Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

1979. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hortobágyszéli emberek Egy zenekarban játszunk VÉGIG A VÉDVONALON Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Barta László, a megyei ta- , nács elnöke tegnap látogatást tett a KÖTI- VIZIG székházában, ahol találkozott az ér­és belvízvédelem vezetőivel. Dr. Hegedűs Lajos, igazgató védelemvezető, tájékoztatást adott az ár- és belvízvédekezés helyzetéről. Ezt követően a helyszínen tekintették meg a védekezési munkálatokat, többi között Tószeg és Vezseny környékén. Itt találkoz­tak az igazgatóság dolgozóival, a honvéd­ségi erőkkel és a védekezésben részt vevő helyi lakosokkal. Megelégedéssel tapasztalták, hogy ko­moly felkészültséget bizonyító érdemi mun­ka folyik. A megyei pártbizottság első tit­kára elismerését fejezte ki a védelemben résztvevőknek. Megállapították, hogy min­den remény megvan arra, hogy a levonuló árhullám komoly veszéllyel nem fenyeget. A' Szolnoknál 868 centimétert mutat a vízmérce, amikor Nagy Illés, a Középtiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság véde­lemvezető helyettese ellen­őrző körútra indul. Előbb azonban még hazaugrott reg­gelizni, meg átöltözni, mert az éjszakát ügyeletben töltöt­te. Igaz, megszokta már. Épp­úgy, mint valamennyi vízügyi dolgozó, az igazgatótól a gát­őrökig. Ha jön a víz, talpon mindenki. — Aki nálunk dolgozik — magyarázza Nagy Illés, — annak két beosztása van. Egy afféle hétköznapi, meg egy árvízi. Ezért nincs kapkodás, az emberek pontosan tudják, mit kell csinálniuk. MARTFŰ Igencsak nyújtózkodik a Tisza. Kevesli a medrét, a 442-es út oldalára szeretne fölkapaszkodni. Pintér Ferencék negyvened magukkal Győrből érkeztek még kedden este, hogy segít­senek az itteni munkálatok­nál. (Képünkön) — Itt a 15-ös kilométerkő­nél azért építjük a nyúlgátat, hogy ha a víz visszahúzódik majd, ne moshassa alá az utat — mutat a kikarózott rőzsére. Vajó Sándor, a VI-os ár­védelmi szakasz fiatal véde­lemvezető helyettese feszes vigyázzban tesz jelentést Nagy Illésnek. — Miért nincs még kinn az út szélén a lassítást jelző tábla? — Néhányszor már jelen­tettük a KPM-nek, de nem nagyon mozgolódnak. — Egyébként minden rendben? — Rendben. Felkészültünk a magas vízállásra. TISZAIIG Nagyréven csak egy pil­lantást vetünk a megáradt folyóra, a szakember elége­detten nyugtázza, hogy egy veszélyesebb szakaszon már áll a töltés, aztán Tiszaug felé fordul a Volga. A VI-os szakasz központ­ja előtt Katona Ferenc véde­lemvezető fogad bennünket. Ügy ismeri a rábízott 36 kilo­méteres partot, mint a tenye­rét. Igaz, több mint két évti­zede teljesít itt szolgálatot. — Győrből és Bajáról kap­tunk segítséget — mondja. — Ök figyelőszolgálatot teljesí­tenek, meg homokzsákokat töltenek. TISZAJENÖ Az útról éppen belátni Terjéki Lászlóék tanyájába. A ház mögött hatalmas víz­tükör fodrozódik. A széna­boglya alját már megnyalta a víz. — Harminc éve áll a há­zam — támaszkodik a villa nyelére az idős gazda. — A ’70-es árvíz idején voltam ilyen bajban, mint most. Át kell raknom a szénát, mert úgy mondja a rádió, hogy még emelkedik a Tisza. Va­lami gátat is húzunk a ve- jemmel, meg a komámmal, mert az ól is veszélyben van, aztán ezek a malacok nem vizidisznók. A tanya végéből a nyári gátra veti a szemét. Jó mesz- szire, egy terepjáró körül emberek. — A téeszbeliek — véleke­dik kényszerű vendéglátónk. — Átvágják a gátat, azzal aztán csökken a vízszint. VEZSENY A falu szélén szállunk ki erős, magas gát védelmében. Odafent kis csoport, közepén Micsuch László, a MEDOSZ titkára. — Csak a legnagyobb el­ismerést érdemlik a megelő­zésben részt vevők — mond­ja a jelentés meghallgatása után Nagy Illésnek. — Rend­kívül szervezetten folyik a védekezés, az ellátás és az elhelyezés mintaszerű — te­szi még hozzá. Már indulnak is tovább, járják a védvonalat. Dr. Szalai Kornél nyugdí­jas kezében távcsővel áll a gát tetején. Kis szigetet figyel a hatalmas víz közepén. — Nekünk vadászoknak is van bőven dolgunk, a vada­kat mentjük. Azon a szige­ten öt nyúl szorult meg, csó­nakkal megyünk értük. Saj­nos, még az erdőben is lesz mit tenni. Negyven őz tapos­sa a sarat, reméljük időben érkezünk. SZOLNOK — Minden a legnagyobb rendben — dől hátra a gép­kocsi ülésén Nagy Illés. — Időben fogtunk a megelőzés­hez, jöhet a nagy víz. nem lesz semmi b&j. Most meg­nézzük a kikötő vízmércéjét. Felkapaszkodunk a gátra, a hajóállomás elé. Délután 2 óra, a víz magassága 874 cen­timéter. — hortobágyi — 1979 a minőség éve Zárszámadó közgyűlés Kunmadarason és Tiszáugon Tegnap délelőtt tartotta zárszámadó és tervjóváhagyó közgyűlését a kunmadaras! Kossuth Termelőszövetkezet a he­lyi művelődési ház nagytermében. Az összejövetelen megjelent Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő és Mándi Sándor, az MSZMP tiszafüredi járási bizottságának első titkára is. Hogy is mondta Zám -György? „Két lányom szüle­tett. Őket nem foghatom a kovácsfújtató mögé. Velük mi lesz?” Tényleg a nőkkel mi lesz? És egyáltalán hol vannak a nők? Mert a primőrtelep és a dohánypajta, valamint az iroda környékét kivéve az fegész feeszben nem is na­gyon lehet látni őket. Még a csirkeólakban is férfiakat ta­láltam. Eljárnak Tiszafüred­re, Kunhegyesre? Beállnak boltosnak, presszósnak, pos­tásnak? Otthon maradnak a főzőkanál mellett? Szalai László, a gazdaság főagronómusa is csak hüm- mög. — Ügy valahogy .. . A bizonytalan válasz, a hirtelen ráncbafutó homlok nemcsak a kérdésnek szól. A főagronómusnak is két lá­nya van... Örsre szivárog a nép Balogh Sándor kovácsot egyelőre ilyen gondok még nem emésztik. Volt olyan tervem, hogy elmegyek én is a hajógyárba — Igarról sokan járnak oda — de aztán csak maradtam. Igaz, ott könnyebb lett volna a munka, de a két kezemmel itt is tekintélyt szereztem, és a kollegáimmal is jól kijövök. Érdemes felfigyelni erre az utolsó mondatra: „A kollégá­immal is jól kijövök.” A fia­talok, s a legtöbb középkorú is tudniillik már nem úgy osztályoz, hogy őrsi, igari vagy nagyiváni, hanem úgy, hogy lehet-e az illetővel együttdolgozni vagy se. Sőt a korosztályok között sincs „vérre menő ellentét”, mert különben hogy irányítaná Czinege Lajos — Nagyiván- ban egyébként a fél falu Czi­nege, a másik fele Gyöngy — a juhászból brigádvezetővé serdült harmincas a nálánál sokkal idősebbeket. — Én is azt vártam, hogy visszhangja lesz a kinevezé­semnek — vallja be férfiasán. — De eddig még senki se mondta, hogy hallgass, teg­nap még te is velünk őrizted a birkát. Ez nagy szó, mert Czinege Lajos emberei közül „egy se hamvába hűlt gyerek”. No, de nem is azért pásztorkodott együtt Lajos sokáig az apjá­val, hogy ne értsen a mun­kájához. A traktort is a ju­hászat kedvéért hagyta ott, s most se lett hűtlen a bir­kákhoz, csak, aki már a technikum utolsó évének gyürkőzött neki, annak nem feltétlenül a Bodri irányítása a dolga. Nincs is tehát sem­mi bánata a brigádvezetőnek, búcsúznánk el nagy egyetér­tésben, amikor Czinege Lajos kiböki: — Igaz, hogy rengeteg ház épült Iványon, de amióta a tanács elment, csak Örsre szivárog a nép. Szülési szabadság miatt zárva Kibújt hát a szög a zsák­ból! Ezt panaszolja Tiszaigar és Nagyiván apraja-nagyja, erről kukorékolnak még a kakasok is. Hiába kapta mindkét falu a legképzettebb ügyintézőket, hiába van mindkét községben egyfor­mán szép (vagy csúnya) kul- túrház, klubkönyvtár, óvoda, iskola és presszó, a tiszaörsi- eknek csak jobb. Mert ott van a téesz-központ, a nagy­községi tanács, ott épült az új ABC-áruház . .. Egyszóval ott van a centrum, odakerül minden. Gazdag János, a nagyköz­ségi tanács elnöke rendíthe­tetlen nyugalommal hallgat­ja a szóözönt, majd a sokat győzködök biztonságával vá­laszol. — A közös tanács előnyt jelent valamennyiünk szá­mára. Elsősorban a megnö­vekedett gazdasági lehetősé­gekre apellálok, de azt se so­rolhatom hátrább, hogy a nekünk jutó egyre komolyabb feladatoknak milyen appará­tus tesz eleget. Mondjak pél­dát? Kérem, ez egy elnőiese­dett pálya, s a külön-külön működő tanácsoknál lassan már ott tartottunk, hogy a helyettesítők is szülési sza­badságra mentek... Gazdag János most azokra a beruházásokra tér át, ame­lyek a közelmúltban léptek a községek szolgálatába. Ti­szaigar vizet kapott és fel­épült egy korszerű óvoda, va­lamint egy új orvosi rendelő. Az 1977. április 1-el csatla­kozó Nagyivánban befejezték az óvoda felújítását, bővíté­sét, és elkészült a ravatalo­zó. Emellett lefektettek há­rom „sárrázót”, amelyek összértéke 450 ezer forint, és társadalmi összefogással két utcában ennek folytatásaként végigburkolták az utat. Ti- szaörsön ugyancsak út épült, pedagógus szolgálati lakáso­kat újítottak fel, s az iskola is nyolctantermesre bővült, amely minden lurkó számá­ra lehetővé tette a délelőtti tanulást. Megyei -támogatás­sal megszépült a művelődési ház, a társadalmi munka nyomán ötszáz méterrel sza­porodott a járda. Az új ABC, fölötte a párt és a tanács iro­dáival, — Tiszaörs legújabb létesítményei. — A jövőt főképp az ide­genforgalom szolgálatában formáljuk — folytatja Gaz­dag János egy nagy lélegzet- vétel után. — Már csak azért is, mert Nagyiván a Horto­bágyi Nemzeti Park szélén található, Tiszaigaron ott az arborétum, Tiszaörsön pedig a fürdő .. . Emellett termé­szetesen tartalékolunk pénzt saját magunkra is, hiszen Igaron meg kell javítani a közvilágítást, s az iskolák, sőt Őrsön az óvoda is elavult. Az öregek napközi otthona is egyre inkább a körmünkre ég és van egy álmunk: Tiszaör­sön művelődési házat szeret­nénk építeni, de ez a bölcső­dével együtt már a hatodik ötéves terv feladata. A nagyközségi tanács el­nöke igazán irigylésre méltó tényeket és elképzeléseket sorakoztatott fel. Hozzátéve persze, hogy mindez nem valósulhatott volna, illetve nem valósulhatna meg a la­kosság, a téesz és az áfész tá­mogatása nélkül. A termelő- szövetkezet tehát ismét szó­ba került, és így már azon sincs semmi csodálkozni va­ló, hogy a községi pártbizott­ság titkára, Lendvay Imre ugyancsak a gazdaságban dolgozik, őt is a jövőről fag­gatom. — Nem tudom, észrevette-e — dől hátra a fotelban, — hogy — leegyszerűsítve a dolgokat — a tanácsi vezetés igari, a téeszirányítás pedig iványi. Jómagam örsi vagyok, úgy hogy még ebben is az egyenlő eselyek összhangjára törekedtünk. S ennek az összhangnak. természetesen le a néhány órás munkaerő­ig, óriási jelentősége van ab­ban, hogy évek óta eredmé­nyesen zár a gazdaság, épül, szépül,, fejlődik mindhárom falu. És ez nemcsak az újon­nan bevakolt házakból, ha­nem az emberi fejekben le­játszódott változásokból is látszik ... Úgyis mondhat­nám, hogy valamennyien egy zenekarban játszunk. Van olyan, hogy esetenként vala­ki hamisat fog, de előbb- utóbb rátalál a helyes hang­ra. Okos szarka A pártbizottság titkára ar­ról sem hallgatott ám, amit ő hiányolt. Az ellátást példá­ul jobban meg lehetne szer­vezni. — Ne fordulhasson elő te­szem fel az, hogy az egyik községben dugig vannak a pultok, a másikban pedig üresen tátonganak. Változtat­ni kellene Nagyiván közleke­désén is, hiszen onnan a szomszéd faluba, a járási székhelyre, vagy éppen Kar­cagra csak félnapos várako­zások árán lehet eljutni... — Tudom, sokat akar a szarka, de az igények kielé­gítése újabb igényeket szül, s ez így van rendjén ... Braun Ágoston Következik: „SZERVUSZ MISKA, ELNÖK ELVTÁRS!” A tanácsakadémián végeztek Három évvel ezelőtt 58 Szolnok megyei tanácsi dol­gozó állt a tanácsakadémia felvételi bizottsága előtt. En­nél már jóval kevesebben kezdték el a levelező tago­zat első évfolyamát. Tegnap a végzett hallgatók tisztele­tére rendezett ünnepségen — a Szolnok megyei Tanácsnál — pedig harminchétén vették át három esztendei eredmé­nyes tanulásuk dokumentu­mát dr. Nagy Ferenctől, az Államigazgatási Főiskola tanszékvezető tanárától. A végzett hallgatókat Bar­ta László, a megyei tanács elnöke köszöntötte. Gratulált a hároméves tanfolyam sike­res elvégzéséhez, majd ez­után a kiemelkedő eredményt elért hallgatóknak átadta a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának ajándékát. Kongoróncz Józefné, a jászberényi Városi Tanács dolgozója veszi át okle­velét A több mint 8 ezer 500 hek­táron gazdálkodó termelőszö­vetkezet — az elmúlt évek­hez hasonlóan ezúttal is eredményes esztendőt zárt. A közös gazdaság dolgozóinak tavalyi termelési értéke meg­haladta a 137 millió forintot. A növekedés az 1975-ös bá­zisévet figyelembe véve há­rom esztendő alatt csaknem 24 százalék. A növénytermesztési fő­ágazat — annak ellenére, hogy 130 hektáron belvíz és 200 hektáron jégverés pusz­tított — a tervezett 44 millió forint helyett 52 millió 294 ezer forintot hozott a gazda­ságnak. Búzából 58 mázsás átlagtermést értek el. és szin­tén jónak mondható a hek­táronkénti 64 mázsás kukori­ca, valamint a 75 mázsás lu­cernatermés is. Fejlődött az állattenyésztési ágazat is, amely a bevételi tervét 119 százalékra teljesítve tavaly elérte a 27 millió 820 ezer fo­rintot. A szövetkezetben 1979 a minőség éve lesz. Éppen ezért legfőbb teendőnek a gondat­lan munka további csökken­tését és a pazarlás visszaszo­rítását tartják. Ez évre a kö­zös gazdaság 147 millió fo­rintos árbevételt és 5 száza­lékos bérfejlesztést irányoz elő. Mintegy 24,5 millió fo­rintért az idén tovább kor­szerűsítik a gépparkot, továb­bá három 640 férőhelyes juh- hodály, egy 200 férőhelyes kocaszállás és 544 férőhelyes hizlalda átadását tervezik. * * * Ugyancsak tegnap tartotta a tiszaugi kerület gépműhe­lyében zárszámadó közgyűlé­sét a csépai Tiszamenti Ter­melőszövetkezet. A rendez­vény, amelyen jelen volt Szűcs János, a Szolnok me­gyei pártbizottság titkára, a helyi általános iskola tanuló­inak műsorával kezdődött. Majd Gazsi István, a gazda­ság elnöke értékelte az 1978- as évet. Beszámolójában meg­említette, hogy közepes ered­ménnyel zárt az üzem, és hogy nem lett jobb az év, az nem a tagságon múlott. Ta­valy az elemi károk több mint 14 millió forint terme­léskiesést okoztak. Főleg a szőlő sínylette meg a májusi zord időjárást, amikoris a rü­gyek 80—90 százaléka lefa­gyott. A termelőszövetkezet összes árbevétele 115 millió volt. majd 8 millióval több, mint az előző évben, a szö­vetkezeti eredmény pedig meghaladta a 6 millió forin­tot. Az idei és a rövidtávú ter­vekről Harmatos László, a gazdaság termelési főmérnö­ke beszélt. Növelni fogják az olajos növények vetésterüle­tét. de több beruházást, anya­giak híján, a tervidőszak vé­gére kell halasztani. A be­számoló után vita követke­zett. amelyben felszólalt Szűcs János is. Elemezte a gazdaság 1978-as eredménye­it. és felhívta a figyelmet az idei év legfontosabb teendői­re. A hozzászólások után az elnök válaszolt a kérdésekre, maid a közgyűlés a beszá­molót és az idei tervet egy­hangúan elfogadta. A rendez­vény jutalmak átadásával ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom