Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

1979. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanuljunk meg szurkolni S zó ami szó, nem kimondottan leányálom a szolnoki közönség elé lépni egyetlen vendég- csapatnak, vagy játékvezetőnek sem. Igaz, a megyeszékhely csapatai sem labdarúgásban, sem pél­dául a kedvelt sportágban, az első vonalba jutott női kosárlabdában nem kényeztetik el híveiket, hiszen a hét végén mind a MÁV, mind pedig az MTE „gyen­gén muzsikált” — a piros-feketék úgy szereztek dön­tetlent, hogy ismét büntetőt hibáztak — a kék-fehérek pedig Szarvason szenvedtek sima vereséget. A női kosárlabdázók is megkapták az NB I-ben a maguk 30 pontját a TFSE-től — egyszóval egetverő ovációra nem volt okuk a nézőknek. De arra a magatartásra kevés magyarázat van, amellyel a lelátók népe fogadja a lehangoló eredmé­nyeket! Kosárlabda-mérkőzésen szinte napirenden van a bírók elleni tüntetési, de legalább ilyen gyakran for­dul megmagyarázhatatlan haraggal a közönség a lab­darúgó-találkozókon az ellenfél játékosai és a közre­működő bírók ellen. Egyszóval a szolnoki küzdőterek sportszerű hangulatán bőven van még javítani való. 'Másként isi lehet? Igen, erre adtak jó példát a hódmezővásárhelyi sportbaráítok, akik vasárnap százá­val érkeztek Mezőtúrra, a Honvéd elleni találkozóra. Végig fennen lobogott a B-középen az MSE zászlaja, és amikor egygólos vendéggyőzelemmel zárult az ösz- szecsapás, kórusban zúgott a vásárhelyiek lelkendező elismerése: „Szép volt fiúk!”. Mindehhez pedig a me­zőtúriak csendben asszisztáltak, bánkódva ugyan az elvesztett két pont miatt, de nem pocskondiázták Föld­vári játékvezetőt, és nem teremtettek olyan hangu­latot, hogy a vendégközönségnek rossz szájízzel kellett volna távoznia. A Hódmezővásárhelyi MSE a 11. helyen áll 24 pontjával, így sem a kiesés veszélye nem fenyegeti, sem pedig a feljebbjutasról nem szövögetnek rózsa­színű álmokat. Mégis eljöttek sokszázan a csapattal, mégis ünnepeltek, olyan önfeledten, mintha legalábbis a magasabb osztályba jutás lett volna a tét. Egysze­rűen ünnepelték a labdarúgást, ünnepelték a sportot. így van ez rendjén: aki a vasárnap délutánját kedvenceire szánja, készüljön fel a sikerre, de a ku­darcra is. És viselje el mindkettőt sportemberhez mél­tóan. Mert aki a játékosoktól elvárja a „fair play-t” a játéktéren, bizonyítsa ugyanezt a lelátón. T ermészetesen a szolnoki szurkolók többsége tisztában van vele, hogy a siker vagy a siker­telenség kedvenceik tehetségén és felkészült­ségén múlik. Jó lenne, ha azok is megtanulnák, akik disszonáns hangokat hallatnak a lelátón, hogy egy-egy kínkeserves eredményért nem a bíró, és nem is a lehető legjobb eredményre törekvő ellenfél a hibás! — Pb — Jégkorongban: vereség Jászberényben ZVL Skalica—Magyarország 5:4 (0:2, 3:1, 2:1) Ember legyen a talpán, aki megmondja, hol a korong Fotó: n- zs. V.: Schell, Fodor, Dvorszky. Magyarország: Balogh — Hajzer J., Schilling, Zölei, Farkas, Kereszty. Cs.: Térjék, Szeles, Pék, Búzás, Bodor, Németh, Gogolák, Szajlai, Fodor, Legéndi, Kovalcsik, Földi, Muhr. Edző: Rajkai László és Babán József. Ska­lica: Vicék — Cernek, War- zecha, Kosik, Jara Zobin, Zboril, Cs.: Jiri Zobin, Sek- nicka, Kuklis, Kapanek, Hu- lan, Masarik, Polacek, Kob- lizka, Galasek, Matusik. Ed­ző: Zbynek Cerny. A gólok sorrendje: Búzás (2. perc, Pék átadásából), Kereszty (8., Zölei), Fodor (24. p., Németh), Zboril (35.. p., Csernek), Jara Zobin (35. p., Warzecha), Po­lacek (38. p. e. a.), Pék (43. p., Búzás), Kiklis (46. p. Jara Zobin), Zbolir (52. p. Jara Zobin). Kiállítások: Skalica 14. p. Magyarország 12. perc. A csehszlovák Skalica ke­mény ellenfélnek bizonyult! A budapesti, majd a duna­újvárosi mérkőzés után már annyi komoly sérültje volt válogatottunknak, hogy va­sárnap még az összeállítás is súlyos gondokat okozott az edzőknek. Ennek ellenére Jászberényben is nagyszerű­en kezdett a csapat és a gyö­nyörű napfényes időben, több száz lelkes néző biztatása kö­zepette már a 24. percben 3:0 volt az eredmény! A folyta­tás azonban most is elmaradt. Vízilabda: Magyarország—Szovjetunió 7:6 Labdarúgó NB II Keleti csoport 1. DVSC 14 18 3 3 50-14 39 2. Nyiregyh. 24 16 4 4 37-11 36 3. Eger 24 13 6 5 41-24 32 i. Kazincb. 24 12 7 5 42-20 31 5. Papp SE 24 11 9 4 45-25 31 6. SZMTE 24 13 5 6 37-28 31 7. DMTE 24 10 8 6 36-27 28 8. Leninv. 24 10 7 7 35-31 27 9. Ózd 24 10 6 8 31-31 26 10. Lehel 24 10 5 9 35-30 25 11. Hmv.-hely 24 9 6 9 38-38 24 12. BTASK 24 10 3 11 31-35 23 13. Szarvas ■ 24 8 6 10 25-25 22 14. Szabó SE 24 7 6 11 20-26 20 15.Gyula 24 7 4 13 23-48 18 16. Gyöngyös 24 6 5 13 20-35 17 17. MVSC 24 4 7 13 26-39 15 18. SZMÁV 24 3 7 14 20-43 13 19. Bors. B. 24 3 5 16 20-49 11 20. Kisvárda 24 2 7 15 19-52 11 Eredmények: Gyula—Debrece­ni MTE 1—0, Nyíregyháza—Bor­sodi Bányász 5—0, Debreceni VSC—Gyöngyös 2—0, Kazincbar­cika—Miskolci VSC 1—1, Ózd— Békéscsabai TASK 2—1, H. Papp J. SE—Eger 1—1. Vasárnap telt ház előtt ját­szotta a magyar vízilabda­válogatott presztizsmérkőzé- sét a Szovjetunió ellen. A magyar együttesben Molnár — Szívós, Kuncz, Kiss, Hor­kai, Csapó, Wolf és csereként Wiesner valamint Fehér ka­pott helyet. A harmadik öt percben 4:2-re elhúzott a szovjet válogatott, és ekkor már túl sokat nem adtunk volna a magyar együttes győ­zelméért. A hajrában azon­ban bebizonyosodott, hogy mieink még mindig művészei a. sportágnak, és három re­mekbe szabott góllal 7:5-ös vezetést szereztünk. Ivanov- nak csak az utolsó percben sikerült szépítenie, így hát méltóképpen zárult a jubile­um: a két csapatnak ugyanis ez volt a hatvanadik találko­zója. Pécsett rendezték a Hun­gária Kupa cselgáncsver­senyt, ami akár mini VB-nek is elment volna. A verseny rangját a japánok szereplése adta meg. Kellemes meglepe­tés volt, hogy az abszolút ka­tegóriában a kecskeméti E. Kovács 95 kilójával legyőzte a 157 kilós japán Josiokát. Magyar győzelemnek is tap­solhattak a nézők: az abszo­lút kategóriában Özsvár András állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A Hun­gária Kupa pontversenyének élmezőnye: 1. Szovjetunió 44, 2. Japán 42, 3. Magyarország 29 pont. (Neubrandenburgban befe­jeződött a női kézilabda tor­na. A Szovjetunió 16:12 (6:5) arányban legyőzte az NDK A-együttesét, és így megsze­rezte az elsőséget. A magyar csapat csak rosszabb gólkü­lönbségével szorult a máso­dik helyre, 3. NDK, 4. Cseh­szlovákia, 5. Dánia, 6. az NDK junior válogatottja. Csak a Lehel szerzett két pontot Lehel SC—Kisvárda 2:0 (2:0) Szabó fejese a Lehel második gólját jelentette Jászberény, 1500 n., v.: Aczél. Lehel SC: Szilasi — Mihályi, Gergely, Lakatos, Kátai — Kelemen, Lukácsi, Szívós (Postás a 61. percben) — Sulyok, Váczi (Bacher a 61. percben), Szabó. Edző: Czigony István. Kisvárda: Kovács B. (Kocsis a 61. péTc-* ben) — Takács, Kovács M., Szűcs, Baksa — Nagy (Sze- regnyi a 10. percben), Komá­romi, Major — Földesi, Szi­lágyi, Kubik. Edző: Baksa Gyula. A nagyszerűen előkészített városi füves pályán az első negyedóra, eseménytelen me­zőnyjátéka után már látható volt, hogy a vendégek szoros emberfogással védekezésre rendezkedtek be, átengedve a teret a hazai csapatnak. Negyedóra elteltével a ven­dégek kapukirúgását Sulyok a pálya közepén elcsípte, Ke-* lemenhez játszott, aki közé­pen Lukácsit ugratta ki. A védőkön irányt változtatott labdát Lukácsi közvetlen kö­zelről a léc alá vágta, 1:0. Az újabb hazai gólra sem kellett sokáig várni: egy perc múlva a nagy kedvvel játszó Kelemen harcolt ki szögle­tet, amelyet Kátai lőtt éle­sen kapu elé. Labdájára Sza­bó emelkedett fel, és 8 méJ térről küldött csúsztatott fe­jese a sarokban akadt meg, 2:0. Jobbára a vendégek tér­felén folyt a játék, ritka el­lentámadásaikat a hazai vé­dők. könnyűszerrel hárítot­ták. Előbb Szívós, majd Vá'J czi és Kátai lövése kerülte el a kisvárdai kaput. A félidő hajrájában két hazai gólhely­zet maradt kihasználatlanul. Szünet után a Lehel visz- szaesett, a vendégek kezde­ményeztek többet és veszé­lyesebben. Előbb Szilágyi, majd Komáromi került hely­zetbe. A kettős csere után Postás labdájával Szabó iraJ modott meg, visszaadott lab­dáját Bacher mellélőtte. A hazaiak beszorultak, védeke­zésre kényszerültek, levegő­ben lógott a vendégek gólja. Az egyre ritkább hazai ellen- támadások egyike során a kaputól 18 méterre szabadd rúgáshoz jutott a Lehel. Ba­cher a felső lécet találta el, s ezzel ellőtte a hazaiak min­den puskaporát. A hazai csapat'az első fél­időben gyors, • korszerű játé­kát a második félidőben már nem tudta folytatni, ekkor fáradó középpályásai miatt visszaesett. A vendégek fö­lénybe kerültek, de a kapu­ra nem voltak igazán veszé­lyesek. Jók: Kátai, Kelemen, Lakatos, Sulyok, ill. KomáJ romi, Major, Földesi. — hoffer — tékvezető 11-est ítélt, ame­lyet Kiss félmagasan a bal sarokba helyezett, 1:1. A 67. percben -egy bal oldali szögletrúgásba Szabolcsi kéz- 2*1 beleütött, ez is 11-és. A büntetőt Simon élesen a bal kapufa mellé lőtte. A mérkőzés alacsony szín­vonalú játékot hozott, a já­tékosok rendkívül sok labda­kezelési és átadási hibát kö­vettek el. Az MTE támadá­sai ezúttal sem tudtak ki­bontakozni.' A szervezett csaJ patjátékot produkáló ven­dégcsapat megérdemelten vitte el az egyik pontot. Jó: Porhanda, Bencsik, Sebők, ill. Topeczer, Kiss, Lázár, Sztankó. — verbók — Szarvasi Főiskola Spartacus —Szolnoki MÁV 2:0 (1:0) Szarvas, 2000 n., v.: Tóth L. Szarvas: Széplaki — Kaj- tár, Szőke, Petneházi, Filyó — Kerekes (Petykó a ■ 68. percben), Rozsán I., Molnár, Jakab (Rozsán II. a 80. perc­ben), B. Tóth, Orovecz. Edző: Palíagi Róbert. Sz. MÁV: Bartos — Ágh, Csontos, Deb- reczeni, Tóth — Császár, Szajcz, Nagy — Nász (Ju­hász a 74. percbe'n), Mező, László. Edző: Himer István. A 30. perc hozta az el­ső említésre méltó eseményt: Nász kiugrott a jobb oldalon, lefutotta a védőket, de 15 méteres, bal felső sarokba tartó lövését Széplaki óriási bravúrral védte. A kimaradt helyzetet gyors ellenjtáma- dás, s a fordulópontot jelen­tő hazai gól követte. B. Tóth elé — ha szerencsével is — háromszor pattant vissza a labda a tétovázó védőkről, s harmadszorra a későn vetődő Bartos alatt a hálóba talált, 1:0. Szünet után a MÁV kez­dett jobban, mintegy húsz percig fölényben játszott, azonban meddő maradt a fölénye. Az 56. percben Lász­ló lövése csattant a felső lé­cen, majd nem sokkal ké­sőbb ő hibázott teljesen tisz­ta helyzetben. Aztán, ahogy az lenni szokott, a kihagyott gólhelyzetek egész sora a 85. percben megbosszulta magát. Rozsán II. jobb oldali szögletét Ror zsán I. a rossz ütemben ki­mozduló Bartos mellett fejel­te a hálóba, 2:0. Az első negyvenöt perc ki­ábrándító alacsony színvona­lú játékot hozott. A MÁV teljesítménye messze elma­radt az elmúlt fordulóban látottaktól. Jó: Széplaki, Kajtár, Szőke, Filyó, Rozsán I., B. Tóth, ill. Bartos, Cson­tos, Szajcz, László. — tamási — Hódmezővásárhelyi MSE —Mezőtúri Honvéd 1:0 (1:0) A mezőtúri csapat kétségbeesetten küzdött az egyenlítésért, a vásárhelyi védelem azonban jól állt a lábán Szolnoki MTE—Leninváros 1:1 (0:0) Szolnok, 3000 néző, v.: De­meter. Sz. MTE: Szendrei — Porhanda, Hegedűs (Kupecz- ki a 63. percben), Simon, Ká­bák — Bencsik, Sebők. Baran — Zakar, Szatmári. Kóczián. Edző: Kóczián Antal. Lenin­város: Dohány — Kovács L., Toperczer, Szabolcsi. Kovács J. — Kiss, Lázár, Kocsis — Schuller, Palkovics, Sztankó (Kapus a 87. percben). Ed­ző: Kontha Károly. Hosszú ideig eseménytelen mezőnyjáték folyt enyhe le- ninvárosi fölénnyel. A 19. percben az MTE vezetett tá­madást, Szatmári az alapvo-* nalról játszott vissza, de Se­bőktől az ötösön kecsegtető helyzetben elpattant a labda. Szünet után szinte végig a piros-feketék támadtak. Az 55. percben Sebők keresztbe ívelését Baran fejjel a ka­pu elé játszotta és Simon fordulásból a felső lécre emelt. Három perccel később vezetést szerzett a szolnoki együttes: Baran—Zakar—Se­bők volt a labda útja, és vé­gül az utóbbi a kimozduló kapus mellett közelről a ka-1 pu közepébe továbbított 1:0. A 60. percben az MTE a ma­ga javára dönthette volna el a találkozó sorsát. Simon re­mek labdát tálalt a jobb összekötő helyén tisztán ki­ugró Zakar elé, de a jobb­szélső mintegy 8 méterről a kapus kezébe bombázott. Egy percre rá egyenlített a ven­dégcsapat, Sztankó iramo­dott meg a bal szélen, a kaJ pújából messze kifutó Szend­rei a 16-os oldalvonalánál felvágta a csatárt és a já­Mezőtúr, 3000 n., v.: Föld­vári. Hódmezővásárhely: Ke­lemen — Czibere, Lancsa, Magyar, Zielbauer — Török, Nádasi, Bunda — Feleki (Ko­vács a szünetben), dr. Bálint, Patócs (Nagy a 68. percben). Edző: Mészáros Imre. Mező­túri Honvéd: Balázs — Sán­dor, Takács, Hódi, Papp — Vozár (Simái az 52. percben), Cserháti, Batári — Kelemen, Kupcsok (Tóth a 63. perc­ben), Magyar. Edző: Bencsik Gyula. A vásárhelyiek vezették az első támadást és az 5. perc­ben meg is szerezték a veze­tést. A hazai védelem szög­letre szerelt, Patócs ívelte be a labdát a kapu elé és a be­robbanó Czibere élesen a bal sarokba fejelt, 1:0. Egy perc múlva a hazaiak nagy egyen­lítési alkalmat szalasztottak el: Vozár csúnyán kapu mel­lé lőtt. Változatos, jó iramú játék alakult ki, mindkét kaJ pu gyakran került veszélybe. Szünet után változatos, nagy iramú volt a játék. A 48. percben Kelemen sze­rezte meg a labdát a felező-1 vonalon, több védőt kicselez­ve a kapu előterébe került, 14 méterről lőtt: a labda a bal kapufa belső éléről a gólvonalon gurult végig és végül a védők szögletre men­tettek. Mindkét csapat nyílt sisakkal támadott, élvezetes, gyors volt a játék. A nagy iramú, végig heves mérkőzésen .a hazaiak nem érdemeltek vereséget, több helyzetük volt, a döntetlen reálisabb lett volna. Jó: Ke­lemen, Czibere, Magyar, Tö­rök, ill. Balázs, Kelemen, Magyar. — sindel —

Next

/
Oldalképek
Tartalom