Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
6 S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 1979. február 4. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP náci halál- táborokban — Sachsenhausenben is — vörös háromszöggel jelölték meg a politikai foglyokat, s vörös színű, háromszögletű az NDK úttörőinek, a Thäl- mann-úttörőknek nyakkendője is. Az egykori koncentrációs tábor, százezrek szenvedéseinek és pusztulásának színhelye ma emlékhely. A foglyok, áldozatok emlékét egy negyven méter magas emlékmű őrzi. Egy, a tábort megjárt idős elvtárs annál köti ünnepélyesen az újonnan felavatott úttörők nyakába a kendőt. Az iskola, ahonnan a gyerekek jöttek, Gustl Sandtner nevét viseli. Egy német antifasisztáét, a bátrak között is a legbátrabbak közül valóét, aki a nácik fogságában is tovább harcolt három társával együtt, a tábor ellenállási csoportjának tagjaként végezték ki 1944. októberében. Az újonnan felavatott .úttörők jól ismerik iskolájuk névadójának történetét, mint ahogyan természetesen azt is tudják, hogy Ernst Thäl- mannt, akinek nevét az egész úttörőmozgalom viseli, szintén koncentrációs táborban, Buchenwaldban gyilkolták meg a nácik. Buchenwald ma szintén emlékhely. Sok százezer látogató keresi fel évről évre, az emlékhellyé nyilvánítása óta eltelt két évtized alatt csaknem 10 millió látogatója volt. Alighanem a föld valamennyi országának polgárai adóztak már itt az áldozatok emlékének. A legtöbben azonban természetesen az NDK-ból jönnek és fiatalok. Lányok és fiúk, akik már a náci birodalom pusztulása után születtek, s akiknek nem kellett megérnie azt a kort, amelyben vérszomjas banditák minden emberi képzelőerőt felülmúló módon módszeresen 9 millió embert pusztítottak el koncentrációs táboraik gázkamráiban. Tapasztalhattam: aligha akad a Német Demokratikus Köztársaságban egyetlen, az. ország megalakulása óta felnőtt állampolgár, aki nem látta volna a saját szemével Buchenwaldot, Sachsenhau- sent, Ravensbrücköt, a német múlt leggyalázatosabb korszakának, rémségeinek bizonyítékait. Egyszer Sachsenhausenban járva meglehetősen rendezetlenül mozgó század katonával találkoztam: kiderült, hogy csupán néhány órás újoncok a közeli laktanyából, akiket beöltöztetés után mindjárt idehoztak: nézzék meg, éljék át, mit tettek itt németek más országok fiaival és németekkel, úgy tanulják meg fegyvereik kezelését, úgy őrizzék országuk biztonságát, hogy ilyesmi német földön soha többé meg ne ismétlődhessék. Buchen- waldban láttam, amint egy rostocki tengerészcsoport rózsacsokorral tisztelgett a mártírok emléke előtt. És Sachsenhausenban, a fogdaépület egyik dupla vasráccsal biztosított cellájából sem hiányzik soha a friss .virág. Ebben a sötétzárkában tartották fogva évekig, meggyilkolásáig Alpári Gyulát, a mi pártunk egyik alapítóját, akit a német kommunisták Júliusként tiszteltek és tisztelnek. A látogatók között mindig akadnak, akik újra és újra friss virággal jelzik: soha nem feledik el harcostársukat sem: ezt a magyar kommunistát, akit ők már természetesen nem ismerhettek, vezetéknevét is nehezen tudnák kimondani, de úgy érzik, adózniok kell emlékének. ezeket 3 * Ahányszor virágokat látom, úgy érzem: Alpári Gyula áldozata nem volt hiábavaló. Német elvtársaival együtt a német fasizmus ellen harcolva esett a Gestapo kezébe. Ez a Mint más harc más országok népeiért is folyt: például azért is, hogy az az ötvenhárom magyar zsidóasszony, aki egy mecklenburgi kis • faluban, Sülstorfban pusztult el az „alsóbbrendű fajokat” irtó hitlerista gyilkosok kezétől, megmenekülhessen. Ismeretlen 'nevű honfitársnőinkre egy kis emlékmű emlékeztet: talapzatán szintén újra és újra friss virág található. Éppúgy, mint a zislowi temetőben, ahol egy agyonkín- zott magyar kényszermunkást temettek el harmincnégy esztendővel ezelőtt. Halbéban egy tömegsírban tizenkét magyar porlad, osztrák, román, jugoszláv és szovjet kényszermunkások mellett. Az emlékmű itt sem hiányzik, mint ahogyan szerte az NDK-ban mindenütt látható módon őrzik a fasizmus áldozatainak emlékét. És nemcsak a kövekben, hanem az emberi szívekben és agyakban is. Gondoskodnak róla, hogy ne merüljön feledésbe, amit némelyek szerint olyan jó lenne elfelejteni. Lelkiismeretiurdalás tehát ? Szó sincs róla. Akik az NDK-t alapították, nem tartoznak azok közé, akik a hitlerista szörnyűségek napvilágra kerülése után szemforgató módon árra hivatkoztak; minderről nem tudtak, nem tudhattak, eltitkolták előlük, ők nagyon sajnálják a történteket, dehát miképpen is akadályozhatták volna meg, amikor mindez titokban történt? Az NDK azoknak az antifasisztáknak az állama, akik a hitleristák hatalomra jutása előtt előre látták és honfitársaik, de > a világ elé is tárták, milyen veszély fenyeget. És akik a nácik hatalomra jutása után azonnal — saját életüket kockáztatva — leleplezték az „új rend” alapvető intézményét, a koncentrációs táborok rendszerét. A „Barna Könyv”, amelyet 1934-ben adtak ki — más pártállású antifasiszta harcostársaik támogatásával — az illegalitás ezer veszélye közepette is pontos, cáfolhatatlan adatokat gyűjtve a német kommunisták, ruár a világ elé tárta a népirtás náci szisztémáját. „csak” néAkkor még metek tízezrei sínylődtek azokban a lágerekben, amelyekből rövidesen a tömeggyilkosság milliós áldozatait feldolgozó nagyüzemek váltak. Sokan süketnek és vaknak tetették magukat, akik később drágán fizettek ezért a magatartásukért. Hallgattak és tétlenek maradtak, amikor a kommunistákat elhurcolták,/nem cselekedtek, amikor a szociáldemokraták kerültek sorra, alig nyugtalankodtak, amikor a humanista gondolkodású polgárokat ragadták el a pribékek, tűrték zsidó polgártársaik „koncentrálását” és amikor egy hajnalon rájuk került a sor, már késő volt. De nem késő tanulni a múltból. És az NDK-ban úgy vélik, hogy kötelező is. Az idősebb nemzedékek — azoknak az antifasisztáknak a száma, akik túlélve a borzalmakat az új élet megteremtésének előharcosai voltak, sajnos az élet vastörvénye nyomán évről évre jobban fogy — nem hagyták és nem hagyják, hogy a gázkamrák, az akasztófák, a tarkónlövé- sek, a hóhérbárd, a földalatti halálbunkerek korszaka feledésbe merüljön. És azoké a harcosoké sem, akik ilyen kegvetlen módon pusztultak el, mert nem tudtak és akartak belenyugodni abba, hogy a „német” név azonos jelentésű legyen a kegyetlenséggel. Az NDK-ban gondoskodnak róla: a néoellenes bűnök, a fasiszták gyilkosságai semmilyen értelemben ne évüljenek el. Anji a gyilkosok, a bűnösök felelősségre- vonását illeti: az NDK bíróságai tizenkétezer ilyen ügyben hoztak szigorú, az égigérő gaztettekkel arányban álló büntetéseket. Jól számoltak azok a nácik, akik pusztulásuk 1945-ös végnapjaiban, majd a zűrzavar későbbi hónapjaiban a nyugati területek felé vették útjukat. Hiszen a több mint háromszor akkora lakosságú NSZK- bán, ahol ráadásul — -az előbb említett náci menekülés nyomán — ennél az aránynál is jóval nagyobb > mértékben lettek volna találhatók a banditák, mindmáig csupán 6 ezer 432 gyilkost ítéltek el. A nemzeti szocialista bűnök miatt indított 84 ezer 403 bűnvádi eljárás közül 74 ezer 263 eset vagy az eljárás megszüntetésével, vagy felmentéssel végződött, esetleg a vádlott halála akadályozta meg a szándékosan elnyújtott bírósági tárgyalás befejezését. És mindezt a „jogállam” álarca mögé rejtve. A jogos lelkiismeret- furdalás nékül.., az a német ál- AZ NDK • lám, ahol va- / lóban lelkiismeretfurdalás nélkül tekinthetnek a német múlt legszörnyűbb korszakára és egyben a németek nevében megtizedelt népek szemébe. Itt soha nem osztogattak sem — a tisztítószer nevéről elnevezett —• „Persil-igazolványokat” a hitlerista bűnösöknek, és arra sem történhetnek kísérletek, hogy a növekvő távolságot felhasználva megpróbálják tisztára mosni a véres éveket. Az NDK-ban sohasem kísérelték meg a nácik népirtását, mint a fasizmus .kísérő jelenségét feltüntetni. Itt tudták, tudják és — mert már a gyerekeket ilyen szellemben nevelik — tudni fogják, hogy ez volt a német fasizmus lényege. És tudják: ezt a múltat nem szabad hagyni feledésbe merülni. Hogy ne éledhessen fel! Pintér István Űj hőerőművel gazdagodik hamarosan az egyik legnagyobb lengyel ipari központ, Lodz. A képen az 50 megawattos turbógenerátort szerelik. Lodz textil- és ruhagyárában 17 millió méter kiváló minőségű jersey anyagot és három millió darab modern ruhát készítettek 1978-ban. A készruhák egy részét Kubába, az NSZK- ba, Kuvaitba és Líbiába exportálták. A képen az egyik gyáregység! Újdonságok a Dunán Csehszlovákia a gyakorlatban is részt vállal annak az elvnek a megvalósításában, hogy a Duna a népeket ne elválasz- sza, hanem összekösse egymással. Aktívan bekapcsolódott a Duna Bizottság munkájába a vízi közlekedés kiszélesítésébe, a hajózás fejlesztésébe. A csehszlovák részvétel keretében komoly feladatok hárulnak a komáromi Steiner Gábor Hajógyárra. A gyár ebben az évben ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. Már többszáz folyami vontató- és személyszállító hajó került ki ebből a gyárból, és szeli a Duna, a Volga vagy éppen a Fekete-tenger vizét. Széleskörű együttműködés alakult ki elsősorban a csehszlovák és a szovjet hajógyárak köDarabóru-berakodós portáldaruk segítségével a pozsonyi kikötőben (Fotó: CTK-KS) zött, nemcsak a legkülönfélébb hajók építésénél, hanem a KGST Állandó Gépipari Bizottságában is, ahol közösen olyan fontos kérdésekkel foglalkoznak, mint például a folyami hajók építésének jövőbeli tervei, a hajók zajfogó és tűzoltó berendezései stb. A dunai víziforgalom egyik újdonsága a Duna és a tenger közötti forgalom fejlesztése lesz, különleges, 1100 tonnás uszályok segítségével, amelyek az Interlighter nemzetközi vállalat tulajdonában lesznek majd. A hajózás új technológiája lehetővé teszi a közvetlen, átrakodás nélküli áru- szállítást a partmenti államokból a Földközi- és a Fekete-tenger kikötőibe, sőt távolabbra is. Az Interlighter nemzetközi vállalat megalapítása tulajdonképpen a KGST Komplex Programjának a része, amelyben a Szovjetunió, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia működik együtt. Nagymértékben fejlesztik a csehszlovák dunai kikötőket is. A pozsonyi új kikötő most van épülőben, s Csehszlovákiában a legnagyobb lesz majd. Kiépítik a párkányi kikötőt, további kikötőket terveznek a Vág és a Morva folyók alsó folyásán és tervezik a komárnói kikötő korszerűsítését is. Csupán a pozsonyi kikötőben a Csehszlovák Dunai Hajózási Vállalat dolgozói havonta már így is körülbelül 260 vízijárművet látnak el. A be- és kirakodás megállás nélkül folyik. Ezt nagyteljesítményű rakodógépek nélkül el sem lehetne képzelni. (Az új pozsonyi kikötőben nagy teherbíró GANZ-daruk végzik majd a rakodást.) A most készülő Gabcikovo—Nagymaros vízlépcső-rendsizer komoly változásokat hoz majd a Dunán. A szakaszok közül ugyanis a csehszlovák—magyar rész a legnehezebben hajózható. A „pozsonyi tenger” kialakítása és egy csatorna létesítése a Gabcikovo vízműhöz és vissza a Dunába nemcsak a vízi forgalmat könnyíti meg. de csökkenti az árvízveszélyt is, főleg Csallóközben és más dél-szlovákiai és magyarországi területeken. Jozef Dósa (ORBIS—KS) Összeállította: Majnár József Lelkiismeretfurdalás nélkül Szovjet vélemény Fontos párbeszéd Bécsben Január végén Bécsben tovább folytatódnak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások. Az immár több, mint 5 év óta tartó tárgyalás- sorozatot Nyugaton sokan kilátástalan zsákutcának nevezik.. Bár ilyen pesszimista értékeléssel nem érthetünk egyet, tény, hogy a szocialista országok pozitív kezdeményezései nyugati válasz hiányában egyelőre sikertelenek maradták. Továbbra is az a probléma. hogy a nyugati országok egyoldalú előnyök elérésére törekszenek, nem fogadiják el a kölcsönösség alapelvét, azt, hogy a felek egyikének biztonságát sem lehet megsérteni. Nem hajlandók még a meglevő haderők befagyasztására sem, sőt — többek között —az NSZK északi részére új szárazföldi csapatokat vezényeltek. Ez közvetlenül ellentmond a jelenlegi tárgyalások szellemének, hiszen a szocialista közösség országai már régóta nem növelik erőiket Közép- Európában. Ugyancsak megnehezíti az egyetértést az állandó nyugati hírverés a Varsói Szerződés csapatainak jelentős fölényéről, noha a felek által hivatalosan közölt adatok az erők körülbelüli egyensúlyát bizonyítják. (A szocialista országok fenntartják javaslatukat a katonai állomány létszámának maximálásáról 900 ezer főben.) Fékezi a tárgyalásokat a nyugati fél más irányú próbálkozása is. Arra törekszenek, hogy egy esetleges csökkentés elfogadása se vonatkozzon közvetlenül a résztvevő országokra, hanem csak a szembenálló blokkok egészére. így lehetősegük nyílna a tagországok hadereje közt különböző átcsoportosításokra, változtatásokra. A legnagyobb nyugtalanságot az okozza, hogy a bécsi tárgyalások ellenére tovább erősítik a NATO hadigépezetét, így például a NATO- Tanács washingtoni ülésszakán is jelentős ütemű fejlesztésről határoztak. Ez új elemeket visz a tárgyalásokba, bonyolultabbá téve azok amúgy is lassú menetét. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az NSZK vezetőinek nemrég tartott Guadeloupe-! tanácskozásán megnyugtató ígéretek hangzottak el arról, hogy előrelépést akarnak elérni a bécsi tárgyalásokon. Mind a mai napig azonban semmilyen változás nem' látható a Nyugat merev álláspontjában, s ez kétségessé teszi szándékuk őszinteségét. A szocialista közösség országainak kezdeményezései — mindenekelőtt az elmúlt év júniusában tett javaslat- komplexumuk — viszont biztosítják az ésszerű kompromisszumon alapuló reális megegyezés lehetőségét. Kudarcra van ítélve az# a taktika, mely arra számít, hogy a tárgyalások mértéktelen elhúzásával, új elfogadhatatlan követélmények felállításával kényszeríteni lehet a másik felet egyoldalú enged- , ményekre. Pedig a nyugati országok képviselői Bécsben épp ezt a taktikát követik. Szjatoszlav Kozlov (APN—KS)
