyon ritkán kerülnek forgalomba. Néha szezon ''égén el lehet csípni egyet-egyet, de ritka az ilyen alkalom. Az amerikai kissé gond­terheltnek látszott. — Ha más gyártmányú ko­csi érdekelné, tudnék java­solni egy rendkívüli alkalmi vételt. Mercedes 300 SE. Nagyszerű kocsi. Teljesen új. Alig harmincezret futott. Egy gazdag argentin szarvasmar­ha-kereskedő tulajdona volt. A fickó szerette a kocsikat, a Mercedes cég ezt megrende­lésre készítette. Tizenkétezer dollárba került. Európában akart vele utazgatni, de ru­letten elvesztette minden pénzét.’sőt féláron el kellett adnia a kocsiját is. MacAreck figyelmesen megnézte a kocsit, bekapcsol­ta a motort is. — Rendben van. Megve­szem a kocsit. Igaz, a Ferra­riről álmodoztam, de ez sem rossz gép. Az amerikai elővette zse­béből a csekkfüzetet. — Hétezer dollár, az har­mincötezer új frank — mondta és kezdte kitölteni a csekket. — Bocsánat, uram — mondta zavartan az eladó. — Elvből csak a régi ügyfe­leinktől fogadunk el csekket. — Furcsa szokás Európá­ban. Nálunk, az Egyesült Ál­lamokban mindent csekkfü­zet segítségével veszünk és eladunk. Ez a csekk a Crédit Lyonnanis bankfiókjába szól, Nizzában. Elküld egy fiút, és az hozza a pénzt. — önnek igaza van, uram, csakhogy ma szombat van. Ilyenkor már minden bank zárva. Holnap vasárnap van. holnapután hétfő — a ban­kok ünnepnapja. Csak ked­den tudnám beváltani a csekket. — Komolyan mondom, nem tudom, mit tegyek! — az eladó zavarban volt. Nem minden nap akad olyan vevő­re. aki hidegvérrel, alkudo­zás nélkül fizeti ki az árat. — Sajnálom, mert valóban tetszik a kocsi. A kereskedő döntött. — Kockáztatok — mondta. — Tessék a kocsi kulcsa - és a papírok. Már ki van tölt­ve, kérem, írja alá. És sok szerencsét hozzá. (Folytatjuk) töltött szerepéről szólt Her- czeg Mihály, a törökszent­miklósi Bercsényi Miklós Gimnázium igazgatóhelyette­se. Méltatta a kollégiumi há­lózat bővítését, fejlesztését; felhívta a figyelmet a kollé­giumi élet nevelő hatásának eddig kiaknázatlan lehetősé­geire. Dr. Földy Dánielné. az út­törőszövetség megyei taná­csának elnöke az általános iskolák és az úttörőcsapatok kapcsolatát elemezte. El­mondta, hogy az úttörőcsapat nem alárendeltje az intéz­ménynek, hanem társa, az oktatási, nevelési, mozgalmi célok megvalósításában. Fel­hívta a figyelmet arra a gyakori hibára, amikor az úttörőcsapat aktív magja magára vállal minden mun­káit, s a többiek így feladat nélkül maradnak. Használjuk ki jobban lehetőségeinket A karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója, Erős András beszámolt in­tézményük és a termelő üze­mek kapcsolatáról. Elmond­ta, hogy a szakmai órákon tanultakat a diákok az üze­mek felszereltsége miatt nem mindig tudják alkalmazni, s ez feszültséget szül. Javasol­ta, hogy minden szakközépis­kolában alakítsanak ki egy szakprofilt, amely lehetővé teszi a tanulók elmélyedését valamely technikai folyamat­ban. A szünet után dr. Csendes Lajos emelkedett szólásra. Beszédében az oktatás-neve­lés tárgyi feltételeiről, majd a nevelőmunka időszerű kér­déseiről szólt. Megállapítot­ta, hogy a közoktatás elé ál­lított célkitűzések összhang­ban állnak a társadalmi, gazdasági élet igényeivel. Mi­közben azonban növekszenek az oktatással szemben tá­masztott követelmények, jó­val lassúbb ütemben bizto­síthatók az iskolák jó mű­ködésének feltételei. Hiszen egyre több pedagógusra, új iskolára, tantermekre lenne szükség a minél magasabb szintű oktató-nevelő munká­hoz. Az anyagi lehetőségek azonban végesek, másrészt az építőipari kapacitáshiányra hivatkozva az ötödik ötéves terv beruházásai országosan is késnek. Az oktatási intéz­ményekben arra kell töre­kedni. hogy a már meglevő tárgyi feltételeket, szemlélte­tési, anyagi eszközöket gaz­daságosan, optimálisan hasz­nálják fel. A nevelés kérdéseit ele­mezve dr. Csendes Lajos azt hangsúlyozta, hogy az ifjú­ság alakítása, nevelése tár­sadalmi ügy. Az iskolának kiemelkedő, de nem kizáró­lagos és meghatározó szere­pe a nevelésben. Nem lehet minden problémáért felelős­ségre vonni az iskolát, de a pedagógusoknak még sokat kell tenni azént, hogy növe­kedjen szerepük a jövő nem­zedék formálásában. A martfűi általános isko­la tárgyi, személyi feltételei­nek örvendetes javulásáról számolt be Angyal József né igazgatónő. Legnagyobb ered­ményüknek tekintette a tan­kötelezettségi törvény telje­sítését. A lemorzsolódás csu­pán 0,6—0,8 százalék volt de ezt az arányt a jövőben nul­lára akarják csökkenteni. Szabó Mihály, a szolnoki Űj városi Általános Iskola igazgatója a megyeszékhely üzemeivel, gyáraival kialakí­tott jó kapcsolatot vázolta a résztvevőknek. . Nevelőink munkája — garancia A hozzászólások után dr. Boros Ottóné összefoglalta a vitát. Megállapította, hogy a nevelők hozzáértéssel, fele­lősséggel szóltak eredmé­nyeikről, gondjaikról. Az ak- tivaülés újab bizonyítéka an­nak, hogy az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtása jó úton halad, s megvalósításá­ra a lelkes, áldozatkész pe­dagógusok munkája megfele­lő garancia. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom