Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
1979. február 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zsana „fáklya” Nemcsak a tűzvonalban levőket illeti a. babér, hanem a fegyvert kovácsoló hátországot is. A zsanai gázkitörésnek is megvan a hátországa. A lángokat heroikus küzdelemben már megfékezték, de a gáz jó kétszáz atmoszféra nyomással tor a magasba. Sistergőn süvítő zúgásától száz' méterekre is nehéz szót váltani. A laikusok megkönnyebbülve fogadták a hírt: eloltották a lángokat. Pedig a munka neheze még hátra van. S a veszély sem kisebb. mint korábban. Kitűnik ez Meidl Antal olajmérnök szavaiból is: — A nagyfokú itűz- és robbanásveszély miatt a levegő metángáz szennyezettségét állandóan mérni kell. Érthető az elővigyázatos- * ság, hiszen a robbanás már négyszázalékos szennyezettségnél bekövetkezhet. A sistergő kútra négy vízágyú ontja szüntelenül a vizet. A tározó kapacitását háromezer köbméterre növelték már. A közeli nádast „kiszárították”, a több kilométerre levő vízgyűjtő csatornából szivattyúzzák a vizet, melyből az akna állandó hűtéséhez másodpercenként 12—14 köbmétert használnak fel. Mocsárjáró markolót kértek Az emberek vattát dugnak a fülükbe, így védekeznek a zaj ellen. A diszpécserkocsi viszonylag csendes helyen van. A zajszint itt „mindössze” 90 decibel. A kocsi belsejében még annyi se. Keli is a viszonylagos csend, hiszen innen tartják a kapcsolatot a külvilággal. — Hétfőn hajnalban jubiláltunk. Akkor tettük meg az ötezázadik intézkedést — újságolja Barbócz Gábor diszpécser. Értő fülekre, segítőkész kezekre talált minden Zsa- náról indult kérés — pedig a szokványos anyagok biztosításán. túl nem mindennapi igények is felmerültek. A nádasból való víz kinyeréséhez például olyan kotrógép kellett, amelyik mocsárban is tud mozogni. Ritka az ilyen gép. valahonnan a Felső-Duna-szakaszról kerítettek egyet. A rádiótelefon állandóan működésben van, az emberek egymásnak adják a kilincset. Ide kopogtat be a postás is. Naponta hozza a személyeknek címzett levelek mellett a „szakértők” tömegeinek javaslatait. Kiderült, nemcsak a futballhoz ért nálunk mindenki, hanem a gázkitörés elfojtásához is. Majd ha megpihenhet a kitörésvédelmi csoport, biztosan jókat derül a „szakszerű” elképzeléseken. Egyelőre válaszolni sincs idő. Méltatlankodott is az egyik dunántúli segédmunkás: „mégis csak meg kellett volna hallgatniok egyszerű elgondolásaimat.” A segítség gondot is jelentett Az elfőj tási munka két nagy csoportra osztható, mégpedig a kút közvetlen közelében kifejtett veszélyes és látványos tevékenységre, valamint látványosnak egyáltalán nem nevezhető üzemviteli munkára. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Teljesen érthető Papp Sándor szállítási üzemegységvezető okfejtése: —■ A mentés mellett más munkát is végeznünk kell. például kiszolgálni nyolc berendezést. Ezért kértük először a társüzemek, majd a társvállalatok segítségét. S azok készséggel segítettek. Csak dicsérőleg szólhatok a szolnoki két olajipari vállalatról is. A segítség gondot is jelentett. — Nem tudtam. kire mennyiben lehet számítani, s az idegen gépek teljesítményét sem ismertem. Á sok beszédtől berekedt a torkom, mindent írtam és rajzoltam. Két vaskos jegyzetfüzetem telt meg. A szállítási részleg nehézségeiről tálán elég egy példa: az égő kút közvetlen közelében, egy 40x60 méteres szakaszon szinte kibírhatatlan hőségben és zajban egyszerre hét jármű dolgozott. — Mégis minden berendezéstől a ki töréselhárításhoz akart jönni mindenki. Az elfojtás csak idő kérdése A zsanai kút a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szanki üzeméhez tartozik. Nem voltak mostanában nyugodt napjai Fáik Miklós üzemvezetőnek se. — Nagyon nehéz volt. A kitörés idegileg, fizikailag egyaránt sokakat igénybe vett. Jó érzés azonban az, hogy a bajban a kőolaj- és földgázbányászat minden nélkül dolgozója segíteni akar. örülünk annak, hogy eddig egyetlen baleset sem történt. Ami pedig a kitörés optimális elfojtását illeti, üzemileg igyekszünk mindent megtenni annak érdekében. •— A munka java még hátra van... — Igen. A gázsugár mellett le kell szerelnünk a sérült kitörésgátlót, és az újat ráhelyezni a kútfejre. Ennek a műveletnek is részletesen kidolgozott végrehajtási programja van. A munka fázisait a kitörésvédelmi csoportok részletesen megbeszélik. Megnyugtató, hogy a vezérkar váratlan eseményekre is felkészülve mindig három-négy fázissal előre tervez. Erre alapozva mondom: az elfojtás csak idő kérdése. Hazafelé indulva útitársul szegődik az egyik szolnoki olajbányász. — Két hete eljöttem otthonról. A feleségem már sírt a telefonba. Azt hajtogatta: nélküled is elfojtják azt a kutat. Most néhány órát itthon leszek, s hajnalban megyek vissza. Érthető a családtagok aggodalma. S érthető az is, amit útiitársam Hangyái Jánosról, az olajipari tröszt egyik vezetőjéről mond: — Két hétig nem láttam mosolyogni, csak akkor, amikor eloltottuk a tüzet. Simon Béla Martfűn—Karcagon Szakmunkástanulók versenye A martfűi 641-es számú Cipőipari és a karcagi 629-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet adott otthont tegnap a szakmunkástanulók közismereti tantárgyi versenye megyei döntőjének. Martfűn matematikából és fizikából harminchét tanuló mérte össze tudását. A legjobb matematikusnak Pé- lyi Tibor, a szolnoki 633-as számú, a legjobb fizikusnak pedig Sós István, a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja bizonyult. Karcagon 65 versenyző közül kerültek ki az irodalom, a nyelvtan és a történelem legjobb ismerői; Nagy Eszter a szolnoki, Mity- kó Ilona a mezőtúri Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet, Bódi Ferenc, a szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja. A győztesek képviselik majd megyénket a közismereti tantárgyak versenyének országos döntőjében. Felújítják a tiszaugi villamos fővezetéket. A TITÁSZ szakemberei betonoszlopokra cserélik ki a vezeték faoszlopait Polítizalnak-e a munkásfiatalok? az üzemi élet legkülönbözőbb területein elhangzik az a részben jogos, gyakran azonban alaptalan vélemény, hogy a mai munkásfiatalok tartózkodnak a nagy társadalmi-politikai kérdésektől, a közügyektől, az aktív politikai munkától, semleges magatartást tanúsítanak a termelés, a gazdálkodás eredményesebb megszervezése iránt. Az ifjúság — s benne a munkásifjúság — politikai arculatának megítélésénél a mérce csakis az lehet: hogyan teljesíti kötelességeit, mindennapi tetteiben szocialista fejlődésünk érdekében, milyen felelősségtudattal készül és vállalkozik a kor követelményeinek teljesítésére. A munkásifjúság legfőbb politikai tevékenysége a becsülettel elvégzett munka. Politikai fejlődésüket, osztályöntudatuk alakulását elsősorban a munkásosztályhoz való tartozás, a termelőmunka és a munkahelyi környezet együttes hatása befolyásolja. Eszmei, politikai fejlődésük tehát elválaszthatatlan az üzemi élettől, döntően összefügg az ott zajló eseményekkel, a gazdálkodás, a termelés eredményeivel, a gazdasági és mozgalmi vezetők, szervezetek tevékenységével. A fiatal munkásokat az üzemekben alapvetően szocialista hatások érik, és ez kedvező lehetőséget teremt a nevelői, mozgalmi gyakorlat tartalmának mélyítéséhez. A munkásifjúság túlnyomó többsége a szocializmus — ösztönös vagy tudatos híve. Számottevő azoknak a csoportja, akik — a becsülettel végzett munka mellett — tudatosan és öntevékenyen, nemritkán áldozatokat vállalva, közvetlenül közéleti, politikai tevékenységet is folytatnak. A legszakkép- zettebb fiataloknál, általában szakmunkásoknál a politikai cselekvés igényével párosul a szocializmussal való érzelmi azonosulás, a fontosabb társadalmi, politikai kérdésekben a szocializmus talajáról foglalnak állást. A fiatal munkások másik nagy csoportjánál a politikai tevékenység, a társadalmi munka még nem belső szükséglet, nem magától értetődő igény következménye, de megfelelő szervező munkával köny- nyen mozgósítható. Van a fiatal munkásnemzedéknek egy kisebb hányada, amely közömbös, vagy látszólag passzív. E csoport tagjait jelentős különbségek jellemzik. Egy részüknek valóban nincs lehetősége a napi munka mellett az aktív politikai tevékenységre, mert távol laknak a munkahelyüktől, a többórás utazás következtében kedvezőtlenek tanulási, művelődési lehetőségeik, kevesebb szabad idővel rendelkeznek. Általános tapasztalat, hogy ezekhez, de legkevésbé a munkásszállásokon élőkhöz jut el az ifjúsági szövetség és a szakszervezet. A politikai nevelő munkában egyelőre még alig törődnek velük. A közömbös munkásfiatalok másik csoportja kétségtelenül passzív; tartózkodik mindenféle politikai tevékenységtől. Az esetek többségében azonban ez azt jelenti, hogy csak közvetlen politikai tevékenységet nem folytatnak. Éppen ezért nem lehet őket egyértelműen elítélni, inkább azokat az okokat kell felderíteni és megszüntetni, amelyek politikai aktivitásuk csökkenéséhez vezettek. A fejlett szocializmus építésének időszakában a politikai tevékenység lehetőségei bővülnek, és olyan új területei alakulnak ki, mint a népgazdaság fejlesztésének nagy feladataiba való tudatos részvétel változatos formái. Ezek ugyan közvetlenül nem viselik magukon a politikai harc jellegzetes jegyeit, de ha valóban tudatos tevékenységgé válnak, és a társadalom szempontjából a legfontosabb teendőkre koncentrálódnak, közvetlen politikai jelentőséget nyernek. Anélkül, hogy tagadnánk a közvetlen politikai tevékenység fontosságát, áz a véleményünk, hogy a politikai céljainkban világosan meghatározott öntudatos, fegyelmezett munka napjainkban politikai terv. Közvetett politikai tevékenységnek fogjuk fel a szocialista társadalom építésében tanúsított tudatos áldozatvállalást, a társadalom fejlődését tudatosan előre vivő cselekedetet. gazdasági, politikai jelentősége kézenfekvő, közvetett politikai aktivitás forrásává általában csak akkor válik, ha azt a fiatalok tettük politikai jelentőségének tudatában hajtják végre, ha tetteik — visszaható módon — egyben politikai nevelésük, fejlődésük eszközeivé is válnak. A feladat, hogy kialakítsuk ennek a politikai tevékenységnek a megfelelő formáit, területeit, s az is, hogy a szocialista demokratizmus szélesítésével bővítsük a közvetlen politikai tevékenységet. G. R. Ennek társadalmi, Napjainkban EdSey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: ■ BÁBA MIHÁLY UáildCI 14. Az általános beszélgetés az ékszer körül folyt. A hölgyek dicsekedtek az ékszereikkel. Az urak a gyémánt világpiaci áráról, és a világ leghíresebb köveinek történetéről beszélgettek. A laikusok azt hiszik. hogy minden gyémánt színtelen. Szó sincs róla! Ezeknek a köveknek különböző árnyalatuk van. A legolcsóbb a sárga. A legnépszerűbb az egyszerű fehér. De a kékes-fehér már drágább a színtelennél. Ezt követik a drágábbak, a világoskékek, a rózsaszínűek, és a zöldek. Az ilyen színű gyémántok nagyon ritkák és nagyon drágák. Egy kis rózsaszín briliáns, amely alig három karátos, sokkal drágább, mint a tízszer nagyobb sárga óriás. Legdrágábbak a zöld briliánsok. Ezeknek szinte áruk sincs. Ritkaságok. Legutóbb egy nyakéket díszítő, alig két és fél karátos zöld briliánsért, Du Pont asszony 115 ezer dollárt fizetett. — Talán ez szintén zöld briliáns — kiáltott fel Polnik asszony. — Mutassa meg, kérem. — Ugyan kérem, egyszerű üveg. Az indiai biztosan Kairóban vette a bazárokban. De kérem, örömmel megmutatom önnek, asszonyom. — MacAreck úr levette ujjá- ról a gyűrűt és átnyújtotta a fegyverkereskedő feleségének. A gyűrű körbejárt az asztal melett ülők kezén. Az elég nagy, zöld kő. széles, ma már nem divatos ékszer volt. Súlya több mint négy karát. Vörös aranykeretbe volt foglalva. Az egész gyűrűt beborította a furcsa hieroglifa. az ábrák között még lótusz is volt. Kétségtelenül nagyon eredeti munka. Legtovább Dufay úr nézegette érdeklődéssel a művészi aranymunkát. A társaságban egyedül ő volt briliánsszakértő, csak ő tudta, hogy mennyit ér. Hiszen a gyémánt az ő üzlete. Dufay úr így hát a szakértő szemével nézegette az átadott ékszert. Kipróbálta a fényjátékát, majd azt vizsgálta, hogyan van keretbe foglalva a kő. A „gyökér” aránylag elég hosz- szú volt és nagyobb veszteség nélkül lehetett az ékszert átköszörülni. új formát adni neki. Mindezt röptében értékelte Dufay úr, de nem szólt. A gyűrűt visszaadta tulajdonosának. Az hanyagul ujjára húzta és felnevetett: — Végül kénytelen leszek lemezre venni az ékszer történetét. Mindenki erről a kőről faggat. Már legalább há- romszázszor meséltem el a történetét. Ugyan, mit beszélek? Legalább ezerszer. Ügy hozzászoktam ehhez a gyűrűhöz. hogy végül magam is hinni kezdtem titokzatos erejében. Ilyen ostoba vagyok. — Nem mutatta ön soha. egyetlen ékszerésznek sem? —• kérdezte Dufay úr. — Soha. Minek? Emlékszem. amikor még egészen fiatal ember voltam, a farmunkat meglátogatta néha egv idős ember. A hátán egy önjátszó géDet cinéit. A zeneszekrényeink ősét. csak akkor még kurblizni lehetett. A gépen egy papagáj ült. Ha adtunk neki ötven centet, akkor a papagáj egy dobozból kihúzott egy borítékot. A borítékon jóslás volt. és égy hasonló gyűrű. A farmon dolgozó nők mindegyike megvásárolta a jövőjét rejtő borítékot egy fél dollárért. A nővéremnek még nem is olyan régen volt egy ilyen kis kék-köves gyűrűje. Ügy látszik. Indiában a férfiak vásárolnak gyűrűt a kintornástól. Dufay úr ezúttal sem szólt semmit. Másnap a tenger jelt adott azoknak, akik nem voltak hozzászokva a tengeri vagy a repülő-úthoz. Az asztalokon megjelent a tengeribetegség elleni gyógyszer. Sokan nem jelentek meg az ebédlőben. Ellenben mások jól szórakoztak. Az úszómedencében versenyt rendeztek, a fedélzeten sétálók pedig sokan napfürdőztek. Kialakultak az első flörtök. Nagy sikernek örvendett a néhány óránként kiadott hajó-bulet- tin is. Közölte a nagy tőzsdék eseményeit. Az urak minden megjelent szám után rohantak a hajópostára, hogy táviratot adjanak fel a tőzsdei ügynöküknek. MacAreck úr, aki a Wheeler és a Dufay házaspár foteljei közé helyezett nyugágyon napozott, hanyagul belepillantott az egyik úr kezében lévő újságba. — Felnevetett: — Ez igazán nagyszerű. Hajózom, nagyszerűen szórakozom. remek a társaságom. — itt a két úr felé meghajolt. — és ugyanakkor keresek is. New Yorkból való elutazásom előtt megbíztam az ügynökömet, hogy vegyen nekem annyi „Pacific Airlines” részvényt, amennyit csak tud. Magam sem tudom, miért. Egyszerűen megtetszett a vállalat neve. És mit szólnak hozzá? A részvények ára, amint látom, tizenhét százalékkal emelkedett. Este meg kell ünnepelnünk. Így aztán nehéz nem hinni a csodálatos zöld kőben. — Hogyhogy? — csodálkozott Wheeler úr. — ön úgy vásárolt részvényeket, hogy nem is érdeklődött felőle? Nem tudott semmit a légitársaságok konjuktúrájáról ? — Nem. Én már becsomagoltam és Friscóba repültem. Itt az ügynököm untatni kezdett. hogy ezt adjuk el. abból meg vegyünk... Hogy a lehető leggyorsabban megszabaduljak tőle, megparancsoltam neki, hogy mindent adjon el, és a teljes összegért vegyen „Pacific” részvényt. Mert éppen azt a nevet olvastam ki az előttem fekvő tőzsdei lapból. Biztosan a talizmánom súgta meg. Mindnyájan nevettek, de senki sem hitte el a történetet. Ellenben a hölgyek kénytelenek voltak elismerni, hogy az írnek nagyszerűen illik a fehér pulóver, napégette arcához. — És most hogyan játszik? — érdeklődött Dufay. MacAreck egy pillanatig töprengett, aztán döntött: — Eladom a „Pacific”-et és veszek Szénbányászati Tröszt részvényt. — Nos. azon ön nem keres! A szánbányászati részvények évek óta esnek. Itt az ön talizmánja már semmit sem segít. A tőzsdét, fiatalember — tette hozzá Dufay úr —. ismerni kell. nem lehet a szép hevek után adni-venni. MacAreck mister mosolygott, valamit felírt egy lapra és odahívott egy hajóinast. akinek megparancsolta, hogy vigye azonnal a táviró-klub- ba. A hölgyek kérésére az egész társaság témát változtatott. Közölték az urakkal, hogy többet ne beszéljenek az üzletről. A csodálatos zöld talizmán tulajdonosa Párizsról csevegett, a nagy divatáruházakról. és az általuk külföldön szervezett ruhabemutatókról. Egy-egy modellt még fel is vázolt a kiváncsi hölgyeknek. A másnap megjelenő hajó bulettin érdekes hírt közölt. Angliában kirobbant a szénbányászok sztrájkja! Amint az United Press közölte, a sztrájk hosszúnak ígérkezik és nagyon nehéz lesz a bányatulajdonosok és a munkások közötti megegyezést elérni. A New York-i tőzsdén ugyanakkor a „Szénbányászati Tröszt” részvényei magasra szöktek. — Hát lehet nem hinni a talizmánnak? — nevetett MacAreck úr megmutatva a legújabb híreket Dufay úrnak. (Folytatjuk)
