Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1*79. február 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Szervusz Kik lakják hát a három falut, milyenek a horto- bágyszéli emberek? — Csak elindulok a Csengő presszó felé Nagyivánon reggel, még magam se tudom, hogy be akarok menni, lehet, hogy csak arra van dolgom, de a feleségem Tiszaörsön már arról hall, hogy részegen érkezem a vacsorához — meséli az egyik „bevándorló”, amikor felteszem neki' az előbbi kérdést. — Az biztos, hogy nem lehet egy egészségeset sóhajtani, mert akkor azíga- riak is arról vitatkoznak, hogy vajon mi rossz fát tettem a tűzre, mert mostanában olyan gondterhelt vagyok így egy másik vélemény szintén a pártatlanok Borából. B mi fiunk Csakhogy ezt el lehet mondani bármelyik országrész akármelyik falváról. Az, hogy óvatosan, hűvös udvariassággal fogadják az idegent, s csak akkor ölelik meg barátként, amikor már a „tizenkettedik próbának” •tesz eleget? Ez lenne az egyedi vonás? Nem tudom. Az viszont biztos, hogy jó megfigyelők, s értesüléseiket az atom láncreakcióját meghaladó tempóban suttogva közük egymással. Az, hogy utána az illető, no meg a fél utca füle hallatára át- kíabálják az egyik oldalról a másikra, az talán helyi specialitás. Ámbár lehet, hogy ez is csak a véleménynyilvánítás egyik formája... Ha már a sajátosságoknál tartunk, akkor feltétlenül meg kell említeni a Petőfi Termelőszövetkezet vezérka rát, amely könnyen lehet, hogy a megyei összehasonlításban elnyerhetné a legfiatalabb jelzőt. — Arra büszke vagyok komám, — húzza ki magát Bugán Mihály — hogy még innen a negyvenen én vagyok az egyik legrégebbi téeszelnök. Persze még sok mindenre gondolhat jóleső érzéssel Bugán Mihály, s gondol is bizonyára, de nem mondja, mert úgy tartja, hogy az már dicsekvés lenne azt pedig nem illik. S emellett zárkózott is, mint a horto- bágyszéli emberek általában. .. Megemlíthette volna például, hogy ő is egy juhászcsaládból nőtt azzá, ami lett, s arról se kellett volna feltétlenül haügatnia, hogy keze alatt gazdaság még sose került bajba. Szeretik is az emberek, s csaknem valamennyien így szólítják: „Misi, Miska”. S ebben . a félrecsavart köszönésben: „Szervusz Miska, elnök elvtárs!” — amelyben a tisztelet mellet az is benne van, hogy a mi fiunk, megtalálMiska, elnök elvtársi” például a Pokoli tornyot és a Pillangót. A művelődési házakban haknizó brigádokat hirdet a plakát, pedig színházra lenne szükség. S itt elég legyen csupán Zsám- ba József szerelőre hivatkozni. aki azért hiányolja Tiszaörsön a kultúrházat, mert ha valódi színészeket akar látni, akkor be kell mennie Egerbe vagy Szolnokra. Igaz, kapaszkodik a falu itt is, hiszen például a tisza- igari igen csinos kis klubkönyvtár néhány műsorát nagyon dicsérik a fiatalok, volt már nem egy sikeres előadás Nagyivánon is, és számtalan klubot, szakkört felsorol Csurgó Erzsébet, a tiszaörsi könyvtár lelkes vezetője, de az átlagkép mégis mást mutat. „Hazamegyek, megvacsorázom, s amíg _el n em alszom, nézem a tévét” — a többség véleménye ez. S ezen még az se változtat, hogy a fiatalok eljárnak a discóba, s nagy részük esetleg még könyvet is olvas. Itt nekünk kell megélnünk Az is téved viszont, aki ezekután bő gatyában járó, elmaradott társaságnak képzeli a Hortobágy mentén élő embereket. Erről szó sincs, csak az eddigi fejlődésnél még több kellene. No persze csak csínján a szavakkal, mert az itteniek nem szeretik. ha valamit kívülről erőszakolnak rájuk. Még akkor se, ha az maga a Hortobágyi Nemzeti Park. — Nekünk ebből eddig csak kárunk származott, — ez az egyöntetű vélemény. — Nem művelhetjük úgy a földet, ahogy akarjuk, mert teszem föl a bíbic költ. A házakat se formálhatjuk a saját szájunk íze szerint. Még jó, hogy ki nem dobatják velünk a tévét és be nem hozatják a búboskemencét. Ebben is, mint kezdetben mindenben sok az ellentét, a vélt sérelem,—de okos szóval, értelmes intézkedésekkel a mostani indulatokat majd „elmossa az idő”. Meglehet, hogy erre se lesz szükség, hiszen a hortobágyszé- li emberek, minden háborgásuk ellenére tudják, hogy ez a múlt hozzájuk tartozik, s enélkül nemcsak a világ, hanem ők is, a jövőjük is kevesebb lenne. Mert, hogy is mondta Tari sógor, aki becsületes nevén Tari József és a nagyiváni kerület vezetője? ,— Idefigyelj, komám! Jöttek ide okos emberek, mentek is. De mi maradunk, mert ez a környék a mi földünk, ebből nekünk kell megélnünk. VÉGE Braun Ágoston ható Bugán Mihály minden érdemének minden elismerése. De nem érez másképp a három falu a többiekkel sem. Pedig Szalai László, a főagronómus néha akkora rendet teremt, hogy a vétkes nadrágszára csak úgy táncol az asztal alatt. Ám ezzel aztán vége is, nem követi más retorzió. Ha egy félóra múlva találkoznak a folyosón, már mint a "legjobb barátok beszélgetnek. — Róla azt írja meg, hogy a kisujjában van az egész mezőgazdaság — kap el egy vadidegen az örsi főutcán, s faképnél hagyva csak akkOF döbbenek rá hogy a főagro- nómusról van szó, amikor megpillantom a sarkon beforduló fehér terepjáróját. Ha Szalai László ellentétjét akarjuk megkeresni a vezérkarban, akkor könnyen rábukkanhatunk Toldi Józsefre. Az elnökhelyettes is tősgyökeres hortobágyszéli ember, az édesapja máig a nádvágókat irányítja. Volt kitől örökölnie a nagy csendességet. Mert Toldi József többnyire csak hallgat, ki- kipislantva a szemüvege fölött, ám ha megszólal, ritkán téved. Lengyel Miklós, a főállattenyésztő Szalai Lászlóhoz hasonlóan máshonnan került ide, de már teljesen „akli- matizálódott”. Nemcsak azért, mert neki már nem újdonság, hogy a juhhodály- ban a birka hátán tyúkok tollászkodnak („Valami jót a juhászoknak is enniük kell, nem?” — intézi el kézlegyintéssel), hanem azért is, mert őt is befogadták. Tudják róla, hogy amit megmond, az úgy van, arra akár sósavat is lehet inni, és így most már nem is várják tőle. hogy felcicomázott mondatokba bújtassa a lényeget. „Hun vagy he?!” Tolnai József, a három község iskoláinak igazgatója szintén a nyers valóságot tárja fel, amikor arról beszélgetünk. hogy milyen hatással van a gyerekek nevelésére a környezet. — Sajnos, az első osztályt minden hetedik gyerek számára csak iskolaelőkészítőnek tekinthetjük — mondja a direktor, s az arcáról leolvasni, hogy ez neki fáj a legjobban. Persze hiába próbálkoznak addig a tanárok, ameddig az egyik falu óvodájában az óvónéni így bújócs- kázik a lurkókkal: „Hun vagy he?!” Természetesen legelőször a családoknál kellene kezdeni: okos programokkal kellene előcsalogatni az embereket a házakból, elráncigálni a tévé és főképp a kocsmapult elől. Mert mit kínál a mozi? Január végére Nagyivánon A megyében Tószegnél okozott tegnap legnagyobb gondot az árvízvédelmi készenléti osztagnak a tiszai árhullám. Újabb rőzsekötegekkel, homokzsákokkal kellett megerősíteni a község sz.élsö házait védő nyúlgátakat, amelyek mögött a folyó magassága tegnap délutánra elérte az 1977. évi áradáskor Tószegnél mért maximumot (Temesközy F. felvétele) Hortobágyszéli emberek A barátság láncszemei Kiállítást rendeztek a Szolnoki Papírgyárban, pontosabban kiállítássorozatot. Az üzem szocialista brigádjai vállalkoztak arra, hogy egymás után megismertetik munkatársaikkal a Szovjetunió köztársaságait. Nagy sikert arattak az üzem dolgozói körében. Aztán jártak Budapesten a Szovjet Tudomány és Technika Házában, bemutatták azokat a népművészeti tárgyakat, amelyeket emlékként hoztak magukkal egy- egy a Szovjetunióban tett társasutazásról. A gyár MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnökségét illeti az elismerés a gazdag programokért. A HATÁROZAT Nagyon sok példa bizonyítja, hogy a megyében az MSZBT-tagcsoportok igyekeznek megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket irántuk az MSZMP KB Titkársága 1970 júliusi határozatában támasztott. A határozat mondta ki, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság önálló tömegmozgalomként, közvetlen pártirányítással, kollektív tagságra — tagcsoportokra — épülve dolgozzon. És hogy a magyar szovjet barátság erősítése, a hazafias, internacionalista nevelés segítése, a Szovjetunió gazdasági, tudományos, kulturális eredményeinek, békeharcának bemutatása a feladata. A határozat megszületése óta a megyében 78 tagcsoport jött létre, amelyek csaknem nyolcvanezer munkást, szövetkezeti tagot, alkalmazottat, diákot fognak össze. A munkahelyek vezetői, a pártszervek és -szervezetek igyekeztek megteremteni száSZELLEMÉBEN mukra a jó munkához szükséges feltételeket. Maradjunk a szolnoki papírgyári példánál: a tagcsoport ügyvezető elnöksége évről évre elkészíti munkaprogramját, amelyet azután az üzemi pártbizottsággal egyeztet, igényelve a végrehajtáshoz a pártalapszervezetek tagjainak hatékony közreműködését. Ám ugyanígy van ez mind a hetvennyolc helyen. A tagcsoportok eredményes munkájának egyik forrása éppen az, hogy pártszervek és -szervezetek állandóan figyelemmel kísérik tevékenységüket, segítik őket feladataik megoldásában, hogy jó kapcsolatuk van a helyi tömegszervezetekkel, elsősorban a KISZ-szel és a szak- szervezettel. A másik forrás, hogv kihasználják a mozgalmi jellegből adódó lehetőségeket, hogy ismerik a helyi igényeket, de nemcsak azokat akarják kielégíteni, hanem újabb igényeket is keltenek tagságukban. GAZDAG PROGRAMOK Milyen programokat szerveznek? Elsősorban olyanokat, amelyek tovább mélyíthetik a két ország népeinek barátságát. Szinte mindenütt rendeznek olyan előadást — vagy előadásokat — amelyek a Szovjetunió eredményeit, tapasztalatait ismertetik egy- egy termelési ágban. Ismeret- terjesztő előadás keretében a szovjet tudomány ’ vívmányairól, az újabb kutatási területekről szólnak szovjet, vagy a Szovjetunióban végzett magyar mérnökök, közgazdászok. És van-e olyan szakember, akit nem ösztönöz egy-egy figyelemre méltó technikai, technológiai eljárás arra, hogy maga is hasonlóval próbálkozzon? A megye lakói viszonylag széles körben megismerkedhettek az SZKP XXV. kongresszusának határozataival, a Szovjetunió új alkotmányával, és ennek következtében sokoldalúan tájékozottak a Szovjetunió politikai, társadalmi, gazdasági fejlődéséről. Ez elsősorban a tagcsoportok munkájának eredménye. A programokról szólva említeni kell a különböző kiállításokat — A barátság 30 éve, a Nagy Október képekben, a Szovjet Esztónia —, e központi kiállítási anyagokat általában helyi témájú képekkel, illusztrációkkal is kiegészítették. Csupán az utóbbi három évben több mint hetvenezren nézték meg a megyében e bemutatókat. Látogatásokat szerveznek a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába — a tagcsoportok mintegy fele jut el évente az ott megrendezett kiállításokra, hangversenyekre, szakmai bemutatókra. Népszerűek a megyében a szakmai, politikai vetélkedők. A középiskolai tagcsoportok kulturális munkájának jó színvonalát mutatja, hogy eddig három esetben jutott Szolnok megyei középiskola a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő országos döntőjébe, sőt 1977- ben a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csapata csak néhány pont különbséggel szorult a második helyré. Tavaly a Kell a jó könyv olvasópályázat megyei döntőjében 68 brigád vett részt, öt éve van a megyében tagozata az MSZBT Gorkij Nyelviskolájának. Évente 40 tanulócsoport 450—500 tagja ismerkedik az orosz nyelvvel. Az viszont elgondolkodtató: mi az oka annak, hogy az elmúlt két évben csökkent e tanulócsoportokban a felnőttek aránya? És ha már a programokról beszélünk, talán elsőként kellett volna említeni tevékeny közreműködésüket a munkahelyeken, az iskolákban a politikai ünnepségek megrendezésében. MÉG TARTALMASABBAN Az MSZBT-tagcsoportok tevékenysége a megyében is szerves része a pártpolitikai munkának. A pártszervek értik feladataikat, és a KB Titkárság határozatának szellemében irányítják munkájukat. A tagcsoportok a megyében is meggyökeresedtek, hatókörük szélesedett, és jelentős szerepük van abban, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága erősödik, hogy egyre színvonalasabb a megyében a fiatalok hazafias, internacionalista szellemű nevelése. Nem ellentétes ezzel, ha azt mondjuk, tevékenységüket ezután még gazdagabbá, sokrétűbbé, tartalmasabbá kell tenniük. Ne legyen az MSZBT-tagcsoport egyetlen munkahelyen, iskolában sem „rendező szerv”, sokkal inkább a nevelés műhelye. Napjainkban, amikor az emberek érdeklődése fokozottabban nyilvánul meg a külpolitikai kérdések iránt, az MSZBT tagcsoportoknak ezek szem előtt tartásával kell állandóan foglalkozniuk a Szovjetunió külpolitikájának, béketörekvéseinek megismertetésével. Ide tartozik, hogy nem dolgozhatnak függetlenül a Hazafias Népfronttól, annak béke és barátsági munkabizottságaitól. A közös programok újabb színt, tartalmat adhatnak a tagcsoportok munkájának is. Varga Viktória Felzárkózik az állattenyésztés (Folytatás az 1. oldalról) falvak, települések fejlesztésében betöltött, igen jelentős, szerepéről szólt, majd így folytatta beszédét: — A termelőszövetkezetek között jelentős diffferenciáló- dás megy végbe. A jó termőhelyi adottságú és az eszközökkel jól ellátott, magas színvonalú vezetéssel rendelkező gazdaságok fejlődési üteme messze az átlag fötött van, ugyanakkor szerényebb az előrehaladás azonban a gazdaságokban, ahol ezek a feltételek hiányoznak. A továbbiakban a megyei tanács elnöke a háztáji és a kisegítő gazdaságok jelentőségét elemezte. Megállapította, hogy az előbb említett „kisüzemek”, valamint a szakcsoportok a megye mezőgazdasági termelési értékének több mint egyharma- dát állítják elő, szerepük tehát egyáltalán nem lebecsülendő. Ez egyébként meglátszik a gazdaságok termelésszervező tevékenységén is. hiszen ma már minden üzemben egyformán fontosnak ítélik a kistermelők munkáját — támogatják, segítik őket. — A termelőerők fejlődése meggyorsította a mezőgazda- sági tevékenység iparosodását — jelentette ki Barta László. — Üj együttműködési, gazdálkodási formák, szervezetek alakultak, mint amilyen például az AGRO- COOP, vagy a Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere. Ezeknek, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különböző szektorainak részvételével létrejött társulásoknak jelentős szerep jutott abban, hogy a népgazdaság eme igen fontos ágazatában tavaly ismét sikerült előbbre lépni. A gazdasági fejlődés eredményei lehetővé tették a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítását, •és az átlagkeresetek emelését. A továbbiakban a megvei tanács elnöke az MSZMP KB 1978-as határozatainak végrehajtásáról beszélt. Az említett dokumentumok helyzet- értékelésükkel hozzájárultak a hosszútávú célok helyes kijelöléséhez, a termőföld észszerűbb hasznosításán alapuló. a népgazdasági igények-; nek megfelelő, összehangolt mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelésfejlesztéshez. — Szolnok megyében a továbbhaladás feltételei adottak. A korszerű nagyüzemi termelésre vállalataink, gazdaságaink termelőszövetkezeteink alkalmasak. Természeti adottságaink, a mező- gazdasági termékeket feldolgozó élelmiszeripari üzemek, ipari bázisok kiépítéséhez kedvezőek. Törekedni kell viszont a termékek feldolgozottsági fokának növelésére, és a megfelelő eszközök hatékonyabb kihasználására. Beszéde további részében Barta László Szolnok megye élelmiszertermelésének konkrét eredményeit ismertette. Elemezte a számok, tények mögött megbúvó hiányosságokat, valamint a továbblépés tartalékaira is felhívta a figyelmet. Az 1979-es tennivalók számbavétele után az Aranykalász Tsz elmúlt esztendejéről ejtett néhány szót. A növénytermesztésről, amely jelentős eredményeket mondhat magáénak az elismerés hangián beszélt, elmarasztalta viszont az állattenyésztést, ahol a meghatározó szarvasmarhaágazat még a megyei áltagtól is elmarad. — Az azonban dicséretes, — mondta befejezésül — hogy az 1979. évi terv szerint a szövetkezet a költségek egyszázalékos emelkedése mellett a növénytermesztésben egy. az állattenyésztésben pedig 11 százalékos termelés- növekedést akar elérni. A hozzászólások után Konkoly Béla válaszolt a kérdésekre. majd- pedig kitüntetések átadásával véget ért a zárszámadás. Az 1978-as zárszámadást. valamint az 1979- es tervet a tagság egyhangúan elfogadta. B. Á.
