Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 7. A szerkesztőség postájából Értéke nem mérhető... Megőrzőm, és most már életem végéig szívem fölött hordom azt a csöppnyi pi­ros jelvényt, amelyet utolsó véradásom alkalmával kap­tam. Kissé szorongva feküdtem fel a fehér orvosi asztalra, pedig megszokhattam már. A nővérke hogylétem felől ér­deklődött, hány éves va­gyok, félek-e? — Jól vagyok, s csöppet sem félek — mond­tam. A doktor „néni” kéré­semre, és saját felelősségemre, a 'korhatárt jóval túllépve is engedélyezte a véradást. In­dok: a vér minden szem­pontból alkalmas, a „páci­ens” egészséges és erős. A szív engedelmesen adta az őt is éltető vért. amely szépen, simán folydogált az edénykébe. Közben volt időm elmélkedni, tragédiákat feleleveníteni, amikor csak vérrel tudnak gyermeket, fel­nőtteket, idős és fiatal em­bert visszahozni az életbe. Békében és háborúban egy­aránt százezrek életét menti meg az adott vér! S milyen könnyű dolgunk van nekünk, véradóknak! Csak el kell ha­tározni magunkat, csak akar­nunk kell! Melyikünk cse­rélne a betegágyon fekvővel, akinek vért kell kapnia, hogy életben maradjon? Az egész­séges szervezet észre sem veszi azt a néhány köbcenti­méter vért. ami a rászoruló­nak nélkülözhetetlen. Távolról sem propagandá­nak szánom levelem, csak szeretném valakinek — ná­lam jóvali fiatalabbnak — átadni a stafétabotot. Kiss Béla Jászberény Csak csoda segíthet? „Patkány- és csótányinvá­zió, javítási hiányosságok. Nézze! Itt a könyv. Három­negyed éve hiányzik a be­írás, amely igazolná, hogy kint jártak patkányt irtani. Nyáron még a lakásokba is felmerészkedtek a rusnya ál­latok. Még jó, hogy épp itt­hon volt a férjem, különben talán világgá rohanok. Más­nap bementem az IKV-hoz és megmondtam: ha nem irtják ki a pincében a patkányokat, védőhálót teszek az ablakra. Akkor néhány nap múlva ho­zott két férfi valami patkány- irtát, itt-ott elhelyezték a pincében és kész ... Igaz, a lakók is hozzájárul­nak a patkányok szaporodá­sához, hiszen mindent ki­dobálnak az ablakon, amit a WC nem nyel el... Hogy a csúszdába vinnék az ételma­radékot, a kenyeret? Ugyan! Hisz azért néhány métert menni kell. Képzelje, még a televíziót is képesek kidobni az emeletről. Meg tudom mu­tatni, mert még mindig ott van. Olyat dörrent, mint az ágyú. Hát van baj a lakók­kal is, de ha szólni mer az ember, elnyelik... — Egyszer döglött patkányt akasztottak az ajtómra — mintha én lennék az oka, hogy jóval többen „lakunk” a házban a kelleténél. A földszinten lakók lerág­ják a fejem. A főbejárati aj­tó üvege ugyanis még 1978 augusztusában betört. Au­gusztus 6-án már jelentettem. És most 1979 január vége van... Mezei Imréné, a Kun Béla körút 3-as számú épület ház- felügyelője panaszkodott imi­gyen. Kérésére január első napjaiban elmentem az IKV hibabejelentő osztályára. Az egyik hölgy alaposan kifagga­tott: ki vagyok, mi vagyok, és egyáltalán — hatáskörömön kívül miért sürgetem őket, amikor semmi közöm az ügy­höz. Végül mégis közölte; aznap vagy másnap beüvege­zik az ajtót, úgy tudja, hogy már fel is mérték. Egy hét múlva ugyanezt a választ kaptam. A hibabejelentő osz­tály vezetője „megnyugtatott”: üveghiány van. Egyelőre te­hát nem várható a főbejárati ajtó beüvegezése. Ha csak ... nincsenek csodák. —h —n Szolnok Hópehely és ibolya Szombaton délután. Kipi­rult arcú, izgatott gyermekse- reg igyekezett a jól ismert út­vonalon az iskola felé. A sár­tócsákat most kivételesen gondosan kikerülték; vigyáz­niuk kellett „szerelésükre”..). Bent, a tágas teremben javá­ban állt a