Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

1979. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Polgári védelem». Eredményes számvetés, új célok, és tervek Felkerestük Horváth Ferenc alezredest, a polgári véde­lem megyei törzsparancsnokát;, s az 1978-as kiképzési évről, valamint az idei feladatokról beszélgettünk. Első kérdésünk igy hangzott: — Hogyan ítéli meg a pol­gári védelemmel kapcsolatos tavalyi feladatok végrehaj­tását? — Válaszomat megköny- nyíti az, hogy számot ve­tettünk a múlt évről, mér­legeltük azoknak a felada­toknak a megoldását, me­lyekre a legnagyobb figyel­met fordítottuk. Jóleső ér­zéssel állapíthatjuk meg, hogy a polgári védelem köz­ponti, ágazati és területi irá­nyító szerveihez hasonlóan az üzemek, intézmények és a szövetkezetek személyi ál­lománya is erejét nem kí­mélve dolgozott a kitűzött célok eléréséért, a rájuk há­ruló feladatok teljesítéséért. — Ennek eredményeként — a meglevő hiányosságok ellenére — nőtt a polgári védelem operatív védelmi képessége, emelkedett a ka­tonai törzsek és szervek harckészültségének színvona­la, erősödött erkölcsi-politi­kai egysége, fegyelme. Min­den területen emelkedett a polgári védelmi felkészítés színvonala, javult a korsze­rű technikai eszközökkel va­ló ellátás, tervszerűbb és ha­tékonyabb lett a vezetés. Előbbre léptünk tehát a pol­gári védelem rendeltetése alapján ránk háruló felada­tok ítélj esítésében. — Ez a megállapítás vo­natkozik a szakterületek egé­szére? — Minden vonatkozásban kimutatható az előrelépés. A parancsnoki és a törzsveze­tési gyakorlat jó végrehaj­tása például a megyei és az alárendelt törzsek jó felké­szültségét és összekovácsolt- ságát bizonyítja. Más vonat­kozásban is említhetnék pél­dákat — így többek között azt, hogy a törzshöz tartozó tartalékos tisztek szakmai felkészítését eredményesen befejeztük. Korszerűsítettük hírközlésünket is. Ilyen és ezekhez hasonló tények bir­tokában állíthatom, hogy a megyei polgári védelem harckészültsége megfelelő. — Kielégítőnek tartja az anyagi-technikai fejlesztést és a gazdálkodást? — Igen, mivel a jóvá­hagyott terveknek megfele­lően alakult tavaly megyénk polgári védelmi anyagi-tech­nikai fejlesztése. A takaré­kos gazdálkodás eredménye­ként sikerült a költségvetés­ből két-három százalékot megtakarítani. Ebből fedez­ni tudtuk az árváltozások okozta többletkiadásokat. — A személyi állomány hogyan állt helyt a ’78-as kiképzési évben? — Személyi állományunk cselekvőén részt vállal a XI. kongresszus határozatainak megvalósításából. Elismert tevékenységet fejt ki az ál­lami és a társadalmi szer­vekben, közreműködik az if­júság polgári védelmi felké­szítésében is. Sokat jelent a kommunisták példamutató munkája. A pártszervezetek tudatformáló hatása nélkü­lözhetetlen segítség az er­kölcsi-politikai állapot fej­lesztésében. A személyi állo­mány fegyelme, munkamo­rálja, politikai szilárdsága biztosítja feladataink telje­sítését, a harckészültség megfelelő szinten tartását, a katonai szolgálati élet köve­telményei szerinti magatar­tást és cselekvést. — Pártszervezetünk tag­gyűlésen tárgyalta a szemé­lyi állományról való gon­doskodást, s általában véve jónak ítélte. Munkánkban nagy segítséget nyújtanak a megyei, városi tanácsok el­nökei és a járási hivatalok vezetői, valamint az adott terület polgári védelmi pa­rancsnokai, akik biztosítják a kulturált munkavégzés fel­tételeit. — Hogyan alakult a hi­vatásos és a polgári állo­mány hadműveleti-harcásza­ti kiképzése? — Célul tűztük a polgári védelmi erők csoportosítá­sának, az erők és az eszkö­zök alkalmazásának, a men­tő, mentesítő és ideiglene­sen helyreállító munkák megszervezésének, a kataszt­rófák esetén adódó polgári védelmi feladatok végrehaj­tásának gyakorlását. Ezeket a célkitűzéseket az önképzés mellett törzsfoglalkozásokon. parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatokon értük el: — Az eredmények mel­lett milyen tanulságokkal szolgáltak ezek a foglalko­zások? — Esetenként azzal, hogy hatékonyabbá kell tenni a határozatok előkészítését. Nagyobb gondot igényel a törzsekbe újonnan kerülő polgári állomány felkészíté­se. Erősíteni kell néhány pa­rancsnok törzsvezetésében való jártasságát is. — Hogyan ítéli meg a polgári védelmi szakszolgá­latok, az önvédelmi szerve­zetek és a lakosság polgári védelmi kiképzését? — A szakszolgálatok pa­rancsnokainak és törzseinek továbbképzése hatékonyan szolgálta a parancsnoki állo­mány felkészítését. A be­osztott állomány gyakorlati kiképzésénél törekedtünk az esetleg bekövetkezhető valóságos helyzet megköze­lítésére. Külön figyelemre méltónak tartom, hogy az üziemi önvédelmi parancs­nokok és alegységek kikép­zését jórészt népgazdasági- lag hasznos feladatok vég­rehajtásával kötötték egybe. — A központi szervek köz­reműködésével folytatódott a lakosság felkészítése és tá­jékoztatása is. A tv adásai­ból tizenegy filmet forgal­maztak megyénkben, me­lyekből a lakosság ismere­teket szerezhetett az egyéni védőeszközök használatáról, a kollektív védelem lehető­ségeiről, a segélynyújtásról, valamint az tűzvédelemről. — Miket tart az idei ki­képzési év legfontosabb fel­adatainak? — Feladataink sokrétűek. Ezért — annak előrebocsá­tásával, hogy az idén a ko­rábbiaknál jóval nehezebb feladatokkal . kell megbir­kóznunk — csupán vázlato­san említek néhányat. így például azt, hogy el kell ér­nünk a polgári védelem ka­tonai szervei harckészültsé­gi és mozgósítási, valamint a szakszolgálati alakulatok alkalmazási készségének to­vábbi növekedését. Ennek érdekében folytatni kell — a szervezetek korszerű össz­hangban — az anyagi-tech­nikai ellátás fejlesztését. Alapvető feladatunk a gaz­dálkodás tervszerűségének és hatékonyságának növelése, az ésszerű takarékosság a rendelkezésünkre álló esz­közök célszerűbb és hatéko­nyabb elosztása, felhaszná­lása. Az erkölcsi-politikai helyzet további javítása ér­dekében kiemelt feladatun­kat képezi a személyi állo­mány nevelése. Tőlünk tel­hetőén minden módon segí­tenünk kell az ifjúság hon­védelmi nevelését. — őszintén remélem, hogy feladatainknak jól megfelel­ve a tavalyinál is gyümöl­csözőbb, eredményes eszten­dőt zárunk majd. Biztosíté­kot jelent erre a parancs­noki és a személyi állomány hivatástudata, és az, hogy a megyei, városi és a járási párt- és állami szervekkel jó a kapcsolatunk: együttmű­ködésünk hasznos. S. B. jogsegélyszolgálat a vállalatoknál Ingyenes jogi képviselet, kevesebb vita Útfelújítás, fásítás Jászkiséren a nagyközségi tanács nemhiába kéri a la­kosság és a gazdasági szer­vek segítségét az idei útkar­bantartáshoz, fásításhoz. A helyi Lenin Termelőszövet­kezet és a Jászsági Állami Gazdaság szellőháti kerülete vállalta, hogy ötmillió forint értékű társadalmi munkával elvégzi az útkarbantartást, a község lakói pedig — ugyan­csak társadalmi munkában — az utak felújítására és a fásításra vállalkoztak. Új lakások épülnek lászárokszálláson Jászárokszálláson, a Kos­suth Lajos utcában befejez­ték a több száz köbméter föld megmozgatásával járó terep- rendezést, és még ebben a ne­gyedévben hozzákezdhetnek az OTP beruházásában ké­szülő tizenegy lakásos tár­sasház építéséhez. A ház a Jászági Építőipari Szövetkezet kivitelezésében, több mint ötmillió forintos költséggel épül, és átadásá­val tizenegy fiatal házaspár jut majd kétszobás lakáshoz. A jogsegélyszolgálat elsőd­leges feladata, hogy a dolgo­zóknak tanácsokat adjon, se­gítsen eligazodni a bürokrá­cia útvesztőiben, ingyenes jogi képviseletet biztosít kü­lönböző ügyekben. A képvi­selőt ügyvédi jogkör illeti meg, de a bíróságokon csak akkor láthat el védői felada­tokat, ha a peres ügy nem az úgynevezett közbüntényes esetekhez tartozik és ha a védelemre a munkahely szak- szervezeti bizottsága mint a jogász munkáltatója enge­délyt ad. A megyében ötvenöt ipari, építőipari, közlekekedési és mezőgazdasági vállalatnál működik jogsegélyszolgálat, melyek évenként átlag hat­ezer' ügyet intéznek. Legnagyobb számban, bár csökkenő: tendenciával a munkajogi viták fordulnak elő. De gyakran felkeresik a dolgozók a családi pótlék, táppénz, gyermekgondozási segély, nyugdíjelőkészítés te­rén felmerült gondjaikkal is a „szolgálatban lévő” jogászt A jogsegélyszolgálat a dol­gozók érdekében jól „gyü- möcsözik” olyan tanácsi ha­táskörbe tartozó ügyekben is, mint a lakásigénylések, épí­tési engedélyek, bölcsődei, óvodai felvételek vagy ké­nyes gyámhatósági eljárások. A SZOT elnöksége nemré­giben megtartott ülésén úgy határozott, hogy miután a szakszervezeti jogsegélyszol­gálat beváltotta a hozzáfű­zött reményeket, sor kerülhet a hálózat kiszélesítésére. Ez azt jelenti, hogy azok a ki­sebb létszámú munkahelyek is létrehozhatnak jogsegélye szolgálatot, amelyek számára ez eddig nem volt kötelező. A költségeket a vállalat fedezi, de a szolgálat a szakszerveze­ti bizottság hatáskörébe tar­tozik. A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa néhány hó­napja bevezette önálló jog­segélyszolgálatát, amelyhez minden szerdán délután for­dulhatnak tanácsért, segítsé­gért a dolgozók, s amelynek az is feladata, hogy a mun­kahelyi szolgálatok hálóza­tát összefogja. A tervek sze­rint a félév végéig bizottság­gá bővítik jogsegélyszolgála­tukat, melyben a jogász mel­lett helyet kapnak munka­ügyi szakemberek és közgaz­dászok is. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is foglal­kozott már a szövetkezetek jogsegélyszolgálati hálózatá­nak kialakításával, a szak- szervezeti bizottságok tapasz­talatainak figyelembevételé­vel . A TESZÖV elnöksége decemberi ülésén elhatároz­ta, hogy kísérleti jelleggel a megye 17—18 közös gazdasá­gában bevezeti a jogsegély- szolgálatot, melynek költsé­geit a TESZÖV fedezi. B. J. Uzsonna után és hazaindulás előtt még ját szunk egy jót - mondják a jászkiséri óvo­dások, és máris gyülekeznek a csoportok. Az új, 75 személyes óvodát', amely 3 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkával és több mint egymillió forint tanácsi hozzá­járulással épült, tavaly vették birtokukba az óvodások EdUjey Mister MacAreck '— üzletei FORDÍTOTTA BÁBA MIHÁLY 8. A munkás átadta a boltos­nak a hegedűt, megkérte, hogy vigyázzon rá, óvatosan helyezze a polcra. Fogta, a kis csomagot, még egyszer meg­köszönte a tulajdonos udvari­asságát és elment. Mister Tomlinson visszatért az üz­let mögötti szobába. De nem volt sokáig nyuga­lom a kis boltban, mert is­mét megszólalt a csengő és egy nő lépett be, hogy külön­féle apróságot vásároljon. Az­tán ismét jött két vásárló, majd megint vásárolt valaki. Az egyik pillanatban egy nagyon elegánsan öltözött férfi energikusan lépett be az üzletbe. Kifogástalan öltöze­te művészre emlékeztetett. — Kérem a legjobb levél­papírt — hangsúlyozta a fia­tal ember. Tomlinson úr néhány cso­mag levélpapírt helyezett a pultra. — Nincs önnek jobb? Ilyen szerény a választéka? — te­kintett körbe a vásárló. A kereskedő megmagyaráz­ta a vásárlónak, hogy a le­vélpapír a legjobb fajtájú, de a fiatal művész úgy tett, mintha nem is hallaná, mert a tekintete a polcon heverő hegedűre tapadt. — Érdekes hangszer — je­gyezte meg. — Ilyen erede­tien kidolgozott hegedű nya­kat még nem láttam. Mire Tomlison úr észbe ka­pott volna, a fiatalember a pult mögé lépett, levette a hegedűt a polcról, figyelme­sen megnézte, majd állához illesztette és a vonót végig húzogatta a hegedű húrjain. — Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harma­dik húrt feltétlenül ki kell cserélni. Nagyszerű hegedű, ismerem — jegyezte meg —, mert magam is zenész va­gyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradiváriusért. — Mit mond? — Csodálko­zott a kereskedő. — Ezer font lenne az értéke? A művész felnevetett: — ön tréfál, ezer font? Ennyit én is adnék érte gon­dolkodás nélkül, bár szegény vagyok. Ez a hegedű tízszer, ha nem húszszor többet ér. Egyedi darab! Stradivárius, a legjobb korszakból. Nem tu­dom, hogy van-e a világon tizenöt ilyen hangszer, bár a múzeumokban és a leghíre­sebb hegedűművészeknél ka­talogizálva van. Háromszáz eredeti Stradiváriusról tu­dunk. A többi az jobb, vagy rosszabb utánzat, a nagy mester tanítványainak mun­kája. Még egyszer ismétlem, önnek kincs van az üzleté­ben. Ilyen hegedű, ilyen he­gedű! Szörnyűség így tok nélkül tartani a polcon. Bár­sonyba kellene csavarni és tűzálló szekrényben tartani. Tomlinson úr szinte elsá­padt a hatástól. Gépiesen is­mételt: — Tízezer font, tízezer ... A fiatalember mégegyszer megtekintette a hegedűt. Megpróbált a belsejébe is be­tekinteni. Valamit figyelme­sen vizsgált és hirtelen győz­tesen felkiáltott: — Hát nem mondtam! A belsejében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivári­us mester aláírásával. Tessék megnézni! A kereskedő abba az irány­ba nézett, amerre a művész mutatott. Valóban, a hegedű belsejében látni lehetett a kis felragasztott papírlapot. Volt ott valami felírva, de a „Stradivárius” nevet minden nehézség nélkül el tudta ol­vasni. A hegedűművész roppant lelkes lett: — Ha lenne pénzem, azon­nal megvenném ezt á hang­szert, Egy ilyen hegedű biz­tos siker! Hírnevet és pénzt jelent. Éppen néhány nap múlva lesz koncertem Eden- burgban. Ha ott ezen a hang­szeren játszhatnék! Beval­lom önnek őszintén, ez lesz iiz én első szólóestem. Eddig mint első, vagy másodhege­dűs játszottam a zenekarban. Sajnálkozva tette le a he­gedűt a pultra. Óvatosan be­csavarta a flanell-pokrócba és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta: — Van egy ötletem. A mi zenekarunkkal ma este kon­certezik a vilák egyik leghí­resebb hegedűművésze, Ye­hudi Menuhin. Ez az ember végtelenül gazdag. Egy fellé­pésért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a tanít­ványa voltam. Tudom, hogy négy hangszere van. Két Stradivárius, de a későbbi időszakból, és két Amati he­gedű. De egyiket sem tudom ehhez a kincshez hasonlítani. Biztos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkövet, hogy megszerezze ezt a kin­cset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, enged­je meg, hogy ezt a hegedűt vigyem hangversenyemre. Biztosan nem utasítja el ké­résemet. — Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlison. — Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű? — Van egy lányom. Hede- dülni akarom taníttatni. — Tanuljon, de nem tízez­ret érő hegedűn. Ez a hegedű nagy művész számára való. És csak nagy művész tud ér­te jó árat fizetni. Ha ön gyűj­tőnek akarja eladni, még ha állami gyűjteménybe is, sok­kal kevesebbet kap érte. A fiatalember most már válogatás nélkül megvette az eléteti levélpapír-csomagot és távoztakor közölte, hogy holnap eljön egy híres hege­dűművésszel. A küszöbről visszafordult és az ámuldozó boltosnak futólag még oda­vetette : — Kérem, ne tartsa ezt a hegedűt a polcon. Kérem, tegye be a páncélszekrényé­be. Tomlison úr sokáig nem tudott megnyugodni. Az a felfedezés, hogy egy szerény munkásnak ilyen nagy érté­kű hegedűje van, valami olyasmi volt, amit nehezen lehetett elképzelni. Az ilyen munkás nem tud­ja, milyen kincs van a birto­kában — kombinált a keres­kedő és uzsorás egyúttal. — Ha érte jön, megveszem tőle, amennyiért adja. Ki kell használni az alkalmat, ha a kereset az ember kezébe pottyan. Az üzlet bezárása után Tomlison úr hazatérőben ész­revette, hogy mindenütt nagy plakátok hirdetik a híres he­gedűművész, Yehudi Menu­hin koncertsorozatát. A fia­talember tehát igazat mon­dott. Éppen ma volt az első koncertje. A plakátokon ke­resztül ragasztott szalagok adták tudtul, hogy az első öt koncertre minden jegy elkelt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom