Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

1979. február 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Három esztendő számvetése

Gazdagabbá, tartalmasabbá vált az úttörőcsapatok élete

Ma délelőtt 9 órakor kezdik meg tanácskozásukat Szolnokon a megye úttörővezetői, hogy számot adjanak az elmúlt három esztendőben végzett munkáról. A megyei konferenciát az úttörőcsapatok, a városi és a járási vezetők tanácskozásai előzték meg. Ezek tapasztalatairól beszélgettünk dr. Földy Dánielnéval, a megye úttörőelnökével.

— Az eddigi konferenciák tapasztalatcsere céljait szolgálták. A megyei úttörővezetők tanácsának mandátuma az idén lejárt, ezért most új vezető testületet választunk. Ez nem csupán formai kérdés, hanem a feladatokban is változást jelent. Az újonnan választandó testület neve megyei úttörőelnökség, feladata pedig a két országos konferencia közötti mozgalmi munka irányítása, összehangolása lesz.

— Hogyan zajlottak lé a városi-járási konferenciák, miről beszéltek a legtöbbet?

— Egyre jobban érezhető, hogy a KISZ és a pártszervezetek számítanak az úttörőmozgalomra. Ez így roppant hivatalosan hangzik, de az előkészítő munkák során — például Törökszentmikló- son — a városi párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta az úttörővezetői tanács beszámolóját. Ezeken a tanácskozásokon ott voltak a párt és az ifjúsági szervezet, az állami szervek, a tömegszervezetek képviselői. Az elmúlt évekhez képest ez mindenképpen jelentős változás. A viták során elhangzott hogy a nagy társadalmi ösz- szefogás révén úttörőtáborok, csapatotthonok, akadálypályák létesültek a megyében a gyermekeknek, de ez nem minden csapatot érintett egyformán. A gyermekek száma

*

egyre nő, ezzel azonban nem mindenütt tart lépést az iskola fejlesztése. Sok helyütt hiányoznak az úttörőszobák. A közművelődési intézmények ugyan sokat tesznek azért, hogy a gyermekek szabad idejüket hasznosan töltsék, lehetőségeik azonban korlátozottak. Egyszóval a tanácskozásokon eredményekről és gondokról őszintén és nyíltan beszéltek a vezetők.

— Hogyan segíti az úttörőmozgalom a gyerekek közéletre nevelését?

— A csapatprogramok eleve társadalmi és politikai feladatokhoz, eseményekhez kapcsolódnak. A gyerekek konkrét tettekkel veszik ki ebből a részüket. Rendkívül hasznosak például az országos játékok, ahol még a rádió is segítségünkre sietett. Nagy sikere volt annak a harci játéknak, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára szerveztünk. A pajtások játék közben, a „haditettek” végrehajtásakor szinte észrevétlenül ismerték meg a forradalom történetét, ugyanakkor érzelmileg is közelebb kerültek magához az eszméhez. Csak

fokozta harci kedvüket — és ezzel együtt a nevelőhatást —, hogy a felnőttekkel együtt játszhattak, dolgozhattak, ünnepelhettek. A jelen és a múlt eseményeinek kutatása, a tárgyi emlékek gyűjtése a szűkebb környezet, az iskola, a lakóhely megismerését segíti, ez pedig a szülőföld szeretetét erősíti.

Sök úttörőcsapatunknál van CIMEA- és internacionalista klub, ahol a foglalkozások során a Szovjetunió és más szocialista országok életével ismerkednek meg a pajtások. Az orosz nyelvű műfordítók megyei irodája adott segítséget ahhoz, hogy az ezekben az országokban élő úttörőkkel a pajtások levelezhessenek. A vetélkedők, társasjátékok, versenyek egész sora bizonyítja, hogy határainkon túlra is kitekintünk.

Igyekszünk minél összetettebb programokat összeállítani. Nem új dolog ez. Arról van itt szó, hogy a gyerekek egy feladaton belül minél sokrétűbb, minél szélesebb körű ismeretek birtokába jussanak.

— Az idei esztendő a gyerekek nemzetközi éve.

— Ez különös hangsúlyt ad tanácskozásunknak és az országos konferenciának is. Mindannyiunk feladata, hogy a gyermekek, a kisdobosok és az úttörők képességei még teljesebben bontakozzanak ki. Alkotó munkára, a munka szeretetére kell nevelni őket, de ez csak alkotó közösségekben lehetséges. Így válhatnak olyan felnőttekké, akik lelkesednek és dolgoznak a fejlett szocialista társadalomért, a haladásért, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját, miközben nem feledkeznek meg az egész világ jelenéről és jövőjéről sem.

Hortobágyi Zoltán

TAKARÉKOSAN, GAZDASÁGOSAN

Évente 50 milliárd energiára

Energia. Ehhez mostanában rögtön társítjuk a Valisáig, a hiány és az áremelkedés szavakat. És néhány földrajzi név is eszünkbe jut, ahol a kőolaj, a mai kor legjelentősebb energiahordozója a felszínre k^pül.

Pánik vagy valóság? Van-e elég? Meddig tartanak a készletek? És még számtalan kérdésre keresnek a szakemberek választ energiaügyben. A kutatások és a statisztikai felmérések az optimise ták véleményét támasztják alá. Mindig lesz energia széles e honban, csak nem mindegy mennyiért, és az sem, hogyan gazdálkodunk a meglevő készletekkel.

Mert inekünk nincs! Válaszolhatnánk a reklámfilm. „Kinek van erre energiája?” kérdésére. Hiába van még a világon összesen annyi hagyományos energiahordozó, amennyit az első tűzgyújtástól napjainkig elhasználtunk, ezek a készletek tőlünk messze vannak.

Két százalék

A népgazdaság évente 50 milliárd forintot költ energiára. Ebből iköv étkezik, hogy néhány százalékos megtakarítás is igen jelentős összeg, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a dollár elszámolású behozatalt lehetne csökkenteni, vagy szinten tartani. A racionális energiagazdálkodás megteremtése azonban csak akkor jjárhat eredménnyel, ha a vállalati vezetők „szívügyüknek” tekintik az energiagaz- dálkodálst. Mert tény és való, hogy a legtöbb esetben a termelési költségek jelentéktelen hányada az az ösz- szeg, amit energiahordozókra

költenek. Példaként említhető, hogy a SZIM karcagi gyárában is 35 millió forintért vásárolnak nyersanyagot és emellett eltörpül a 4 millió forintos villanyszámla, amely csak kis mértékben csökkenthető, ám az üzem vezetői szerint még így is megéri nagyobb figyelmet fordítani az energia felhasználására, hiszen a megtakarított forintokat ezeregy helyen lehet felhasználni. A Szolnoki Állami Gazdaságban egy liter tej önköltsége 6 forint, és ebből mintegy 20 fillér, amit energiára költenek. Ezt tovább javítani nem igen lehet, de akad tennivaló például a baromfitenyésztésben, amely a fűtés miatt az állattenyésztés legenergiaigé- nyesebb ágazata. A megyében a csirke nevelésével foglalkozó baromfitelepek fűtőkazánjai rossz hatásfokkal dolgoznák. Az elégett olaj mennyisége nincs arányban a termelt hővel. Pedig vannak forgalomban az alkalmazott típusoknál lényegesen jobb fűtőberendezések is. Csak olyan áron, hogy a mezőgazdasági üzemeknek kifizetődőbb a régi berendezések használata.

Amikor zsebre megy

A tervezett energiamegtakarítások jelentős része, mintegy 30 százaléka a kommunális és a lakossági fogyasztás mérsékléséből származhat. A magánember az energia árának emelkedésével rá is kényszerül, hogy csökkentse fogyasztását, hiszen ez saját „zsebre” megy. Erre példa, hogy hazánkban a személyautók száma évente 10 százalékkal növekszik, ugyanakkor a benzinfogyasztás csak 3—4 százalékkal.

A lakások fűtése is megoldható lenne kevesebb energiával. Az Otthonok melegéből 30 százalék az „utcára kerül”, a megvetemedett ajtók és a rosszul záródó ablakok miatt. És az már csak plusz pazarlás, hogy az ilyen okok miatt kihűlt központi fűtéses lakásokat a lakók a gáztűzhely sütőjének begyújtásával szeretnék felmelegíteni.

A központi fűtéses lakásoknál és irodaházaknál a túlzott meleg is gondot Okoz. A túlfűtés nagyon gyakran előfordul, és annak „köszönhető”, hogy nincs felelős, aki az időjárásnak megfelelően és nem a dátum szerint ellenőrizné a fűtést és a lakások vagy irodák hőmérsékletét.

Forrás:

a takarékosság

Takarékosság! Az egyik legdivatosabb szó lett, s ennek meg is van a magyarázata. Ugyanis éppen a megtakarított kalóriákból fedezhetjük a növekvő fogyasztás egy részét. És ez megvalósítható a racionális energiagazdálkodási tervek kidolgozásával, alkalmazásával. De a siker már nemcsak a gazdálkodó egységeken múlik. Mert hiába a tehergépkocsik tökéletes kihasználtsága, a hőtermelő berendezések pontos szabályozása, ha a meglevő gépek és energiát felhasználó szerkezetek hatásfoka nem megfelelő. Ugyanolyan szerepe van tehát ebben az akcióban a kereskedelemnek, a tervezőknek és a gyártóknak is. mint a fogyasztóknak.

— hv —

MEGTÁRGYALTA A MINISZTERTANÁCS

Javuló irányzatok a munkaerőgazdálkodásban

Ha lassú ütemben is, de javult a múlt évben a munkaerőgazdálkodás — állapította meg tegnapi ülésén a munkaügyi mjniszter jelentése alapján a Minisztertanács. A kormányzati intézkedések, s nem utolsósorban a munka- erőforrás kiapadásának kényszerítő hatására a ^halatok egy része már lépéseket tett a meglévő munkaerő ésszerűbb felhasználására. Némi előrehaladás történt a vállalati szervezésben, a nagy termelékenységű gépek kihasználásában. Sikerült megállítani a teljesítménybérezés mellőzésének kedvezőtlen folyamatát, sőt a helyzet most már némileg javul. Jelenleg a dolgozóknak körülbelül fele kapja bérét teljesítményelőírások alapján, ez az arány azonban még mindig nem kielégítő. Valamennyi becsületesen dolgozó érdeke, hogy ahol lehet, a teljesítményen alapuló bérezés valamilyen formáját vezessék be.

Jónéhány vállalat felismerte, hogy a munkában nem elég a szorgalom, ha az nem párosul gondossággal. Mindenekelőtt az építőiparban és a könnyűiparban hódít teret a minőségi bérezés rendszere, amelyben külön jutalmazzák a kifogástalan munkát. Ez szorosan összefügg a vállalatoknak azzal a törekvésével, hogy árucikkeiket minden piacon versenyképessé tegyék, s ilymódon növeljék nyereségüket, a továbbfejlődésre, a dolgozók jövedelmének növelésére szolgáló alapjaikat.

Az új feltételekhez alkalmazkodva egyre gyakoribb a vállalatok önkontrollja. Úgynevezett munkanap felvételekkel és a veszteségidők feltárásának egyéb módszereivel igyekeznek tetten érni a gépállások, a holtidők okait.

Terveik kidolgozásakor a vállalatok ma már általában reálisabban ítélik meg a munkaerő- helyzetet, mint korábban, de még mindig gyakori eset, hogy a vezetők igyekeznek túlbiztosítani magukat. Emiatt továbbra is feszültségek tapasztalhatók a munkaerőfronton. Általános a segédmunkások hiánya. Kevés az öntő, a forgácsoló, a vasszerkezeti és a géplakatos,

a hegesztő, a fonó, szövő, a tetőfedő, az ács, sokhelyütt keresnek számviteli, pénzügyi, ügyviteli dolgozót. Pedig 1978-ban a vártnál nagyobb mértékben nőtt a foglalkoztatottak száma. A népgazdaság szocialista szektorában (a termelőszövetkezetek nélkül) a foglalkoztatottak száma a tervezett 12 500-zaI szemben 37 ezerrel növekedett. Ezen belül a termelőágakban a tervezett stagnálás helyett csaknem 12 ezerrel, a szolgáltató szektorban több mint 25 ezerrel nőtt a létszám. Ez úgy volt lehetséges, hogy viszonylag nagy számban vállaltak munkát nyugdíjasok és egyéb részmunkaidősök, ezen kívül az is közrejátszott, hogy a gyermekgondozási szabadságon lévők száma a születések csökkenése miatt több mint 13 ezerrel alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban.

A vállalati szervezés és részben a termék- struktúra váltás egyik jele, hogy megélénkültek a vállalatokon belüli munkaerő-átcsoportosítások, amelyek a nehéziparban meghaladták a dolgozók 4, a könnyűiparban pedig megközelítették a 3 százalékot. Kevésbé tapasztalhatók azonban vállalatok közötti munkaerőátcsoportosítások, amelyek hosszabb távon elkerülhetetlenek.

A munkaerők számszerű átcsoportosításán kívül előtérbe került a munkaerő minőségi változása is, ami a magasabb műszaki követelményekhez kapcsolódik. Sokhelyütt a felnőtt segédmunkások, vagy betanított munkások továbbképzésével, szakmát adó tanfolyamok szervezésével, társadalmi ösztöndíjakkal igyekeznek szakembereket nyerni, ez a folyamat azonban még nem eléggé gyors. Követésre méltó azoknak a vállalatoknak a példája is, ahol több szakmára tanítják a dolgozókat. Sok még tehát az a tartalék, amelynek kihasználásával kiegyensúlyozottabbá válhat a népgazdaság, s ezen belül a vállalatok munkaerő mérlege. Ezeknek a tartalékoknak a fokozott feltárására hívta fel a Minisztertanács is valamennyi érdekeltet.

Közös program a lakásépítéshez

Aligha van még egy olyan nagy súlyú tényezője az életszínvonal növelése eredményeinek és feladatainak, mint a lakásépítés, a lakáselosztás, a gazdálkodás a meglevő állománynyal. Nyugodtan állíthatjuk: a Minisztertanács ülésén elfogadott program — a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló terve — milliókat érint, s egyszerre kettős szerepben, az eredmények létrehozóiként, illetve élvezőiként. A legfőbb számadat az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-i ülésének határozatából ismert: 1976 és 1990 között 1,2 millió új otthon tető alá hozása a cél. A kormány által most jóváhagyott terv ennek a középponti célnak a részletekbe menő hogyanjait, irányait jelöli ki, mégpedig úgy, hogy három középtávú tervidőszakra bontja a sokszorosan összefüggő feladatokat. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy nincs szó az eddig járttól eltérő új út szükségességéről. Amint azt a kormány határozata megállapítja, a lakásépítésről és lakásgazdálkodásról korábban elfogadottak — az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970. április 16-i együttes ülésének állásfoglalása — megfelelően szolgálták az ésszerűbb irányok, arányok kialakulását, az eredmények gyarapítását. A lakásépítés mostani távlati terve az eddigi eredményekre és tapasztalatokra alapozott teendők foglalata.

A teendők sikeres végrehajtása egyebek között azzal jár, hogy 1990-re a lakásállomány meghaladja majd a négymilliót, s ezen belül a komfortos otthonok aránya eléri a teljes lakásszám háromnegyedét. A kormány határozata kimondja azt is, hogy gazdasági lehetőségeinkkel összhangban növelni kell az új otthonok alapterületét, s az eddigieknél kapjon nagyobb szerepet a speciális igények kielégítése, mint például az ún. nyugdíjasházak, garzonházak stb. építése. A lakásépítés és lakás- gazdálko'dás hosszútávú terve változatlanul a lakónegyedi új otthonok létrehozását tekinti elsődlegesnek, ugyanakkor a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet és gondot szentel a meglevő lakások felújításának. A program szerint a több szintes lakóépületekben levő otthonokból 1981 és 1990 között 270—290 ezret korszerűsítenek, hoznak rendbe. A napjainkban kialakult arányokhoz képest lényeges előbbre lépésnek számít, hogy a Minisztertanács határozata szerint az 1980-at követő esztendőkben az új létesítményekből harminc százalékra kell növelni a bérlakások arányát. Ezzel megrövidül az alacsony jövedelmű családok lakásra várakozásának ideje. A kormányhatározat ezzel és sok más jellemzővel is erősíti a szociálpolitikai és rétegpolitikai differenciálást. A távlati program kimondja: indokolt felülvizsgálni a lakásigényléseket, a végbement társadalmi változásokhoz igazítani az igénylés rendjét, a kielégítés módját. A lakásgazdálkodás ésszerűbb kereteit segít megteremteni az a célkitűzése, hogy alakuljon ki a lakáscserék szervezett rendszere, s így találkozzék a társadalmi és az egyéni törekvés.

Rendelkezik a Minisztertanács határozata a bonyolult anyagi-műszaki háttérről is, amely alapja és feltétele az 1,2 millió lakás megépítésének. Ebben korántsem csak az építésügyi tárcának vannak kiterjedt feladatai: a lakásépítés és lakásgazdálkodás 1990-ig szóló tervének minden részlete össztársadalmi feladat és egésze — közös program. (KS)

Az újszószi Vegyesipari Szövetkezet 3 éve kezdte el a lakótér-vázszerkezetek készítését Az építkezéseken használatos, kerekeken mozgatható konténereknek több típusát fejlesztették ki. A víz- és villanyhálózatba bárhol beköthető konténerek belső kiképzésük szerint különbözőek; mosdó-, zuhanyozó- vagy lakóhelyiségeknek használhatják. Az idén a különböző típusokból összesen 170 darabot gyártanak