bál, az ismert dal­lamok foszlányai messze el­hangzottak, áttörték az épü­let betonfalait. A szebbnél szebb jelmezek kavargó forgatagától szinte káprázott a szem. Most bé­késen megfért egymás mellett Hófehérke, a hét törpe, és a gonosz boszorkány; a tündér és a félelmetes ördögfiú. Kiss Pityu olyan tökéletes cigány­lánynak álcázta magát, hogy senki sem ismerte fel a fiút benne... Itt adott egymás­nak randevút a búcsúzó tél és az új életet hozó tavasz — hópehely és ibolya képében. A zagyvarékasi kisdobosok és úttörők vidám farsangi karneváljukat tartották, öröm volt nézni önfeledt, boldog szórakozásukat, játékukat. A szülői munkaközösség, az is­kola pedagógusai, a gyerme­keket szerető felnőttek fog­tak össze, hogy emlékezetessé tegyék számukra a nemzetkö­zi gyermekévet. Kurucz Istvánná Zagyvarékas Rendhagyó szülői értekezletről kaptunk hírt Krizsán Jó- zsefnétól. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban több mint kétszáz szülő hallhatott érdekes előadást az évek óta megrendezésre kerülő szocialista közösségért versenymozgalomról, vala­mint a félévi munkáról. EkJ kor nyitották meg az iskola pinceklubjában azt az árusí­tással egybekötött kézimun­ka- és dísztárgykiállítást, amelynek sikeres lebonyolí­tásához szinte minden szülő hozzájárult. Az érdeklődést a fotó is bi­zonyítja ... A rend őrei és az emberség őszintén szólva idő kellett ahhoz, hogy formát találjak mondandómnak, de minden­képpen hangot szeretnék ad­ni érzéseimnek. Édesapám a jugoszláviai Csantavérben él — azaz hogy csak élt... És éppen az ő halála késztetett levélírásra. Január 18-án este két rend­őr keresett fel lakásomon a Szolnok Városi-Járási Rend­őrkapitányságról. Fájdalmas hírt közöltek: meghalt az édesapám és másnap, azaz január 19-én lesz a temeté­se! Szólni alig tudtam, nem gondolkodni. Akkor még nem is sejtet­tem. hogy aznap este. ugyan­abban az időben öcsémnél is két váratlan látogató járt — két rendőr személyében. Az események gyorsabban pereg­tek, mint a filmkockák. Meg­indult egy általunk ismeret­len, láthatatlan gépezet. Cso­dával határos módon elké­szültek útleveleink, s mi még Kevés kenyeret rendeltek „Kenyérgondok” címmel kö­zölték január 17-én id. Káli József né jászkiséri olvasónk levelét. Már hajnalban az üz­let elé állnak a mindennapi­ért, s nem is jut mindenkinek — panaszolta január 9-én ér­kezett soraiban. A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat a megjelenést köve­tően azonnal megvizsgálta a bejelentést — kaptuk a tá­jékoztatást Zsarnai Béla igaz­gatótól. Valóban befolyásolja a nagyközség kenyérellátását, hogy a vállalat a helyi el­avult sütőüzemben a terme­lést munkavédelmi okok miatt megszüntette. Azóta a jászladányi üzemből szállít­ják a kenyeret a nagyközség­be. A vizsgálódás során meg­állapították, hogy az év első napjaiban a jászkiséri keres­kedelmi egységek vezetői az átlagos igény alatt rendeltek kenyeret. Ennek eredménye­ként a lakosság igényét csak a rendeléseken felül szállí­tott mennyiséggel tudták ki­elégíteni. A „pótszállítás” a déli órákra fejeződött be, s ez bizalmatlanságot váltott ki a vásárlókból. Január 8-tól átcsoportosí­tották a túrajáratokat. Így a rendeléseknek megfelelően a boltok reggel 6—7 óra között kapják meg a péksüteményt, 7— 9 óra között a kenyeret. Az ellátási gondok megszünteté­se érdekében a helyi tanács illetékeseivel is történt egyez­tetés. Mint megtudtuk, olva­sónk is észrevette a január 8- a utáni kedvező változást. Ünnep előtti csúcsforgalom December 21-én jelent meg munkatársunk írása „Gáz helyett üzenet” címmel. A éjjel elutazhattunk Jugoszlá­viába. Hálásak vagyunk azok­nak. akik lehetővé tették, hogy édesapánktól végső bú­csút vehettünk temetésén. Kovács Imre Szolnok * * * Ügy érezzük, a történet magyarázatra szorul. Gyak­ran készítik el a rendőrha­tóságok az útleveleket soron kívül, ha arra szükség van. Haláleset, súlyos betegség stb. teszi ezt indokolttá.. S szinte már természetesnek tartjuk. — Történelmünkben azonban az a ritka eset for­dult elő, hogy — nyilván idő hiányában — a „hírvivésre” is a rendőrséget kérték a jugoszláv hatóságok. Több ember azonnali, összehangolt munkája van a „gépezet” mö­gött. URH-kocsival mentek egy családos asszonyért (pol­gári alkalmazott), aki kiállí­totta az útleveleket... és a kapitányság vezetőjének kel­lett aláírnia... (A szerk.) karácsony előtti hét végén nem volt pébé-gáz a tisza­füredi cseretelepen. A nyitva­tartási időről is szót ejtett. Az Országos Kőolaj és Gáz-* ipari Tröszt február 3-án ér­kezett válaszából idézünk: „ __az újságcikkben sze­r eplő tiszafüredi (Somogyi B. út 3.) gázcseretelepet az áfész üzemelteti, így termé­szetszerűleg a nyitvatartási időt is a szövetkezet szabá-< lyozza. A gázellátásról: a cse­retelepekre jellemző, hogy év végén — az ünnepek, vala­mint a sertésvágások miatt — az igények ugrásszerűen megnőnek. A rendelkezésre álló szállítási kapacitás — melyet a szerződés szerint a Volán vállalat biztosít — a megnövekedett csereigénynek esetenként csak egy-két na­pos késéssel tud eleget tenni. A tiszafüredi gázcseretelep 1978. december 12—22-ig ter­jedő időszakra 1510 palackot igényelt; 1537 kiszállítás meg­történt ... Tehát a telep tíz­napos forgalmát értékelve megállapítható, hogy meny- nyiségi lemaradás nem tör­tént. Szállítási kapacitás hiá­nya miatt a pébé-gáz feltöl­tés kétszer a következő nap­ra tolódott át.” Tanulság: gázpalackból — és sok egyébből — több kell esztendős ünnepek, disznóvá­gások idején... Díjtalan szolgáltatás F. B. F. szolnoki olvasónk (akinek nevét és pontos cí­mét természetesen ismerjük) levele „Csalódás” címmel je­lent meg január 31-én. Arra gondolt, hogy az AFIT szol­noki üzemében a vízkorláto­zás miatt elmaradt öblítés csökkenti a szolgáltatás dí­ját is. Tévedett. S jóllehet, rajta kívül még sokan. Jac- kanin József üzemvezető ugyanis a következőket írta: „ ... Nagyon sajnáljuk, hogy ügyfelünknek csalódást okoz­tunk, de ezt a levéllel ellen­tétben nem nyereségvágyból tettük. Amint a városra, ak­ként üzemünkre is vonatko­zott a vízkorlátozás, ami ar­ra késztetett bennünket, hogy az addig megszokott és díj­talanul végzett plusz-szolgál­tatást — a gépkocsik kézi úton történő elő- és utóöblí­tését — átmenetileg meg­szüntessük a gépi mosás után. Ennek hiányát sérel­mezte F. B. F. levelében. Ez azért tűnik számunkra ért­hetetlennek, mert a kéthetes vízkorlátozás alatt hozzávető­leg 500 gépkocsit mostunk, és F. B. F. kivételével min­den tulajdonos megértette, hogy a város vízellátása fon­tosabb, mint a gépkocsik fo­kozott esztétikai állapota ...”. INTÉZKEDÉSEK, VÁLASZOK Hetente két alkalommal dolgozzák ki felvételeiket az abád- szalóki művelődési ház fotószakkörének tagjai. Az egy éve alakult szakkör munkái többek között a környék változását, a Tisza II. építését dokumentálják Két hét jogszabályaiból II művelődési otthonok rendiéről n gépjárművezetői pótlékról A mezőgazdasági és élelr mezésügyi miniszter az 1/1979. számú rendeletével meghatározta a vetőmagvak és egyéb növényi szaporító­anyagok előállításának, for­galmának, felhasználásának és állami ellienőrzéséneik rendszerét. A rendelet hatá­lya kiterjed a szántóföldi, a kertészeti vetőmagvakra és a faiskolai szaporítóanya­gokra is. Vetőmagot és sza­porítóanyagot csak az e ren­deletben meghatározott mi­nőségi előírásoknak megfe­lelően szabad forgalomba hozni. A tanácsok szakigaz­gatási szervei kötelesek a vetőmagvak és a szaporító­anyagok piaci és bolti áru­sítására vonatkozó előírások megtartását rendszeresen el­lenőrizni. (Megjéient az 1979. évi Magyar Közlöny 1. szá­mában.) A Minisztertanács a 2/1979. sz. rendeletével szabályozta a személygépkocsik forgal­mának rendjét. Az új rende­let szerint az erre kijelölt állami vállalattól vásárolt új személygépkocsi tulajdonjo­gát a vállalattó] való átvé­teltől számított 3 éven belül — a jogszabályban megha­tározott kivételektől elte­kintve — csak az erre ki­jelölt gazdálkodó szervezetre vagy annak közvetítésével lehet átruházni. A vállalat­tal új személygépkocsi vá­sárlására kötött szerződés vételárelőlegét a vásárló a fogyasztói ár 50 százalékára kiegészítheti vagy a szerző­déstől elállhat. Ha a vásár­ló 1979. november 30-ig nem egészíti ki előlegét, a válla­lat a szerződést felbontja. A művelődési otthonok rendjét a Minisztertanács a 3/1979. számú rendeletével határozta meg. Az otthonok feladata, hogy a közműve­lődésről szóló törvényben meghatározott célök megva­lósításának elősegítése érde­kében közreműködjék a dol­gozók, különösen az if­júság politikai nevelésében, művelődési igényeinek kielé­gítésében. Művelődési ott­hont a tanács, valamint vál­lalat, intézmény, intézet, szö­vetkezet és társadalmi szer­vezet létesíthet és tarthat fenn. Az így létesített ott­honok művelődési központ­ként, művelődési házként vagy klubkönyvtárként mű­ködhetnek. Indökolt esetben a miniszter a művelődési ott­honokra más típusokat is megállapíthat. A művelő­dési otthon vagy annak he­lyisége nem kulturális célra csak közérdekből vehető igénybe. Mindkét jogszabály teljes szövege a Magyar Közlöny 2. számában olvasható. A munkaügyi miniszter az 1/1979. számú rendeletével módosította a saját gépjár­művek belföldi hivatalos ki­küldetés atkalmáyai történő használatának szabályait. Legfontosabb rendelkezése az új szabályozásnak az, hogy felemelte a személy- gépkocsik használata fejében fizethető térítési díjak ösz- szegét. A saját gépkocsit használó részére az e rende­let hatályba lépése előtt meg­állapított átalányokat a ke­retek újbóli meghatározása uitán felül kell vizsgálni, és újra meg -kell állapítani. A munkaügyi, valamint a közlekedési és postaügyi mi­niszter a 2/1979. számú együttes rendeletével gépjár- művezétési pótlék folyósítá­sára adott lehetőséget. E ren­delet hatálya kiterjed a munkaviszonyban, valamint szövetkezeti tagsági viszony­ban álló, -nem gépjárműve­zetői munkakörben foglal­koztatott dolgozókra. A ren­delet szerint munkaviszony­ra vonatkozó szabály — így például a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabály­zat — kötelezheti a dolgo­zót a munkáltató vagy a szövetkezet által üzemben tartott, C ASC O-s zerződéss el biztosított gépkocsik rend­szeres vezetésére, ha a gép­kocsi igénybevétele a mun­kakör ellátásához nélkülöz­hetetlen, és a dolgozó ren­delkezik az adott járműkate­góriára érvényes vezetői en­gedéllyel. Nem kötelezhető, illetve nem bízható meg a közületi gépkocsi vezetésé­vel az a dolgozó, akinek a vezetői engedélyében — a s zemü vegviselési kötelezett­séget kivéve — korlátozás van bejegyezve. (Mindkét jogszabály a Magyar Köz­löny 3. számában jelent meg.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom